Mint köztudott, a kerékpár a doppingolás által talán legjobban érintett sportág, legalábbis az volt bő húsz évvel ezelőtt. Annak a korszaknak egyik nagy alakja volt Jan Ullrich, aki azonban tavaly megtörte a csendet, s őszintén vallott a sportág sötét oldaláról. A Tour de France-győztes egykori német versenyző szerint az ő idejében minden szereplő tudott arról a rendszerszintű doppingolásról, ami a versenyzők körében zajlott, s akkoriban könnyebb volt kijátszani az ellenőrzéseket, mint napjainkban. A témában egy dokumentumfilm is készült, ami szintén nagy hullámokat vert.
2023-ban Der Gejagte, azaz A Vadászott címmel egy dokumentumfilm jelent meg Németországban, amelynek főszereplője Jan Ullrich, az 1997-es Tour de France összetett győztese és a francia körverseny ötszörös második helyezettje. A filmben Ullrich és több más megszólaló kendőzetlen őszinteséggel beszél arról, hogy az ezredforduló környékének kerékpársportjában mekkora rendszerszintű doppingolás zajlott, s alig akadt olyan versenyző, aki tényleg nem nyúlt tiltott szerekhez.
Ullrich nem ebbe a kategóriába tartozik, ugyanis kiderült, hogy részese volt a 2000-es években Eufemiano Fuentes doppingprogramjának, s vérdoppingot követett el. Emiatt 2012-ben, öt évvel visszavonulását követően minden, 2005 májusa után elért eredményétől megfosztották, így a 2005-ös Tour de France-on elért összetett 3. helyétől és a 2006-os svájci körön aratott győzelmétől is. A nemzetközi szövetség (UCI) annak idején örökös eltiltást kért Ullrichra, mivel azt feltételezte, hogy a német régebben is doppingolhatott, vagyis visszaesőnek minősül, ám a Sportdöntőbíróság ezt nem látta bizonyítottnak, így a német megtarthatta többek között 2000-ben szerzett olimpiai bajnoki címét, két időfutam-világbajnoki elsőségét, valamint a már említett 1997-es Tdf- és 1999-es Vuelta-győzelmét is.
A manapság a német Eurosport szakértőjeként dolgozó Ullrich a tavaly megjelent dokumentumfilmben vallott arról, mi minden történt a sportágban abban az időben, amikor ő is az élmenők között volt. Mint egy, a múlt hétvégén a WDR közszolgálati médiának adott interjúban elismerte, terápiával ért föl számára a dokumentumfilm és ennek köszönhetően mára eljutott oda, hogy gyermekeinek is el tudja mondani, mit csinált a múltban.
A filmben szóba került természetesen Lance Armstrong is, aki 1999 és 2005 között zsinórban hétszer nyerte meg a Tour de France-t, ám a 2010-es évek elején kiderült, mindezt doppingolással tette, ezért összes sikerétől megfosztották. Az amerikai saját bevallása szerint ma is ugyanúgy cselekedne, mint akkor. Ullrich vele kapcsolatban azt mondta, amikor először hallott a vádakról, elsőként tőle akarta hallani a teljes igazságot.
A német a dokumentumfilmben így beszélt nagy riválisáról:
“Az embereknek meg kell érteniük, hogy abban a korszakban szisztematikus doppingolás folyt. A szponzorok mindenről tudtak. Jól megfizettem azért, hogy ennyi ideig hallgattam erről, de közös megegyezés volt, hogy nem beszélünk róla”.
Jan Ullrich pályafutása egybeesett a kerékpározás legsötétebb korszakával. Akkortájt szinte nem telt el úgy egy hónap, hogy ne pattant volna ki egy újabb doppingbotrány. A sok ügy, amelyhez még bizonyos esetekben kábítószeres történetek is kapcsolódtak, nagyon sokat ártottak a sportág hírnevének. Sok profi versenyző vallotta be, hogy tiltott szerekkel és/vagy drogokkal élt, s akadtak közöttük olyanok is, akik függővé váltak. Mint Ullrich a dokumentumfilmben elmondja, a sportág minden szintjén tudtak ezekről az esetekről a különböző intézményektől kezdve a támogatókon át egészen a csapatokig. Sok orvos igen komoly haszonra tett szert azáltal, hogy a legjobb profi versenyzők nem kevés pénzt fizettek azért, hogy cserébe teljesítményfokozó kúrát kapjanak, amellyel jobb eredményeket érhetnek el, viszont közben egészségüket kockáztatják.
A már említett Eufemiano Fuentes spanyol sportorvos is ezen személyek egyike volt, akinek pl. Ullrich 80 000 eurót fizetett, hogy doppingprogramjának résztvevője lehessen. Még a 2000-es években robbant ki az ún. Puerto-botrány, amelynek keretében több sportág számos versenyzőjének vérmintáit foglalták le a hatóságok Fuentes és más orvosok laboratóriumaiból.
Maga Fuentes is megszólalt a filmben, s azt állította, hogy valóban sok kerékpáros fordult hozzá, hogy fejlesszen ki számukra egy csodaszert, amitől jobbak lehetnek, de mint hozzátette, egy öszvérből nem lehet versenylovat csinálni.
Jan Ullrich úgy tűnik, mindent elmondott a dokumentumfilmben. Arról is beszélt, hogy ő is rajta volt a francia szenátus által 1998-ban összeállított 30-as listán, melyen annak a 30 versenyzőnek a neve szerepelt, akikről tudták, hogy doppingoltak az abban az évben rendezett Tour de France-on. Ullrich azonban a versenyen az összetett 2. helyén zárt a tragikus sorsú Marco Pantani mögött – az olasz pontosan húsz évvel ezelőtt gyógyszer-túladagolásban vesztette életét, mivel az őt ért dopping- és kábítószerügyek miatt depresszióba zuhant.
“Változtatnom kellett valamit az életemen, ezért úgy döntöttem, hogy beszélek róla. Jó volt ez nekem, mert lekerült a vállamról a teher, és most már mehetek tovább” – jelentette ki Ullrich a hétvégén adott interjúban. Miután visszavonult a kerékpározástól, élete pokollá vált, mivel drog- és alkoholfüggőséggel küzdött, ami kis híján az életébe került. Spanyolországban élt, de függőségei miatt botrányba keveredett. Elmondása szerint Armstrong is személyesen érdeklődött hogyléte felől, és segítséget nyújtott neki. Ma jó barátok és támogatják egymást.
A dokumentumfilmben Fuentes mellett további személyek is megszólaltak, így pl. Bjarne Riis, aki 1996-ban éppen Ullrich előtt, annak csapattársaként nyerte meg a Tour de France-t. A dán, aki később csapatvezetőként tevékenykedett, így fogalmazott: “Minden megtettünk? Nem hiszem, de megtettük mindazt, amink volt”. Megszólalt még a francia Richard Virenque is, aki a 28 évvel ezelőtti gall körversenyen a 3. helyen zárt, s a korszak nagyágyúi közül az olasz Ivan Basso is mesélt korabeli élményeiről.
A tavaly novemberben megjelent dokumentumfilmben elhangzott új kijelentések löketet adtak a dopping elleni küzdelemnek. A kerékpározás minden más sportágnál többet szenvedett a tiltott szerek jelenlététől még akkor is, ha manapság elsősorban az atlétikából, az úszásból és a súlyemelésből hallunk, olvasunk doppingesetekről, s már olyan sportágakban is fölbukkant a doppingolás, mint az íjászat vagy a sportlövészet, ahol pedig egyáltalán nem is értjük, mi oka van bárkinek arra, hogy kockára tegye egész karrierjét és akár életét is tiltott szerek használatával.
A dokumentumfilmben megszólalók egybehangzóan azt mondták, hogy azért lehetett ennyire nagy a doppingolás az ezredforduló környékén a kerékpársportban, mert a korabeli technológia még korántsem volt olyan fejlett és hatékony, mint a mai, vagyis sokkal könnyebben lehetett eltussolni doppingolásokat a vér- és vizeletminták manipulálásával, illetve olyan, a technológiai fejlődésnek köszönhetően kifejlesztett anyagokkal, amelyek elfedték a doppingszereket a mintákban, ezáltal egy ellenőrzésnél nem voltak kimutathatók.
Nagy szerepe volt a rendszer sikerességében a föntebb már említett hallgatásnak, amely általános volt. Kvázi egy maffiaszervezetként működött ez az egész, mert senkinek nem fűződött érdeke ahhoz, hogy kitálaljon, hiszen ebben az esetben kártyavárként omlott volna össze. Ez végül mégis bekövetkezett Armstrong lebukásával és a később sorra napvilágot látó ügyekkel. Az a nagyon durva még ebben a történetben, hogy nem csupán a csapattársak és csapatvezetők hallgattak mélyen a tudomásukra jutott doppingolásokról, hanem hivatalnokok is, akik nyilván nem kevés pénz ellenében tapasztották be a szájukat.
A Vadászott című dokumentumfilm magyar nyelven még nem jelent meg, de bízzunk benne, hogy előbb vagy utóbb meg fog jelenni, mivel azt hiszem, igen érdekes alkotásról van szó, amiből sok tanulságot vonhatunk le.
A kiemelt kép forrása: Getty Images