Egészen sikeres hétvégén van túl a magyar sport. Két csapatjátékban is hazai együttes nyerte a Bajnokok Ligáját. Nyíltvízi úszóink remekeltek az Európa-bajnokságon, minifoci-válogatottunk pedig világbajnoki döntőt játszott. A Hétvégi Összefoglalóban minderről részletesen olvashatsz akkor is, ha lemaradtál valamiről és akkor is, ha mindent láttál, de szívesen fölidéznéd újra a szép emlékeket.
Női kézilabda: Nem bírtak a dánok a Győrrel – megvan az újabb BL-cím
Kísértetiesen hasonlóan zajlottak az események a döntőig a női kézilabda BL budapesti végjátékában, mint egy évvel ezelőtt. Tavaly a Győr ugyanúgy az Esbjerg ellen, egy góllal nyerte meg az első elődöntőt, majd a francia Metz Handball ismét egy esélytelenebbnek tartott ellenféltől kapott ki. Ezúttal a német Bietigheim helyett a dán Odense jutott be újoncként rögtön a fináléba. Aztán a harmadik helyért az Esbjerg ugyanúgy megverte a Metz-et, mind legutóbb.
Azonban az Odense sokkal nagyobb erőt képviselt, mint a Bietigheim, már csak a 45 éves Katrine Lunde jelenléte miatt is óvatosabban várta mindenki a trófeáról döntő összecsapást. Minden idők legjobb kapusa mellett a dán együttesben további öt norvég játékos és az edzőlegenda Ole Gustav Gjekstad is tudta, hogyan lehet az ekkora téttel rendelkező találkozókat megnyerni!
Gjekstadnak már 4:37-nél időt kellett kérnie, az Odense rengeteg labdát elszórt, a magyar csapat ebből gyors kontrákat vezetett (5:1). Bruna de Paula ismét megcsillogtatta zseniális cselezőkészségét, de Estelle Nze Minko is könnyű helyzeteket teremtett társainak a fürge mozgásával. Ráadásul De Paula a beálló Kari Brattsettel is jól játszott össze, a 10. percben már kilenc találatnál járt az ETO.
A 18. percben megjött Lunde, az első négy lövésből hármat sikerült is megfognia – ezek közül Kristina Jörgensen kísérletét szó szerint… Hét gól volt a legnagyobb különbség, amikor az ő pályára küldése mellett Gjekstad támadásban is taktikát váltott. Jött a hét emberrel való játék. Ezzel rövid időre sikerült is visszajönnie a „lányainak” a meccsbe, szépen, kreatívan találták meg az üres embert, aki aztán belőtte a tiszta helyzeteket (13:10).
Sandra Toftnak nagyokat kellett védenie, hogy elbizonytalanítsa a magára találó Odensét, miközben Dione Housheer bedobta a hétmétereseket és Nze Minko is egyre többször verte meg a vele szemben álló védőt. Az utolsó szó De Pauláé volt, aki a dudaszó előtti tizedmásodpercekben talált utat Lunde kapujába.
A 20:15-ös győri vezetésről induló második félidőben a dánoknak megvolt az esélyük rá, hogy közelebb jöjjenek, de továbbra is túl sok labdát szórtak el. A Győr ezt kegyetlenül kihasználta, az először a térfélcserét követően pályára lépő Fodor Csenge fontos gólokat szerzett, ahogyan Housheer is megadta a módját élete első BL-fináléjának. Nagy kár, hogy a meccs előtt használt decibelmérő Hatadou Sako hétméteres-védésénél nem került elő, a győri szurkolók hangorkánja fülsüketítő volt, miután egy kézzel lekapta Andrea Aagot kísérletét.
Amint újra összeállt a De Paula, Nze Minko, Housheer trió, kiegészülve a szintén óriási napot kifogó Brattsettel a falban, ismét csodálatos dolgokat láthattunk a pályán. Nem megfeledkezve Sakóról sem, aki Lysa Tchaptchet ziccerét is kifogta. Kilenc perccel a vége előtt továbbra is öt góllal ment az ETO, nem volt benne a fordulat. Thale Deila is a kapufára lőtt egy hetest, ami újabb jele volt ennek.
Jörgensen gólja után ismét egy Sako-védés következett, a francia kapus újabb parádéja után már ment ki ünnepelni a győri szurkolókhoz. Három perccel a vége előtt Tchaptchet támadott rá Housherre, az ellenfél beállójának piros lappal idő előtt véget ért a döntő. Az utolsó percben már mindenki talpon volt az arénában, majd egy jó győri blokkal biztossá vált a diadal. A Győr 29:27-re legyőzte az Odensét, és története során hetedszer is megnyerte a Bajnokok Ligáját.
A bronzmérkőzésnek is volt magyar vonatkozása, hiszen a Vámos Petrával, Szöllősi-Schatzl Nadine-nal és Szemerey Zsófival fölálló Metz igyekezett szebbé tenni magyarországi szereplését, ám ez nem sikerült, mivel az Esbjerg 30:27-re győzött, így a francia csapat lett a 4. helyezett.
Férfi kézilabda: Minimális veszprémi előny a bajnoki döntőben
Legutóbb 1987-ben fordult elő, hogy a veszprémi férfi kézilabdacsapat sem a Magyar Kupát, sem a bajnokságot nem nyerte meg, akkor a Rába ETO lett az aranyérmes mindkét hazai sorozatban. A szegediek áprilisban az MK döntőjében felülmúlták legnagyobb hazai riválisukat, és Mikler Rolandék erre készültek a bajnokságban is, míg a bakonyiak a drámai körülmények között elveszített Bajnokok Ligája-negyeddöntő után szerették volna szépen, „aranyosan” zárni az idényt.
Századik mérkőzését játszotta a Veszprém színeiben Aron Pálmarsson, az izlandi balátlövő nemrég bejelentette, hogy az idény végén visszavonul. Hugo Descat lerohanásból szerezte a bajnoki döntő első mérkőzésének első gólját, a túloldalon Mario Sostaric egalizált. Két perccel később már vezetéshez is juttatta csapatát a horvát jobbszélső. Gleb Kalarasé volt a meccs első kiállítása, honfitársát, Szergej Koszorotovot ütötte vállon. A bajnoki döntőhöz illő nagy vehemenciával vetették bele magukat a játékosok a küzdelembe, szinte minden támadás közben szólt a játékvezetők sípja már a mérkőzés elején, Ligetvári Patrik és Sebastian Frimmel is a kispadon tölthetett két-két percet.
Megvillantak a kapusok is, megérdemelten skandálta a vendégtábor Thobias Thulin nevét. Sostaric a következő támadás végén kettő gólra növelhette volna a szegedi előnyt, de hétméteresét védte Rodrigo Corrales, így maradt az 5:4 a 12. percben. Frimmel már jobb ítéletvégrehajtónak bizonyult, majd Janus Smárason értékesítette a ziccert, először vezetett kettővel a Szeged, Xavier Pascual magához is hívta az övéit.
Ám a játék képe nem változott, továbbra is jobban érvényesült védekezésben és támadásban is a Szeged akarata, Bánhidi Bence góljával már 10:7-re vezetett a vendégcsapat, szólt is az ébresztő a veszprémi tábor részéről. Hiába, előbb Smárason bombázott Corrales kapujába, majd Magnus Röd talált be, Pascual megint időt kért, a piros-mezes közönségből egyre többen tették fel a kérdést, hogy mi is történik a csapatukkal.
Az ötperces veszprémi gólcsendet Agustín Casado törte meg. Érdekes jelenetek játszódtak le Gasper Marguc szabálytalanságának videózása közben, a hazai csapat tagjai kezüket magasba emelve kérték a drukkerek támogatását, mire bosszúsan hördült fel a kapu mögötti kemény mag…
Hosszas nézegetés után Marguc mellé Pálmarrson is kiállt, a hetest Frimmel magabiztosan értékesítette, ezzel már 13:8-ra vezetett a Szeged. Koszorotov kettős emberhátrányban is betalált, a tábor közben Palasics Kristófot követelte a pályára. Meg is érkezett, fontos pillanatban védett hetest, ráadásul később a 400. veszprémi gólját szerző Ludovic Fabregas révén kettőre apadt a különbség. A félidő végén Michael Apelgren is időt kért, az utolsó támadásra ki akart találni valamit a Tisza-partiak svéd mestere, miután kezdett közelebb kapaszkodni a Veszprém. Gól nem lett belőle, így 16:14-es szegedi vezetéssel zárult a hosszú, mozgalmas első félidő.
Koszorotov életerős löketével indult a második játékrész, sőt, miután a szegediek labdát veszítettek, Cassado kiegyenlített, 5:5 után először volt döntetlen az állás. Gólra góllal válaszoltak a csapatok, Fabregas találatával pedig a 3. perc után a 37.-ben vezetett újfent az Építők. Tartotta a lépést a Szeged, nem hagyta egynél több góllal vezetni ellenfelét, sőt Frimmel hatodik góljával 24:23-nál vissza is vette a vezetést, de egynél többel a vendégek sem tudtak ellépni.
28:28-ról következett az utolsó tíz perc, Mikler Roland előbb Remili lövését, majd Casado ziccerét hárította, de csapattársai támadásban kétszer is hibáztak, Casado üres kapus gólja után Descat révén először vezethetett kettővel a Veszprém. Egy percen belül egyenlített a Szeged, ám ismét ellépett kettővel a címvédő. Apelgren utoljára kért időt, Corrales védte Frimmel ziccerét, majd a veszprémi támadásnál Koszorotov lenn maradt, miután összefejelt Kalarassal. A kiválóan játszó Descat kulcsfontosságú hetest értékesített az 59. percben, ezzel 33–30-ra vezetett a Veszprém. Hiába játszott ellenfelénél jobban az első félidőben a Szeged, a hajrában a végül 12 gólos Descat vezérletével a hazai csapat volt hatékonyabb.
A 34:32-es sikerének köszönhetően a Veszprém várhatja előnyből a szerdai visszavágót, és ha nyer Szegeden, bajnok.
Férfi vízilabda: A Ferencváros harmadszor Európa legjobbja
Helyzetkép a döntő előtt: nyújtás, passzolgatás és lőgyakorlatok.
A címvédő FTC edzője, Nyéki Balázs vasárnap délelőtt még átmozgató edzést vezényelt a máltai uszodában, este viszont már telt ház előtt ugrottak vízbe a ferencvárosiak a szerb Novi Beograd elleni Bajnokok Ligája-döntőben. A szervezők jó érzékkel már a bemutatásnál kihelyezték az emelvényre a díszes trófeát, nehogy valaki elfelejtse, mi forog kockán – az arcokat látva persze mindenki tisztában volt vele, rendkívül elszántan sétáltak be a medencetérbe a játékosok.
Mégsem ugrottak egymásnak a felek, mindkét csapat nagyon fegyelmezetten játszott, eleinte csupán kivédekezett emberhátrányokat és kontrákat jegyezhettünk fel. Manhercz Krisztián csaknem öt perc elteltével törte meg a jeget, jó ütemben lőtte át a zónát, de válaszul a belgrádiak is bevágtak két fórt, Nikola Lukics lepte meg Vogel Somát a kapásszélről. A ferencvárosi szurkolóktól volt hangos a lelátó, felváltva skandálták a „Védekezz!” és a „Kell a gól!” rigmusokat – Dusan Mandics elöl és hátul is hozzátette a magáét, a már-már védjegyévé vált átlövéssel köszönt be korábbi csapatának. A második negyed elején Vigvári Vendel elhozta a labdát, majd egy perc alatt négyszer próbálkozott az FTC, Manhercz találta meg a rést a belgrádi pajzson.
A kezdeti ismerkedés után beindult a „pofonofon”, a szerbek nem mentek a szomszédba némi keménykedésért, de a zöld-fehérek jól reagáltak, támadásban higgadtan és türelmesen játszottak. A Novi Beograd emberelőnyös játékára viszont nehezen találtak ellenszert, Lukics negyedik gólját követően Dimitriosz Szkumpakisz is feliratkozott a gólszerzők közé, márpedig az nem sok jóval kecsegtet, ha ő elkapja a fonalat… A második negyed hátralévő részében úszóverseny zajlott a medencében, 5:5-nél befagyott az eredményjelző, de a váratlan villanások elűzték a vihar előtti csendet. A nagyszünet után Lukics ott folytatta, ahol néhány perccel korábban abbahagyta, Manhercz éles szögből is mattolta a szerb kapust, egyszóval továbbra sem engedte el egymást a két együttes.
Az első lefordulást Fekete Gergő annak rendje és módja szerint góllal zárta le, a harmadik negyed végén először vezetett két góllal a Ferencváros – Zsivko Gocics gyorsan időt is kért, hogy felvázolja a kétcenteres játékot. Erre Mandics levadászta a labdát, Jansik Szilárd pedig irgalmatlanul nagy gólt ragasztott a jobb felsőbe, vagyis alaposan felpörögtek az események, de korántsem úgy, ahogy a belgrádiak elképzelték. Az utolsó szünet paprikás hangulatban telt, Manhercz azonban jobbnak látta, ha a vízben lövi el a puskaporát, az ötödik góljával már 11–8-ra vezetett a magyar csapat. A szerbek a végjátékban is riogattak, de az FTC nem hagyta, hogy megtréfálják – 13:11-es győzelmével az első magyar vízilabdacsapat lett, amely megvédte címét az elitsorozatban.
Úszás: Magyar éremeső a nyíltvízi Eb-n
Tavaly, a belgrádi Európa-bajnokságon átszakadt a gát: a Szimcsák Mira, Fábián Bettina, Betlehem Dávid, Rasovszky Kristóf összetételű négyes végre aranyérmet ünnepelhetett nagy versenyen – a kontinensviadal előtt egyáltalán nem titkolták a mieink, hogy ez a nagy cél, hiszen korábban szép számmal jöttek az ezüstérmek és a bronzérmek az Eb-ken és a világbajnokságokon, vagyis itt az idő, hogy felálljanak a dobogó felső fokára.
Felálltak.
Ezek után Stari Gradnál, az immár az úszástól külön megrendezett nyílt vízi Európa-bajnokság záró napján sem lehetett más a céljuk a mieinknek, mint a címvédés – az egy évvel korábbihoz képest egyetlen helyen változó kvartett (Szimcsák helyett Mihályvári-Farkas Viktória került be a csapatba) tisztában volt azzal is, hogy a franciákkal, a németekkel és az olaszokkal kell leginkább megküzdenie az érmekért.
A csatából a németek egy idő után kiszálltak (férfivonalon a legjobbjaik nem indultak ezen az Eb-n), a végére meg úgy tűnt, olasz-magyar párharccá redukálódik a verseny.
Gregorio Paltrinieri erőteljesen ritmust váltott, nagyjából másfél méterrel meglépett Rasovszkytól, de a franciák befejező úszója, Logan Fontaine sem adta fel, ennél persze minket sokkal jobban érdekelt, hogy olimpiai bajnokunk sem, és amikor az olasz klasszis talán azt hitte, üdvözítő a taktikája, „megjelent” mellette Rasovszky Kristóf.
Néhány másodpercig.
Mert utána már csak a hátát-lábát láthatta és nézhette Paltrinieri is – Rasovszky Kristóf, a nyílt úszásban mostanság szokatlan előnnyel „vitte be” a célba a magyar csapatot, amelyik így megvédte címét.
Magyarország 5 arany-, 2 ezüst- és 2 bronzéremmel toronymagasan a kontinensbajnokság éremtáblázatának élén végzett. Innen is gratulálunk mindenkinek az elért sikerek miatt!
Minifoci: Először játszhatott vb-döntőt a magyar válogatott
Borzalmasan kezdtek a magyar minifoci-válogatott játékosai életük első világbajnoki fináléjában, hiszen tíz perc alatt 3:0-s hátrányba kerültek. Kövesdi Zsombor a 11. percben szépített, azonban Ravan Karimov második találata után ismét háromgólos volt a különbség. Az újabb szépítés már csak a találkozó legvégén, a mérkőzés utolsó percében sikerült: Lovász Bence állította be a 4:2-es végeredményt.
A magyar válogatott először jutott be a kispályás világbajnokság döntőjébe, az eddigi legjobb eredményét 2023-ban érte el, amikor éppen a mostani aranyérmes azerieket verte meg a bronzmeccsen 3:1-re.
A nemzeti csapat másodikként lépett tovább a csoportjából úgy, hogy a törökökkel és az angolokkal 1:1-es döntetlent játszott, majd 3:0-ra győzte le az ukránokat. Ezt követően a nyolcaddöntőben 3:2-re nyert a portugálok ellen, a negyeddöntőben 1:0-ra múlta felül a mauritániaiakat, az elődöntőben pedig Szerbia ellen 3:1-re diadalmaskodott.
A kiemelt kép forrása: magyarnemzet.hu