Véget ért az év legnagyobb sporteseménye. Az olimpia ezúttal is hozott szép, de nem szép pillanatokat is számunkra. A két részből álló cikksorozat első kiadásában a pozitívumok kerülnek terítékre.
Mi volt a jó?
Elsőre furcsának tűnhet ez a kérdés, hiszen rávághatnánk, hogy szereztek sportolóink hat aranyérmet és több más érmet is az idei olimpián. Ez kétségtelenül igaz, de azért nézzünk mélyebbre, s vizsgáljuk meg, hogy kiknek a szereplése volt olyan ezen az olimpián, ami miatt valóban volt okunk a tapsra, s itt nem csak az érmesekre kell gondolni, hiszen sok olyan sportolónk is volt, aki hajszállal maradt le a dobogóról, s nem egy esetben ez sem volt feltétlenül nagyon elszomorító.
Kezdjük az aranyérmesekkel. Úszásban voltak a magyarok a legeredményesebbek 2024-ben, hiszen a hat 1. hely fele, vagyis három ebben a sportágban jött össze. Az, hogy Kós Hubert megnyeri a 200 méteres hátúszást, teljesen papírforma-eredmény volt, hiszen az ifjú magyar úszó minden nagy versenyen győzött már ebben a számban, már csak az olimpiai aranyérem hiányzott neki. Most már ezt is kipipálhatja. Kicsit aggódhattunk, miután 100 háton a legjobb idővel megnyert előfutamot követően a döntőbe nem sikerült bejutnia, de jól gazdálkodott erejével, s ennek meglett az eredménye. Bízzunk benne, hogy még sok szép sikert fogunk látni tőle.
A másik aranyérmet Milák Kristóf szerezte, aki körül a legnagyobb felhajtás volt az olimpia előtt a magyarok közül, hiszen hosszas eltűnése után csak idén tavasszal kezdett ismét komolyan versenyezni. Sokan féltették, féltettük őt attól, hogy amennyiben nem edzett eleget, akkor nem fog jó eredményeket elérni az olimpián. Ehhez képest egy arany- és egy ezüstéremmel tér haza. Fájó volt, hogy a 200 pillangó döntőjében az utolsó métereken bukta el a címvédést a francia Léon Marchand-dal szemben, miután szinte végig vezette a versenyt, ám 100-on nem talált legyőzőre. Már Tokióban is nem sokon múlt, hogy ő nyerjen a rövidebb távon, ám ott az amerikai Caeleb Dressel még picivel jobbnak bizonyult. Dresselt sérülések hátráltatták az utóbbi években, így nem volt meglepő, hogy az idei olimpián nem tudott marandandót alkotni. Kristóf ellenben a 200 helyett inkább 100 méteren remekelt idén, így egyáltalán nem meglepő, hogy ezúttal itt lett olimpiai bajnok. Abban mindenki egyetért most már, hogy mindenképpen edzenie kellett valahol rendesen az olimpiát megelőző hetekben, hogy ilyen nagyszerű eredményeket érjen el, de még mindig jó kérdés, mi lesz vele most. Folytatja vagy visszavonul? A jelek alapján inkább az előbbi valószínű, de még mindig vannak kérdések, amelyekre nem volna rossz választ kapnunk tőle.
Végezetül a nyílt vízen, 10 kilométeren született meg a harmadik magyar aranyérem úszásban. Rasovszky Kristóf Tokióban ezüstérmes volt, idén pedig megnyerte a világbajnokságot. A tavaszi Európa-bajnokságon a dobogóra sem tudott fölállni, de mint elmondta, ez a pofon jót tett neki, mert az olimpián szinte végig vezette a 10 km-es távot és teljesen megérdemelten lett olimpiai bajnok, így Kós Huberthez hasonlóan most már ő is minden nagy versenyt megnyert legalább egyszer. Tőle is várhatunk még sok-sok szép sikert. Ugyancsak a nyíltvízi úszók versenyében egy másik magyar fiú éremszerzésének is örülhettünk, hiszen az első olimpiáján szereplő Betlehem Dávid a 3. helyen érintette meg a célfalat. Dávid az uszodában 1500-on is indult, s ott egy szenzációs 4. helyet ért el – ez volt minden idők második legjobb magyar eredménye ezen a távon Mitró György 1948-as bronzérme után. Róla is sokat fogunk még hallani, olvasni, s remélhetőleg számos nagy sikeréről írhatok majd én is.
A fönnmaradó három aranyérmen három sportág testvériesen megosztozkodott. Vívásban zsinórban a negyedik olimpián született magyar győzelem, ám ezúttal nem Szilágyi Áron szállította az aranyérmet, hanem a férfi párbajtőrcsapat. Az Andrásfi Tibor, Koch Máté, Nagy Dávid, Siklósi Gergely összeállítású magyar együttes a kazahokat és a franciákat is 45:30-ra verte, ám a Japán elleni döntő csak aranytussal dőlt el. Ezt azonban Siklósi Gergely vitte be, így a mieink 26:25-re diadalmaskodtak a döntőben és 1972 után első magyar férfi párbajtőrcsapatként tudtak olimpiai bajnoki címet szerezni. Ez is egy teljesen nyilvánvaló, ugyanakkor előzetesen annyira nem várt győzelem volt, legalábbis a fejemben nem volt ott, hogy ezek a fiúk a dobogó tetejére fognak állni. Ebben szerencsére nem lett igazam.
A következő aranyérem egy olyan sportágból érkezett, amelyből előzetesen szerintem legfeljebb a sportághoz nagyon értők és a rendkívül optimisták vártak magyar győzelmet. Ez a tékvandó. A koreai eredetű küzdősportban három magyar is indult ezen az olimpián, ami már önmagában rekord volt. Közöttük volt az olimpiák történetének első magyar női tékvandósa, a mindössze 18 éves Márton Viviana, aki szemtelenül fiatal kora ellenére nem az esélytelenek nyugalmával érkezett az olimpiára, hiszen junior Európa-bajnok és szinte minden korosztályban voltak már nagy győzelmei. A felnőttek között azonban olimpiai aranyéremmel kezdte remélhetőleg jó hosszú diadalsorozatát, mivel nagyon jól összerakta azt az egy napot, amikor fejben és testben is maximálisan ott kellett lenni a szőnyegen. Minden mérkőzését teljesen megérdemelten nyerte meg, ezáltal végső győzelméhez sem férhetett kétség. 18 évesen és 175 naposan a 7. legfiatalabb magyar olimpiai bajnok lett, ám alighanem az első, aki Viviana néven győzött és az első, aki Spanyolországban élve és készülve szerzett dicsőséget Magyarországnak. Tékvandóban is ő lett az első magyar olimpiai bajnok, hiszen eleddig két 5. hely volt a legjobb eredmény. Ahogy már a pénteki nap összefoglalójában is írtam, Viviana sikere óriási gátakat törhet át a sportág számára, hiszen ennek a győzelemnek a hatására sok gyermek kezdhet el tékvandózni, aminek sok pozitív hozadéka lehet a jövőre nézve.
Végül itt van az az aranyérem, amely még nincs egy napos se, amikor ez a cikk megjelenik. Gulyás Michelle már Tokióba is éremesélyesként utazott, ám ott a nagy botrányt és végül sosem látott reformot kiváltó lovaglás során az ő lova is megbokrosodott, így nem tudott a dobogón végezni. Kovács Sarolta megtette helyette, 3. lett. Volt egy olyan sorminta 2000 óta, ami szerint minden második olimpián születik magyar érem öttusában. Ez alapján idén nem kellett volna összejönnie a dobogónak, de szerencsére ez a sorozat megszakadt. Gulyás Michelle remekelt már a pénteki körvívás során is, de amit vasárnap letett az asztalra, az predesztinálta az olimpiai aranyéremre, hiszen remekül lovagolt, úszott, futott és lőtt. Csak a bónuszvívásban nem járt sikerrel, de annak volt a legkisebb súlya, így belefért. A zárószámban, a kombinációban nagyon jól lőtt, különösen közvetlen riválisaihoz képest és a futás is teljesen problémamentes volt, így egészen nagy előnnyel, ráadásul 1461 pontos új világcsúccsal nyerte meg az olimpiai bajnoki címet. Michelle-ben annak ellenére is benne volt ez a diadal, hogy az idei év eddig annyira nem sikerült jól neki, és saját bevallása szerint is mélyről kellett fölkapaszkodnia és összeraknia magát. Ez tökéletesen sikerült, így csomó vb- és Eb-ezüst- és bronzérem után meglett az olimpiai aranyérem. Ezek után remélhetőleg a vb-k és Eb-k sem fognak eltelni Gulyás Michelle-győzelem nélkül, de az azért nagy kérdés, hogy a lovaglás helyett mostantól élesedő akadályverseny mennyire fog feküdni a magyaroknak. Az biztos, hogy a klasszikus öttusa olimpiai éremtáblázatát Magyarország zárja az élen 10 arannyal, 8 ezüsttel és 6 bronzzal. Aztán, hogy az új öttusa mennyire fog beválni, az a jövő zenéje, mint ahogy az is, hogy ki lesz az új szövetségi kapitány az év végén távozó Martinek János után.
Ami az ezüstérmeseket illeti, nagyon örömteli, hogy közöttük van Halász Bence, akinek már csak az olimpiai érem hiányzott a tarsolyából megannyi vb- és Eb-medált követően. A szombathelyiek kiválósága megnyerte a férfi kalapácsvetés döntőjében a B-liga küzdelmeit, hiszen az aranyérmes kanadai Ethan Catzberg egészen kiemelkedett a mezőnyből, senki nem vehette fel vele a versenyt. Bence azonban nagyon jól dobott, jobban, mint az őt az elmúlt években rengetegszer legyőző lengyelek, s ennek lett a jutalma ez az ezüstérem. Bence fogadkozik, hogy egy szép napon szeretne nagy versenyt nyerni, s erre minden esélye meg is van, hiszen még nagyon sok tornán láthatjuk majd, amennyiben semmi sem jön közbe.
A 2. helyezettek közül számomra még a férfi kardvívócsapat teljesítménye volt kellemes, különösen az egyéniben látott leszereplés után. A Gémesi Csanád, Rabb Dániel, Szatmári András, Szilágyi Áron összeállítású nemzeti együttes előbb az olaszokat, majd az irániakat győzte le két nagyon kemény csatában, ám a koreaiak elleni döntőre már kissé elfogyott a csapat és viszonylag sima vereséget szenvedett, még ha a 45:41-es végeredmény nem is feltétlenül ezt tükrözi. Nagy kérdés volt az egyéni verseny után, hogy mennyire tudják magukat összeszedni a fiúk a csapatküzdelmekre, de erre sikerült velős választ adni. Ennek függvényében mindenképpen nagyon szépen csillog ez az ezüstérem is.
Maradjunk a vívásnál, hiszen a bronzérmesek között ott találjuk Muhari Esztert, aki első olimpiáján tudott rögtön dobogóra állni. A fiatal versenyző csak májusban tudta meg, hogy ott lehet az olimpián, de így is nagyon jó napot rakott össze, hiszen négy asszóját is simán nyerte. Csak a bronzasszó volt nagyon szoros, ám végül aranytussal le tudta győzni észt ellenfelét, ezzel olimpiai bronzérmes lett. Véleményem szerint előtte is nagyon szép és sikerekkel teli karrier áll, így akár Los Angeles-ben ennél is fényesebb érem kerülhet majd a nyakába.
Nagyon kellemes meglepetést szolgáltatott a sportlövő Major Veronika. A keszthelyiek versenyzője második olimpiáján indulhatott. Tokióban légpisztolyban 34., sportpisztolyban 35. helyezést ért el. Az elmúlt években azonban számos érmet szerzett az Európa-bajnokságokon, vagyis igen nagy nemzetközi tapasztalattal a háta mögött érkezett meg az idei olimpiára. Légpisztolyban az 1. helyen jutott a döntőbe, ám ott az utolsó, 8. helyen zárt. Sportpisztolyban viszont az olimpiai rekorddal megnyert selejtező után a fináléban is jól lőtt, s ennek eredményeként bronzérmet szerzett. Magyar sportlövő 2004 után tudott ismét olimpián dobogós eredményt elérni. Veronika teljesen megérdemelten lett bronzérmes, pedig az olimpia előtt az ő neve sem sok esélylatolgatásban szerepelt a magyar érmesekre vonatkozóan. Kíváncsian várom, hogy ez az eredmény, ami egyértelműen pályafutása legjobbja, mit fog kihozni belőle a közeljövő versenyein.
A pozitívumok között a pontszerzőkről és a nem pontszerzőkről is érdemes megemlékezni, hiszen közöttük is bőven akadnak olyanok, akik a várakozásokon fölül teljesítettek, vagy pedig első olimpiájukon tudtak az első hatban vagy tízben végezni.
A 4. helyezettek közül kiemelendő két kerékpárosunk: Valter Attila és Vas Blanka is. Mindketten az országúti mezőnyversenyben érték el ezt a nagyszerű eredményt, amivel beállították az eddigi legjobb magyar olimpiai szereplést ebben a sportágban, ami történetesen Vas Blanka nevéhez fűződött a Tokióban a hegyen elért 4. hellyel. Blanka esetében ugyanakkor kicsit csalódottak lehetünk, hiszen sokáig valós esélye volt az aranyéremre, majd az utolsó kilométereken az ezüstéremre, ám a dobogóért folytatott hármas hajrából ő jött ki a legrosszabbul és maradt le a pódiumról. Nagyon megérdemelte volna. Ami Attilát illeti, ő remek hajrával szerezte meg a 4. helyet, s kihozta a maximumot ebből a versenyből. Ők már folytatják is a szezont, hiszen Blanka a női Tour de France-on, Attila pedig a Lengyel Körön teker ezen a héten. Bár nem szereztek érmet, de le a kalappal előttük!
Öttusában Guzi Blanka lett negyedik, mégpedig úgy, hogy a döntőt a 17. helyről kezdte, ám szenzációsan lőtt, ezzel pedig rengeteg embert megelőzött élete első olimpiáján. Sporttörténelmi eredmények is születtek 4. helyekkel, hiszen a Kiss Ágnes, Nagy Bianka páros első magyar női kenuegységként tudott olimpián pontot szerezni. Vadnai Jonatán első magyar férfi egyéni vitorlázóként lett 4. az ILCA hajóosztályban élete első olimpiáján. A párbajtőröző Andrásfi Tibor szintén első olimpiáján lett 4. helyezett, s ő mentette meg valamennyire a magyarok becsületét az egyéni versenyben.
Az 5. helyezettek közül érdemes megemlíteni Fábián Bettinát, aki élete első olimpiáján nagyszerű hajrával szerezte meg ezt a helyezést a női 10 km-es nyíltvízi úszásban. Várakozásaimon fölül szerepeltek ökölvívóink is, konkrétan Hámori Luca és Kovács Richárd, mert tőlük egyáltalán nem reméltem ennyire jó szereplést.
Végezetül a pontot nem szerző, de remekül teljesített magyarokról is emlékezzünk meg röviden. Krizsán Xénia úgy lett a 7. a hétpróbában, hogy felkészülése finoman szólva sem volt zökkenőmentes, ő azonban nem adta fel és mindent kiadott magából.
Pozitívan értékelem Mészáros Krisztofer 9. helyét is. Krisztofer 2004 után első magyar férfi tornászként jutott be az egyéni összetett döntőjébe és ott bőven a mezőny első felében tudott végezni. Ő is még csak 22 éves, tehát nagy jövő állhat előtte, s remélem, hogy áll is. Remeknek mondható Pigniczki Fanni ritmikus gimnasztikában elért 12. helye is, ami ugyan nem ért döntőt, de a középmezőny első felében tudott végezni egy olyan sportágban, amelyben hazánk nem tartozik a legerősebbek közé. Végül Lehmann Csongor 11. helyét említem meg triatlonból. Neki is az első olimpiája volt ez, de egy nagy és erős mezőnyben, s kemény versenyben tudta elérni ezt az eredményt. Bicsák Bence ugyanitt 16. lett, tehát ő is a mezőny első felében zárt, immár a második olimpiáján. Ebben a sportágban egyre jobb magyar eredmények születnek, így ki tudja, lehet, hogy Los Angeles-ben egészen nagy eredményt sikerül majd letenni az asztalra.
Ez volt az idei olimpia magyar szempontból pozitív eredményeinek összefoglalása. A második cikkben a negatívumokat sorolom föl.
A kiemelt kép forrása: penzcentrum.hu