Ismét mozgalmas napokat él át az Alpine Forma-1-es csapata. A francia istálló a gyenge szezonkezdetet követően most azzal került a hírek között az első helyre, hogy pár óra leforgása alatt pilótát és csapatvezetőt is cserélt. Az már a téli uborkaszezon óta napirenden volt, hogy Jack Doohannek nincs sok bizonyítási lehetősége, így az ő kirúgása nem érhette váratlanul a száguldó cirkuszt figyelemmel kísérőket. Az már inkább a meglepetés erejével hathat, hogy tegnap este lemondott posztjáról Oliver Oakes csapatvezető, aki kevesebb mint egy éve töltötte be ezt a kulcsfontosságú pozíciót. Helyét Flavio Briatore veszi át, aki eddig is teljhatalommal rendelkezett a csapaton belül, s most kedvencét, Franco Colapintót ülteti Doohan autójába. Számos kérdés vetődik fel ezzel kapcsolatban, így pl. az, hogy minek szerződtették az ausztrált, ha ennyire nem bíztak benne?
Hat hétvégén van túl a Forma-1 mezőnye, azaz csupán a szezon negyedén, de máris változik a mezőny összetétele. Az Alpine ma reggel bejelentette, hogy a soron következő Emilia-Romagna-i Nagydíjtól kezdve Franco Colapinto veszi át Jack Doohan helyét. Ez a hír már magyar idő szerint hétfőn éjszaka szárnyra kapott a Miami Nagydíj paddockjában, miután a versenyen Doohan csak egy kanyart tudott megtenni, mert összeütközött Liam Lawsonnal, s kiesett.
Az, hogy ez a csere megtörténik, igazából a téli hónapok óta erősen valószínű volt, mivel már akkor olyan hírek terjedtek el, amelyek szerint a francia istálló csupán az első 5 versenyre garantálta Doohan helyét, a hogyan továbbról pedig az ausztrál pilóta teljesítménye alapján döntenek. Nem lett megcáfolva ez a hír egyszer sem úgy igazán, mint ahogy az sem, hogy a csapatnál tavaly óta főtanácsadóként ténykedő Flavio Briatore nem zárta szívébe az ötszörös gyorsaságimotoros-világbajnok Mick Doohan fiát, s inkább a 2024-es szezon második felét a kirúgott Logan Sargeant helyén a Williamsnél teljesítő Franco Colapintót részesíti előnyben. Colapintónak voltak reménykeltő versenyei, de elsősorban hatalmas törései miatt maradt meg emlékezetünkben mindaz, amit tavaly produkált. Ugyanakkor tőkeerős argentin szponzorok állnak mögötte, akik Briatoréval szoros kapcsolatot alakítottak ki, így lényegében borítékolható volt, hogy az óriási nyomás alá helyezett Jack Doohannek nagyon sokat kellene letennie az asztalra, hogy ne rúgják ki idény közben.
Doohan már a tavalyi szezonzárón megkapta Esteban Ocon autóját, hiszen még Abu Dhabi előtt bejelentette az Alpine, hogy az idei évnek az ausztrállal és Pierre Gaslyval fut neki. A csapat azonban úgy kezdhette meg a 2025-ös esztendőt az ünnepek után a gyárban, hogy ott lebegett Doohan feje fölött Damoklész kardja, hiszen akkor már elterjedt a híre annak, hogy elég hamar másra cserélheti őt Briatore, aki ugyan nem csapatfőnök, hanem „csak” főtanácsadó volt a franciáknál, de lényegében ő volt akkoriban is a góré.
Nem kezdte jól a szezont az Alpine, hiszen utolsó csapatként tudott pontot szerezni, amikor Gasly a 7. helyen ért célba a Bahreini Nagydíjon. A francia a szombati miami sprinten a sok büntetés következtében az egy pontot érő 8. helyen végzett – jelenleg ez a két pontszerző eredmény, s az érte járó 7 pont szerepel az Alpine neve mellett, amivel csak a 6 pontos Stake-Saubert tudja megelőzni a csapatok világbajnokságában.
Miközben Gasly a legtöbb futamon kihozta a legtöbbet az autóból, addig Doohan finoman szólva esett-kelt. Rögtön a hazai szezonnyitón kieséssel kezdett, amit azonban még lehetett az esős körülmények számlájára írni. Második, egyben utolsó kiesése Miamiban volt, de a két futam közötti versenyeken időrendi sorrendben 13., 15., 14. és 17. helyezéseket tudott fölmutatni, miközben csapattársa egy kiesés és egy kizárás mellett egy 11. és kettő 13. helyezést hozott össze, amikor nem szerzett pontot. Kettejük között elsősorban az időmérős szereplésben voltak jelentős különbségek, hiszen amíg Gasly Bahreinben az 5. rajtkockába kvalifikálta magát, ezen kívül pedig további két helyszínen jutott be az időmérő utolsó szakaszába, addig ez Doohannek egyszer sem sikerült, legjobbja egy 11. hely volt.
Nem először megy a kavarás az Alpine-nál
Az tény és való, hogy Gasly jóval nagyobb Forma-1-es rutinnal rendelkezik, mint Doohan, aki lényegében újonc volt idén tavalyi debütálása dacára, de nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy az ausztrálnak már a kezdetektől fogva komoly teher alatt kellett vezetnie, mert pontosan tudta, hogy Briatore bármelyik pillanatban dönthet úgy, hogy lecseréli. Ez a pillanat most érkezett el.
Amennyiben pusztán az eredményeket nézzük, akkor azt mondhatnánk, hogy teljesen jogos a csere, azonban egyfelől az ismert körülmények, másfelől az autó finoman szólva gyenge teljesítménye miatt nem lehet kizárólag Doohant hibáztatni sorsáért. Sokkal inkább felelős a kialakult helyzetért az a Flavio Briatore, akinek semmi keresnivalója sem lenne a Forma-1-ben, amennyiben nem törölték volna el teljesen érthetetlen módon örökös eltiltását, amelyet annak idején azért kapott, mert a 2008-as Szingapúri Nagydíjon az ő utasítására csapta falnak Renault-ját Nelsinho Piquet, hogy ezzel elősegítsék Fernando Alonso futamgyőzelmét, egyben azt, hogy 2009-re is aláírjon a spanyol az Alpine lényegében elődcsapatához. Az vitathatatlan, hogy a 2000-es évek közepén a Briatore vezette Renault komoly sikereket ért el, hiszen az olasznak is hatalmas szerepe volt abban, hogy Alonso tudott véget vetni Michael Schumacher és a Ferrari egyeduralkodásának két világbajnoki címével. A szingapúri eset miatt azonban jogosan kapott ennyire súlyos büntetést, mert a csalás legalja az, amit akkor ott művelt.
Briatore fellebbezett a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) által 2009-ben meghozott szankció ellen, s a párizsi bíróság 2010 elején eljárásjogi szabálytalanságokra hivatkozva megsemmisítette a döntést és csupán a pénzbírságot hagyta helyben. Az FIA fellebbezett az ítélet ellen, azonban nem sokkal később peren kívüli egyezség született a szövetség és Briatore, valamint az ügy kapcsán öt évre eltiltott, a szingapúri történések idején a Renault technikai igazgatójaként dolgozott Pat Symonds között, aminek értelmében mindkettejüknek csupán 2012 végéig nem szabad Forma-1-es szerepet vállalniuk, utána azonban visszatérhetnek. A két főkolompos ezért cserébe visszavonta az FIA-val szemben támasztott kártérítési igényét.
Symonds már 2013-ban visszatért az F1-be, mint a Williams technikai igazgatója. 2016 végén onnan vonult vissza több mint három évtizednyi Forma-1-es karriert követően, azonban a 2020-as évek elején a Liberty kötelékében visszatért a száguldó cirkuszba, hiszen a sorozat technikai igazgatója lett – ezen szerepkörében ő felel a sportág jövőjéért, így pl. a 2026-tól életbe lépő szabályokért is.
Vele szemben Briatore egészen tavaly júniusig távol maradt az F1 világától. Akkor, a Spanyol Nagydíj hétvégéjén jelentette be az Alpine, hogy az olasz üzletembert főtanácsadóként alkalmazza. Briatore akkor úgy fogalmazott, hogy a győzelem kultúráját szeretné meghonosítani a nehézségekkel küzdő francia csapatnál.
Nem ő lett tehát az istálló legfőbb vezetője papíron, a gyakorlatban azonban igen, hiszen szinte teljesen szabad kezet kapott a kezdetektől fogva arra, hogy saját elgondolásai szerint alakuljanak a dolgok az Alpine-nál. Már a tavalyi szezon végén lehetett olyan híreszteléseket olvasni, hallani, amelyek szerint az olasz szívesen látná a csapatnál Franco Colapintót, akinek nem volt maradása a Williamsnél, miután Carlos Sainz Jr.-t szerződtették Alexander Albon mellé. Az argentin neve szóba került a Red Bull-nál is, miután eldőlt, hogy Sergio Pérez távozik az osztrákoktól, ám miután ők házon belül „oldották meg” a mexikói pótlását, Colapinto végül is az Alpine tartalékpilótája lett.
Az újságírók lényegében semmi másról sem kérdezték Oliver Oakes-t, a tegnapig hivatalban volt csapatfőnököt a hétvégéken, mint arról, mi lesz Jack Doohan sorsa. A brit igyekezett árnyaltan fogalmazni vele kapcsolatban, de legutolsó nyilatkozataiban már ő is nyitva hagyta annak lehetőségét, hogy hamarosan elküldik az ausztrált. Az érződött Oakes megnyilvánulásain, hogy próbált kiállni Doohan mellett, s minden bizonnyal Briatoréval folytatott megbeszélései során is amellett érvelt, hogy nem tenne jót sem Doohannek, sem a csapatnak egy szezon közben, pláne az idény első negyedének végén bekövetkező csere, s több lehetőséget kellene adni neki a bizonyításra, mert ekkora teher alatt érthető, hogy nem megy neki.
Briatore azonban alighanem hajthatatlan volt, hiszen egyszer sem rejtette véka alá, hogyan viszonyul Jack Doohanhez és Franco Colapintóhoz. A miami kiesés volt az utolsó csöpp a poharában, s minden bizonnyal amikor közölte döntését Oakes-szal, a csapatfőnök akkor döntött a lemondás mellett, mert nem akarta arcát és nevét adni az ellentmondásos olasz üzletember ténykedéséhez. Az Alpine még tegnap este bejelentette, hogy Oakes helyét Briatore veszi át, tehát most csapatfőnök lett, míg a Doohan-Colapinto-csere híre ma reggel érkezett. Azt már tegnap megírta több szakportál, hogy az argentin a héten tesztelni fogja az autót Zandvoortban – ezzel mintegy megágyazva a mai bejelentésnek. Colapinto először Imolában vezetheti élesben az autót. Most előtte áll öt futam, hogy bizonyítson, hiszen a hírek szerint ő sem dőlhet hátra, hogy az idény végéig benne lesz az autóban, a Brit Nagydíjat megelőzően felülvizsgálják helyzetét. Ezzel a kocsival nem lesz egyszerű bizonyítani.
Akik évek óta rendszeresen figyelemmel kísérik a Forma-1-ben zajló eseményeket, azok pontosan emlékezhetnek arra, hogy az Alpine-nál már korábban is voltak zűrös ügyek. Ezek közül kiemelkedik 2022 nyara, amikor a Magyar Nagydíj utáni négyhetes szünet első napjaiban előbb az derült ki, hogy az akkor még Otmar Szafnauer által vezetett csapatot lényegében faképnél hagyta Fernando Alonso és emiatt sebtiben szerződtette Oscar Piastrit 2023-ra, majd néhány órával később az, hogy valójában nem született semmilyen megállapodás közöttük, s Piastri az álhír után nem is akar a franciáknál versenyezni. Ami vele történt, azt mindannyian tudjuk: per pillanat egyre nagyobb előnnyel vezeti a világbajnokságot.
Ezért szerepel a cikk címében a csődtömeg kifejezés, mert egészen egyszerűen az, ami az Alpine-nál, mint gyári csapatnál zajlik (a Renault már nem sokáig támogatja az istállót), nagyon kínos, s ebbe a sorba illik az is, amit Briatore Doohannel művelt. Érthetetlen, hogy miért szerződtették az ausztrált, miközben az olasz már jó ideje Colapintót favorizálta, s könnyedén beleszólhatott volna abba, hogy ki kap pilótaülést 2025-re. Mi értelme volt annak, hogy évközben rúgták ki Doohant? Miért nem eleve Colapintót igazolták le Gasly mellé, ha már ennyire nagy hátszele volt szponzori és csapatvezetési szinten egyaránt? Talán Oliver Oakes ellenállása tudta megakasztani, hogy Briatore még a télen keresztülvigye elhatározását a csapaton? Ezek olyan kérdések, melyekre nem volna rossz választ kapni, s talán az Imoláig hátralévő másfél hétben kapunk is valamilyen választ.
A magam részéről sajnálom azt, ami Jack Doohannel történt, mert abszolút át tudom érezni, mekkora nyomás nehezedett rá. Eleve, aki újonc a Forma-1-ben, nem kis terhet cipel a vállán, hiszen nagy a bizonyítási vágya mind önmaga, mind a hozzá közel állók, mind csapata és szponzorai felé, a rengeteg szurkolóról nem is beszélve. Biztos vagyok abban, hogy amennyiben nem lett volna ott folyamatosan az a bizonytalanság, hogy mi lesz az ötödik versenyhétvége után, akkor jobban teljesített volna az ausztrál. Nem biztos, hogy pontot, pontokat szerzett volna, hiszen az autó elég gyenge ehhez, de alighanem kevesebb hibát követett volna el, mint amit ilyen szörnyű körülmények között összehozott. Csak remélni tudom, hogy ez a szituáció nem töri derékba karrierjét, s lesz még esélye akár az F1-ben is versenyezni normálisabb háttérrel.
Ami pedig Colapintót illeti, most megmutathatja, hogy nem véletlenül állnak mögötte szponzorok, s nem ok nélküli Briatorénak belé fektetett, megelőlegezett bizalma sem. Szurkolok neki, hogy bizonyítson, bár az rá is igaz, hogy ezzel a korlátolt képességű autóval nehéz lesz jó eredményeket elérni, amennyiben nem fog valami jól elsülő fejlesztést összedobni az Alpine.
Amennyiben ő sem bizonyít, az Briatorénak is nagy kudarc lesz, tehát a horihorgas olasz nem kis rizikót vállalt. Persze, mint tudjuk, kockázatvállalás nélkül nehéz sikert elérni, de a magam részéről jelenleg eléggé véleményesnek érzem ezt a pilótacserét. Meglátjuk, mi fog kisülni ebből.
A kiemelt kép forrása: autosport.com