A sportág egyik legnagyobb létszámú tornájára került sor a hétvégén a profi dartsban. A UK Openen ismét sok remek mérkőzést láthattunk, azonban a torna végkifejlete eléggé furcsára sikeredett, ami biztosan nem segítette a sportág népszerűségének további növekedését.
A szokásoknak megfelelően február végén, március elején rendezték meg a UK Opent Mineheadben. A versenyt a darts FA-kupájának is nevezik, mivel itt az amatőrök is indulhatnak, s minden kört kiemelés alkalmazása nélkül sorsolnak, azaz a legnagyobbak már a torna korai fázisában egymás útjába kerülhettek. Eredetileg 160-an indulhattak volna a UK Openen, ám két játékos visszalépésével (a vb-n is látott Jeffrey De Graaf családi okokból, a német Tim Wolters pedig orvosi okokból maradt távol) 158 főre olvadt a mezőny.
Pénteken délután kezdődött a verseny. Ekkor az első három fordulót bonyolították le, melyben a világranglista első 32 helyezettjén kívül mindenki érdekelt volt. Az amatőrök, illetve a PDC rangsorának 97-128. helyezettjei az első, a 65-96. helyezettek a második, míg a 33-64. helyezettek a harmadik fordulóban kapcsolódtak be a küzdelmekbe. A top 32 péntek este, a 4. fordulóban kezdte meg szereplését.
Az első három körben a legnagyobb figyelem egyértelműen egy lányt kísért, hiszen az amatőrök között ott volt Beau Greaves, aki évek óta a legjobb női játékosnak számít, s 2025-öt egészen zseniálisan kezdte, hiszen jelen pillanatban a Women’s Series, a Challenge Tour és a Development Tour ranglistáját is vezeti, azaz a PDC nők, amatőrnek számító felnőttek és 16-23 év közötti fiatal játékosok számára kiírt sorozatában is a legjobbnak számít. Az 1. fordulóban az angol hölgynek nem okozott gondot a svájci Stefan Bellmont legyőzése, akin sima 6:1-gyel gázolt át. A következő fordulóban Rhys Griffint is 6:1 arányban győzte le, majd a 3. körben Mickey Mansell személyében már egy nagy skalpot ejtett, hiszen az északírek rutinos profiját is simán, 6:2-re verte.
Greaves tehát ott lehetett a 4. fordulóban, azonban a sorsolásnál nem volt kegyes hozzá a sors, mivel a férfi világelső Luke Humphriest kapta ellenfélül. A férfi és a női világranglista-vezető mérkőzése parázs csatát hozott, s bizony, Greaves sokáig jobban állt, egyre közelebb került a meglepetéshez. Humphries azonban jobban bírta a meccs utolsó negyedét, így végül fordított és 10:7-re legyőzte az angol játékost, aki azonban így is nagyon büszke lehet szereplésére, s talán most már másképp fog viszonyulni ahhoz, hogy induljon-e a PDC világbajnokságán, amit eddig rendre elutasított, pedig kvalifikált oda már nem egy alkalommal.
A férfi világelső tehát sikerrel vette az első akadályt, ám a top 32-ből nem mindenkinek sikerült ugyanez. Így pl. Gerwyn Price-nak sem, aki már 7:1-es hátrányban is volt Connor Scutt ellen, s ugyan fölzárkózott, de ezt későn tette, s végül 10:9-es vereséget szenvedett jóval alacsonyabban rangsorolt ellenfelétől. Meglepetésnek tekinthető még, hogy kiesett Brendan Dolan, aki szintén döntő legben szenvedett vereséget az amerikai Danny Laubytól. Az igazán nagy esélyesek azonban kivétel nélkül túljutottak az első fordulón, hiszen a világbajnoki címvédő Luke Littler ha nehezen is, de legyőzte az egyre inkább régi önmagát idéző Peter Wrightot, míg a World Mastersen döntőt játszó Jonny Clayton fájóan simán, 10:3-ra verte Gary Andersont. A skótok tehát szomorkodhattak két legnagyobb nevük kiesése miatt, annyi vigaszuk viszont lehetett, hogy Alan Soutar és Cameron Menzies is sikerrel vette az akadályt, így továbbjutott a szombati folytatásra.
Szombaton délután már a legjobb 32 küzdelmeire került sor, s itt szemtanúi lehettünk egy kivégzésnek is. A sorsolás szeszélye összehozta a két jó barátot: Ryan Searle-t és Luke Humphriest, ám kettejük mérkőzése nem a papírformának megfelelő szoros, kemény küzdelmet hozott, hiszen a világelső, a UK Open korábbi kétszeres döntőse 10:0-ra verte a világranglista 18. helyezettjét. Nem sűrűn van példa a torna történetében ilyen kiütésre, ezt megelőzőleg utoljára a 2016-os verseny negyeddöntőjében született ilyen végeredmény, akkor Jelle Klaasen nem engedélyezett egyetlen árva leget sem a tragikus sorsú Kyle Andersonnak. A 2015-ös elődöntőben Peter Wright verte ugyanennyire Stephen Buntingot, a 2009-es negyeddöntőben pedig Phil Taylor ért el ilyen eredményt Mark Lawrence ellen. Volt ennél is durvább eredmény, hiszen még 2005-ben a legjobb 32 között Adrian Lewis 11:0-ra győzte le Colin Monkot. Amióta a döntőt és az elődöntőket játsszák 11 nyert legre, azóta a fönt említett Wright-kiütésen kívül nem fordult elő 11:0-ás végeredmény.
Az ötödik fordulót simán vette Littler is, aki Jermaine Wattimenát verte 10:4-re. Született egy komoly meglepetés is, hiszen a walesi Rob Owen 10:8-ra legyőzte Michael van Gerwent. Owen, aki a világbajnokságon már megmutatta, hogy mennyire jól tud játszani, 2018-ban pedig elődöntőig jutott a hóvihar miatt zárt ajtók mögött rendezett UK Openen, életében először verte meg a hollandot, ezzel bejutott a legjobb 16 közé.
A nyolcaddöntő jelentette a végállomást a címvédő Dimitri van den Bergh számára, aki egészen gyenge játékkal, mindössze 70.90-es körátlagot produkálva szenvedett 10:3-as vereséget Michael Smithtől, aki az egész tornán igen jól teljesített, ezzel életjeleket mutatva az utóbbi hónapok nagyon gyenge szereplését követően. Humphriesnak ez a kör sem jelentett akadályt, mivel 10:2-re ütötte ki Ryan Joyce-t, ellenben Littlernek meg kellett szenvednie a továbbjutásért a lengyel Krzysztof Ratajski ellenében, akit végül 10:8-ra tudott legyőzni. Véget ért a menetelés Rob Owen számára, akit James Wade búcsúztatott 10:8-as győzelmével. Rajtuk kívül még Josh Rock, Jonny Clayton, Nathan Aspinall és Gian van Veen jutottak a legjobb nyolc közé.
A világbajnok Luke Littler kezdte a negyeddöntők sorát, s hiába dobott közel 100-as átlagot ellenfele, Gian van Veen, a 18 éves angol zseni 10:4-re győzött, miközben 107-es körátlag fölé jutott… Ezt követően Josh Rock egy hajszállal jobban játszva 10:7-re megverte Nathan Aspinallt, majd Jonny Clayton nyert szoros meccsen 10:8-ra a sokáig vezető Michael Smith ellen. Az utolsó negyeddöntő elképesztő izgalmakat hozott, végül James Wade 10:9-re, döntő legben múlta felül a 2024-es világbajnok Luke Humphriest, aki 102-es átlaggal kapott ki, ezzel lényegében eldőlt, hogy Littler lesz az idei UK Open győztese.
Az elődöntőben folytatódott a Littler-mágia. A vb-címvédő az elején nagyon szenvedett a kiszállózással Jonny Clayton ellen, de aztán teljesen „elszabadult”, végül ismét a 107-es átlag közelébe jutott, s 11:6-ra nyert. A másik meccset Rock és Wade játszotta egymással. Nos, ez az összecsapás sem hozott sok izgalmat, utóbbi jobban játszott, s nem utolsósorban több mint 30 százalékkal jobban kiszállózott, így 11:2-re nyert.
A döntő esélyese a péntek este óta látottak alapján Luke Littler volt, aki a fináléban is megmutatta, miért kezd az embernek vele kapcsolatban „legyőzhetetlen” érzése lenni. A vb-címvédő kiszállózása ezúttal is elmaradt az elitszinttől, ám tömegben megint stabilan 105 fölött kezdett, míg Wade a 90-et sem érte el… Sokáig úgy tűnt, még 11:0 is lehet a vége, mivel már 9:0 is állt az eredményjelzőn, aztán Wade becsületből szépített, de Littler így is 11:2-re nyert, a meccset pedig 100 fölötti átlaggal fejezte be. Nem meglepetés, de a 18 éves klasszis a UK Open bajnoka 2025-ben, élete során először. Semleges nézőként számomra nagy csalódás volt ez a döntő, mert ennél szorosabb küzdelmet láttam, így viszont kis túlzással bohózatba fulladt az egyébként magas színvonalú torna vége, ami miatt bőven lehet hiányérzetünk.
A kiemelt kép forrása: Getty Images