Igen eseménydús és változatos hétvégén van túl a magyar sport. Természetesen elsősorban az olimpia szolgáltat sok pozitív és negatív beszédtémát, de a Hétvégi Összefoglalóban szó lesz még a túraautó-világkupa uruguayi futamairól is. Tartsatok velem!
Milák Kristóf olimpiai bajnok
Azután, hogy hétközben igen fájó módon bukta el a 200 méteres pillangóúszást, Milák Kristóf a hétvégén 100-on javíthatott, abban a számban, amelyben visszatérése óta remekel. A magyar versenyző az előfutamból és a középdöntőből is a legjobb idővel jutott a szombat esti fináléba, így lehetett reménykedni abban, hogy itt már sikerül az élen zárni. Őrült küzdelmet hozott a döntő, ugyanis a magyar fiú a táv nagyjából 90%-án nem volt az 1. helyen. Ennek oka az volt, hogy bivalyerős mezőny gyűlt össze és nagyon úgy festett, hogy végül a kanadaiak örülhetnek aranyéremnek, ám Kristóf remek benyúlásával elvitte az 1. helyet (mindössze 9 századmásodperccel előzte meg a másodikat), ezzel ezt az olimpiát is aranyéremmel zárta. Szokásához híven nem nyilatkozott a sajtónak, de annyit azért lehetett látni rajta a döntő után, hogy örül ennek az eredménynek. Mi is örülünk, de most már jó volna, ha tudnánk részleteket az elmúlt másfél év történéseiről. Reméljük, ez meg fog történni.
Halász Bence ezüstérmes
Tegnap este került sor a férfi kalapácsvetés döntőjére, melyben természetesen ott volt az elmúlt évek szinte valamennyi nagy nemzetközi versenyéről éremmel hazatérő Halász Bence is. A szombathelyiek kiváló versenyzője olimpiáról eddig még nem rendelkezett medáliával – egészen mostanáig. Az sajnos már rögtön az elején kiderült, hogy az aranyéremre nem sok esély mutatkozik, mivel a szám kanadai világbajnoka, Ethan Catzberg rögtön első kísérletére 84 méter fölötti dobást hozott össze, amivel nem lehetett vetélkedni. Az ezüstéremért folytatott csatát azonban megnyerte Bence, aki 79.97 méteres dobással lett olimpiai 2. helyezett, igaz, utolsó, 80 méter fölöttinek tűnő dobását nem biztos, hogy pontosan mérték le. Ettől függetlenül immár hat éremmel rendelkezik nagy versenyekről, s az olimpiai medál is ki van pipálva. A magyar azonban elmondása szerint nem tesz le arról, hogy egy nap ő legyen a világ legjobbja. Bízzunk benne, hogy ez valóban így lesz. Gratulálunk!
Major Veronika váratlan, de megérdemelt bronzérme
Szombat délelőtt már örülhettünk is a hétvége első magyar érmének, hiszen a női sportlövők 25 méteres sportpisztoly versenyszámában Major Veronika bronzérmes lett. A gyenesdiási sportolónő már a selejtező megnyerésével is megmutatta, hogy jó formában van, mégis kicsit meglepő volt számomra bronzérme, mivel a légpisztolyos versenyben is 1. helyen került a fináléba, ám ott az utolsó, 8. helyen végzett. Most sikerült jócskán javítania és abszolút megérdemelten állhatott a dobogóra. Major Veronika 2004 után az első magyar sportlövő, aki olimpián érmet szerzett – akkor a néhai Igaly Diána skeetben diadalmaskodott. Reméljük, hogy ez az eredmény oda vezet majd, hogy a közeljövőben a sportlövészet ismét egy olyan sportág legyen, amely minden olimpiáról szállítani fogja az érmeket Magyarország számára. Szép volt, Veronika!
Kerékpárosaink épphogy lemaradtak a dobogóról
Az, hogy a magyar kerékpársport fejlődésnek indult, az elmúlt években már lehetett érzékelni, de azt gondolom, hogy az olimpia országúti mezőnyversenyeiben elért eredmények önmagukért beszélnek. Szombaton a férfiak viadalára került sor, melyben egyedüli magyarként Valter Attilának szurkolhattunk. A Visma-Lease kerekese be tudott kerülni az üldözőcsoportba, s a befutóig ki is tartott velük. A hajránál jókor indított, így megszerezte a 4. helyet, ami országúton a legjobb magyar olimpiai eredmény. Ezt 24 órával később sajnos beállította Vas Blanka. S hogy miért sajnos? A magyar lány sokáig a holland Marianne Vosszal, a női szakág egyik legnagyobb alakjával együtt szökött, s fölcsillant a remény, hogy esetleg közöttük dől el az aranyérem sorsa. Végül azonban az üldözők utolérték őket, s egy amerikai versenyző remek tempót diktálva leszakított magáról mindenkit és megnyerte a versenyt. Blankának a dobogóra még minden esélye megvolt, ezért Vosszal és a belga Kopeckyvel kellett megküzdenie. Sajnos ez a küzdelem nem záródott túl jól, mert Blanka túl későn indította meg támadását, s ha csak hajszállal is, de a célfotó alapján egyértelműen lemaradt a dobogóról, így ő is 4. lett. Vas Blanka egymás után a második olimpiáján szerzett 4. helyet, hiszen négy éve Tokióban a hegyikerékpárosok között lett a legjobb nem dobogós. A mostani eredmény igen fájó, hiszen Blankának lehetett volna esélye az aranyéremre, főleg, hogy az olimpia előtt ő is arról beszélt, mennyire fekszik neki a pálya. Egy kicsit elkészült az erejével, így nem lett dobogós, de ami késik, nem múlik.
Kiestek a férfi kézilabdázók
Lényegében a 3. forduló után nyilvánvalóvá vált, hogy az utolsó nap francia–magyar meccsének győztese jut be a negyeddöntőbe, a másik pedig visszamegy a faluba kipakolni a szekrényből és be a bőröndbe, mert véget ér számára az olimpia. Óriási volt tehát a tétje a vasárnap délutáni találkozónak.
Belül a csarnokban pedig már jóval a meccs előtt elképesztő volt a hangulat. A franciák ünnepelni érkeztek, énekelni, táncolni, egyáltalán nem zavarta őket válogatottjuk eddigi harmatos teljesítménye, és az a tény, hogy a szakadék szélén táncoltak Nikola Karabaticék.
A lelátókon szétszórva persze feltűntek magyar lobogók is, de honfitársaink hangja elveszett a hazaiaké mellett. A franciák úgy énekelték a Marseilles-t a csata előtt, hogy attól még talán az ellenfélnek is megjött a harci kedve, nemhogy a házigazdáknak.
Tudtuk, biztosak voltunk benne, hogy ez nem lesz látványos, sok gólt hozó meccs. Mindkét együttes sok hibával kezdett, nem ültek a lövések, a passzok. Aztán a franciák egy váratlan kínai figura után Elohim Prandi révén megtörték a gólcsendet és onnantól szinte végig domináltak az első félidőben. A magyar csapat nagyszerűen védekezett, de talán a hazaiak még jobban, mert nagyon nehezen kerültünk helyzetbe, és ha sikerült is, Vincent Gerard többször is bravúrosan védett. A franciák hatékonyabbak voltak elsősorban a hatalmas átlövéseknek köszönhetően, mi viszont túl gyakran akartuk megjátszani Bánhidi Bencét a falban, négy alkalommal is labdát szereztek ebből a házigazdák, a mieink pedig sokáig nem döbbentek rá, hogy a rivális kiválóan felkészült a legveszélyesebb játékelemünkre.
Az első 19 percben csak három gólt lőttünk, igaz, a franciák is csak hetet, de így is négy volt közte. Chema Rodríguez ekkor kapust cserélt, Palasics Kristóf helyett az első három meccset a tartaléksorban töltő Mikler Roland állt be, és megteremtette az esélyt a felzárkózáshoz. A rutinos szegedi kapus nagyszerű formában ténykedett, a szünetig öt lövésből négyet megfogott. Szita Zoltán is remekül szállt be, villámgyorsan három gólt lőtt, de amikor igazán megérkezhettünk volna a franciák mögé, akkor egy Miklerről kipattanó labdát megint az ellenfél szedett össze és természetesen gólt lőtt, a félidő végén meg Bánhidi került olyan ziccerbe, amilyet nem nagyon szokott kihagyni, most viszont fölé pattintotta a labdát.
Úgy tűnt, Mikler lendületét nem törte meg a szünet, védéssel nyitott, a másik oldalon Bodó Richárd góllal, és megint csak kettő volt közte. Az addigiakhoz képest idilli állapot egy percig tartott, a franciák két gyors góllal megduplázták az előnyüket és megint nyugodtabban kézilabdázhattak, mert az idő is nekik dolgozott, és még a döntetlen is nekik kedvezett volna.
Az élete utolsó olimpiáján szereplő kapusunk nem akarta itt és így befejezni a tornát. Elképesztő formában védett, tényleg tartotta a csapatot, amely sorozatban háromszor is megtalálta az utat a kapuig, Ancsin Gábor átlövésével a 38. percben egyetlen gólra jöttünk fel. Igazi adok-kapok kezdődött, villámgyorsan estek a gólok itt is, ott is, aztán nekünk sikerült kivédekezni egy francia támadást, Imre Bence pedig futott és 40 perc játék után döntetlen volt az állás.
Az álomszerű sorozat folytatódott, Lékai Máté megdobta saját maga első gólját, ami először jelentett magyar előnyt a mérkőzésen. Nagyszerűen, hiba nélkül védekeztünk ekkor, Imre megint betalált a másik oldalon, elképesztő, amit ekkor mutatott a magyar válogatott.
Csak az az átkozott szerencse… Bóka Bendegúz lövése a kapufáról jött ki, Mikler bravúrja után Imre centikkel maradt le, hogy megszerezze a labdát és mi jöhessünk.
És ez elég volt, hogy a franciák megint egyenlítsenek és egy pillanatig se lélegezhessen fel egyik csapat sem a másik szorításától.
Az utolsó tíz percre maradt a döntés.
Egygólos hátrányban Chema Rodríguez érezte úgy, hogy időt kell kérnie a sorsdöntő pillanatok előtt, mert a a franciák megint elővették azt a védekezésüket, hogy lövőhelyzetbe sem engedtek minket.
És ez már elég volt nekik, nem bírta el a magyar csapat a hatalmas nyomást, amely ezzel a meccsel, ezzel a hajrával járt.
Öt perccel a zárás előtt már megint három volt a belelendülő házigazdák előnye és Chema Rodríguez az utolsó idejét kérte ki.
Nemcsak ezen a meccsen sajnos, hanem az egész olimpián, mert hiába harcolt óriásit válogatottunk ezen a délutánon, nem tudott fordítani a maradék időben és búcsúzott a tornától. (20:24)
Szégyent azonban nem vallott, mert talán megint sikerült közelebb férkőzni a legjobb válogatottokhoz. Talán.
Vízilabda: Magyar-ausztrál 0:2
Az az érdekes helyzet állt elő, hogy a hétvégén az olimpiai vízilabdatornán mindkét nemnél magyar-ausztrál mérkőzést rendeztek. Szombaton a férfiak voltak soron. A végig kiélezett mérkőzésen már kezdett úgy tűnni, hogy a mieink megszerzik a fontos győzelmet, azonban az ellenfél kiegyenlített, majd az utolsó percben fordított is, így 9:8-as vereség lett a vége. A magyar válogatott rengeteg helyzetet puskázott el – ha ezeknek csak a fele bemegy a kapuba, akkor megvan a siker. Így viszont alighanem a csoport 3. helyén végez a csapat, föltéve, hogy nem kap ki ma délben a címvédő, de évek óta gyengélkedő Szerbiától.
A nők vasárnap délután ugrottak medencébe. Itt a továbbjutás már korábban eldőlt, a magyarok célja az volt, hogy minél előrébb végezzenek ötösükben. Itt is nagyon szoros volt a mérkőzés, bár főleg az auszik vezettek. A mieink sok helyzetet hagytak ki, ám nagy nehezen sikerült összehozni az egyenlítést. 9:9 után jöhettek az ötméteresek, mivel a vízilabdában nincs döntetlen. Sajnos az ausztrálok jobban dobták ezeket, így a hölgyeknél is jobbnak bizonyultak a magyaroknál.
A két mérkőzést egyben vizsgálva nem csak az állapítható meg, hogy az ausztrál vízilabda jobb a magyarnál (legalábbis válogatott szinten), hanem az is, hogy mindkét válogatottunk rossz helyzetkihasználással küzd, így egyelőre nem kell félni attól, hogy bármelyik csapat a dobogón végez ezen az olimpián. Fájó ezt látni, de azért bízzunk a legjobbakban!
Túraautó: Michelisz Norbi megtartotta vezető helyét a világkupában
Yann Ehrlacher szerezte meg a pole pozíciót a TCR Világkupa uruguayi versenyhétvégéjének időmérőjén, így ő várhatta az élről a piros lámpák kialvását az első futamon. Mellőle Mikel Azcona rugaszkodott el, míg a második sorban az egyéni összetettet 23 pontos előnnyel vezető Michelisz Norbert, valamint Néstor Girolami foglalhatott helyet. A Hyundai magyar versenyzőjének első számú kihívója, Esteban Guerrieri a hetedik rajtkockából indulhatott.
Ehrlacher jól jött el, és meg tudta tartani a vezetést Acona és Michelisz előtt, míg hátrébb többen is összetűzésbe keveredtek, és Marco Butti számára hamar véget is ért a verseny. A A baleset miatt pályára küldték a biztonsági autót is, amely néhány körön keresztül felvezette a mezőnyt a ködös El Pinarban.
Ehrlacher az újraindítást is remekül kapta el, mögötte változatlan sorrendben érkezett a két Hyundai, igaz, Thed Björk igyekezett nyomást helyezni a magyar versenyzőre. A svéd pilóta rövidesen meg is tudta előzni Micheliszt, és bár a Hyundai-versenyző eleinte nem eresztette az ellenfelét, és igyekezett visszaszerezni a pozícióját, utána elkezdett leszakadni. Az újabb biztonsági autós szakasz ugyanakkor teljesen lenullázta a különbségeket.
A mezőny bő négy perccel a vége előtt kapott újra zöld jelzést, Ehrlacher ezúttal is jól jött el, mögötte Azcona fordult el, majd Björk, Michelisz és Santiago Urrutia sorakozott a top 5-ben.
A véghajrában Urrutia indított támadást Michelisz ellen, és majdnem ki is forgatta a magyar versenyzőt, aki így két pozíciót is vesztett, és visszaesett a hatodik helyre. Ugyan Girolami elengedte a Hyundai-pilótát, Michelisz nem jött ki jól az esetből, hiszen Ma Csing-hua elment mellette, és Guerrieri is támadni kezdte őt.
Norbi ezt követően vissza tudott jönni a hatodik helyre, miközben Ma és Guerrieri kezdett csatázni, aminek köszönhetően kissé fellélegezhetett a magyar versenyző. Girolami ráadásul a célvonal előtt visszaengedte maga elé a vb-éllovast, akit így végül az ötödik helyen intett le a kockás zászló.
Ehrlacher magabiztos győzelmet aratott, mögötte Azcona és Björk szelte át a célvonalat, majd Urrutia, Michelisz, Girolami, Guerrieri, Pedro Cardoso, Juan Angel Rosso, illetve Matias Rossi zárta a pontszerzők sorát.
Noha Michelisz az ötödik helyezésének köszönhetően négy ponttal növelte az előnyét Guerrierihez képest, Ehrlacher beékelődött kettejük közé a győzelme után.
A jól sikerült brazíliai versenyhétvégét követően Michelisz Norbert 30 kilogrammos súlykompenzációt kapott az uruguayi fordulóra. A magyar versenyző ennek ellenére a második sorból vághatott neki az első versenynek El Pinarban, s végül negyedikként szelte át a célvonalat. Egyik bajnoki riválisa, Yann Ehrlacher rajt-cél győzelmet aratott, amivel visszajött a tabella második helyére, ám Michelisz előnye még mindig 23 pont.
A második futamon Ma Csing-hua rajtolhatott a pole pozícióból, a kínai pilóta mellől a TCR South America mezőnyét erősítő Pedro Cardoso várhatta a piros lámpák kialvását. Harmadikként John Filippi indulhatott, Michelisz a nyolcadik helyről vághatott neki a hétvége utolsó összecsapásának.
Ma számára már a rajtot megelőzően jött a dráma – a 155-ös számú Lynk & Co meghibásodott, és nem indult el a felvezető kör elején. A (Ma nélküli) rajtprocedúra sem alakult zökkenőmentesen a startot jelző lámpák és több kiugró versenyző miatt, így mindössze néhány kanyart követően félbeszakították a futamot.
A közjáték végül közel félórás várakozást eredményezett, az újraindítás repülőrajttal történt. Cardoso megtartotta az első helyet, míg Esteban Guerrieri kissé kicsúszott a pályáról a rajt utáni helyezkedésben. Cardoso a következő körökben kissé el tudott lógni, amihez az is hozzájárult, hogy a mögötte autózó Filippi feltartotta a mögötte érkezőket.
A verseny feléhez közeledve Thed Björk megelőzte Filippit, majd üldözőbe vette Cardosót az első helyért. A futam utolsó harmadkának elején végül könnyedén meg is előzte a brazilt, s ezzel átvette a vezetést. Filippi a hajrában is hősiesen védte pozícióját, ám először Santiago Urrutia, majd Guerrieri is megelőzte a francia versenyzőt.
Sőt, az utolsó körökben többek között Norbi is maga mögé utasította Filippit, így a magyar pilóta végül az ötödik helyen látta meg a kockás zászlót. A futamgyőzelmet Björk húzta be, mögötte Cardoso és Urrutia ért célba. Ehrlacher nem tudta befejezni a futamot, ami nem jött rosszul Michelisz Norbert bajnoki esélyeinek.
Folytatás október 18–20-án a kínai Csucsouban!
A kiemelt kép forrása: hvg.hu