Elérkezett a március, így lassacskán elérkezik a Forma-1 ideje is. Az ausztráliai szezonnyitóig még van tizenegy nap, ám február utolsó három napján már fölbőgtek a turbómotorok, hiszen Bahreinben sor került a világbajnokság egyetlen kollektív előszezoni tesztjére. A háromnapos gyakorlást több egészen furcsa probléma hátráltatta, de nem csak emiatt nem érdemes a szezonra nézve következtetéseket levonni az eredményekből, hanem azért sem, mert az élmezőny összetételére és sorrendjére nehéz tippelni. Az már világosabbnak látszik, mely csapatok kullognak majd a sor végén, az pedig egészen világos, hogy az egyes istállók idén is igyekeznek trükköket bevetni, ám az FIA résen van.
Február 26. és 28. között rendezték meg a Bahreini Nagydíjnak is otthont adó szahíri pályán a Forma-1 idei kollektív tesztjét. Az elmúlt években általában közvetlenül a szezonnyitó hétvége előtt került sor a bahreini gyakorlásra, hiszen az arab miniállamban volt az első futam. Idén Ausztráliában kezdődik a világbajnokság, így most kettő héttel az első versenyhétvége előtt tesztelhették a pilóták és a csapatok autóik viselkedését, teljesítményét.
Az előszezoni tesztekből sosem érdemes az egész idényre vonatkozó konzekvenciákat levonni, hiszen általában nem az a sorrend érvényesül az év során, amelyet a gyakorlások alkalmával láthatunk. Sokféle karakterisztikájú pálya van a Forma-1-ben, s mindez rugalmasságot követel meg az autók tervezése során többek között az aerodinamika, a gumikezelés és a motorok teljesítménye szempontjából is, s akkor olyan külső tényezőkről még nem is beszéltem, mint az időjárás.
Ami az időjárást illeti, Bahreinben kezdetben szokatlanul hűvös és esős (!) körülmények között zajlott az idei kollektív teszt, de az utolsó napra már a napsütés és a melegebb idő dominált. A külső tényezőknél maradva azonban nem árt megemlékezni azokról a furcsaságokról is, melyek akadályozták a teszt gördülékeny lebonyolítását. Az első nap késő délutáni szakaszában áramszünet miatt kellett félbeszakítani a tréninget. Az volt az éppen a pályán lévő versenyzők szerencséje, hogy még nem volt koromsötét, de akkora szürkület már igen, hogy kellettek volna a pálya körül telepített reflektorok. Ezek kialudtak, de mindenki könnyen visszatalált a bokszutcába, ahol a tartalékgenerátorok biztosítottak némi áramot.
Olyan esetre is volt példa, hogy a célegyenesben a sportbírói poszt egyik ablaka kitört a helyéről, s a pálya szélén lévő üvegszilánkok miatt kellett piros zászlót belengetni. Ennél is meghökkentőbb volt, amikor azért csúszott az egyik szakasznak a kezdete (mindhárom napon volt egy délelőtti és egy délutáni etap, közte ebédszünettel), mert az egyik pályabíró nem volt a helyén, de ennél is abszurdabbnak bizonyult, amikor egy, a pályára tévedt busz miatt kellett leállni a teszttel. Finoman szólva éveleji formában voltak a bahreini szervezők, ami aggodalomra adhat okot az április 13-án esedékes szahíri futam előtt, de bízzunk benne, hogy addigra belerázódnak a munkába, s nem fognak ilyen hihetetlen galibák történni.
Ami a teszteket illeti, a három nap összesített eredményei alapján Carlos Sainz Jr. bizonyult a leggyorsabbnak. Ez egy évvel ezelőtt még senkit sem lepett volna meg, hiszen a spanyol akkor még a Ferrari pilótája volt, ám idén már új csapata, a Williams versenygépét terelgetve sikerült a három napot tekintve a legjobb köridőt autóznia. Sainz 1:29.348-at autózott a 2. napon C3-as gumikeveréken. Mögötte a második helyen éppen utódja, a Ferrarinál debütáló Hamilton végzett, aki mindössze 31 ezredmásodperccel maradt el tőle, s ugyancsak a 2. napon és C3-as gumikkal érte el 1:29.379-es idejét. A 3. helyen csapattársa, Charles Leclerc végzett 1:29.431-gyel, ami szintén a 2. napon és C3-as gumikon született. A legtöbb pilóta, egészen pontosan 11, a 2. napon futotta leggyorsabb körét, 8 a 3. napon, s mindössze Lando Norris volt az, aki még az 1. napon tette meg ezt.
Gondok a Red Bull-nál
Sainz összesített első helye mellett az is bizakodásra adhat okot a Williamsnél, hogy Alexander Albon 1:29.650-el a 6. legjobb időt autózta – ebből arra tippelhetünk, hogy a grove-iak valamit jól találhattak el az autók fejlesztési irányának kiválasztásánál. Az biztos, hogy idén két tapasztalt pilótája van a csapatnak, akik rengeteget tudnak segíteni a fejlesztésekben, s versenyzői kvalitásaik is elég jók, így egyáltalán nem volna meglepő, ha jobban szerepelne idén a Williams, mint mondjuk tavaly.
A Ferrari pilótapárosa ott van a teszt képzeletbeli dobogójának két alsóbb fokán, s a három napon látottak alapján úgy tűnik, hogy a maranellóiak idén is az élmezőnyben fognak szerepelni. Hamilton, aki életében először fog nem Mercedes-erőforrással szerelt autóval teljesíteni egy komplett Forma-1-es évadot, elmondása szerint régen nem érezte olyan bíztatónak a szezon előtti formáját, mint most.
A tavalyi konstruktőri világbajnok McLaren visszafogottan teljesített. Bár Norris megnyerte az 1. napot, a folytatásban sem ő, sem Oscar Piastri nem tudott a legjobbak közé kerülni teljesítményével. Piastri a 8., Norris csak a 13. helyen szerepel az összesítésben. Ebből is látszik, hogy érdemes óvatosan kezelni a tesztek eredményeit, mert egyfelől nehezen elképzelhető, hogy a McLaren hatalmas visszaesést produkáljon idén tavalyhoz képest, másfelől a látottak alapján igen megbízhatónak és versenyképesnek tűnnek a papayasárga kocsik, így a szakértők többsége úgy látja, hogy idén is a győzelmekért lesz harcban a wokingi alakulat.
A Mercedes-erőforrásokkal dolgozó csapatok közül a gyári istálló pilótái is egészen jó időket autóztak, hiszen az összesítésben George Russell végzett a 4. helyen 1:29.545-ös eredménnyel, míg a most debütáló Andrea Kimi Antonelli 1:29.784-es idejével a 7. lett. Nagy kérdőjel az elmúlt három év alapján, hogy a stuttgartiak harcban lehetnek-e a világbajnoki címekért, de nekem jelenleg az az érzésem, hogy inkább jövőre robbanthatnak, amikor gyökeresen megváltozó technikai szabályokkal és új autókkal startol majd el a szezon.
A Red Bull a tavalyi év második felében látványosan visszaesett, s a Bahreinben tapasztaltak alapján egyelőre nem lehetnek nyugodtak Christian Hornerék 2025-öt illetően sem. Max Verstappen ugyan 1:29.566-os idejével az összesítés 5. helyén végzett, de ő és újdonsült csapattársa, a 11. helyen záró Liam Lawson sem volt maradéktalanul elégedett kocsija viselkedésével, így még bőven van min dolgozni. Sokat elmond az italgyártósok tesztjéről, hogy a csapatok közül a legkevesebb kilométert tudták megtenni a három nap alatt, hiszen mindössze 304 kört teljesített a két pilóta, ami 1645 kilométernek felel meg. Bár ezek is irtó nagy számoknak tűnnek ahhoz képest, hogy egy átlagos versenytáv 307-309 kilométer körül van, de ha hozzátesszük, hogy az ebben a tekintetben élen záró Mercedes 458 kört és 2479 km-t futott, akkor már látszik a jelentős elmaradás. A két Red Bull-autó főleg a 2. és a 3. napon töltött sok időt a garázsban különböző javítások és beállítás-módosítások miatt, de így is bőven van teendő.
Az osztrákoknál az a cél, hogy Verstappen harcban legyen zsinórban és összességében is ötödik vb-címéért, ami nem akármilyen tett lenne, ha sikerülne, hiszen korábban csak Michael Schumacher és Hamilton tudott sorozatban ennyi világbajnoki elsőséget elérni. Egyelőre úgy néz ki, hogy lehetnek gondok a csapatnál idén is, de legalább most nincsenek olyan feszültségek, mint egy évvel ezelőtt, legalábbis nem tudunk róla.
Két csapat tűnik igazán gyengének
Kimi Antonelli kapcsán már érintettük az újoncokat, úgyhogy nézzük meg a többieket is! Idén kvázi négy debütánsa lesz a Forma-1-nek. Azért kvázi, mert az Alpine-nál első, reményei szerint teljes szezonjának nekivágó Jack Doohan már a tavalyi idényzáró hétvégén megkapta Esteban Ocon autóját, tehát van némi tapasztalata. Oliver Bearman tavaly három futamon is beugrott ilyen-olyan okokból mások autójába, de neki is az idei lesz az első teljes idénye a királykategóriában. Az RB-nél debütáló Isack Hadjar és a Saubernél szereplő Gabriel Bortoleto azok, akik Melbourne-ben fogják elveszíteni szüzességüket F1-es értelemben, mert eddig legfeljebb tesztelhettek ilyen kocsikkal.
Antonelli bizonyult a legjobbnak az újoncok közül a már említett 7. helyével. Doohan a 12. legjobb időt érte el az Alpine volánja mögött (1:30.368), s nem sokkal maradt el csapattársától, Pierre Gaslytól – mindössze három hely és három tizedmásodperc választotta el őket. Ettől függetlenül nagy a nyomás az ausztrál vállán, hiszen egyrészt a három tizedes különbség a szezon során azért jelentős lenne házon belül, másrészt Flavio Briatore sem könnyíti meg a helyzetét. A hórihorgas olasz, akinek nevéhez számos botrány kötődik a múltból, tavaly május óta az Alpine főtanácsadója, de lényegében ő az úr a háznál, mivel a kezében összpontosul minden személyzeti kérdés a pilótáktól kezdve a csapatvezetésen át a ranglétra alján elhelyezkedő dolgozókig. Tehát ő dönthet a pilótafölállásról is, s nem egyszer hangoztatta, hogy nem lesz rest szezon közben változtatni ezen, amennyiben bármelyik versenyző nem azt hozza, amit elvárnak tőle.
Ez elsősorban Doohanre vonatkozik, akinek szerződésében állítólag szerepel egy olyan kitétel, hogy csupán az első öt futamon garantálja indulását a csapat (lényegében maga Briatore), s ezt követően különösebb jogkövetkezmény nélkül lecserélhető másra. A hírek alapján a Williamsnél tavaly néhány futamon lehetőséget kapó, de inkább autótörései miatt ismertté vált Franco Colapinto ácsingózhat Doohan ülésére, amennyiben az ötszörös gyorsaságimotoros-világbajnok, Mick fia nem tesz le elfogadható teljesítményt az asztalra.
Isack Hadjar a 15. legjobb időt érte el, ezzel közvetlenül csapattársa, Cunoda Júki mögött zárt, ám közel kettő tizedmásodperccel maradt el tőle, ami azért jelzi, hogy az ifjú franciának még van tanulnivalója. Jó kérdés, hogy az RB mire fog menni idén, mint ahogy az is, hogy Hadjar hogyan tud beilleszkedni a Forma-1-es közegbe, vagyis mire lesz képes élesben, s mennyire tudja segíteni csapatát. Egyértelműen második számú pilóta lesz az ötödik idényét kezdő Cunoda mögött, akit alaposan fölpaprikázott a tény, hogy helyette Lawson került föl a Red Bull-hoz. A kis japán még menedzserét is kirúgta a közelmúltban, lényegében az ő nyakába varrva, hogy nem került a nagycsapathoz. Őszintén szólva, Cunoda annak is örülhet, hogy a Forma-1-ben lehet immár fél évtizede, mert teljesítménye és habitusa alapján sem feltétlenül volna itt a helye. Idén bizonyítani szeretne majd, így azt gondolom, hogy Hadjar igyekszik megbújni mögötte, s gyűjteni a tapasztalatokat.
Ami Bortoletót illeti, a Forma-2 tavalyi és a Forma-3 tavalyelőtti győztesének igen nehéz feladat lesz idén már a pontszerzés is, hiszen a Sauberhez került, amely tavaly alaposan kilógott a mezőnyből lefelé. A tesztek alapján idén is a svájciak lehetnek a sereghajtók, hiszen Bortoleto a 18., a csapathoz szintén újonnan érkezett Nico Hülkenberg pedig a 19. helyen végzett, s mindketten majdnem kettő másodperccel maradtak el a legjobbaktól. A Sauber idén már javában 2026-ra fog készülni, hiszen jövőre már az Audi gyári istállójaként fog indulni a száguldó cirkusz mezőnyében. Emiatt jó eséllyel idén is az lesz a nagy siker a zöld-feketéknél, ha valahol pontot, netán pontokat szereznek. Hülkenberg az egyik legrutinosabb F1-es pilóta, de ő is elsősorban az Audi-projekt miatt került a csapathoz, nem pedig azért, hogy idén jobb eredményeket érjenek el.
A Sauber mellett a Haas tűnik nagyon gyengének a teszteredmények alapján, hiszen az amerikaiaknál Esteban Ocon a 17., Oliver Bearman pedig a 20. helyen végzett. Mindezt úgy hozták össze, hogy 456 körrel és 2468 km-rel a második legnagyobb távot tudták le Bahreinben – ez azért aggasztó. Teljes sorcserén van túl a csapat, de ennek ellenére is meglepő számomra, hogy ennyire a mezőny végén kullogtak, mert tavaly az új csapatfőnök, Komacu Ajao vezetésével egyértelműen sikerült följebb lépni az erős középcsapatok közé. Nagy tétben mernék rá fogadni, hogy idén ismét sereghajtó lesz a csapatból, mert ijesztően nagynak tűnik a lemaradás – Bearman több mint három másodperccel maradt el Sainztól. Ocon, aki 259 körrel és 1402 km-mel a legtöbbet autózott a teszten, nem maradt el nagyon sokkal a közvetlenül előtte végző aston martinos és RB-s versenyzőktől, de Bearman egyértelműen keresi még a helyét, így nem volnék meglepve, ha az első futamokon rendre a 20. hely környékén tűnne fel. Ocon talán kicsit előrébb lesz, de egyelőre távolinak látom, hogy pontszerző helyekért küzdjön, holott tavaly a versenyek nagy részén ez volt a jellemző a Haasra.
A rugalmas hátsó szárnyak megfigyelés alatt
Zárásként röviden essék szó arról is, hogy már a teszten látottak alapján akad olyan technikai megoldás, amely szúrja egyesek szemét. A Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) éppen ma jelentette be, hogy a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjtól kezdődően fokozottan figyelni fogja a rugalmas hátsó szárnyak viselkedését, mivel a gyanú szerint több csapat is érdekes aerodinamikai megoldásokat alkalmaz.
Technikai oldalról nézve az előző év legforróbb témáját jelentette a szárnyak hajlékonysága: több csapat is feszegette a határokat az első szárnyak rugalmasságával, miközben a végül konstruktőri bajnoki címet ünneplő McLaren az úgynevezett mini-DRS-ével hívta fel magára a figyelmet. Noha a wokingiak minden esetben átmentek a teszteken, így az elem legálisnak minősült, az FIA a kipattant botrány után mégis arra kérte a csapatot, hogy módosítson a hátsó szárnyán.
Ugyan a szövetség az idei évre szigorított az előírásokon is, melynek részeként csökkentette a rés megengedett szélességét, valamint meghatározta, hogy kizárólag két állása (nyitott és zárt) lehet a DRS-nek, úgy tűnik, a résztvevőket ez sem riasztotta el: tovább kísérleteznek a területen. „Még mindig megy. Úgy gondolom, a Ferrari és a McLaren továbbra is használja a mini-DRS-t” – jelentette ki a Red Bull technikai igazgatója, Pierre Wache, aki érdekes módon pont e két alakulat kapcsán jegyezte meg, hogy gyorsabbnak tűnnek náluk.
A „vörös bikákat” az előző szezonban megelőző wokingi és maranellói istállón kívül a gyanú szerint a Mercedes is trükközik a hátsó szárnnyal, de több más résztvevő is próbálgathatja kisebb vagy épp nagyobb mértékben kiaknázni a megoldást. Mindez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az FIA már az idényrajt előtt lépjen: az Autoracer beszámolója után az informátoraira hivatkozva a The Race is megerősítette, hogy a szövetség már a jövő hétvégén rendezendő Ausztrál Nagydíjon is fokozott figyelemmel fogja követni a hátsó szárnyak hajlékonyságát.
A források szerint az együléses szériákat irányító Nikolasz Tombazisz új technikai direktívát küldött ki a csapatok részére, amelyben arra kérte őket, hogy tegyék lehetővé a hátsó szárny viselkedését menet közben vizsgáló nagy felbontású kamerák, valamint a kijelölt pontokra felragasztott matricák elhelyezését. Ez a lépés megegyezik azzal, ahogyan az FIA az előző évben reagált az első szárnyak rugalmasságát érintő ügyben a Belga GP-től kezdődően. A szövetség akkor kiemelte, a célja elsődlegesen az információgyűjtés, és nem a szigorítás, ugyanakkor az akkor nyert adatokat felhasználva később mégis az új szankciók bevezetése mellett határozott.
Amennyiben az FIA úgy látja, hogy valóban rendellenesen viselkedik egyes csapatok hátsó szárnya, és adott esetben újra szürke zónába tévedtek, dönthet úgy, hogy külön felszólíthatja az érintetteket, hogy változtassanak, vagy akár a szabályok további szigorítását is megfontolhatja.
Nem volnék meglepve, ha idén is bőven lennének ehhez hasonló cirkuszok, ahogy azt az utóbbi években már megszokhattuk, de azt is remélem, hogy elsősorban a versenyről fog szólni 2025. Március 16-tól kezdve kiderül!
A kiemelt kép forrása: AFP