Sosem volt annyira hosszú egy Forma-1-es idény, mint a mostani, hiszen a mezőnynek stílszerűen 24 futamot kellett teljesítenie, amennyiben a sprinteket nem számítjuk bele. Ezt az évet is Max Verstappen nyerte, ám az előző kettő szezonban látott dominancia az idény második felében teljesen eltűnt. A Red Bull-nak nem volt esélye a címvédésre, aminek több oka is volt. Helyette a McLaren bizonyult a legeredményesebb csapatnak, de a Ferrari is erősebbnek bizonyult az italgyártósoknál. Kellemes meglepetés nem sok, kellemetlen annál jóval több volt idén, hiszen a mezőny egy nem elhanyagolható hányada finoman szólva nem sokat tett le az asztalra. Az évértékelő cikkben igyekszem összefoglalni, hogy mire érdemes emlékezni a 2024-es évaddal kapcsolatban.
Red Bull: Egy szürreális szezon
Egyáltalán nem állíthatjuk, hogy 2024 a Red Bull éve volt, hiszen az osztrák istállónál korántsem volt minden fenékig tejfel. Max Verstappen megvédte világbajnoki címét, ami mindenképpen pozitívum a bikások számára, de ha megnézzük a holland idei teljesítményét, akkor azt mondhatjuk, hogy egy ritkán látott hektikus szereplés eredményezett vb-győzelmet. Verstappen az első tíz nagydíjból hetet megnyert, az utána következő tizennégyből viszont csak kettőt. A hat sprintből négyet is behúzott, de ezekért jóval kevesebb pontot kapott, ezért most nem venném annyira figyelembe. Az is nagyon jól szemlélteti a holland ellentmondásos évét, hogy az utolsó tizennégy nagydíjon, vagyis Ausztriától kezdve mindössze hatszor állhatott dobogóra a már említett két győzelmet is beleértve. Ez azonban simán belefért számára a világbajnoki cím szempontjából, hiszen azt sem árt megjegyezni, hogy a 24 nagydíjból 23-at fejezett be, s nem volt rosszabb eredménye a 6. helynél – ez mutatja, hogy mennyire stabilan tudott teljesíteni, ami szintén nagyon fontos, ha egy versenyző világbajnoki címet akar szerezni. Összességében véve tehát nem mondható rossznak Max Verstappen ez évi teljesítménye, még úgy sem, hogy a megszerzett 437 pont még a 2022-es 453-tól is némileg elmaradt, pedig akkor kettő kiesése is volt.
Verstappen előző kettő évben látott dominanciája egészen az osztrák sprintig tartott ki, addig senki sem gondolhatta komolyan nemhogy azt, hogy bárkinek esélye lesz még a vb-címre ebben az évben, de még azt sem, hogy a címvédő ennyire vissza fog esni a spielbergi hétvégét követően. Az Osztrák Nagydíjon azonban a Lando Norrisszal vívott csata, majd a verseny végén történt ütközés kisebb fordulópontot hozott a szezonban. Verstappen ugyan az 5. helyen tudta befejezni azt a versenyt a defekt ellenére is, de onnantól fogva datálható a visszaesése, hiszen a sprintet követően, melyre június 29-én került sor, legközelebb október 19-én tudott ismét győzedelmeskedni, amikor az austini sprintfutamot nyerte meg. Ebben a több mint negyedéven át tartó szünetben több dolog is szerepet játszott. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy a Red Bull nagyon rossz irányba ment el a szezon közbeni fejlesztésekkel, ráadásul Sergio Pérez rengeteg autótörése nem kicsi kiadást jelentett az istálló számára, s bizony az a közel ötmillió font, amibe a mexikói által okozott sérülések, károsodások kijavítása került idén, minden bizonnyal hiányzott a fejlesztő munkából, s ez már Verstappen felkészítésére is rányomta bélyegét. Szintén nagyon fontos tényező volt, hogy a McLaren, majd a szezon második felében a Ferrari is olyan szinten megtáltosodott, hogy végül mindkét csapat simán lehagyta a Red Bull-t a konstruktőri világbajnokságban, ahol pedig az előző kettő évben szintén megkérdőjelezhetetlen volt az osztrákok egyeduralma. Emellett bizonyos pályákon már a Mercedes is föl tudta venni a versenyt az italgyártósokkal, ami jelzi, hogy kiegyenlítettebbé vált a Forma-1 élmezőnyében a küzdelem az elmúlt évekhez képest.
Ezen kívül még egy nem éppen sportszakmai okot is idehoznék, hiszen mindannyian emlékezhetünk rá, hogy a szezon előtt a Red Bull körül forgott szinte minden, hiszen kiderült, hogy Christian Horner csapatvezető ellen egyik női alkalmazottja panaszt tett nem megfelelő viselkedés miatt. A Red Bull vezetősége heteken keresztül vizsgálta az ügyet, s hosszas meghallgatáson kellett Hornernek válaszolnia a kérdésekre. Bár végül a szezonnyitó Bahreini Nagydíj előtt egy nappal papíron tisztázták a csapatfőnököt a vádak alól, ám a jelek alapján minden bizonnyal volt alapja a hölgy panaszának, ugyanis megjelent egy olyan képernyőmentés, amely egy olyan tömörített mappáról készült, melyben állítólag Horner hűtlenségét bizonyító chatüzenetekről készített képek voltak megtalálhatók. Ugyan felesége, Geri Halliwell látványosan kitartott mellette, több futamra el is kísérte Hornert, ám sokat mondó, hogy Jos Verstappen, Max édesapja többször is elég kemény véleményt fogalmazott meg a csapatfőnökről, s lényegében alkalmatlannak titulálta a szerepének betöltésére. Az akkor még csak háromszoros világbajnok számára egyáltalán nem volt könnyű ez a helyzet, hiszen a sajtó őt is gyakran próbálta faggatni erről az ügyről, azonban rendszeresen diplomatikus, kitérő válaszokat adott, hiszen a versenyzésre óhajtott koncentrálni. Ez nem is nagyon volt hatással teljesítményére, de ismerve a Red Bull tulajdonosi körében a Horner-ügy által felszínre hozott feszültségeket, jó eséllyel ez a történet nem gyakorolt pozitív hatást a csapaton belüli hangulatra.
Ami nagyon furcsa a mostani helyzetben, hogy a Red Bull még talán jól is jár azzal, hogy csak harmadik lett a csapatok világbajnokságában, hiszen emiatt jövőre kisebb nevezési díjat kell fizetnie, ellenben több órán keresztül használhatja a szélcsatornát, mint arra címvédőként lehetősége volna, s ezek mind olyan faktorok, amelyek hasznára válthatnak a csapatnak, így nem elképzelhetetlen, hogy jövőre, a szabályváltozásokat megelőző utolsó évben megint a vörös bikák dominanciáját fogjuk látni. Abban mindenki egyetért, hogy amennyiben Verstappen szeretne zsinórban ötödjére is világbajnok lenni, akkor ehhez több fog kelleni.
A McLaren az élre tört
A Red Bull esetében a 2024-es szezon volt erősen kétszínű. A McLaren vonatkozásában ezt a 2023-as világbajnokságra mondhatjuk el, hiszen a wokingi csapat a tavalyi Brit Nagydíjon vetette be azokat a fejlesztéseket, amelyek piszok jól sültek el, s visszarepítették a szebb napokat látott istállót a Forma-1 élmezőnyébe. Ez a fellendülés idén is kitartott, sőt, tetőfokára hágott, hiszen a csapat 1998 után először nyerte meg a konstruktőri világbajnoki címet. Ehhez természetesen két kiváló pilótára is szükség volt a remek autók mellett, s mind Lando Norris, mind Oscar Piastri alaposan odatette magát idén. Norris, azután, hogy tavaly hét nagydíjon állhatott dobogóra, idén már tizenháromszor tehette meg ezt, s négy ízben a legfelső fokra ugorhatott fel. Először Miamiban tudott diadalmaskodni, ami egyben élete első F1-es sikere volt. Ott a 2. helyről indult, de megmutatta, hogy igenis le lehet győzni Max Verstappent versenykörülmények között. Később Imolában sem sokon múlt, hogy a britet intse le elsőként a kockás zászló, mert ott is nagyon szorongatta a címvédőt. Ugyanez volt a helyzet Ausztriában is, de mint emlékezhetünk rá, az utolsó körökben összeakadtak, aminek következtében Norrisnak föl kellett adnia a versenyt. Ekkor sokan azt várták, hogy egy feszült nyár és ősz áll előttünk attól függetlenül, hogy akkor még eléggé valószínűtlennek tűnt, hogy bárki is megtudja szorongatni Verstappent a vb-pontversenyben. Ahogy teltek-múltak a futamok, úgy lett egyre nagyobb kilátás arra, hogy akár izgalmas is lehet az év vége, hiszen Norris sorra húzta be a dobogós helyezéseket, ráadásul Zandvoortban (Verstappen egyik hazai pályáján) és Szingapúrban is győzött, miközben a holland a legtöbbször még a dobogóra sem állhatott föl. Austintól kezdve azonban az utolsó hat nagydíjon csak kétszer végzett Norris Verstappen előtt, ezzel, s különösen a holland brazíliai győzelmével pedig végleg eldőlt a világbajnoki cím sorsa. A brit az abu-dhabi szezonzárót is megnyerte, amivel bebiztosította csapata győzelmét a vb-pontversenyben.
Ami Piastrit illeti, a mindössze második F1-es szezonját teljesítő ausztrál már a tavalyi katari sprint megnyerésével is jelezte, hogy vele is számolni kell, s könnyen lehet, hogy hamarosan világbajnok lesz. Idén nyolcszor állhatott a dobogóra, s két nagydíjat nyert. Bakuban talán az év legzseniálisabb csatáját vívta Charles Leclerc-el, akit jó eséllyel az egyetlen adandó alkalommal tudott megelőzni, s utána a monacói minden támadását hárítva sikerült győznie. Rendkívüli érettségről tett ott tanúbizonyságot a 23 éves Piastri, ezzel is alátámasztva azt, hogy a közeljövő nagyjai között kell emlegetnünk. Másik győzelmét a Magyar Nagydíjon aratta, ám ez a siker már nem volt annyira mézédes számára. A McLaren kibérelte magának az első sort: Norris rajtolt a pole pozícióból, Piastri pedig a 2. rajtkockából. Piastri jobban kapta el a startot, mint csapattársa, így meg tudta előzni, majd a verseny nagy részében simán vezetett. A csapat azonban eltérő stratégiát alkalmazott kettejüknél, így a korábban kereket cserélő Norris elébe tudott vágni Piastrinak, s visszakerült az első pozícióba. Az ausztrál azonban ezt követően is gyorsabbnak bizonyult, ám a csapat finoman szólva zavaros kommunikációja miatt egészen a 68. körig úgy tűnt, hogy végül Norris fog győzni Mogyoródon. Akkor azonban megkérte mérnöke, hogy engedje maga elé Piastrit, így hullott az ausztrál ölébe a győzelem. Az ott látottak alapján teljesen megérdemelt volt Piastri sikere, egyedül azzal volt magyarázható a McLaren hozzáállása, hogy Norris lényegesen jobban állt a pontversenyben, s akkor már fölcsillant a remény, hogy esetleg elkaphatják Verstappent. Ez mutatja, hogy azért nem volt minden rendben idén a McLarennél, s nagy kérdés, hogy amennyiben 2025-ben akár mindkét pilóta esélyes lesz a világbajnoki címre, akkor hogyan fogják kezelni ezt a házon belüli csatát. Piastri tehát szintén sokat fejlődött idén, de azért még elmaradt Norristól. Kíváncsian várom, hogy jövőre hogyan alakul közöttük az erőviszony és akár az emberi viszony is. Ami pedig a csapatot illeti, nagy siker számukra ez a vb-cím, de minden bizonnyal jövőre a Ferrarival, s talán a Red Bull-lal is meg kell küzdeniük a címvédésért.
Ferrari: Hosszú idő után egy épkézláb szezon
Nagyon ki voltak éhezve a Ferrari szurkolói a szezon kezdete előtt egy újabb sikerre, hiszen egyéniben 2007-ben, csapatban 2008-ban tudott utoljára világbajnoki címet szerezni az olasz istálló. A tifosik étvágya idén sem múlt el, hiszen nem sikerült győzni, de az mindenképpen pozitívumnak mondható az elmúlt jó pár évet nézve, hogy idén egészen az utolsó versenyig volt némi esély a konstruktőri vb-cím megszerzésére. Ez ugyan nem sikerült, de a megszerzett 652 pont így is rekord a csapat történetében a mostani pontrendszer 2010-es bevezetése óta. Ebben természetesen a legnagyobb szerepe annak volt, hogy öt nagydíjat is a vörösök tudtak megnyerni: Charles Leclerc első hazaiként tudott győzni Monacóban, emellett pedig Austinban és a Scuderia egyik hazai pályáján, Monzában is diadalmaskodott, Carlos Sainz Jr. pedig az Ausztrál és a Mexikói GP-t nyerte meg. Ők ketten összesen huszonkettő alkalommal állhattak a pódiumra, ami szintén régen nem látott remek teljesítmény a Ferraritól. Az is megemlítendő, hogy Leclerc azon a huszonegy nagydíjon, melyen pontszerző volt, mindig a top ötben zárt, Sainz pedig a húsz pontszerzése alkalmával egy futam kivételével mindig legalább a 6. helyen végzett. Ebből tehát látszik, hogy a maranellóiak nem csak egy-két pályán tudtak kimagaslóan teljesíteni, hanem az egész évben konstansan ott voltak az élmezőnyben, ami az elmúlt egy évtizedben nem sokszor volt jellemző a csapatra. Nem meglepő, hogy 652 ponttal zárták az évet, s csak 14 egységgel maradtak le a McLaren mögött.
A szezont megelőző hetek nem csak a már tárgyalt Red Bull-nál, hanem a Ferrarinál is zajosan teltek, de ott nem egy botrány, hanem egy olyan átigazolás miatt, amelyről már évek óta pletykáltak sokan, de valahogy egészen február 1-jéig nem tűnt reálisnak, hogy tényleg bekövetkezik. Ekkor jelentette be ugyanis a Scuderia, hogy 2025-től Hamilton lesz Charles Leclerc csapattársa. A hétszeres világbajnok brit több évre írt alá Maranellóban, vagyis jó eséllyel a 2026-os szabályváltozásokat követően is maradni fog a Forma-1-ben, pedig akkor már 41 éves lesz. Sokan, köztük én is megdöbbentem a híren, s annyira nem is örültem neki, mert nem vagyok Hamilton nagy rajongója, de ha megnézzük, hogy Max Verstappent leszámítva a XXI. század összes többszörös Forma-1-es világbajnoka megfordult az elmúlt években a Ferrarinál, akkor már nem csodálkozhatunk annyira azon, hogy Hamilton is vörös overált fog magára ölteni 2025-ben. A csapatnál a Schumacher-korszak óta rendre arra törekedtek, hogy azt a nagy előnyt, melyet a szurkolók számát és a marketingértéket tekintve kiharcolt magának az olasz márka, azt a közel húsz éve tartó nyeretlenség mellett is minél inkább megtartsa, ehhez pedig a legmegfelelőbb eszköz – vb-címek híján – az, ha a jelenkor legjobbjait, többszörös világbajnokait ültetik tűzpiros versenygépbe. Az idei eredmények láttán nem is elképzelhetetlen, hogy Hamilton, aki a 2021-es drámai vereség óta finoman szólva is visszafogottan teljesített (ebben persze szerepe van a Mercedes visszaesésének is), új csapatánál új erőre kap, s jövőre ismét harcban lehet a rekordot jelentő nyolcadik világbajnoki címért, amiről bizonyosan nem tett le. Egy kicsit még visszautalva a marketingre, a Ferrarinak már minden bizonnyal az sok pénzt hozott a konyhára idén, hogy egyedüli csapattá válik, melynek mind a kettő hétszeres világbajnok versenyző a pilótája. Mi lenne még akkor, ha egy év múlva már úgy beszélhetnének magukról, hogy a Forma-1 egyetlen hétszeres és egyetlen nyolcszoros világbajnokát is soraikban tudhatják. Most még korai lenne a jövő évi esélyeket latolgatni, de az is biztos, hogy Leclerc-nek bőven lesz szava ehhez, hiszen amióta 2019-ben a Ferrarihoz szerződött, mind Sainzot, mind a négyszeres világbajnok Vettelt simán lepipálta, s talán még egy évben sem volt annyira érett és megfontolt a versenyzési stílusa, mint idén. Egyetlen félelmem van a Ferrari 2025-ös szezonjával kapcsolatban, ez pedig az, hogy kettejük között is előállhatnak olyan konfliktusok, melyek annak idején akár a Schumacher-Barrichello, akár az Alonso-Massa páros kapcsán előjöttek, mégpedig a csapaton belüli hierarchia miatt. Mindenesetre a tifosik szájíze nem lehet keserű 2024 végén, s bizakodással várhatják 2025-öt.
Mercedes: Látszottak az ébredezés jelei
A Mercedes 2022 óta látható ingadozó teljesítménye idén sem szakadt meg, azonban az utolsó három szezont figyelembe véve egyértelműen idén volt a legeredményesebb a német alakulat. Amíg 2022-ben csak egy, tavaly pedig nulla futamgyőzelmet sikerült aratni, addig idén négyszer is mercedeses versenyzőt intett le elsőként a kockás zászló. Mind Hamilton, mind George Russell kétszer-kétszer diadalmaskodott: előbbi Silverstone-ban törte meg 2021 vége óta tartó nyeretlenségét, majd pedig Spa-Francorchamps-ban is győzött, utóbbi pedig Spielbergben megörökölte a győzelmet Max Verstappentől, valamint Las Vegas-ban zárt az élen. Mint emlékezhetünk rá, Belgiumban kettős győzelmet aratott a Mercedes, s ez alapján 3:1 lehetne az arány Russell javára, csak ugye túl kevés volt az üzemanyag a kocsijában a futam utáni mérlegelésnél, ezért kizárták, így lett Hamilton a győztes.
A csapat összesen kilenc dobogós eredményt tud fölmutatni 2024-ből, ami eggyel több a tavalyinál, emellett pedig tizenkilenc nagydíjon végzett mindkét pilóta pontszerző helyen. A stabilitás tehát itt is föllelhető az eredménysorokban, de az egyértelműen megállapítható volt a szezon legnagyobb részében, hogy a Mercedes idén elmaradt a top három csapattól, s a senki földjén (a Red Bull-tól 121 ponttal maradt el, az 5.-ként záró Aston Martint pedig 374 ponttal utasította maga mögé), negyedik erőként csak néhány helyszínen tudott érdemben beleszólni a küzdelembe, vagy akár a legjobbnak bizonyulni.
Az már az idény kezdete előtt ismert volt, hogy Hamiltonnak ez lesz az utolsó szezonja a stuttgartiaknál, akikhez még 2013-ban csatlakozott, s összesen hat világbajnoki címet szerzett velük. A legfőbb célját, a futamgyőzelmet teljesíteni tudta, mégpedig éppen a számára legkedvesebb pályán, Silverstone-ban, tomboló hazai közönség előtt, amivel egy kettő és fél éven át tartó nyeretlenségnek vetett véget. Az utolsó futamon a 4. helyen végzett, miután az utolsó körben nagy küzdelemben megelőzte Russellt, így a búcsúból is kihozta a maximumot. Nagyon szembetűnő volt ugyanakkor időmérős teljesítménye, hiszen a 24 kvalifikáció során ötször is már az első szakaszban búcsúzott, további három alkalommal pedig a második etap végén esett ki. Russellel szemben 19:5-re veszítette el a házon belüli időmérős összevetést. Szerintem ez mutatja a legjobban, hogy a hétszeres világbajnok lélekben már nem volt ott teljesen a csapatnál, s készült a ferraris kalandra.
Ami Russellt illeti, kijelenthető, hogy a fiatal brit abból a három szezonból, melyet Hamiltonnal egy csapatban töltött, kétszer is jobbnak bizonyult honfitársánál a végelszámolás során, vagyis nem pusztán azért tekinthető most már egyértelműen a Mercedes első számú versenyzőjének, mert jövőre az újonc Andrea Kimi Antonelli lesz a csapattársa, hanem a mutatott forma miatt is.
Mindent egybevetve csöndesen telt ez a szezon az ezüstnyilaknál, de mint mindig, most is nagy kérdés, hogy mire lesznek képesek jövőre. Az új pilótapárossal sikerül szintet lépniük, vagy inkább beáldozzák az évet a 2026-os szabályváltozások oltárán? Jövő márciustól kezdve kiderül.
Felemásan teljesítő beugrók
Több szempontból is igen érdekes volt a 2024-es Forma-1-es szezon, de különösen furcsa volt az a pilótakeringő, ami évközben zajlott. Összesen 24-en ülhettek autóba legalább egy futamon. Közülük Oliver Bearman volt az egyetlen klasszikus értelemben beugrónak nevezhető pilóta, akinek három alkalommal is helyettesítenie kellett valakit. Először Szaúd-Arábiában a vakbélműtét miatt távolmaradó Carlos Sainz Ferrariját kormányozhatta, s össze is hozott egy remek 7. helyet. Legközelebb Bakuban Kevin Magnussen Haas-át „örökölte meg”, mivel a dánt a maximális 12 büntetőpont elérése miatt eltiltották az azeri hétvégétől. Végül Brazíliában megint csak Magnussen helyett lehetett ott a mezőnyben, akkor betegség volt a távolmaradás oka. A fiatal brit Bakuban is pontot szerzett, mégpedig egyet, az eső által kaotikussá tett interlagosi futamon pedig 12. lett, de ott már a célba érés is nagy teljesítmény volt mindenkitől, főleg tőle, hiszen F1-es autóval életében először kellett ilyen körülmények között mennie, ami látszott is teljesítményén, de azért tisztesen helytállt. Nem csoda, hogy jövőre már a Haas főállású versenyzője lesz Esteban Ocon mellett. Szerintem abszolút megérdemli a helyet az elitsorozatban.
S ha már Ocon szóba került, akkor említsük meg Jack Doohant, aki jövőre az Alpine pilótája lesz Pierre Gasly mellett. Az ausztrál, aki az ötszörös MotoGP-világbajnok Mick Doohan fia, már az abu-dhabi szezonzárón lehetőséghez jutott egy kissé furcsa szerződéses okból kifolyólag, így elveszett számára annak lehetősége, hogy hazai közönség előtt mutatkozzon be a Forma-1-ben, hiszen jövőre Melbourne-ben kezdődik a szezon. Doohan Abu-Dhabi-ban 15. lett, de voltak bíztató momentumai a verseny során. Róla sokkal többet nem lehet most írni, nála az lesz az érdekes, hogyan tudja teljesíteni első teljes szezonját jövőre. Eredményei alapján minden esélye meglehet arra, hogy Piastrihoz hasonlóan ő is fiatal ausztrál pilótaként megállja a helyét a száguldó cirkuszban, hiszen a Forma-2-ben tavaly 3., a Forma-3-ban pedig 2021-ben a 2. helyen zárt összetettben.
Volt két pilóta, aki gyengén teljesítő versenyzők menet közbeni menesztéséből kifolyólag kerültek be a Forma-1-be. Liam Lawson másodszor lett a Visa RB versenyzője. Tavaly még sérülése miatt helyettesítette több futamon keresztül Daniel Ricciardót, idén viszont már az ausztrál finoman szólva is pocsék formája miatt kapta meg az autóját az Amerikai Nagydíjtól kezdődően. Az új-zélandi már tavaly is olyan teljesítményt tett le az asztalra pár versenyén, ami miatt többen ülést követeltek neki az idei mezőnybe, de végül maradt az RB tesztpilótája. Tavaly öt futamon kettő pontot szerzett, idén hat versenyen négyet a sprinteket nem számítva, de egyébként onnan egyetlen pontja sem származott. Csapattársa, Cunoda Júki ezen a hat nagydíjon nyolc pontot hozott össze, tehát nem volt nagy különbség kettejük között.
…
Végül essék szó Franco Colapintóról is, aki 2001 után első argentin résztvevője volt a Forma-1-nek. Ő a Williamsnél Logan Sargeantet váltotta. Abban jobbnak bizonyult az amerikainál, hogy kilenc nagydíjon öt pontot szerzett (Sargeant 13 futamon egyet sem), viszont sajnos autótörések terén bőven tanulhatott tőle, hiszen több esetben is csúnyán leamortizálta autóját. A leglátványosabb, egyben legsúlyosabb balesete a Las Vegas-i időmérőn történt, ahol kis túlzással atomjaira hullott a Williams, amikor egy elmért kanyarvétel következtében nagy sebességgel a falnak csapta a kocsit. A csapatok közül magasan a Williams szenvedte el a legtöbb anyagi kárt idén, ami miatt a szezon végén volt olyan hétvége, ahová csak egyetlen tartalék első szárnyat tudtak vinni, s ez javarészt Colapintónak köszönhető. Sok fejtörést okozhatott az argentin a csapatnak, de azért megmutatta, hogy nem véletlenül szavaztak neki bizalmat, mert jobban föl tudta venni a versenyt Alexander Albonnal, mint az elődjének sikerült. Az ugyanakkor nem néz ki jól a statisztikában, hogy nagydíjainak harmadát nem tudta befejezni (a kilencből hármat), így nem csoda, hogy az ő jövő évi sorsa körül is nagy kérdőjelek forogtak.
…
Pérez, Ricciardo, Sargeant, Stroll – akik alulról érték a mércét
A meglepően sok szezon közbeni pilótacsere részben más versenyzők egészen rossz szerepléséből eredt. Emlékezhetünk rá, hogy Daniel Ricciardo tavaly a nagyon gyenge Nyck De Vries ülését kapta meg a Magyar Nagydíjtól kezdve a Visa RB-nél. Zandvoortban eltörte a kezét egy baleset során, ezért ugrott be a helyére Liam Lawson. Sokan azt gondolták a téli szünetben, hogy Lawson végleg kitúrhatja Ricciardót az autóból, mert az utolsó öt nagydíjra visszatérő ausztrál csak Mexikóban tudott pontot szerezni, a másik négy helyszínen esélye sem nagyon volt rá. A Red Bull vezetése végül a rutinos versenyzőnek szavazott bizalmat 2024-re, de mint tudjuk, a vezetőség, s különösen Helmut Marko kegyeit nagyon gyorsan el lehet veszíteni, s Ricciardóval is ez történt meg. Tizennyolc nagydíjon kapott lehetőséget a korábbi nyolcszoros futamgyőztes, de mindössze hét pontot tudott összeszedni, a legjobb eredménye pedig a Kanadában elért 8. helyezés volt. A hatból három sprinten vehetett részt, s összességében véve innen származik idei legjobbja, ugyanis Miamiban a 4. helyen végzett. Cunoda simán jobb volt nála szinte mindenhol, amit az mutat a legjobban, hogy amikor Ricciardo a Szingapúri Nagydíjat követően kikerült az autójából, akkor a japánnak 22 pontja volt, az ausztrálnak pedig 12. Ricciardo búcsúja igen furcsára sikerült, ugyanis az volt alighanem utolsó F1-es momentuma, hogy Szingapúrban az utolsó körökre föltették autójára a lágy keverékű gumikat, s ennek köszönhetően megfutotta a verseny leggyorsabb körét, s elvette az ezért járó bónuszpontot Lando Norristól, ami a Red Bull-nak nem jött rosszul. Ettől függetlenül abban mindenki, maga Ricciardo is egyetért, hogy nem sok értelme lett volna folytatni, mert egyszerűen kiöregedett ebből a mezőnyből 35 éves kora ellenére. Nem tudni, fogjuk-e még valaha versenyautóban látni, lehet, hogy nem. Mindenesetre azért nem jó dolog ez, hogy egy ennyire szerethető és jó versenyző karrierje ilyen csúfos véget ért.
Egyáltalán nem szomorkodhatunk ennyire Logan Sargeant kirúgása miatt. Az amerikai tavaly kapta meg először a lehetőséget a Williamstől, ám az egész szezon során jócskán elmaradt csapattársától, s gyakran a komplett mezőnytől is. Egyetlen pontját is annak köszönhette Austinban, hogy Hamiltont és Leclerc-t is kizárták utólag, ezzel került a 10. helyre. Már a tavalyi szezon után sokan, köztük jómagam is követeltük, hogy Sargeant ne kapjon lehetőséget az idei évre, de végül a Williams kegyes volt hozzá, s maradhatott a csapatnál. Egészen a Holland Nagydíjig. Az ott elért 16. hely volt az utolsó csöpp a pohárban, hiszen Sargeant nulla ponttal állt, miközben Alexander Albon néggyel. Bár ez nem tűnik nagy differenciának, de a versenyeken, edzéseken látottak alapján mindenki számára egyértelmű volt, hogy az amerikai nem futhat végig még egy szezont, hiszen annyira nem tudott továbbra sem felnőni a Forma-1-es mércéhez, hogy az már csapata számára is vállalhatatlan volt, az pedig csak az utolsó szög volt Sargeant F1-es karrierjének koporsójába, hogy rengetegszer törte össze az autót, így neki van a legnagyobb része abban, hogy a Williams az elmúlt évek egyik legnagyobb anyagi kárát szenvedte el éves szinten. Az amerikai tehát Hollandia után kikerült a Forma-1-ből, s jövőre az európai Le Mans-sorozatban fog versenyezni, ahol Jamie Chadwick, napjaink egyik, ha nem a legjobb női formaautós versenyzője lesz a csapattársa. Kíváncsi leszek, hogy kettejük közül ki fog jobban teljesíteni a zárt karosszériás járműben.
Direkt nem említettem a Red Bull-ról szóló részben Sergio Pérez kálváriáját, mert erről inkább itt szeretnék írni. A mexikói már 2023-ban sem nyűgözött le a teljesítményével, különösen ősszel, amikor több gyenge eredménye is volt, miközben Max Verstappen sorra nyerte a futamokat. Pérez igazából nem is tudta fölvenni a versenyt csapattársával, de annyira azért még jó volt, hogy a Red Bull nagy fölénnyel világbajnok legyen, ugyanakkor nem volt hízelgő számára az a tény, hogy csapata nélküle is több mint száz pont különbséggel világbajnok lett volna, viszont, ha csak az ő eredményeit vették volna alapul, akkor 4. helyen zárt volna a Red Bull.
Már a tavalyi téli szünetben is fölmerült a kérdés, hogy Péreznek van-e helye a Red Bull-nál, mivel akkor még úgy álltak a dolgok, hogy ez év végén lejár a szerződése. A mexikói az idei év első hat nagydíján és kettő sprintjén még az élmezőny tagja volt, hiszen összesen hatszor állhatott dobogóra, s leggyengébb eredménye egy 5. hely volt. A Miami Nagydíj után érkezett a bejelentés, hogy a Red Bull 2026-ig meghosszabbította szerződését Sergio Pérezzel, azaz a rutinos pilóta megnyugodhatott jövője felől. Túlságosan is megnyugodott… Ezt követően ugyanis egyetlen egy dobogós eredmény sem jött össze neki, a legjobbja a zandvoorti 6. hely volt. Nyolc nagydíjon és egy sprinten is nullázott. Pérez 152 ponttal a tabella 8. helyén zárt. Ebből a 152 pontból 103-at Miamival bezárólag ért el, tehát az utána rendezett tizennyolc nagydíjon és négy sprinten 49 egységet tudott hozzátenni ehhez. Egészen elképesztő formaromlásnak voltunk tanúi, amelyre nem magyarázat a Red Bull kétségtelen visszaesése és a riválisok megerősödése sem. Sergio Pérez egyszerűen teljesen elengedte magát, s képtelen volt motivációt találni arra, hogy legalább csapattársát segítse. Az ő visszaesése a legfőbb oka annak, hogy a Red Bull elbukta a konstruktőri világbajnoki címet. A szezonzáró előtti napokban már Christian Horner is úgy nyilatkozott, hogy hiba volt már májusban hosszabbítani Pérezzel, mert ez túlságosan is megnyugtatta az addig a jövője miatt kissé ideges versenyzőt.
…
Végül nagyon röviden szót ejtek még Lance Strollról is. Az Aston Martin kanadai versenyzője talán a legkevésbé kedvelt pilóta a Forma-1 jelenlegi mezőnyében, hiszen nagyjából senki sem érti, mit keres ott. Tény és való, hogy annak idején, amikor a Williamsnél bemutatkozhatott az elitsorozatban, akkor még ígéretes tehetség volt, s a Racing Point-korszakban is egészen jó eredményeket tudott fölmutatni, ám amióta Aston Martin néven szerepel a csapat, melynek édesapja, Lawrence Stroll a többségi tulajdonosa, azóta, s különösen Fernando Alonso leigazolása óta pokoli rossz eredményei vannak. Tavaly szembetűnőbb volt gyengélkedése, miközben Alonso sorozatban szerezte a dobogós helyezéseket, de még idén, amikor az Aston Martin a pódium közelében sem volt sehol, Stroll képes volt önmagát alulmúlni. Mindenki emlékszik rá, és szerintem az év legviccesebb pillanata volt, amikor a Brazil Nagydíj fölvezető körében a 4-es kanyarban kicsúszott a részben leaszfaltozott bukótérbe, s ugyan lett volna módja az aszfalton visszakecmeregni a pályára, de képes volt belehajtani a sóderágyba, amelyből a nedves körülmények miatt képtelenség volt kijönni, így ott ért véget a versenye, amely igazából el sem kezdődött, s emiatt kellett a rajtot elhalasztani. Jelen állás szerint 2025-ben is ott lesz a rajtrácson, pedig nagyon nem kellene, de mint tudjuk, a papa a végtelenségig kitart mellette. Talán abban reménykedik, hogy 2026-ban, amikor a Honda fog partnerként csatlakozni az Aston Martin-hoz, akkor majd megtáltosodik a csapat, így ő is. Meglátjuk, de amit mostanában láttunk Lance Strolltól, arra nehéz szalonképes jelzőt találni.
Ez volt a 2024-es Forma-1-es szezon értékelése. Az új idény 2025. március 16-án az Ausztrál Nagydíjjal kezdődik, de természetesen addig is, ha bármi érdekes történik az F1 világában, arról le fogom írni véleményemet. Tartsatok velem!
A kiemelt kép forrása: JAKUB PORZYCKI / REUTERS / Hamad I Mohammed