A múlt hétvégén, egész konkrétan vasárnap egy rangos nemzetközi fedettpályás atlétikai versenynek adott otthont a németországi Düsseldorf. A meghívásos viadalon számos kiválóság vett részt. Ami miatt viszont igazán sokat foglalkoznak ezzel az eseménnyel, az, hogy itt tesztelték először hivatalos versenyen a távolugrás új rendszerét, amely szakít a hagyományos elugrási zónával. Nem volt deszka lehelyezve ebbe a zónába, így kisebb volt a hibás kísérletek veszélye. Vannak, akik örülnek az innovációnak, viszont nem kevesen vannak azok is, akik a tradíció pártjára álltak, így pl. a négyszeres olimpiai bajnok Carl Lewis. Arról még nincs döntés, hogy esetleg nagyobb versenyeken is debütáljon az új szisztéma, de alighanem fogunk még erről hallani, olvasni a jövőben is.
Akik figyelemmel kísérik az atlétikát, pontosan tudhatják, hogy az ugró- és dobószámoknál a versenyzőknek nem pusztán arra kell hangsúlyt fektetniük, hogy minél jobb legyen az ugrásuk vagy dobásuk, hanem arra is, hogy az erre kijelölt területen belül kell kivitelezniük kísérletüket, máskülönben érvénytelen lesz az. A távolugrásban most már több mint egy évszázada bevett szokás, hogy az atlétáknak messziről kell nekifutniuk a homokos célterületnek, s az ugrás során egyik lábuknak az elugrási folyosón elhelyezett deszka fehér részét szabad csak érinteniük, mert amennyiben a sötét részt is érintik, az érvénytelen ugrásnak számít. Nagyon kiélezik a távolugrók, hogy a deszka fehér részét minél jobban érintsék úgy, hogy közben nem érintik a sötét részt, hiszen a minél jobb eredmények elérése szempontjából ez egyáltalán nem lényegtelen.
Sokszor szokták azonban a versenyzők érinteni ezt a sötét részt, ami miatt ugrásuk érvénytelennek számít, s bizony, ezen nem egyszer érmek sorsa dőlt el nagyon komoly versenyeken. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (NASZ) közlése szerint a 2023-as budapesti világbajnokságon a távolugrásban végrehajtott kísérletek közel harmada érvénytelen lett ebből az okból kifolyólag, s ez az arány jelentősen befolyásolta a végeredményt. Ezért kerül most sor a szövetség vezetésével az új rendszer tesztelésére.
„Sportágunk 150 éves múltra tekint vissza. Vannak szent és sérthetetlen elemek, melyeket megtartunk, de vannak olyan aspektusok is, amelyek nem hozzák izgalomba a nézőket” – mondta annak idején Sebastian Coe, a NASZ elnöke, aki most a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöki posztjára pályázik.
Az innováció mellett érvelők ezen kívül azt is fölhozzák a deszka „száműzésének” indítékaként, hogy ennek hiányában nagyobb flexibilitáshoz jutnak a versenyzők, hiszen a deszka megléte mindenképpen korlátozza, hogy mennyire nyújthatják meg lábukat egy-egy elugrásnál.
Érdemes megemlíteni, hogy a tavalyi olimpián a női távolugrás döntőjében a 60 kísérletből hét, tehát az összes próbálkozások alig több mint 10%-a volt érvénytelen, tehát nem egy tendenciáról beszélünk, amikor a magyar fővárosban feljegyzett számot vesszük alapul. Ráadásul az ugrások kivitelezését több tényező is befolyásolhatja, szabadtéren főképpen az időjárás, hiszen akár egy kis széllökés vagy egy apró fuvallat is megbolygathatja a versenyzők stabilitását a felfutás és az ugrás közben, nem beszélve az esőről és a hőmérsékletről.
A düsseldorfi eredmények alátámasztják a nagyobb rugalmasságot, hiszen a versenyt megnyerő német Malaika Mihambo 687 centiméteres ugrással bizonyult a legjobbnak. A 2020-ban olimpiai bajnok, tavaly olimpiai ezüstérmes, kétszeres világ- és kétszeres Európa-bajnok Mihambónak a hagyományos, deszkás szisztémában elért legjobbja 639 centiméter, vagyis majdnem fél méterrel múlta felül ezt az eredményt most. A többi induló is jócskán túlszárnyalta ezt a szintet, hiszen a 2. helyen végző holland Pauline Hondema 668, a 3.-ként záró bolgár Plamena Mitkova 666 centiméteres ugrást produkált.
Ezek az eredmények tehát rendkívül erősnek számítanak, azonban nem árt megjegyezni, hogy a női távolugrás fönnálló világcsúcsától messze elmaradnak, hiszen a szovjet Galina Csisztyakova még 1988-ban egy leningrádi (szentpétervári) versenyen, 1.4 m/s-os hátszélben elért 752 centiméteres ugrása számít mindmáig a rekordnak.
Az új rendszerben nem csak az változás a hagyományos megoldáshoz képest, hogy nincs deszka, hanem az is, hogy a deszka hiányában nem attól a ponttól mérik egy kísérlet eredményét, ahol a versenyző a deszka fehér részét érintette, hanem attól kezdve, ahonnan az ugrást elkezdte. Természetesen az elugrási folyosón belül kell elindítani az ugró mozdulatot, máskülönben érvénytelen minősül. Düsseldorfban nem sok érvénytelen kísérlet akadt. Az ugyan igaz, hogy a győztes, vagyis Mihambo hat kísérletéből négy is érvénytelen lett, de megtehette, hogy ne hajtsa végre az ugrást, mivel senki nem tudott a közelébe ugrani.
A német olimpiai bajnok a versenyt követően úgy nyilatkozott az ARD helyi köztelevíziónak, hogy kezdetben óvatos volt az újítással szemben, most már azonban izgalmas változásnak tartja. „Vannak részletek, amelyeken még finomítani kell, de összességében véve jó ötletnek tartom” – mondta, majd hozzátette, hogy sokkal dinamikusabban tudott mozogni annak köszönhetően, hogy nem volt deszka, amit az egyik lábával kötelezően érintenie kellett volna.
Edzője, Uli Knapp is üdvözölte ezt az innovációt. „Ebben a formában izgalmasabb és szórakoztatóbb a nézők számára a verseny, mivel kevésbé kell félni a hibák lehetőségétől. Nyitott vagyok a változásra, csak úgy, mint Malaika” – mondta a szakember.
Nem mindenki osztja azonban lelkesedésüket. Az egyik kritikusa az új megoldásnak a távolugrás egyik, ha nem a legnagyobb alakja, a férfiaknál 1984 és 1996 között zsinórban négy olimpiát megnyert amerikai Carl Lewis, aki úgy látja, hogy a változtatás elveszi a versenyszám esszenciáját.
„Elveszi a verseny legnehezebb részét. A rajt pontossága az, ami különbséget tesz a nagyszerű ugrók és a többiek közé” – hívta fel a figyelmet a közösségi médiában Lewis, aki áprilisi tréfának minősítette az innovációt.
Az új rendszer egyelőre tesztelési fázisban van. A NASZ még nem hozott döntést arról, hogy nagy versenyeken, így pl. az Európa Játékokon, vagy akár a 2028-as Los Angeles-i olimpián alkalmazzák-e a deszka nélküli elugrási folyosót a távolugrásban. Minden bizonnyal további versenyeken fogják kipróbálni az új metódust, hogy minél több adat álljon rendelkezésre arról, mekkora létjogosultsággal bírhat mindez. Az lesz majd érdekes, amikor szabadtéren is tesztelni fogják, hiszen a versenyek nagy részére mégis csak ilyen körülmények között kerül sor.
A tradíció és az innováció közötti harc javában folyik ebben a témában, s igazából mindkét megoldás támogatóinak érveit, ellenérveit meg lehet érteni. Azt hiszem, érdekes vita fog még zajlani erről a kérdésről, s egyelőre érdemes még kivárni, hogy mennyire is lesz helytálló hosszú távon az elugró deszka nélküli távolugrás.
A kiemelt kép forrása: DÜSSELDORF ISTAF INDOOR