A nap, amikor lehullott egy csillag a magyar sport égboltjáról – 20 éve hunyt el Kulcsár Anita

Szomorú évforduló van ma: húsz évvel ezelőtt ezen a napon szenvedett halálos autóbalesetet Kulcsár Anita, a korabeli magyar kézilabdázás egyik legjobb játékosa, aki túlzás nélkül állíthatjuk, hogy karrierje csúcsán távozott közülünk. Halála nagy űrt hagyott maga után, amelyet sokáig nem is sikerült igazán betöltenie senkinek. A Visszapillantó rovat eme cikkében fölidézzük a kiváló játékos fájóan rövid pályafutását és életét.

2005. január 19., szerda. Egy szürke, ködös téli nap, amelynek télies hangulatát az előző napok havazásai után megmaradt hó adta meg. Ez volt legalábbis a helyzet a Velencét Pusztaszabolccsal összekötő 6207-es jelzésű úton. Kulcsár Anita, ahogy akkoriban a legtöbb napot, ezt is azzal indította a reggeli ébredezést követően, hogy kocsiba ült és elindult lakhelyéről, Sukoróról Dunaújvárosba, utolsó csapatához, a Dunaferrhez edzésre jelentkezni. Ezen a szürke, ködös téli napon, a hókásás úton azonban olyan esemény következett be, aminek következtében Kulcsár Anita már sosem érkezett meg Dunaújvárosba.

Mielőtt halálával foglalkoznék, engedelmetekkel fölidézném a világklasszis beálló pályafutását.

Kulcsár Anita 1976. október 2-án született Szerencsen. Már gyermekként vonzotta a kézilabda, 10 éves korában kezdett játszani és 15 esztendősen, 1991-ben került a Nyíregyházi Kölcsey juniorcsapatához, melyet 1995-ig erősített. Pontosan harminc évvel ezelőtt szerződtette a Győri ETO KC. Anita 2001-ig játszott Győrben, s ezen idő alatt kétszer ezüstérmet, szintén kétszer bronzérmet szerzett a csapattal az NB I-ben, a Magyar Kupában pedig 2000-ben döntős volt velük. 2001-ben Székesfehérvárra igazolt, ahol a Cornexi-Alcoa együttesében jutott szerephez. Ott 74 mérkőzésen 392 gólt dobott. Három szezont töltött ennél a csapatnál, s ez alatt két 4. és egy 5. helyet értek el a bajnokságban. A legnagyobb eredmény viszont a nemzetközi porondon érte Cornexi-mezben, hiszen 2002-ben ezüstérmes lett a csapat az EHF-kupában, a második számú európai sorozatban. A 2003-04-es szezon első felében egyre mérgesebb lett a viszonya a klubbal, amely tartozott neki járandóságaival. Végül a szerződésbontás mellett döntött, s 2004 elején leigazolta a Dunaferr, amely abban a korszakban a Győrrel vívott ahhoz hasonló küzdelmet az aranyéremért, amit manapság az ETO és a Ferencváros között látunk. Kulcsár Anita tehát egykori csapata legfőbb ellenfelénél játszott, s hamar igazolta, hogy nem véletlenül szerződtették, mivel 25 mérkőzésen 71 találatot jegyzett minden sorozatot, így a Bajnokok Ligáját is figyelembe véve. 2004-ben bajnok és Magyar Kupa-győztes lett a dunaújvárosiakkal.

Kulcsár Anita 1996. november 23-án, mindössze 20 évesen debütált a magyar válogatottban a Románia ellen 33:27-re megnyert aradi mérkőzésen. A nemzeti csapatban összesen 165 mérkőzésen kapott lehetőséget a 2004-es hazai rendezésű Európa-bajnoksággal bezárólag, s ezeken 403 gólt dobott. Tagja volt a magyar női kézilabdázás eleddig utolsó igazán nagy generációjának, legalábbis ami a nemzeti csapatot illeti, hiszen alapembere volt a 2000-ben előbb olimpiai ezüstérmet, majd nem sokkal utána Európa-bajnoki címet szerzett együttesnek. Pádár Ildikó visszavonulását követően lett az első számú magyar női beállós. 2003-ban világbajnoki ezüstérem, 1998-ban és 2004-ben Európa-bajnoki bronzérem került a nyakába. Emellett még a 2004-es athéni olimpiáról egy 5. hely, világbajnokságról egy 5. és egy 6. hely, Európa-bajnokságról pedig egy 5. hely jegyezhető fel jó eredményként. A címeres mezben legemlékezetesebb teljesítményét a 2003-as horvátországi világbajnokságon produkálta, ahol szinte képtelen volt hibázni, ha gólhelyzetbe került. Több mint kilencven százalékkal értékesítette lehetőségeit.

Kulcsár Anita utolsó csapata a Dunaferr volt (A kép forrása: kaposvarmost.hu)

Kulcsár Anita pályafutása tehát annak mindmáig érthetetlen rövidsége dacára is hemzsegett a sikerektől. A legtöbben azt az emléket őrizzük róla, hogy egy mosolygós ember volt, gyakran a pályán is kimutatta az érzelmeit, ha jól ment neki és csapatának a játék. Ami magánéletét illeti, jogásznak tanult az egyetemen. Nagy rajongója volt a Barátok közt című sorozatnak – minden bizonnyal ő sem gondolt arra, hogy a sorozat 16 évvel túl fogja élni őt. Összeházasodott szerelmével, akivel tervezték a gyermekvállalást.

Ebből azonban nem lett semmi. 2005. január 19-én, a Velence és Pusztaszabolcs közötti úton Kulcsár Anita Volkswagen Golfja egy kanyarban lesodródott a hókásás aszfaltról és egy út menti fának csapódott. A nyomozás során arra derült fény, hogy a kézilabdázó nem kötötte be a biztonsági övet, pedig ha ezt megtette volna, valószínűleg túléli a balesetet. Emellett a vizsgálat adatai arra is rámutattak, hogy a baleset idején 85-90 kilométeres óránkénti sebeséggel haladt, ami nem felelt meg az útviszonyoknak, ráadásul a balra kanyarodást sem lehetett rendesen kivitelezni, magyarul: túl gyorsan hajtott be a kanyarba, s ezért veszíthette el uralmát a volán fölött. Halálának okaként koponyasérülést állapítottak meg, amit az öv használatával jó eséllyel elkerülhetett volna. Kulcsár Anita azonnal belehalt sérülésébe. Autója kigyulladt, s teljesen kiégett, ám egy arra járó kamionos megállt, s még időben ki tudta szedni az égő roncsból Anitát. Ekkor azonban már nem lehetett rajta segíteni, mivel a vizsgálat szerint 65-70 km/órás sebességgel ütközött a fának.

A nyilvánosság először csak annyiról értesülhetett egy rövid MTI-hírből, hogy baleset történt, amelyben a sofőr életét vesztette, de akkor még nem derült ki, hogy a magyar kézilabda és a magyar sport akkori egyik legjobbjáról van szó. Emlékeim szerint aznap dél körül derült ki, hogy Kulcsár Anita halt meg abban a balesetben. Amikor ezt bejelentették, onnantól kezdve futótűzként terjedt a hír. Dunaújvárosban elmaradt a délelőttre tervezett edzés és az aznap estére kiírt Hódmezővásárhely elleni bajnoki mérkőzés is. A Dunaferrnél senki nem akarta fölfogni a hírt, játékosok, edzők és szurkolók egyaránt mélységes megdöbbenéssel fogadták a szörnyű információt. Természetesen nem voltak ezzel egyedül, az egész ország és a nemzetközi kézilabdás közvélemény sem tudott egyhamar napirendre térni a történtek fölött. Rengeteg helyen és nagyon sokan emlékeztek meg Anitáról, így természetesen Győrben is, ahol felnőtt pályafutásának legnagyobb részét töltötte.

A város számára különösen szomorú volt a 2004-2005-ös időszak, hiszen napokkal később volt az első évfordulója Fehér Miklós labdarúgó halálának, aki 2004 januárjában a Benfica egyik mérkőzésének végén összeesett a pályán és nem tudták megmenteni. Egy éven belül tehát két váratlan haláleset is érte a győri sportszeretőket, hiszen Fehér Miklós szintén az ETO-ban kezdte profi karrierjét, s ez volt az egyetlen hazai csapata.

Fehér Miklóst a Szabadi Úti Köztemetőben helyezték végső nyugalomra, Kulcsár Anitát pedig Győr egy másik sírkertjében, a Nádorvárosi Köztemetőben. Mindkettejük temetésére rengetegen mentek ki, hogy legalább egy szál virággal róják le kegyeletüket az elhunyt fiatal és tehetséges sportolók előtt.

Kulcsár Anita halála óriási lyukat vert a magyar kézilabdázásba, hiszen a nőknél véleményem szerint azóta sem nőtt fel egy olyan beállós, aki legalább annyira jó lenne, mint amennyire jó ő volt. Mostanság látni bíztató jeleket, hiszen a női válogatott bronzérmes lett az egy hónappal ezelőtti, megint csak hazai rendezésű Európa-bajnokságon, de lehet, hogy egy jó darabig még nem lesz olyan beállósunk női vonalon, aki akár túlszárnyalhatja Kulcsár Anita képességeit.

A halálát követő években a magyar válogatott nem tudott olyan eredményes lenni, mint az ezredforduló környékén és a 2000-es évek első felében. Igaz, hogy lejárt annak a nagy generációnak az ideje, amelynek Anita is részese volt, de van bennem egy olyan gondolat, hogy amennyiben még jó pár évig ott lett volna a nemzeti csapatban, mert biztos vagyok benne, hogy lett volna helye, akkor tapasztalatával sokat segíthetett volna a fiatalabb játékosokon. Persze semmi értelme annak, hogy mi lett volna, ha, de amikor egy nagyszerű sportolóra emlékezünk, aki pályája csúcsán, vagy annak közvetlen közelében hagyta itt a földi létet, s ma is csak 48 esztendős lenne, a fejemben akarva-akaratlanul előjönnek ezek a gondolatok, hogy mi lett volna, ha nem hagy itt minket ennyire korán és ennyire hirtelen.

Ma van tehát kettő évtizede, hogy Kulcsár Anita az égi kézilabdapályákra költözött. Biztosra veszem, hogy ha van égi magyar válogatott, azzal a csapattal is sikert sikerre halmoz. Mi pedig abban bízunk, hogy büszkén tekint le, hiszen a nemzeti csapat fejlődik, a Győr pedig másfél évtizede gigásznak számít magyar és nemzetközi szinten is. Talán csak azt nézheti csalódott tekintettel, hogy Dunaújvárosban és Székesfehérváron meg sem tudják közelíteni a 2000-es években elért jó eredményeket, hiszen jelen pillanatban a Dunaújvárosi Kohász és az Alba Fehérvár néven szereplő csapat egyaránt a kiesés elkerüléséért küzd, előbbi konkrétan a másodosztályt jelentő 13. helyen áll az élvonalbeli pontvadászatban, míg utóbbi a 11., de csak egy ponttal szerzett eddig többet, mint megyei riválisa.

Kulcsár Anita neve sosem merül feledésbe, s erről több helyen gondoskodnak is, hiszen amellett, hogy halálának évfordulóján rendszeresen megemlékeznek róla, szülővárosában, Szerencsen az ő nevét viseli a sportcsarnok 2009 óta. 2020-ban ő lett a Magyar Kézilabda Hírességek Csarnoka 11. tagja. Dunaújvárosban visszavonultatták 22-es számú mezét, ezt a számot tehát soha többé nem választhatja senki.

2005-ben éppen halálának idején indult a 2004-es év legjobb kézilabdázóját kereső nemzetközi szavazás. A hazai szövetség (MKSZ) és sokan mások is arra buzdították a voksolni szándékozó szurkolókat, hogy rá szavazzanak. A kezdeményezés sikeres volt, így posztumusz ő lett a 2004-es év legjobb játékosa a világon. Lehet, hogy enélkül is magyar kapta volna az elismerést, hiszen 2003-ban Radulovics Bojana, 2005-ben pedig Görbicz Anita érdemelte ki ezt a címet. Szinte biztos vagyok abban, hogy Kulcsár Anita életében is megkapta volna ezt az elismerést.

A kiemelt kép forrása: origo.hu

Hozzászólás