Ezekben a napokban zajlik az ENSZ 29. klímavédelmi konferenciája Bakuban. Az eseményen a sport is szóba került, mint olyan terület, amelyet nagyban érintenek a környezeti kihívások. Itt került bemutatásra két kutatónak a legújabb tanulmánya, amely azt vizsgálja, milyen kilátásai lehetnek a téli olimpiák megrendezésének az évszázad második felében. A következtetések alapján nem egyszerű a helyzet, de nem is reménytelen.
Ezen a héten rendezik az azeri fővárosban az ENSZ klímavédelmi konferenciáját. Bár a hírekbe elsősorban, sőt kizárólag a bőelméjű politikusok kampányszerű megnyilvánulásai kerültek be erről az eseményről, azért valódi szakmai párbeszéd is folyt bizonyos kérdésekben. Ilyen volt pl. a klímaváltozásnak a sportra gyakorolt hatása, s ezen belül is elsősorban a téli sportok és a téli olimpia jövője került terítékre.
Akkor, amikor rendszeresen arról szólnak a hírek, hogy évtizedek óta létező sípályákat kell a tartós hóhiány miatt végleg bezárni a magashegységek alacsonyabban fekvő lejtőin, nem csoda, hogy a téli olimpia jövője is kissé megkérdőjeleződött. Mint ismert lehet rendszeres és régi olvasóim előtt, a 2030-as téli ötkarikás játékok rendezésére csak nagy nehézségek árán sikerült megfelelő helyszínt találni a Francia-Alpok révén, s nem meglepő módon a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) már jó előre kijelölte 2034-es helyszínnek Salt Lake City-t, 2038-ban pedig várhatóan Svájc lesz a házigazda.
Sok potenciális pályázót az anyagiak mellett az éghajlatváltozás tántorított el attól, hogy megvalósítsa olimpiai álmát. Erre bizony választ kellene adni, mégpedig minél hamarabb, mert egyre több kutatás támasztja alá, hogy amennyiben nem sikerül jelentős mértékben csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, akkor pár évtizeden belül nem az lesz a kérdés, hogy hol lesz a téli olimpia, ha nem az, hogy lesz-e, lehet-e egyáltalán téli olimpiát bárhol a Földön megrendezni.
Az ENSZ-csúcson mutatták be Az éghajlatváltozás és a házigazdák éghajlati megbízhatósága a Téli Olimpiai Játékok második évszázadában című tanulmányt, amely az első téli olimpia 100. évfordulójának apropóján készült el. Az anyag arra igyekszik választ adni, hogy a XXI. század második felében milyen kilátásai lesznek az esemény megrendezésének a globális károsanyag-kibocsátás mostani szintjének ilyen meg olyan fokú csökkentése esetén. A tanulmányból kiderül, hogy a téli olimpiáknak eddig otthont adott három földrész – Európa, Ázsia és Észak-Amerika – több olyan helyszínnel is rendelkezik, ahol jó eséllyel a 2080-as évekig biztosítottak lesznek a téli sportolás feltételei, vagyis megfelelő lesz a hőmérséklet és a természetes hó mennyisége.
Ugyanakkor abban az esetben, ha a legrosszabb forgatókönyv következnék be, vagyis tovább növekedne az üvegházhatású gázok kibocsátása, akkor már az évszázad felénél rengeteg síparadicsom és télen hideg éghajlatú terület válhat alkalmatlanná a téli sportolásra a fölmelegedés miatt.
A tanulmány szerzői: Robert Steiger, az Innsbruck-i Egyetem professzora és Daniel Scott, a kanadai Waterloo Egyetem professzora a különböző emissziós forgatókönyvek fölállításához a párizsi klímaegyezményben foglalt célokat vették alapul. Ez alapján megállapították, hogy a szerződésben szereplő és az aláíró országok által vállalt kibocsátás-csökkentés jelentősen lelassítaná a globális felmelegedést a hegyvidéki régiókban, lehetővé téve a téli szezon fönnmaradását hosszú távon. Ez szerintük a téli olimpia számára is komoly fejlődési lehetőséget jelent, amivel megcáfolják azt a nem éppen szűk körben elterjedt vélekedést, miszerint a téli olimpia elavult, s nincs nagy jövője.
A két szakértő szerint a Föld az idei évben átlépte a párizsi egyezményben meghatározott 1.5°C-os veszélyes globális felmelegedési küszöböt. A szerződés aláírása óta eltelt közel egy évtizedben a hegyvidéki területek átlaghőmérséklete 0.3°C-kal lett magasabb – ugyanez az arány a XX. század második felében 0.2°C volt évtizedenként, vagyis ötven év alatt kereken 1°C, ami már jelentős emelkedésnek számít az éghajlat szempontjából. Ahogy Scott professzor az olimpiai honlapnak fogalmazott, számos kihívás áll a téli sportok előtt.
A tanulmányban az is szerepel, hogy a NOB által kidolgozott Agenda 2020 és Agenda 2020+5 reformprogramok, amelyek nagyobb rugalmasságot biztosítanak a rendező városoknak az olimpiák szervezése terén, hozzájárulnak a téli ötkarikás játékok jövőjének biztosításához. Ez magában foglalja azt a lehetőséget, hogy az olimpiát egy vagy több régióban tartsák, a lehető legjobban kihasználva az ott található létesítményeket.
A tanulmány alátámasztja a NOB álláspontját, miszerint a téli sportok közösségének össze kell fognia, hogy csökkentse a klímaváltozásnak az érintett sportágakra, de különösen a szabadban, hóban űzött sportokra gyakorolt hatásait, miközben minimalizálja a versenyeknek a környezetre nehezedő negatív hatásait.
A kutatás alapján a következő három téli olimpia helyszíne, az Olasz-Alpok, a Francia-Alpok és Salt Lake City térsége várhatóan az évszázad második felében is éghajlatilag alkalmas lesz téli sportversenyek fogadására, meg úgy egyáltalán a téli turizmus működtetésére.
A NOB stratégiai döntéseket hozott az olyan régiók kiválasztásában, amelyek nemcsak optimális feltételeket kínálnak a téli sportokhoz, hanem az éghajlati változások könnyebb kiszámíthatóságát is. E helyszínek kijelölésével a NOB biztosítja, hogy az elkövetkező évtizedekben is megrendezhessék a téli olimpiát, amivel az ötkarikás mozgalom megerősíti elkötelezettségét a fönntarthatóság és az éghajlatváltozás kihívásaival szembeni ellenálló képesség mellett.
A két professzor azt is megállapítja, hogy a NOB legújabb döntéseivel elkerülhetők az olyan helyzetek, mint amire pl. a legutóbbi, 2022-es pekingi téli játékokon volt példa. Mint emlékezetes lehet, a havas sportágak versenyeit olyan hegységben rendezték, ahol alapvetően száraz az időjárás és kevés hó hullik, emiatt mesterséges havat kellett lefektetni, s azon zajlottak az események. Bár többen fölvetették, hogy a mesterséges hó előállítása szembemegy a környezetvédelmi és fönntarthatósági követelményekkel, azonban a szakértők szerint az ideiglenes létesítmények fölállítása, mint amilyenek ezek a mesterséges havas pályák is voltak, nem képezi részét a környezetvédelmi törekvéseknek, de azért szerencsésebb, ha ezek alkalmazásától eltekintenek a jövőben.
„Ez a tanulmány megmutatja, hogy a NOB miért fogadott el egyértelmű stratégiát az olimpiai játékok szénlábnyomának csökkentésére, és miért vette figyelembe a klímaváltozás hatását a jövőbeli rendező városok értékelése során” – jelentette ki Karl Stoss, a NOB jövőbeli olimpiai helyszínekért felelős bizottságának elnöke, Ausztria NOB-tagja. Hozzátette, hogy ezek a döntések kiterjedt konzultáción és tudományos bizonyítékokon alapulnak.
A NOB számos kritériumot határozott meg az olimpiát rendező városok kiválasztására vonatkozóan, többek között azt, hogy a projektek prioritásként kezeljék a meglévő vagy ideiglenes helyszínek használatát a játékok költségeinek és szénlábnyomának csökkentése érdekében, amint az az idei nyári olimpián is látható volt.
A most bemutatott tanulmány a NOB megbízásából készült, hogy jobban megértse a téli sportok környezeti helyzetét, és azt, hogy az éghajlatváltozás hogyan befolyásolja a jövőbeni játékokról hozott megalapozott döntéseket.
A kutatók fölmérték a korábban téli olimpiát rendezett városok jövőbeli éghajlati megbízhatóságát, valamint a potenciális új régiókat, amelyeket korábban nem vettek figyelembe az olimpiát rendező városok jövőjéről szóló tanulmányok során.
2022 decemberében a NOB végrehajtó bizottsága két kritériumot határozott meg a leendő téli olimpiai rendező városokkal szemben: klímaállóknak kell lenniük, és maximalizálniuk kell a meglévő és ideiglenes helyszíneket anélkül, hogy kifejezetten a játékokra újakat építenének.
A lehetséges jövőbeli rendező városok száma az idő múlásával változik, ahogy új helyszínek épülnek a helyi igények kielégítésére, és ahogy a nemzeti olimpiai bizottságok kihasználják az Agenda 2020 által kínált rugalmasságot, hogy a rendező város elsődleges régióján kívül rendezendő eseményeket vagy sportokat javasoljanak.
Bár elkerülhetetlen, hogy az éghajlatváltozás hatással legyen a téli sportok földrajzi helyzetére és fejlődésére, biztató megjegyezni, hogy a téli olimpiai és paralimpiai játékok továbbra is valóban globális ünnepek maradhatnak, még ha kevesebb potenciális rendező város is lesz a sport folyamatos alkalmazkodásának betudhatóan.
Ebben az összefüggésben a NOB azon dolgozik, hogy biztosítsa a játékok fenntartható jövőjét, hogy azok tartós előnyökkel járjanak vendéglátóik számára, csökkentsék környezeti lábnyomukat, és a Föld felmelegedésére reagálva fejlődjenek.
Míg a korábbi olimpiai játékok jelentős erőfeszítéseket tettek szénlábnyomuk csökkentése érdekében, a 2030-as téli olimpiai játékoktól kezdődően a NOB minden olimpiai házigazdát – nyári és téli – kötelezni fog a játékokkal kapcsolatos szén-dioxid-kibocsátás minimalizálására, és törekedni kell az emisszió többletének kompenzálására. A rendezők emellett kötelesek lesznek befolyásukat felhasználva ösztönözni az érdekelt feleket az éghajlatváltozás elleni küzdelemre.
A NOB arra is használja befolyását, hogy általánosságban motiválja az olimpiai mozgalmat, hogy tegyen lépéseket az éghajlatváltozással kapcsolatban, beleértve az ENSZ-szel együttműködésben megvalósítandó klímaakciót.
A tanulmány szerint a NOB, mint szervezet, jó úton halad afelé, hogy 2024-re 30 százalékkal csökkentse szén-dioxid-kibocsátását, 2030-ra pedig 50 százalékkal csökkentse a szén-dioxid-kibocsátását, összhangban az éghajlatváltozásról szóló párizsi megállapodással.
Ezek alapján lehet reménykedni abban, hogy valóban hosszú jövője lesz még a téli olimpiának.
A kiemelt kép forrása: Getty Images