Darts: Bombameglepetést hozott az ősz legrangosabb tornája

A hátunk mögött hagyott héten zajlott le a World Grand Prix, a profi darts legrangosabb őszi versenye. A dupla be, dupla kiszállós formátumban rendezett tornán idén talán minden eddiginél több meglepetést láthattunk, s a végső győztes kiléte is egészen elképesztő szenzáció. Aki a verseny előtt arra fogadott, hogy Mike De Decker lesz a legjobb a 32-es mezőnyben, az lehet, hogy ma reggel milliárdosként ébredt. Az ifjú belga valósággal átgázolt a mezőnyön, s a döntőben a jelenlegi legjobbnak tartott játékos, a címvédőként indult Luke Humphries sem talált fogást rajta.

Október 7-én kezdődött meg a 27. World Grand Prix Leicesterben, a Mattioli Arénában. A versenyre 32 játékos kvalifikált, közülük 16-an a világranglistáról, ugyanennyien pedig az elmúlt egy év eredményein alapuló ún. Pro Tour-ranglistáról. A verseny legfőbb érdekessége mindenképpen a sehol máshol nem látható formátum, ugyanis a játékosoknak minden leg elején dupla szektort kellett dobniuk ahhoz, hogy beszálljanak a legbe, tehát nem csak a kiszállózásnál kellett dupla szektort eltalálniuk. A sorsolás is érdekesen alakult, hiszen bár 16-an jutottak ki a világranglista alapján, de csak az első nyolc kapott kiemelést, tehát akár a rangsor 1. és 9. helyezettje is összekerülhetett már az első fordulóban. Az is eltérés a legtöbb tornához képest, hogy itt szettekre, s nem pusztán legekre játszottak a fiúk – ilyenre csak a világbajnokságon van példa ezen a versenyen kívül.

A mezőnyben a 32 legjobb formában lévő játékos volt ott, tényleg csak olyanok jutottak ki, akik az elmúlt hónapok alapján rászolgáltak erre. Volt egy-két nagyobb hiányzó, akik azonban kivétel nélkül gyenge teljesítményüknek köszönhették, hogy nem jutottak ki. Közéjük tartozott a 2020-ban éppen ezen a versenyen berobbant Dirk van Duijvenbode, aki akkor a semmiből egészen a döntőig jutott el. A holland egyik sajátos bevonulása során megsérült, s azóta sem tudott csúcsformába lendülni. Lemaradt a tornáról a 2023-as UK Open-győztes Andrew Gilding, s a nagyobb hiányzók között említhetjük még Gabriel Clemenst és Krzysztof Ratajskit is, akik szintén leszálló ágban vannak.

A mezőnyben a címvédő Luke Humphries mellett további öt korábbi győztes volt ott, köztük az a James Wade, aki utoljára 2010-ben nyerte meg ezt a viadalt. Rajtuk kívül Michael van Gerwen, Jonny Clayton, Gerwyn Price és Daryl Gurney szerepeltek az idei versenyen. Közülük rögtön az első fordulóban búcsúzott a korábbi hatszoros győztes van Gerwen, akit egy másik korábbi bajnok, Gurney győzött le nagyon simán, hiszen a 2:0-ás sikerhez 6-0-ás legarány társult. Régen nem szerepelt ennyire rosszul a holland nagy tornán. A többiek sikerrel vették az első akadályt, ugyanez viszont nem volt elmondható a sportág idén berobbant nagy sztárjáról, Luke Littlerről, a 17 éves angol ugyanis első World Grand Prix-ján nem tudott mérkőzést nyerni, miután 2:1-re alulmaradt Rob Crosszal szemben. Kiesett a 2. kiemelt Michael Smith is, igaz, ő a rutinos Gary Andersontól szenvedett 2:1-es vereséget, s a skót még ma is képes nagy dolgokra, így itt eleve közel ötven-ötven százalék volt az esély arra, hogy ki jut tovább.

Van Gerwen kiesésére annyiban kanyarodjunk még vissza, hogy összesen négy holland jutott ki a tornára, de sem Gian van Veen-nek, sem Danny Noppertnek, sem Raymond van Barneveldnek nem sikerült mérkőzést nyernie, mindannyian az 1. fordulóban estek ki. Ez azért elég komoly leszereplés, pláne annak függvényében, hogy a két belga induló egyaránt eljutott a legjobb négyig, de erről majd később.

Luke Humphries számára rögtön az első mérkőzés nehéznek ígérkezett, hiszen Stephen Buntingot kellett legyőznie. Sokáig úgy tűnt, sima kiesés lesz belőle, mert Bunting 3-0-val hozta az első szettet, a másodikban pedig meccsnyila is volt, hogy 6-0-val búcsúztassa honfitársát, ám akkor hibázott, s ez neuralgikus pontnak bizonyult a mérkőzésen, mert utána Humphries ellenállhatatlanná vált, s 2:1-re megnyerte az összecsapást. Ekkora föltámadást azért ritkán látni a profi darts világában.

A 2. fordulóban már sokkal könnyebb dolga volt a címvédőnek az előzőleg van Barneveldet búcsúztató Ricardo Pietreczko ellen, hiszen sima 3:1-gyel ment tovább. Nem sikerült továbbjutnia Gerwyn Price-nak, aki 3:0-ra kikapott James Wade-től. Szintén meglepetésnek lehetett titulálni, hogy Gary Anderson szintén szettnyerés nélkül esett ki a belga Mike De Deckerrel szemben, aki előzőleg Damon Hetán gázolt át, vagyis két, nála magasabban rangsorolt versenyző legyőzésével már a legjobb nyolc között találta magát. Ugyancsak a meglepetések közé sorolható Ryan Joyce-nak Nathan Aspinall fölött aratott 3:2-es győzelme a torna egyik legizgalmasabb mérkőzésén. A többi nyolcaddöntő a papírforma szerint alakult.

A negyeddöntőben csak egy szoros mérkőzés volt, ám az is meglepetéssel zárult, mivel Joyce Rob Crosst is kiejtette 3:2-es sikerének köszönhetően. Folytatódott De Decker menetelése is, aki James Wade-nek sem engedélyezett egyetlen szettet sem, ezzel életében először jutott elődöntőbe majortornán. Humphries simán verte Claytont, Dimitri van den Bergh pedig Joe Cullen ellen diadalmaskodott, ezzel először a PDC történetében két belga is elődöntőbe jutott nagy versenyen.

Biztossá vált, hogy angol-belga döntőt fognak rendezni. A hazaiak párharcát 5:0-ás söpréssel Luke Humphries nyerte Ryan Joyce fölött, a belga házirangadón pedig De Decker újabb nagy skalpot begyűjtve jóbarátját, van den Bergh-et is megverte, s 5:2-es győzelmével bejutott a döntőbe.

Egészen döbbenetes és váratlan teljesítmény volt ez tőle, hiszen korábban a kiemelt tornákon (világbajnokság, World Matchplay, a World Grand Prix, UK Open, Grand Slam, Players Championship Finals) a legjobb eredménye a 32 közé jutás volt… Igaz, idén augusztusban megnyerte a Players Championship egyik egynapos tornáját Milton Keynesben, de az kisebb tornának számít.

Humphries ellen általában végig ugyanazon a magas szinten kell játszania mindig mindenkinek, ellenkező esetben hiába dob valaki jól a meccs elején, nem lesz esélye. A döntőben Humphries ugyan megnyerte az első szettet, azonban De Decker ezután sorozatban négyet (!) nyerve fordított.

A hatodik szett döntő legjét elhódítva az angol megszakította a belga menetelését, és Humphries a hetediket is hozva feljött 4:3-ra. Majd a kritikus, ismét döntő legbe torkolló nyolcadik szettben Humphries jobban dobott, így 4:4-re egyenlített. Ekkor azonban az angol lendülete tört meg, De Decker 3–1-re megnyerte a kilencedik szettet, vagyis már csak egy kellett neki a történelmi tornagyőzelemhez. És meglett neki! A tizedik játék is döntő legig ment, és ebben megint a belga volt a jobb!

Mike De Decker tehát 6:4-re megnyerte a döntőt, és ezzel élete legnagyobb sikerét aratta. összesen 120 ezer fontot (53.6 millió forint) kasszírozott. A belga a tornát megelőzően a 36. helyen állt a világranglistán, mától azonban a 25. helyen rangsorolják, ezzel szinte biztosan kiemelt lesz a december-januári világbajnokságon.

A kiemelt kép forrása: PDC

Hozzászólás