Bajnoki döntők minden mennyiségben – Hétvégi Összefoglaló

Ismét egy eseményekben bővelkedő hétvégén van túl a magyar sport: befejeződött a férfi röplabda-bajnokság döntője, folytatódott az aranycsata mindkét vízilabda-bajnokságban, míg a női kézilabdázóknál bajnoki finálénak beillő csúcsrangadót játszottak. A Hétvégi Összefoglalóban ezen túl szó lesz a férfi jégkorong-világbajnokságról és a férfi kézilabda Eb-selejtezőről is. Tarts velem!

Férfi röplabda: Új bajnoka van az NB I-nek

Már háromnegyed órával a bajnoki döntő harmadik mérkőzésének kezdete előtt sem lehetett egy gombostűt leejteni a székesfehérvári Videoton Oktatási Központ csarnokában. Nem is csoda, hiszen a klub története során első alkalommal állt a bajnoki cím küszöbén a MÁV Előre.

Az akarás meg is volt, azonban ez egy kicsit görcsössé tette a hazaiakat, így rendre becsúszott valami hiba. Ennek köszönhetően a nyitójátszma első felében nagyrészt a vendégek vezettek, de csak minimális különbséggel, a végén pedig már nekik is be-becsúszott egy-egy rontás, ezzel pedig ekkor már éltek a fehérváriak, s Eke Péter blokkjával három szettlabdához jutottak. A másodiknál – egy időkérés után – nyitást rontottak a kaposváriak, így nem csoda, hogy a két játszma közötti pihenőben mindenki Omar Pelillo vezetőedző vállát lapogatta.

A vendégek semmitől sem zavartatva 5:1-gyel kezdték a második szettet, s bár ezt gyorsan ledolgozták a hazaiak, ezt követően – elsősorban feljavult sáncmunkájuknak is köszönhetően – az előny továbbra is a Finónál volt. Természetesen megint csak a végjátékig, mert ezúttal 7:1-es sorozattal fordítottak a fehérváriak, négy szettlabdához jutottak és Redjo Bakiri pontjával már csak egy játszmára voltak az álmaik beteljesülésétől.

Ez, ha nem is törte meg, de kissé hitehagyottá tette a vendégeket. A szett közepén öt pont is volt már a hazai előny, a kaposváriak azonban ekkor sem adták fel és 23-nál utolérték ellenfelüket. A meccslabdához így is a hazaiak jutottak, de hármat sem tudtak pontra váltani, ezt pedig büntették a vendégek, akik fordítottak s a másodikat ők kihasználták.

A bajnokavatásra tehát még várnia kellett a fehérvári szurkolóknak. Annál is inkább, mert nagyrészt megint a vendégeknél volt a vezetés, ők jutottak szettlabdához is és a másodikat be is ütötték. A döntő szett már az idegek harca volt: ezúttal három meccslabdát hárított a Fino. A negyediket azonban egy hálóérintés miatti videóbírózásnak köszönhetően elvesztették, így durranhatott a pezsgő…

A MÁV Előre története során először lett magyar bajnok, s duplázott idén, hiszen korábban a Magyar Kupát is megnyerte.

Női kézilabda: Óriási csata után nagy különbséggel zárult a szuperrangadó

Az év mérkőzésére került sor szombaton Győrben, hiszen az ETO a Ferencvárost fogadta az NB I 24. fordulójában. A bajnokságból ezzel együtt még három forduló volt hátra, s az FTC vezetett a Győr előtt, ám győzelem esetén a Bajnokok Ligájában négyes döntőbe jutott, ott címvédő Rába-partiak átvehették a vezetést a bajnoki tabellán, ami lényegében az aranyérem megszerzésével volna egyenértékű az utolsó játéknapok sorsolását látva.

A hangpárbaj már jóval a bemelegítés előtt kezdetét vette a zsúfolásig telt Audi Arénában. Tíz éve tartó sorozat megszakadásában bíztak a vendég ferencvárosi szurkolók, míg a győri női kézilabdázók az első idei sikerükre készültek az örök rivális ellen, amely a Népligetben és a tatabányai MK-döntőben is felülmúlta az ETO-t. A hazaiak abban a tudatban futhattak ki a pályára, hogy ha nyernek, hatalmas lépést tesznek a bajnoki cím felé, a listavezető FTC-nek csupán egy feladata volt, nem kaphatott ki.

A rajtot a fővárosiak kapták el jobban, nem állt össze a győri védelem és a támadójáték is akadozott, Laura Glauser-védések mellett a kapufa sem a hazaiakkal volt, s Angela Malestein révén az ötödik percben már 4:1-re vezetett a Ferencváros. Megrázta magát a győri csapat, tíz perc alatt csupán egyszer talált be az FTC, miközben a győriek ledolgozták hátrányukat, 0:0 után az első félidő felénél volt először döntetlen. Sőt, az ezúttal is sokat vállaló Dione Housheer révén át is vette a vezetést az ETO.

A félidő vége felé közelítve fej fej mellett haladtak a csapatok, egynél nagyobb előnyt egyik fél sem alakított ki. Housheer hétméteresével szemben Glauser tehetetlennek bizonyult, a túloldalon viszont a becserélt Hatadou Sako kiszedte Malestein lövését, így maradt a 12:12.

A kezdéshez hasonlóan az utolsó perceket is a ferencvárosiak kontrollálták, az ekkor 46 százalékos hatékonysággal védő Glauser mellett Klujber is megvillantotta, miért tartják posztján a világ egyik legjobbjának, és a rutinos Szöllősi-Zácsik Szandra is betalált, miközben a győri lehetőségek kimaradtak, 14:13-as FTC-előnnyel vonulhattak szünetre a felek.

Gyors gólokkal kezdődött a második félidő, Housheer hatodszor talált be, de rögtön beköszönt Orlane Kanor is honfitársának, Sakónak. Az öltözőből a Ferencváros jött ki jobban, Housheer hetese kimaradt, Cvijics révén háromra nőtt a vendégek előnye a 35. percben. Három perc alatt visszajött az ETO, sőt Estelle Nze Minko 1000. győri gólja hazai vezetést ért. Elkapta a fonalat a győri csapat támadásban és védekezésben egyaránt, Allan Heine két percen belül kétszer is időt kért.

Kristina Jörgensen hétméteresével már öt volt közte, csakhogy közben Nze Minko belépett a pályára, így két percre kiállt. Sakót éltette egy nagy védés után a közönség, viszont a győriek tudták, olyan leblokkolás, mint a márciusi MK-döntő utolsó negyedórájában történt velük, ezúttal nem eshet meg, különben újabb trófeába kerülhet.

Nyolcperces (!) ferencvárosi gólcsendet tört meg Valerija Maszlova 25:20-nál, Jörgensen kiállításával emberelőnybe is kerültek a vendégek. Kettősbe ráadásul, mivel nem sokkal később rosszul cseréltek a győriek, De Paula mégis labdát szerzett, a támadás végén ugyan hetest dobhatott az ETO, de Glauser védett. Az ezredes Nze Minkóhoz századosként csatlakozott Housheer, a holland jobbátlövő megszerezte 100. magyar bajnoki gólját.

27:21-et mutatott az eredményjelző a 53. percben, ez volt a legnagyobb különbség addig. Klujber csavarásgólja után Per Johansson időt kért, kellett a koncentráció a végjátékra. Housheer kilencedik gólját is megszerezte. Eksztázisban játszott a győri csapat, az utolsó percre már csak az volt a kérdés, mekkora különbséggel nyer.

Nos, nyolc gól lett közte, ezzel át is vették a vezetést a tabellán a győriek, és ha az utolsó két fordulóban hozzák a kötelezőt, bajnokok. 32:24 lett a vége.

Női kézilabda: Nem hibázott a Loki és az Esztergom

A szuperrangadó árnyékában komplett fordulót rendeztek a női bajnokságban szombaton, s a bronzéremért dúló ádáz csata újabb felvonására is sor került. A DVSC a Dunaújvárost fogadta, az Esztergom pedig a Mosonmagyaróvárt.

A Esztergom kapujában Herczeg Lili 41 százalékkal védett, 32 lövésből 13-at hárított. Elöl elsősorban Kovács Anett és Faragó Lea gondoskodott a gólokról, előbbi hat, utóbbi kilencszer talált a kapuba. A Mosonmagyaróvárban Horváth Szofi ötven százalékkal védett, ám csak 16 percet játszott. Ines Ivancok 11 gólt termelt, de más csapattársa nem tudott ennyit elérni.

A Debrecen házigazdaként 36:25-re nyert a Dunaújváros ellen. Csernyánszki Liliána nyolc, Töpfner Alexandra hat góllal járult hozzá a bronzéremre hajtó Loki sikeréhez. Az újvárosiaknál Kellermann Dóra hatszor volt eredményes.

Kettő fordulóval a zárás előtt pontazonosság áll fönn a két csapat között, ám a DVSC lényegesen jobb gólkülönbségével megelőzi az újonc esztergomiakat.

A Budaörs 30:26-ra győzött a sereghajtó MTK otthonában. Lengyel Eszter hét, Uhrin Lili hat góllal, Vártok Ramóna húsz védéssel járult hozzá a Magyar Kupa-bronzérmes vendégek sikeréhez. A fővárosiaknál Dávid-Azari Fruzsina és Bujdosó-Gerháth Fanni hat-hat alkalommal talált be, Christe Dalma pedig 14 lövést védett. Az MTK kiesett az élvonalból.

Könnyen lehet, hogy megvan a másik búcsúzó is. A Vasas a félidőben még nyolcgólos előnyben volt a Békéscsaba elleni kiesési rangadón, ám a második játékrész végére csak egyet tudott ebből megőrizni, a két pont azonban így is járt. A viharsarkiak nagyon bánhatják az elrontott első félidőt, mert ezzel a vereséggel hárompontos hátrányba kerültek a fővárosiakkal szemben, így csoda kellene ahhoz, hogy bennmaradjanak, hiszen az utolsó kettő körben négy pontot lehet gyűjteni.

A fordulóban győzött még a Szombathely és a Kisvárda.

A 24. forduló eredményei:

Győri ETO – Ferencváros 32:24

DVSC – Dunaújváros 36:25

Esztergom – Mosonmagyaróvár 35:30

MTK – Budaörs 26:30

Vasas – Békéscsaba 28:27

Kisvárda – Vác 28:23

Szombathely – Alba Fehérvár 34:31

A bajnokság állása:

* Az MTK kiesett.

Férfi kézilabda: Veretlenül jutott ki az Eb-re a magyar válogatott

Különleges helyszínt választott a Magyar Kézilabda-szövetség a férfi válogatott utolsó Eb-selejtezős találkozójára. Története során csupán harmadszor lépett pályára Nagykanizsán nemzeti csapatunk, amely 2001-ben Horvátországot 27:25-re legyőzte, 2023-ban Szlovéniától 32:29-re kikapott. Mindkettő felkészülési mérkőzés volt, így a mostani, Finnország elleni volt az első tétmeccs ebben a csarnokban.

Igaz, mi már biztos csoportelsőként várhattuk a kezdő sípszót, az északi rivális egy bravúrsikerrel még reménykedhetett volna a kijutásban a harmadik helyezettek versenyében. Chema Rodríguez szövetségi kapitány a szerdai, szlovákok elleni magabiztos győzelem után öt kulcsembernek is pihenőt adott, Bánhidi Bence, Bóka Bendegúz, Lékai Máté, Rosta Miklós és Sipos Adrián helyén tehetséges fiatalok kapták meg a lehetőséget.

Imre Bence, Ónodi-Jánoskúti Máté, Fazekas Gergő, Papp Tamás, Pergel Andrej, Krakovszki Bence – ők hatan két évvel ezelőtt egymás oldalán nyertek ezüstérmet a junior-világbajnokságon, 2025. május 11-én pedig – a kapuban a szintén csupán 21 éves Nagy Benedekkel – már a felnőttválogatott kezdőcsapatát alkották. Ennek megfelelően pörgős támadójátékkal kezdtünk, a beálló Papp Tamás a gyorsaságát is megcsillogtatta.

A Kanizsa Aréna lelkes szurkolóserege is kitett magáért, már az első percekben rendkívül hálásak és hangosak voltak, amiért ezek a fiatalok náluk írhatták tovább közös történetüket (6:3). Pergel Andrej fürge indulócsele, Krakovszki Zsolt látványos szélsőgólja és Nagy Benedek nagy védései mellett a finnek küzdőszelleme is a szórakozásukat segítette – hiszen általában minél szorosabb egy meccs, annál emlékezetesebb.

A legnagyobb név az ellenfél soraiban a szövetségi kapitány, a legendás Ola Lindgren volt, aki Szita Zoltán találata után, 12:7-nél elégedetlenül dobta le az időkérést jelző „táblácskát” a zsűriasztalra. Fredrik Karlsson óriási, felső lécről bevágódó gólt szerzett a Bánhidi Bence-hasonmásversenyt megnyerő Szűcs Bence fölött. A szünetig összesen kilenc magyar, így a beálló is betalált, az eredményjelző pedig 19:14-et mutatott.

Chema Rodríguez a térfélcserét követően is nyugodtan építhette tovább a jövő csapatát, Nagy hárításai után továbbra is Fazekas szervezte a mieink támadójátékát, Pergel pedig szintén mindenkit kicselezett (26:19). Egy sorcsere után a hajrá már nem róluk szólt, hanem többek között a címeres mezben ötvenedszer pályára lépő Ilics Zoranról. A jobbátlövő vezérletével nőtt két számjegyűre a különbség.

A magyar válogatott 37:24-re felülmúlta Finnországot, megőrizve ezzel a veretlenségét. A 2026. január 15-én kezdődő, február elsejéig tartó, dán-norvég-svéd közös rendezésű kontinensviadal csoportkörének a sorsolását csütörtökön tartják meg.

Férfi vízilabda: Tovább növelte előnyét a Ferencváros a bajnoki döntőben

Ami a csövön kifér: a Vasas-játékosok nem teketóriáztak, éles szögből és két-három védő szorításában is bátran vállalkoztak a férfi vízilabda-bajnokság döntőjének első felvonásán. A piros-kék együttes meglepte a Ferencvárost, amire a címvédő úgy reagált, hogy a végjátékban rátett még egy lapáttal – a közönség járt a legjobban, mert a vártnál sokkal többet kapott a finálé nyitányától. Az erőviszonyok persze nem változtak, továbbra is a zöld-fehérek a párharc esélyesei, az angyalföldi szurkolók mégis bizakodva foglalták el a helyüket az ezúttal piros-kékbe öltöztetett Császár-Komjádi Uszoda lelátóján vasárnap délután. Nemhiába, olykor a kétgólos vereség is reményt keltő, kiváltképp, ha a világ legjobb csapata az ellenfél.

Na de maradt-e még tölténye a Vasasnak? Ez volt a legfontosabb kérdés a második felvonás előtt, amely ünnepélyes pillanatokkal kezdődött: az idény végén távozó Lévai Mártont, Batizi Benedeket, Szava Randjelovicsot és Nikola Dedovicsot búcsúztatta a klub. Hárman köntösben fogadták az elismerést a medenceparton, Dedovics viszont nem öltözött át, a szerdai ujjsérülése miatt a lelátóról szurkolt a társainak. A vendégeknél (már amennyire vendégek, ugyebár) ezúttal Sztilianosz Argiropulosz maradt ki a meccskeretből, Vámos Márton viszont az első mérkőzéssel ellentétben ott volt a vízben.

S ha már ott volt, el is sütötte a balosát, tipikus „vámosos” átlövésgóllal nyitott a Ferencváros. A címvédő megtanulta a leckét, jobban ügyelt a váratlan villanásokra a külső körön, Vogel Soma pedig remek formában védett, olykor a kapufával is összedolgozott. Más kérdés, hogy az angyalföldiek résen voltak: előbb Ragács Benedek tuszkolta be a kipattanót, majd Sélley-Rauscher Domonkos végezte el gyorsan a szabaddobást – fél perc kellett a Vasasnak, hogy ledolgozza kétgólos hátrányát.

Amíg a szervezők nem kapcsolták be a zenegépet, Szlobodan Nikics hangja betöltötte az uszodát, az angyalföldiek edzője szenvedélyes eligazítást tartott az első szünetben. Nyolc perc után pariban volt a Vasas a címvédővel, amely a második negyed elején sebességi fokozatot váltott, Vigvári Vendel megúszásból villant meg, majd Nagy Ádám lőtte át a zónát lendületből. A túloldalon eközben kimaradt egy kettős fór, a hazai szurkolók bosszankodtak, az FTC-tábor Vogel nevét skandálta.

A Vasas centerei üzembiztosan hozták a kiállításokat, ugyanakkor emberhátrányban elsőrangúan védekezett a Ferencváros, Szlobodan Nikics időkérését is csattanós blokk és kontra követte. A második negyed közepén ellépett három góllal az FTC, de Mizsei Márton bravúrjai után Batizi Benedek húzásával 6:5-re zárkózott a házigazda, amely piócaként tapadt esélyesebb riválisára. A nagyszünetben kettő gól volt közte, vagyis lőtávolon belül maradtak a piros-kékek.

Aztán jött Dusan Mandics. A párharc első mérkőzését eldöntő szerb klasszis elemi erejű átlövéssel adta meg a harmadik negyed alaphangját, amely kimondottan magas színvonalú játékot hozott, alaposan felpörögtek az események. Hogy mást ne említsünk, egy pillanatig úgy tűnt, hogy Edoardo Di Somma levadássza Mizsei indítását, de Bátori Bence látványos mozdulattal megjátszotta Lakatos Somát – hogy aztán Vogel hárítsa a ziccert. A Ferencváros válogatott kapusa Mijics Dávid lövésébe is belekapott, ám csak a gólvonalon túl, így aztán háromról ismét egyetlen gólra olvadt a Vasas hátránya.

Csakhogy már-már menetrendszerűen visszaállt a háromgólos különbség, méghozzá szempillantás alatt, Vigvári Vendelt ugyanis nem lehetett féken tartani. Az angyalföldi szekeret Bodgan Djurdjics tolta, a montenegrói légiós vezérletével hosszú hajrát nyitott a Vasas, ám a Ferencváros ezúttal is jobban bírta erővel a végjátékot, Fekete Gergő megúszásával eldőlt a mérkőzés, az utolsó percekben már csak két cserés kiállítás borzolta a kedélyeket. Az FTC 14:12-es győzelmével karnyújtásnyira került a bajnoki címért járó trófeától, de az új lebonyolítás értelmében még egy lépést tennie kell érte – az első két felvonás láttán egyáltalán nem bánjuk.

Női vízilabda: Érik a trónfosztás

A pénztártól a büféig állt a sor a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda aulájában – ilyet is ritkán látni női vízilabdameccs előtt. Az UVSE–FTC ob I-es döntő második felvonásának hangulata a régi időket idézte, amikor az újpesti ultrák rázendítettek, megremegtek az emblematikus létesítmény falai. A felső karéjt is megnyitották a szervezők, elvégre ferencvárosi szimpatizánsok is érkeztek, vagyis derbihez méltó légkörben mutatták be a játékosokat.

Nem véletlen, hogy mindannyian fülig érő mosollyal sétáltak be a medencetérbe, még a gyermekét váró Magyari Alda is felsorakozott alkalmi zászlóvivőként, aztán a lelátóról szurkolt a lila-sárgáknak. Az első percekben volt minek örülnie, a címvédő ugyanis hasonlóan kezdett, mint a szerdai találkozón: hamar megnyitotta a gólcsapot, a csapatkapitány Faragó Kamilla kapufás átlövése után fórból is vágott egyet. Más kérdés, hogy nem tartott ki sokáig a hazai előny, mert Valeria Palmieri mesteri csavargólja után Kuna Szonja megúszott – fél perc leforgása alatt egyenlítettek a zöld-fehérek.

A folytatásban kontrák és rekontrák követték egymást, a Ferencváros jól védekezett a külső körön, a túloldalon pedig Golopencza Szonja kapta el a fonalat – vagyis voltaképpen el sem engedte, mert szerdán is jól védett. Gyorsan megjátszott emberelőnyből azért meglepték a vendégek, ráadásul a második negyed elején Hertzka Orsolya kihasználta, hogy elcsúsztak a blokkok, így hirtelen már a ferencvárosiak vezettek két góllal. A hazaiak centere, Aubéli Tekla megtette, ami tőle telt, egymás után szórták ki róla a védőket, de hiába, mert nagyon megakadt az UVSE szekere (lásd még: elsőrangúan védekezett emberhátrányban az FTC).

A tízperces hazai gólcsendet Tiba Panna törte meg, ráadásul a vendégek következő támadásából labdát szerzett – neki egyébként külön rajongótábora volt a lelátón, a ráúszások előtt is skandálták a nevét. A nagyszünetre visszaállt a kétgólos különbség, 5:3-ra vezetett a Ferencváros, amely rendkívül összeszedetten és éretten játszott, érezhetően nem fogta meg a pokoli hangulat. Öt a hat ellen labdaszerzés, parádés keresztpassz, tiszta helyzet a rosszkéz-oldalon…

…és Golopencza-bravúr. Az UVSE kapusa meccsben tartotta csapatát, a bejátszásoknál a mezőnyből is kapott segítséget, csakhogy fórban továbbra is dadogott a hazaiak játéka, előfordult, hogy nem jutottak el lövésig. Befagyott az eredményjelző, Matajsz Márk jó érzékkel kért időt, ám Golopencza a váratlan figuránál is résen volt. A másik kapuban Kiss Alexandra tette hozzá a magáét, Faragó ötméteresénél a kapufa is kisegítette, de Szegedi Panni átlövését már nem háríthatta – a félidő első góljára a harmadik negyed utolsó percéig kellett várni.

„Gréti belőtte!” – kiabálták az FTC-szurkolók (vagy valami hasonlót…), az utolsó negyedben ugyanis Gurisatti Gréta volt a főszereplő, a szélről és középről is beköszönt. A végjátékra felpörögtek az események, a rutinosabb ferencvárosiak jobban koncentráltak és 9:6-ra győztek, így kedden saját közönségük előtt lezárhatják az egyik fél harmadik győzelméig tartó párharcot.

A hétvégén sor került a bronzcsata második felvonására is: az Eger 13:11-re győzött a Dunaújváros ellen, így 2-0-ra vezet összesítésben, s ugyancsak egy győzelemre van a párharc megnyerésétől.

Férfi jégkorong: Egy tucat kapott gólnál tart a magyar válogatott kettő kör után

Akárhányszor az elitben szerepelt a magyar férfi jégkorong-válogatott ebben az évezredben, Németország mindig ellenfele volt. Nem sok babér termett a mieinknek ezeken a párharcokon, hiszen 2009-ben 2:1-re, 2016-ban 4:2-re, legutóbb, 2023-ban pedig 7:2-re győzött az ellenfél. Ezúttal a torna második napján a magyar együttes első meccsét a németek ellen játszotta, és kétségtelen, hogy nem számított a találkozó esélyesének az előző vb-n negyeddöntőbe jutó Németország ellen. Abban azonban bízhatott a magyar csapat – és ezt Majoross Gergely szövetségi kapitány is kiemelte a meccs előtt –, hogy az ellenfélnek nem lesz ínyére, ha harcosságban, fizikai párharcokban, agresszivitásban felvesszük vele a kesztyűt, sőt, ezzel igyekszünk az esetleges sebesség- vagy technikai tudásbeli hátrányt áthidalni.

Telt ház ugyan nem volt a Jyske Bank Boxen Arénában, de érkeztek szép számmal Német- és Magyarországról is szurkolók, sajnos az előbbieknek több alkalma volt hallatni a hangjukat a meccs első harmadában, bár még a korongbedobás előtt derültségre adott okot, hogy a helyi hangosbemondó a magyar csapat névsorának felolvasása közben egyedül Henrik Nilsson nevét ejtette ki helyesen. Ahogy arra számítani lehetett, a nemrég még betegséggel küzdő Galló Vilmos nem öltözött be, pihenőt kapott, hogy a későbbi párharcokra teljesen felépüljön.

Persze nem az ő hiánya volt az oka, hogy a németek kevesebb mint fél percnyi játék után már „felavatták” a magyar 1-est, Bálizs Bencét, aki azonban ekkor résen volt. Sokat az első magyar emberhátrányra sem kellett várni, könnyű síppal befújt kiállítást kapott Szathmáry Simon gáncsolásért. Harold Kreis együttese hamar felállt adogatni, de jól zártuk a területeket, Nagy Krisztián pedig önfeláldozóan blokkolt vádlival, amikor arra volt szükség. Egy percnél is több lepörgött az emberhátrányból, amikor először fellélegezhettünk, és cserélni tudtunk, a büntetés végén pedig a kapuvas mentett meg a kapott góltól. A korai sokkból éledező magyar válogatott első támadását Papp Kristóf vezette, aki maga szerzett korongot a védekezőharmadban, és néhány csel után sebesen korcsolyázott a német kapu felé, lövésig azonban nem jutott, a túlerő legyőzte menet közben.

Amikor lehetőségünk volt, letámadtunk, ez pedig láthatóan nem „ízlett” az ellenfélnek, noha inkább csak zavartuk, mint elrontottuk a németek játékát. A következő nagy védés ismét Bálizs nevéhez fűződött, majd újabb fórt kaptak a németek, és ebben a két percben is a magyar kapus hatalmas védései kellettek a 0:0-s eredmény őrzéséhez. Néhány pontatlanság a saját harmadunkban könnyedén megbosszulhatta volna magát, az első gólt mégsem ilyen hiba után kaptuk. Éppen támadni próbáltunk, amikor kapujukhoz közel korongot szereztek a németek, majd egy hosszú indításra Justin Schutz és Domink Kahun rajtolva lerázta magáról a teljes magyar védelmet, végül utóbbi Bálizs eszén is túljárt. A védekezésünkre nem lehetett panasz, magyar támadásokról viszont nem igazán beszélhettünk, inkább próbálkozásokról, amik magukban hordozták az életveszélyes német lerohanás lehetőségét.

A következő nehéz pillanatokat azonban az okozta, hogy Németh Kristóf ütője eltörött, és hiába próbált kézzel, lábbal részt venni a védekezésben, a németek úgy támadtak, mintha emberelőnyben játszanának. A következő találatot azonban nem lehetett ennek számlájára írni, akkor már minden magyar kezében volt bot. Lukas Reichel passzolt keresztbe a kapuval majdnem egyvonalban álló Joshua Samanskinak, aki erősen és pontosan lőtt Bálizs mögé, a hálóba. Ortenszky Tamás kék vonalról leadott lövése még kozmetikázta valamelyest a kapura lövési statisztikát, de a 11:2 semmiképp sem volt hízelgő a mieinkre nézve.

Aztán a középső játékrészre mintha kicserélték volna a magyar válogatottat, olyan csapat benyomását keltette, mint amelyik valóban elhiszi, van keresnivalója a párharcban, a német pedig mintha már elhitte volna, nem kell több a győzelemhez, mint amennyi addig kiadott magából. Nos, hiába nyerte meg ezt a harmadot is 2:0-ra az ellenfél, és vezetett már néggyel, ég és föld volt a különbség az első és a második periódus között. Tizenkétszer próbálkoztak kapura lövéssel a mieink, és nemegyszer rendesen meg is dolgoztatták a Seattle Kraken sztárját, Philipp Grubauert. Ráadásul egy teljes és egy majdnem teljes emberelőnyünk is volt, mégsem sikerült a szépítés. Legközelebb talán akkor jártunk hozzá, amikor Hári János, Szabó Bence, Ambrus Gergő útvonalon jutott a pakk középre, a kapuval szembe, de utóbbi rosszul találta el a korongot, így kihúzta a támadás méregfogát.

A harmadik német gólnál jó érzékkel kért videózást Majoross Gergely, de ideiglenesen állt vissza újra 2:0-ra az eredményjelző. Először Vincze Péter adta el a támadóharmadban a pakkot, az újabb német kontra végén pedig Lukas Kalble talált be, majd Frederik Tiffels ért bele a jó ütemben érkező korongba közvetlenül Bálizs kapuja előtt.

A záró harmadban a biztos előny tudatában érthetően keveset kockáztatott Németország. Miért is tett volna másképp? Hacsak nem tudta könnyedén a kapunk közelébe juttatni a korongot, inkább visszafordult. Ennek ellenére Laskawy Ferenc majdnem meglepte egy lövéssel Grubauert, de nem ő, hanem Ambrus Gergő szerezte a vb első magyar gólját, középről, a kapuvas érintésével vágódott lövése után a korong a kapuba. A legvégén ismét betaláltak a németek, a duplázó Kahun állította be a 6:1-es végeredményt.

Meglehetősen nehéz lenne megmondani, melyik a magyar férfi jégkorong-válogatott csoportjának legerősebb tagja, az mindenesetre biztos, az Egyesült Államok csapata is joggal pályázik erre a címre. Az NHL-sztárokkal teletűzdelt, de így is fiatal, mindössze 24 éves átlagéletkorú keret akár a végső győzelemre is esélyes lehet, a továbbjutás viszont kötelezően teljesítendő minimális cél a tengerentúliaknak. Nos, a világ egyik legjobb csapatával nézett farkasszemet a magyar együttes vasárnap kora délután, úgy, hogy még 24 órája sem volt pihenni a Németországtól elszenvedett 6:1-es vereséget követően. Jó hír viszont, hogy a mieink egyik legjobbja, Galló Vilmos visszatért a csapatba, teljesen felépült az őt kínzó betegségből, és rögtön az első támadósorban kapott helyet, a csapatkapitány Erdély Csanád, és Hári János mellett.

Van abban valami tekintélyt parancsoló, mikor a világelithez tartozó játékosok átlós USA felirattal a mezükön magukból nyugalmat árasztva kikorcsolyáznak a jégre, szerencsére azonban a mieink ezúttal megtagadták a parancsot, aminek egy egészen kiegyenlített első harmad lett az eredménye. Igaz, két villanás így is a rivális 2:0-s vezetését eredményezte, pedig az eleinte látottak alapján joggal bízhattuk még akár az előny kiharcolásában is. Éppen a visszatérő Galló nevéhez fűződött az első veszélyes helyzet, szépen kígyózott be a védők között az amerikai kapu közelébe, de a lövése előtti pillanatban felkapták az ütőjét, semlegesítve a támadást. Másodpercekkel később Szathmáry Simon próbálkozott, de Jeremy Swayman a helyén volt, és tette a dolgát, védett.

Igazán harcosan kezdtük a találkozót, ezúttal nem látszódott a mieinken megilletődöttség, mint a Németország elleni párharc elején, és a tengerentúliak nem is igen tudtak mit kezdeni az agresszivitásunkkal, a bírók pedig engedték a kemény játékot – egészen Galló gáncsolásáig. Előtte azonban még Németh Kristóf került nagy helyzetbe, aki Mihalik Andrástól kapott nagyszerű passzt a kapu mögül, sajnos azonban fonákkal nem tudta meglepni a rivális kapusát, a közönség viszont díjazta a látottakat, zúgott a „Hajrá Magyarok!”.

Az első emberhátrányunkban már Vay Ádámnak – merthogy az első meccsünkkel ellentétben Bálizs Bence helyett ezúttal ő kapott bizalmat – is akadt védeni valója, de állta a sarat, pedig akkora erejű lövést is védenie kellett, ami után a csarnok másik végében is hallatszódott a kong puffanása a mamutján. A nem egészen két percet átvészeltük, sőt, mielőtt letelt volna Erdély Csanádot akasztotta Matty Beniers, így előbb 4 a 4 ellen, majd emberelőnyben játszottunk. Mihály Ákos és Mihalik lövésénél a kapus hárított, Ortenszky Tamás próbálkozását pedig egy önfeláldozóan bevetődő védő blokkolta. Aztán jött a hidegzuhany, szinte a semmiből – ha lehet egyáltalán egy olyan képességű csapattal kapcsolatban ilyet mondani, mint a Team USA. Logan Cooley lőtt távolról, de ez inkább lőtt passz volt, és a Vay Ádám előtt zavaró társ, a Chicago Blackhawks csatára, Frank Nazar tette bele a korong útjába a botját, az irányváltoztatás pedig túl gyors volt ahhoz, hogy reagálni lehessen rá – megszerezte a vezetést az ellenfél.

Nazar nem sokkal később újra betalált, pontosabban egy kapu mögül visszapattanó korongot ütött Vay Ádám hátára, amiről az bepattant a hálóba. A középső játékrészben aztán kissé „elkezdett lejteni a jég”, felpörgött az Egyesült Államok, és erre az is rátett egy lapáttal, hogy Szongoth Domán kiállítása miatt ismét emberhátrányban játszottunk. Will Smith lövése centikkel kerülte el a kaput, aztán Vay Ádám sorozatos védéseire volt szükség, hogy ne növekedjen gyorsan a különbség a két csapat góljainak száma között. A magyar kapus minden testrésszel és segédeszközzel védett, ha kellett fejjel hárított, de a botja, a mamutja, és a lepkés keze is kapott munkát bőven. Egyenlő létszámnál is többször felállt és gyors passzokkal adogatott a rivális, sokszor beszorultunk a kapunk elé. Ellentétben azzal, ahogy Németország ellen kezdtünk, majd feljavult a játékunk, ezúttal éppen a meccs eleje volt biztató, a második harmad már kevésbé. A néha nyomasztó amerikai fölény ellenére a középső játékrészben csak egyszer talált be az ellenfél. Éppen túl voltunk a meccs felén, amikor az Anaheim Ducks támadója, Cutter Gauthier találta meg a néhány centi helyet a kapu rövid oldalában Vay Ádám mellett. A periódus végén azért volt egy ígéretes magyar akció, az első támadósorunk hozta össze, de szépítés nem lett belőle. A 19:4-es kapura lövési statisztika semmiképp sem nézett ki jól a második húsz percben.

Ráadásul egy kemény fizikai párharc után Nagy Krisztián ugrált le egy lábon a kispadra, de szerencsére csupán a korcsolyája pengéje szenvedett károkat, így néhány perc múlva már újra jégen volt. A harmadik játékrész úgy folytatódott, ahogy a második befejeződött – amerikai fölénnyel. A fölénnyel még nem is lett volna akkora gond, de sajnos ezúttal hamar gólokká is érett. A negyediket Gauthier lőtte erősen és pontosan a kapu bal felső sarkába, majd negyven másodperccel később Conor Garland is betalált. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy alig telt el öt perc a harmadból, a két gól mellett már két kapuvasat is ütött az ellenfél. Aztán Nilsson Henrik lódult meg egy korongszerzést követően, de nagy erejű lövése a kapu fölé vágódott. Becsülettel küzdöttek a mieink az utolsó percig, de a gól ezúttal nem jött össze, az Egyesült Államok viszont még egyszer betalált és 6:0-ra nyert. 

A magyar válogatottnak ma pihenőnapja van, következő mérkőzését Kazahsztán ellen játssza holnap este 20:20-tól.

A kiemelt kép forrása: eurosport.hu