November végén befejeződött az idei évad a profi dartsosok számára, hiszen a vasárnap kezdődő világbajnokság már a 2025-ös szezonhoz fog tartozni. Ezért most összefoglalom ebben a cikkben, hogy szerintem mik voltak az év legemlékezetesebb történései, s kik voltak azok a játékosok, akik miatt akár pozitív, akár negatív értelemben érdekes volt figyelemmel kísérni ezt az esztendőt.
Littler megérkezése
Mindenki csak nézett nagyokat egy évvel ezelőtt, amikor a 2024-es világbajnokságon az akkor még csak 16 éves Luke Littler szinte az egész világot jól elverte. Az angol hat mérkőzést nyert meg a vébén, s ami igazán durva volt a teljesítményében amellett, hogy többek között Rob Crosst, Raymond van Barneveldet és Andrew Gildinget is két vállra fektette, hogy rendre sima győzelmeket aratott. A döntőben is sokáig úgy festett, hogy Littler azután, hogy november végén az U23-as, december közepén pedig (Kovács Álmos ellen) a junior-világbajnokságot is megnyerte, a felnőttek között is a csúcsra ér. Már 4:2-re vezetett Luke Humphries ellen, azonban az 5:2-es vezetéshez eldobott nyila nem talált be a D2-es szektorba, ami fordulópontnak számított, mert ezt követően már nem nyert több szettet és 7:4-es vereséggel zárta a tornát.
A rögtön a világranglista első 32 helyezettje közé kerülő Littler az idei év során szinte mindenhol mindenkire veszélyes volt, s nem érdemtelenül nyerte meg a Premier League-et, a World Series-sorozat több állomását és magát a nagydöntőt is, végül pedig novemberben a Grand Slam of Darts-ot. Ugyanakkor az is látszódott rajta ebben az évben, hogy még tapasztalatlan a PDC-ben, mert olyan rangos versenyeken, mint a World Matchplay, a World Grand Prix és az Európa-bajnokság, rögtön az első fordulóban búcsúzott. Ettől függetlenül 618 500 fontot dobált össze magának a világranglista kapcsán figyelembe vett versenyeken, így a 4. helyről kezdheti meg a vasárnap startoló világbajnokságot.
Bár eredményei nehezen vitathatók, Littler viselkedése azért időnként hagyott némi kívánnivalót maga után, hiszen nem egyszer voltak nem éppen sportszerű megnyilvánulásai elsősorban a közönség irányába, de talán lassan megtanulja, hogyan is kell a profi sportban embernek maradni. Az szinte biztos, hogy a mostani világbajnokság favoritjai között kell emlegetnünk és a sorsolás, illetve a papírforma alapján a nyolcaddöntőig nem is nagyon lesz nehéz dolga. Aztán, hogy hol a határ, az a következő hetekben ki fog derülni.
Humphries uralkodott is, meg nem is
Abban mindenki egyetértett, hogy Luke Humphries érdemelte meg leginkább a 2024-es világbajnoki címet, hiszen az angol játékos 2023 utolsó negyedében elképesztő dominanciát mutatott be. A vb-diadalt követően az volt a nagy kérdés vele kapcsolatban, hogy mennyire tudja tovább folytatni ezt a lehengerlő teljesítményt, főleg Luke Littler megjelenésével, akivel a világbajnoki döntőben óriási harcot vívott.
A nagy dominancia nem igazán folytatódott, de hazugság lenne azt állítani, hogy nem lett volna sikeres éve Humphriesnak, hiszen amennyiben csak a nagy tornákat nézzük, összesen hat alkalommal jutott el a döntőig. Ezekből hármat tudott megnyerni, hiszen nem volt nála jobb játékos a World Matchplay-en és a Players Championship Finals-ön sem, emellett pedig Michael Smith partnereként a páros-világbajnokságot is behúzta. A World Matchplay döntőjében Michael van Gerwent győzte le nagy csatában 18:15-re, a Players Championship Finals utolsó mérkőzésén pedig a tornán sziporkázó Littlert fektette két vállra 11:7-es győzelemmel. Emellett három döntőt elbukott, köztük némileg meglepő módon a UK Open fináléját is, ahol Dimitri van den Bergh verte meg, de idén a belgák ellen nem igazán ment neki, mert a World Grand Prix-n, ahol címvédőként indult, az a Mike De Decker verte meg a döntőben, akit előzetesen senki nem várt nemhogy a fináléba, de még talán a negyeddöntőbe sem. A harmadik vereséget Littlertől szenvedte el a Premier League döntőjében.
Azért fogalmazok úgy a címben, hogy hektikus volt a világelső szezonja, mert az említett győzelmek és döntős szereplések mellett akadt egy-két nehezen értelmezhető eredménye is. Ide sorolható a De Decker elleni vereségen kívül a Grand Slam of Darts is, amelynek szintén címvédőként vágott neki, viszont a csoportból nem tudott továbbjutni két váratlan vereségnek köszönhetően. Az Európa-bajnokságon a negyeddöntőben a jóval alacsonyabban jegyzett, bár nagy rutinnal rendelkező Jermaine Wattimena állta útját egy sima, 10:4-es eredménnyel, amit szintén nem nagyon láttunk jönni. Ezen kívül a European Tour-on is volt néhány korai búcsúja, pl. a magyar versenyen, ahol első meccsén kikapott.
Nyilván napjainkban, amikor egyre több és több tornát rendeznek a profik számára (jövőre ismét rekordot fog dönteni a versenyek száma), egyre inkább benne van a pakliban annak lehetősége, hogy egy topjátékos is összeszedhet váratlan vereségeket, de éppen ez a hektikusság, ami némileg jellemezte Luke Humphries 2024-es évét, teszi nehezen megválaszolhatóvá azt a kérdést, hogy megtudja-e védeni világbajnoki címét. Ez is igen nagy kérdés, amire lehet, hogy a Luke Littler elleni elődöntőben fogunk választ kapni, hiszen az ágrajz alapján ott találkozhatnak.
A meglepetések éve
Szerintem már Littler vb-szereplése is előrevetítette, hogy 2024-ben sok meglepő eredményt fogunk látni a profi dartstornákon, s ebben igazam is lett. Amennyiben megnézzük, hogy kik nyerték meg a szezon nagy versenyeit, akkor nem egy olyan nevet találunk a listán, aki az aktuális formája, vagy összességében addig elért eredményei miatt nem tartozott az esélyesek közé.
A legnagyobb meglepetést véleményem szerint Ritchie Edhouse Európa-bajnoki győzelme jelentette. A 41 éves angol játékosnak az október végén aratott sikerét megelőzően két legjobb 32 közötti szereplés volt a legjobb eredménye major tornákról. Fokozatosan került egyre jobb formába, amit mutat az, hogy idén szinte minden nagy versenyen ott tudott lenni, s a kisebb tornákon is több igen jó eredményt tudott fölmutatni, amelyek egyébként nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy sok major tornán ott lehetett. Ettől függetlenül Eb-győzelme hatalmas meglepetés volt, azonban teljesen megérdemelten diadalmaskodott, hiszen a Michael Smith ellen 10:9-re megnyert nyolcaddöntőt leszámítva valamennyi mérkőzését simán hozta, a döntőben Wattimena ellen 11:3-ra győzött. Saját elmondása szerint idén edzett a legtöbbet, s most kezdte el igazán komolyan venni a dartskarrierjét, s lám, ennek egyből komoly következményei lettek.
Utaltam már föntebb Mike De Deckerre, aki a World Grand Prix-t nyerte meg. A 28, vasárnaptól már 29 éves belga sem büszkélkedhetett túlságosan erős eredménysorral az október elején rendezett tornáig, ott azonban hihetetlenül érett és sikeres játékának köszönhetően mindenkit simán vert. A döntőben a címvédő Luke Humphriest 6:4-es szettaránnyal győzte le, de már 4:1-es előnyben is volt, szóval ott is remekül kezelte a helyzetet. A Grand Slam of Darts-on esélye volt a negyeddöntőbe kerülni, amennyiben az angol közönség viselkedni nem tudó része nem zavarja folyamatos fütyüléssel, amikor Littler ellen kiszállóra dobott. A Players Championship Finals-ön már sikerült bejutnia a negyeddöntőbe, de ott éppen Littler állította meg. Jó formába került tehát az ősszel, így az ő vb-szereplésére is érdemes lesz odafigyelni.
Van Gerwen, Smith, Price, Wright – világbajnokok egész serege felejtené el szívesen ezt az évet
A rengeteg meglepő eredményből következik, hogy számos nagy név pocsékul szerepelt különböző versenyeken. Idén különösen sok olyan éljátékos akadt, aki finoman szólva jócskán elmaradt korábbi önmagától.
Kezdjük közülük Michael van Gerwennel, aki 2012 óta csupán két esztendőben nem nyert egyetlen nagy tornát sem: 2021-ben és 2024-ben. A háromszoros világbajnok holland már tavaly is csak két olyan majorversenyt tudott megnyerni, amely nem számított bele a világranglistába, idén azonban már sehol nem sikerült győznie, pedig kétszer eljutott a döntőig, ám a World Matchplay-en Humphries, a Mastersen pedig Stephen Bunting bizonyult jobbnak nála.
Ezt leszámítva nem sok jó eredményt találunk van Gerwen idei teljesítményében, korai búcsúkat már annál inkább, hiszen a World Grand Prix-n, a UK Openen és a Players Championship Finals-ön sem tudott mérkőzést nyerni, a Grand Slam of Darts-on pedig kiesett csoportjából, amire 2010 után volt ismét példa.
Összesen négy tornát nyert egész évben: győzött a European Tour magyarországi állomásán, két Players Championship-fordulón, valamint a Dutch Darts Mastersen. Még a kiegyenlített mezőny dacára is azt lehet mondani, hogy sovány teljesítmény ez a több mint 150 tornagyőzelemnél járó hollandtól, aki sok év után először fut neki úgy egy világbajnokságnak, hogy szinte senki sem sorolja az esélyesek közé, így jómagam sem.
Michael Smith sem teszi ki az ablakba 2024-es teljesítményét. A 2023-as világbajnok idén egyéniben csak egy Players Championship-fordulót tudott megnyerni. A nagy színpadi tornák közül a páros-vb-n ünnepelhetett győzelmet, de az egyéni versenyek közül csupán a World Series nagydöntőjén jutott be a fináléba, de ott kikapott Luke Littlertől. Ezt leszámítva igen gyenge volt Smith idei teljesítménye, hiszen a major tornák többségén a legjobb 32 vagy 16 között esett ki, ahogy történt ez a vb-n is, ahol pedig címvédőként indult. Egyedüli jó eredménynek a World Matchplay-elődöntőt lehet tekinteni, de ezen kívül tényleg semmi igazán jót nem lehet találni az angol idei szezonjában. Ő sem esélyesként fut neki a vb-nek, pedig félmillió fontot kellene védenie, hiszen most fogják levonni a világranglistáról a 2023-as világbajnoki elsőségért kapott tömérdek pénzt – amennyiben nem fog jól szerepelni, akkor jócskán visszaeshet a rangsorban.
Gerwyn Price régen nem produkált olyan rossz évet, mint idén. A walesi egyetlen tornát sem tudott nyerni 2024-ben, s mindössze kétszer jutott döntőbe, előbb egy European Tour-állomáson, majd egy Players Championship-fordulón, ami zárt ajtók mögött zajlott. Utoljára 2016-ban fordult elő vele, hogy tornagyőzelem nélkül maradt. Egész évben elmaradt korábbi önmagától, kivételt talán csak az első három ET-verseny jelent, ahol két elődöntős szereplést hozott össze a már említett fináléba jutás mellett. Ettől eltekintve azonban látható, hogy a 2021-es világbajnok, korábbi világelső lejtmenetben van. Hogy ennek mi lehet az oka, arra több válasz is adható. Az egyik talán az a keto diéta, amelyet az év elején kezdett el. Ez a diéta az egészséges zsírtartalmú ételek nagy mennyiségben történő fogyasztására épül, valamint a nagyon kevés szénhidrát-bevitelre. A statisztikák szerint rendszeresen sportoló férfiak vonatkozásában az első 2-6 hétben fölléphet bizonyos mértékű fáradtság és erőtlenség, de utána általában remek fizikai állapotban tudnak kerülni, amennyiben betartják a diéta előírásait. Azt nem tudni, hogy Price mennyire tartotta magát ehhez a diétához, de minden bizonnyal ennek is lehetett szerepe pl. abban, hogy a Premier League-ben pocsékul teljesített és a 7. helyen zárt a tabellán.
A formahanyatlás azonban az év egészében jellemezte Price-t, hiszen a nagy tornák egyikén sem tudott kimagasló eredményt produkálni, legjobbja három legjobb 16 közé jutás volt. Emellett a vb-n és az Eb-n a legjobb 32-ben, a Players Championship Finals-ön pedig a legjobb 64 között kapott ki. A European Tour-on a már említett remek évkezdést követően két versenytől visszalépett, majd zsinórban hat állomásra elutazott, ám egy negyeddöntős szereplés mellett egymás után ötször is a 2. fordulóban, tehát a legjobb 32 között szenvedett vereséget. A Players Championship-sorozatban a 30 fordulóból 12-t kihagyott, és a már említett döntőn kívül egyszer jutott el a legjobb négyig, de jellemzően a legjobb 64 között búcsúzott.
A rengeteg kihagyás és a pocsék eredmények azt hozták, hogy Price nem tudta kvalifikálni magát a Grand Slam of Darts-ra, ahová elsősorban tornagyőzelemmel vagy döntőbe jutással lehet kijutni. Eredeti tervével ellentétben elindult a selejtezőn, ahonnan még nyolcan kvalifikálni tudták magukat a versenyre, azonban az utolsó körben kikapott a jóval lejjebb rangsorolt, bár aztán a tornán az elődöntőig menetelő Mickey Manselltől. Gerwyn Price az idei évet a világranglista 5. helyezettjeként kezdte és 10.-ként zárja – ez mutatja igazán, mennyire visszaesett a korábbi rögbis teljesítménye. Nagy kérdés vele kapcsolatban, hogy egyáltalán mennyire veszi komolyan még a dartsot, hiszen igen sok pénznyereményt hozott össze az utóbbi években, amiből valószínűleg simán el tudja tartani családját. Jövő márciusban lesz 40 éves, tehát bőven lehet még benne akár húsz év is a profik között, de erősen kétlem, hogy ilyen sokáig fog versenyszinten játszani. Azt hiszem, nála az lesz a kulcs, hogyan fog szerepelni az idei világbajnokságon, s mennyire lesz számára fontos az, hogy ott legyen tavasszal a Premier League-ben, mert újabb gyenge szereplés esetén biztosan nem fogják meghívni oda.
Végezetül essék néhány szó Peter Wrightról is. A fölsorolt gyengén teljesítő játékosok közül egyértelműen ő az, aki a legnagyobb visszaesésben van és sajnos ennek a végét most sem látni. Igazából nem idén kezdődött a mélyrepülése, mert már tavaly is akadtak olyan eredményei, amelyeket nem láttunk előre jönni. 2023-at még a világranglista 2. helyezettjeként kezdte, de az év végére a 8. pozícióba csúszott vissza. Most, 2024 végén már csak a 17., tehát ennyiből is kiderül, hogy nagyon rossz éven van túl.
Az, hogy Wright nagyon hosszú idő után került ennyire mélyre a rangsorban, elsősorban annak tudható be, hogy azokon a nagy tornákon tudott legjobb négyig vagy nyolcig eljutni, amelyek nem számítanak bele a világranglistába. Amennyiben a ranglista szempontjából fontos versenyeket nézzük, akkor már sokkal rosszabb a helyzet, hiszen a UK Openen elért nyolcaddöntős szereplés volt a legjobb eredménye a skótnak. Hat majortornán is nyeretlen maradt, vagyis ötször első mérkőzésén elvérzett, a Grand Slam of Darts-on pedig mindhárom csoportmérkőzését elvesztette. Nem csak önmagában a sok vereség igen kellemetlen Peter Wright számára, hanem a mérkőzések többségén összehozott átlaga is, hiszen alig találni olyan átlagot, ami 90 pont fölött lett volna, 85 és 80 alatti átlagokkal már annál gyakrabban találkozni, ami édeskevés a PDC szintjéhez.
Wright a 17. kiemeltje lesz a világbajnokságnak, s még a szerencsével is hadilábon áll, ugyanis egy ágra került a torna két esélyesével, Luke Humphriesszal és Luke Litlerrel, de a többi kiemelt is mind-mind olyan játékos, aki lényegesen jobb formában van nála, s akkor még nem beszéltünk arról sem, hogy az első mérkőzésen jó eséllyel Wesley Plaisier lesz az ellenfele, aki egy feltörekvő játékos, s talán most van élete formájában, úgyhogy föl kell kötnie a nadrágot Kígyómarásnak.
Ez volt a 2024-es dartsszezon értékelése. Vasárnap kezdődik a 2025-ös világbajnokság, melynek döntőjét január 3-án fogják rendezni. A Sportudvaron természetesen ezúttal is figyelemmel kísérjük a torna történéseit.
A kiemelt kép forrása: metro.co.uk