Bár már lassan kettő hónap telik el az idei olimpia befejezése óta, ám egy közeli országban még mindig igen gyakran beszélnek a játékokon történtekről, s nem éppen pozitív értelemben. A 213 fős lengyel csapat összesen tíz érmet vihetett haza, amiből csak egy volt arany. Bár a tokiói 14 éremtől nem sokkal maradtak el, ám 1956 óta a legrosszabb nyári olimpiai szereplést hozták össze. Ezzel kapcsolatban igen nehéz helyzetbe került a Lengyel Olimpiai Bizottság (PKOI), ugyanis a közvélemény jelentős része, közte a kormány is a szervezet átláthatatlan és igazságtalan pénzügyi működésében látja az idei szereplés legfőbb okát. Több állami cég és egy Magyarországon is jelen lévő nagyvállalat fölmondta a bizottsággal kötött szponzorációs szerződését.
Amennyiben ránézünk az idei nyári olimpia éremtáblázatára, vagy akár csak a Magyarországgal szomszédos vagy hozzánk közel fekvő országok eredményeit nézzük, akkor mindkét esetben fönnakadhat a szemünk Lengyelország teljesítményén. A 38 milliós lakossággal rendelkező közép-európai ország 213 sportolót küldött az olimpiára, akik összesen tíz érmet: egy aranyat, négy ezüstöt és öt bronzot vihettek haza. Nem kell matekzseninek lenni ahhoz, hogy lássuk, mind a csapat létszáma, mind a lakosságszám tekintetében igen gyenge eredményről van szó. Ami viszont ennél is súlyosabb, hogy 1956 óta a legrosszabb nyári olimpiai szereplést könyvelhette el a lengyel csapat. Ugyan a 2004-es athéni játékokon is csak tíz érem került lengyel nyakba, ám akkor három aranyat szereztek a sportolók.
Négy évvel ezelőtt, Tokióban 14 érmet szerzett a lengyel csapat, amiből négy volt arany. Mind a négy elsőség az atlétikában született. Ott idén csak egy bronzérem jutott a lengyeleknek, az egyetlen aranyat ugyanis sportmászásban érték el. Az ország atlétikai szövetsége tehát különösen rossz szájízzel utazhatott haza még annak ellenére is, hogy azért nem voltak csúcsformában azok a lengyel atléták, akik Tokióban még érmet szereztek, s az idei olimpiára is eljutottak.
A gyenge szereplés természetesen odahaza is sokaknak szemet szúrt olyannyira, hogy mind a mai napig komoly viták célkeresztjében van a PKOI, ugyanis közel általános vélemény az a kritikusok körében, hogy a bizottság nem megfelelő pénzügyi tevékenysége vezetett a várakozásoktól elmaradó és közel hetven év tekintetében legrosszabb eredményekhez.
Szeptemberben elindult egy folyamat, amely során támogatók egész armadáját veszítette el a PKOI, hiszen négy állami cég és az Orlen, Magyarországon is egyre több helyen jelenlévő benzinkút-üzemeltető hálózat mondta fel a bizottsággal az utóbbi években kötött támogatási szerződését. Az Orlen elvesztése különösen fájó lehet, hiszen a lengyel olimpiai csapat legfőbb támogatója volt.
Az állami cégek közül szerződést bontott, méghozzá azonnali hatállyal a PKP vasúttársaság, amely még szeptember 10-én döntött úgy, hogy nem szponzorálja tovább az olimpikonokat. A döntés nem csak azért nagyon súlyos, mert azonnali hatállyal történt, hanem amiatt is, mert csupán tavaly óta állt fönn ez az együttműködés, s egészen 2027-ig lett volna érvényes. A cég közleményében jelezte, hogy elvesztette bizalmát a PKOI-ban, mert állítása szerint a bizottság nem teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségeit.
A PKP közlése szerint a lengyel olimpiai csapat gyenge szereplése és az olimpiai bizottság nem megfelelő hozzáállása jelentős marketingveszteséget okozott számára, s a bizottság körüli ellentmondások is ártottak annak az imidzsnek, amelyet az államvasút az elmúlt években fölépített.
Az ellentmondások, amelyekre a PKP közleménye céloz, annak kapcsán merültek fel, hogy a lengyel média egybehangzó jelentései szerint a PKOI egyenlőtlenül kezelte az olimpián részt vett sportolókat, s igen nagy számban utaztatott ki kísérőket az ötkarikás játékokra, amire rengeteg pénzt költött. A PKP szerint ez a helyzet aláásta a cég, s különösen a legsikeresebb járattípus, az Intercity jó hírnevét.
Egy másik állami közlekedési társaság, a LOT légitársaság is felbontotta a PKOI-val kötött szponzorációs szerződését. A cég ugyanarra hivatkozott szeptember elején, mint a PKP, vagyis arra, hogy a bizottság nem teljesítette szerződéses kötelezettségeit. A PKOI ezzel szemben azt állította, hogy a LOT indoklás nélkül bontotta föl a megállapodást.
Az, hogy állami cégek bontottak szerződést a Lengyel Olimpiai Bizottsággal, s annak működése körül komoly aggályok merültek fel, természetesen a politika érdeklődését is fölkeltette, hiszen jelentős mennyiségű közpénz lett fordítva az olimpikonok felkészülésére és minél eredményesebb olimpiai szereplésére.
Ahogy említettem, Lengyelország 1956 óta nem szerepelt olyan rosszul olimpián, mint idén. Azt azért hozzá kell tenni, hogy a lengyel sport aranykorszaka – amennyiben csak az olimpiai eredményességet nézzük – az 1960 és 1980 közötti időszakra tevődik, hiszen akkor a legrosszabb szereplés is 18 érmet jelentett, de a nyugati országok többsége által bojkottált 1980-as moszkvai játékokon 32 medált sikerült szerezniük a lengyel sportolóknak.
Lengyelország a legtöbb kommunista befolyás alatt álló országhoz hasonlóan távolmaradt az 1984-es Los Angeles-i versengéstől. 1988 és 1996 között még megközelítette a hatvanas és hetvenes évek olimpiáin produkált éremszámokat, azonban ebben az évezredben eddig egyszer sem sikerült 14 éremnél többet szerezni – csak 2000-ben, Sydney-ben és 2020-ban, Tokióban tudtak ennyit gyűjteni. A már említett athéni 10 érem mellett 2008-ban, 2012-ben és 2016-ban is 11 medál került lengyel versenyző nyakába, tehát a szereplés 10 és 15 érem között állandósult. Ebből látható, hogy szép lassan visszaesett a lengyelek teljesítménye egy adott szintre, aminek több oka is lehet, s ezek nem feltétlenül csak belső okok, hiszen ahogy az idei olimpia is megmutatta, egyre több országnak van esélye dobogós eredményt elérni egyre több sportágban, mivel növekszik a nemzetközi élmezőny, így minden országnak egyre nehezebb dolga van, amennyiben érmet akar szerezni, elég csak a magyar kajak-kenusok aranyérem nélküli szereplésére gondolni.
Ettől függetlenül teljesen érthető a lengyel közvélemény felháborodása, hiszen amíg pl. Magyarország esetében nagyjából félmillió lakosra jutott egy olimpiai érem (a mieink 19-et szereztek), addig Lengyelország esetében több mint 3.8 millió lakosra jutott egy olimpiai érem. A magyar csapat 178 főből állt, a lengyel pedig ugyebár 213-ból.
Már közvetlenül a játékok után fölröppentek azok a hírek, hogy a PKOI nem kezelte megfelelően az anyagi támogatásokat, melyeknek jelentős hányadát az állami cégektől kapott közpénzek tették ki. Az a vád érte többek között a bizottságot, hogy a hivatalos személyeknek, tehát a saját vezetőknek és a sportszövetségek vezetőinek aránytalanul sok, a sportolóknak aránytalanul kevés pénzt juttatott.
Slawomir Nitras lengyel sport- és turisztikai miniszter X-oldalán jelentette be még szeptember 10-én, hogy azonnali átvilágítást rendelt el a kormány a PKOI-nál a pénzügyek tekintetében. Ennek az átvilágításnak ki kell terjednie annak vizsgálatára, hogy az olimpiai bizottság hogyan használta fel az állami költségvetésből és az állami cégektől kapott összegeket és hogy mekkora fizetéseket tehettek zsebre a testület legfőbb vezetői. Nitras kiemelte annak fontosságát, hogy a PKOI átláthatóan kezelje az adófizetők pénzét, amelyet a lengyel olimpiai csapat támogatására kapott.
Wydaje mi, że władze @pkolpl bagatelizują sprawę. Tracą czas. Dalszy brak szybkiego ujawnienia wszystkich informacji, których się domagam, domagają się sponsorzy oraz przede wszystkim opinia publiczna grozi finansowej stabilności Komitetu. To nie leży w niczyim interesie.
— Slawomir Nitras (@SlawomirNitras) September 10, 2024
A miniszter egy sajtótájékoztatón arról is beszélt, hogy erős gyanú van arra nézve, hogy a PKOI rengeteg pénzt fordított kísérők kiutaztatására és ellátására. Példaként hozta fel a tollaslabda-szövetséget, amelynek két tisztviselője is közpénzen utazhatott el az olimpiára, holott Lengyelországot egyetlen versenyző sem képviselte ebben a sportágban. Ez fölveti a támogatások nem megfelelő és igazságtalan felhasználásának gyanúját is a politikus szerint.
Nitras felkérte a lengyel központi számvevőszék elnökét, hogy indítson azonnali ad hoc ellenőrzést a PKOI pénzügyi tevékenységéről, különös tekintettel a szervezetnek a tokiói olimpia óta nyújtott 92 millió zloty, mai árfolyamon több mint 8.5 milliárd forint állami támogatásra.
A kormányzati ellenőrzések mellett más szereplők is auditokat indítottak az olimpiai bizottságnál. Így tette ezt Rafal Trzaskowski, Varsó polgármestere, a PKOI jogi felügyelője is, aki szeptember közepén kettő hetet adott a bizottságnak arra, hogy kimutatást készítsen a legfőbb vezetők javadalmazásáról és az olimpiai csapat kísérőinek juttatott pénzekről. Ezzel egy időben a Nemzeti Adóhivatal is vizsgálatot indított a PKOI pénzügyi magatartásával kapcsolatban.
A rossz olimpiai szereplés és a több irányból fokozódó nyomás ellenére a PKOI vezetése nem mond le. A bizottság szóvivője a PAP lengyel állami hírügynökségnek úgy nyilatkozott, hogy a bizottságnak nincs takargatnivalója és teljes mértékben együttműködik az auditokat végző személyekkel, szervezetekkel. A szóvivő ugyanakkor nem reagált a bizottság átláthatóságával kapcsolatos kritikákra, holott a közelmúlt eléggé negatív fejleményei rávilágítottak arra, hogy a lengyel versenysport irányításában komoly problémák lehetnek, amelyek most már az eredményekre is rá nyomják bélyegüket.
Lengyelország számára azért is problémás a mostani helyzet, mert a kormány részéről éppen az olimpia idején erősítették meg azt a szándékot, hogy Varsó pályázhat a 2036-os, 2040-es vagy 2044-es nyári ötkarikás játékok megrendezésére. Nem kell nagy tudósnak lenni ahhoz, hogy lássuk: ilyen körülmények között nem indulna a legnagyobb esélyekkel a lengyel pályázat még akkor sem, ha az ország tavaly otthont adott az Európa-játékoknak, melynek kormányzati támogatása azonban hosszú ideig a levegőben lógott, ami veszélyeztette a rendezést.
A folyamatban lévő vizsgálatokról még nincsenek hírek, de nem kizárt, hogy komoly földrengés várható a lengyel sport vezetésében.
A kiemelt kép forrása: gofugyourself.com