Nehezen indult az év Novak Djokovics számára – és akkor még viszonylag finoman fogalmaztam. A szerb klasszis Dohában, majd legutóbb Indian Wells-ben is az első mérkőzésén vereséget szenvedett és rég nem látott „mélységben”, a 7. helyen áll a férfi teniszezők világranglistáján. Több szakértő és szurkoló úgy véli, hogy Djokovics elérkezett pályafutásának végéhez, legalábbis nem lesz már esélye nagy tornát nyerni, holott vannak még elérhető rekordok előtte. Éppen emiatt mások úgy látják, lesznek még igazán szép napjai a 24-szeres Grand Slam-bajnoknak, hiszen már korábban is volt mélypontja, ahonnan vissza tudott térni a világ tetejére.
Novak Djokovics legutóbbi három mérkőzését elveszítette – ez a hír önmagában talán nem tűnik annyira jelentősnek, hiszen bárkinek lehetnek rosszabb periódusai a legjobb teniszezők között is, azonban ha hozzátesszük, hogy ilyen sorozatra utoljára 2018-ban volt példa, akkor már jóval inkább megakad a szemünk ezen az információn. Márpedig a szerb játékos az Ausztrál Open általa föladott elődöntője óta csupán két mérkőzést játszott, de ezeket is elbukta. Előbb Dohában szenvedett vereséget Matteo Berettinitől, majd legutóbb az Indian Wells-ben zajló 1000-es mesterversenyen kapott ki a világranglistán 85. helyen rangsorolt és a főtáblára csak szerencsés vesztesként fölkerült holland Botic van de Zandschulptól. Korábban sem ő, sem a 29. helyen álló olasz nem tudta megverni Djokovicsot. A balkáni kiválóság tavaly szintén egy szerencsés vesztestől, Luca Narditól kapott ki ugyancsak az első mérkőzésén az amerikai tornán.
Mint emlékezhetünk rá, a szerb az első szett után föladta Alexander Zverev elleni elődöntőjét az Ausztrál Openen, mivel a Carlos Alcaraz ellen nagy csatában megnyert negyeddöntő során combsérülést szenvedett, ami a folytatásban nagyban hátráltatta játékát. Djokovics hetekig nem ragadott ütőt versenyen, s Dohában tért vissza, a már említett Berettini elleni vereséggel. Akkor még sokan azt gondoltuk, hogy a kihagyás miatt még nincs formában és ahogy egyre több mérkőzést fog játszani, úgy fog javulni a teljesítménye. Az Indian Wells-i váratlan korai búcsú után már nem lehetünk ennyire optimisták, pláne, ha elolvassuk Djokovicsnak a meccs után adott nyilatkozatát, amely így hangzott:
„Mindig történik valami, amiről nem szeretnék beszélni. Nyilvánvalóan nincs mentség a gyenge teljesítményre. Egyszerűen nem jó érzés így játszani a pályán. Számomra ez egy rossz munkanap volt. Sajnálom ezt a szintű játékot, főleg ahhoz képest, ahogyan mostanában edzek. Őszintén szólva, hatalmas különbség van a centerpálya és a többi pálya között. A labda a centerpályán magasabbra pattan, mint néhány salakpályán – hogy őszinte legyek. Igen, ezzel nagyon küszködtem. Nem találtam a ritmust. (…) A dolgok nyilvánvalóan másképp alakultak számomra az utóbbi években. Küzdöttem azért, hogy a kívánt szinten játsszak. Néha sikerül jól teljesítenem egy-egy tornán, de összességében ez inkább egy folyamatos kihívás számomra. Szóval ez van. Azt hiszem, semmi sem készíthet fel erre a pillanatra igazán. Meg kell tapasztalni, és próbálni a lehető legjobban kezelni„.
Ebből is látszik, hogy a 37 éves legenda mennyire küzd azért, hogy jól tudjon játszani, de egyelőre nem nagyon látni ennek jeleit. A profi pályafutásának 2003-as kezdetétől számítva elképesztő, 83.4%-os győzelmi mutatóval rendelkező szerb számára már 2024 sem úgy alakult, ahogy azt várta és várták tőle sokan. 2017 után először esett meg vele, hogy nem nyert Grand Slam-tornát, s egyedül Wimbledonban tudott döntőbe jutni, de ott nagy küzdelem végén alulmaradt Carlos Alcarazzal szemben. Megnyerte azonban az olimpiát, melynek döntőjében már jobbnak bizonyult a spanyolnál, ezzel utolsó nagy címét is megszerezte, ami még hiányzott a gyűjteményéből. Nem titkolt célja volt, hogy ezt elérje, s miután sikerült neki, joggal vetődött föl, s vetődik föl most is a kérdés, hogy képes-e egyáltalán megfelelően motiválni önmagát.
Motivációs forrása bőven lehet, hiszen amennyiben legalább egy Grand Slam-et meg tudna még nyerni, azzal minden idők legeredményesebb teniszezője lehetne a négy nagy versenyt tekintve, hiszen jelenleg Margaret Courttal holtversenyben 24 elsőségnél tart. Eddig 99 profi tornát nyert meg – ebben a tekintetben Jimmy Connors tartja a rekordot 109 sikerrel, vagyis ez is elérhető közelségben lehet számára.
Ami viszont nem biztos, hogy bíztató Djokovics számára, az a kora. A tenisz sok nagy alakjára igaz, hogy 36 esztendősen aratta utolsó GS-győzelmét. Így történt ez Roger Federerrel, Rafael Nadallal és Serena Williamsszel is. A szerb 2023 szeptemberében 36 évesen nyerte meg a US Opent, ami az utolsó győzelme a négy nagy torna valamelyikéről. Más kérdés, hogy a legidősebb Grand Slam-bajnok Ken Rosewall, aki 37 évesen és 2 hónaposan nyerte meg az 1972-es Ausztrál Opent. Mint tudjuk, Federer és Nadal pályafutása is sanyarú véget ért a sorozatos sérülések miatt, s félő, hogy most Djokovics a 2010-es évek nagy triójának utolsó aktív tagja is erre a sorsra jut. Világelsőségét 2024. július 25-én vesztette el, s most már „csak” a 7. helyen áll.
Teljesen egyértelmű, hogy a szerb sztár fizikailag és mentálisan sincs csúcsformában, hiszen az esetében nem jellemző sikertelenség alaposan rányomja bélyegét hangulatára. Pedig volt már időszaka, amikor sérülése akadályozta pályafutása folytatásában 2017-18-ban, de onnan sikerült visszaverekednie magát a világranglista élére. Azóta is akadt példa arra, hogy sérülten diadalmaskodott nagy tornákon, hiszen a 2021-es Ausztrál Opent úgy nyerte meg, hogy egy 2.5 cm-es izomszakadást diagnosztizáltak a hasfalában, 2023-ban pedig egy combizmában kimutatott 3 cm-es szakadás mellett nem talált legyőzőre Melbourne-ben. Nyilván az idei versenyen kialakult combsérülés súlyosabb volt ezeknél a kisebb problémáknál, de egyelőre úgy fest, hogy Djokovics nagyon nem találja a régi formáját és amíg lelkileg sincs teljesen rendben, addig nem is lesz esélye erre.
Sokan aggódnak tehát érte, de vannak persze olyan megszólalók is, akik optimistán tekintenek a jövőbe vele kapcsolatban. Egyik érvük az, hogy Djokovics, bár ötszörös győztese az Indian Wells-i tornának, de 2016 óta nem tudott diadalmaskodni, s legutóbbi öt részvétele alkalmával csupán négy mérkőzést tudott megnyerni. Tavaly úgy nyerte meg az olimpiát, hogy egyébként igen sikertelen szezonja volt, mégis volt benne annyi akaraterő, hogy eljusson a végső győzelemig. Ugyanerre példa a szintén Alcaraz ellen megnyert idei AO-negyeddöntő is, hiszen ott hátrányból fordítva tudott győzni, pedig mind a négy szett igen nagy küzdelmet hozott, amit nem egyszer jól láthatóan nehezen bírt. Tavaly úgy jutott döntőbe Wimbledonban, hogy előtte heteket kényszerült kihagyni a Roland Garros-on összeszedett térdsérülése miatt.
Az optimisták szerint az is a szerb előnyére válhat, hogy tavaly óta korábbi nagy riválisa, Andy Murray az edzője, akivel elég jó kapcsolatot ápol. A következő Grand Slam-ig, a Roland Garrosig még kettő és fél hónap van hátra, így ez az idő bőven elegendő lehet ahhoz, hogy Djokovics visszataláljon a győztes útra, s esélyesként mehessen Párizsba, majd utána Wimbledonba.
Jó kérdés, mi fog történni a közeljövőben, de a magam részéről abban bízom, hogy nem fog Federer és Nadal sorsára jutni, s tud még jó eredményeket elérni. Elég szomorú lenne, ha a nagy hármas utolsó, még aktív tagja is sérülések közepette lenne kénytelen a visszavonulás mellett dönteni, s akkor a még elérhető rekordokról nem is beszéltem…
A kiemelt kép forrása: Jayne Kamin-Oncea / REUTERS