Bőven volt programjuk ezekben a forró napokban a darts szerelmeseinek, hiszen július 13. és 21. között rendezték meg a nyár legnagyobb profi tornáját, a World Matchplayt. A blackpooli versenyen rengeteg remek mérkőzést és annál is több bullos kiszállót láthattunk, a végeredmény pedig a papírformát igazolta: Luke Humphries folytatja menetelését a nagy tornákon, s ezúttal sem talált legyőzőre.
Összesen 32 játékos vágott neki a World Matchplay-nek: 16-an a világranglistáról, ugyanennyien az elmúlt egy év eredményein alapuló Pro Tour-ranglistáról kerültek be a mezőnybe. Volt egy-két nagynevű hiányzója az idei viadalnak, hiszen lemaradt róla az elmúlt években az élmezőnyhöz tartozó, ám hosszú ideje sérüléssel bajlódó Dirk van Duijvenbode, s nem láthattuk a tavaly világbajnoki elődöntőt játszó német Gabriel Clemenst sem. A legnagyobb nevek azonban kivétel nélkül ott voltak a versenyen, így a címvédő Nathan Aspinall, a korábbi győztesek közül pedig többek között Michael van Gerwen, James Wade és Gary Anderson.
Az 1. fordulóban rögtön tíz leget kellett nyerni a továbbjutáshoz, hiszen ez a torna arról nevezetes a kultikus helyszínen, a Blackpoolban található Winter Gardens-en kívül, hogy nagyon hosszú mérkőzésekre kerül sor. Előnyben voltak tehát azok a játékosok, akiknek már van World Matchplay-rutinjuk. Kivételt jelent eme megállapítás alól Peter Wright. Az évek óta gyengélkedő skót, a verseny 2021-es győztese ugyanis folytatta mélyrepülését, hiszen az 1. körben simán, 10:5-re kikapott Andrew Gildingtől, így gyorsan utazhatott is haza Skóciába. Rajta kívül még három további kiemelt dartsos vérzett el a nyitó fordulóban, hiszen a 2022-ben elődöntős Danny Noppert, illetve a több tornagyőzelemmel is rendelkező Dave Chisnall, valamint Damon Heta sem tudta sikerrel venni az első akadályt. Különösen Chisnall 10:2-es veresége volt nagyon égő Krzysztof Ratajski ellen.
A többi kiemelt továbbjutott a legjobb 16 közé, de többeknek is alaposan meg kellett izzadniuk a színpadnak a nagy reflektorok miatt amúgy is igen meleg atmoszférájában. Rob Cross csak hirtelen halálban tudta 13:12 arányban legyőzni Gian van Veent. Mivel a szabályok értelmében legalább kettő leggel kell megnyerni egy mérkőzést, így 9:9-es állásnál kezdődött a hosszabbítás, ahol egészen a 25. legig mehettek el a felek, ott ugyanis mindenképpen döntés született. Ez volt az egyetlen mérkőzés, amelyen szükség volt erre, s nem sokon múlt, hogy végül a fiatal holland, van Veen járjon sikerrel, azonban kijött a két játékos közötti rutinbeli különbség, így a 2018-as világbajnok, 2019-es World Matchplay-győztes Cross jutott a nyolcaddöntőbe.
A másik hosszabbításba torkolló mérkőzést Stephen Bunting és Ryan Joyce vívta egymással. Ott végül nem volt szükség hirtelen halálra, mivel Bunting 12:10-re diadalmaskodott.
A 2. fordulóban, vagyis a legjobb tizenhat között Bunting már nem volt ennyire szerencsés, hiszen a világbajnok és világelső Luke Humphries került az útjába, s az ifjú angol 11:7-re győzött ellene – itt már 11 nyert legig tartottak a mérkőzések.
Ebben a körben esett ki a tavalyi döntő két résztvevője. A címvédő Nathan Aspinall, aki egy éve 18:6-ra ütötte ki a fináléban Jonny Claytont, azután, hogy már a Luke Woodhouse elleni első körös mérkőzését is nehezen tudta behúzni, James Wade ellen már nem tudott mit tenni, 11:8-as vereséget szenvedett, ami azonban furcsa módon amolyan megváltásként jött számára, ugyanis egy sérülés miatt most műtétre szorul, ami után reményei szerint szeptemberben térhet vissza. Látszott rajta, hogy egészségi problémája van, de Wade későbbi szereplését tekintve nem kizárólag ez okozta Aspinall vesztét. Ami Claytont illeti, a walesinek nem volt esélye a 2020-as győztes Dimitri van den Berghhel szemben, hiszen a belga 11:5-ös diadalt aratott.
A többi favoritnak nem okozott gondot a továbbjutás, leszámítva Gerwyn Price-t, akinek Ross Smith-től elszenvedett 11:9-es veresége nevezhető a 2. forduló egyetlen meglepetésének.
A negyeddöntőben jelentősen nehezedett a talpon maradt játékosok dolga, hiszen 11-ről 16-ra nőtt a megnyerendő legek száma. Az igen hosszú összecsapásokon nagyon fontos volt, hogy még egy-két legnyi hátrányban se veszítse el hitét a játékos, mert egy ilyen differenciát könnyedén meg lehetett fordítani. Végül egyik mérkőzés sem volt szoros és izgalmas, hiszen Luke Humphries, Michael van Gerwen és James Wade is 16:10-es győzelmet aratott, Michael Smith pedig rajtuk is túltett, mert 16:7-re páholta el Rob Crosst. A négyből három embernek az elődöntőbe jutása abszolút megfelelt a papírformának, egyedül Wade továbbjutása okozott kellemes meglepetést – nem kizárt, hogy a rutinos angol sokadvirágzásának kezdetét láttuk a múlt héten.
Az elődöntőben már 17 leget kellett nyerni a fináléba jutáshoz, s végül itt sem voltak szoros meccsek. Humphries vetett véget Wade váratlan menetelésének, hiszen a világbajnoki címvédő 17:10-re győzött. A másik ágon van Gerwen 17:13-ra verte Smith-t, így az a ritka eset állt elő, hogy az első két kiemelt jutott be a döntőbe – a torna 31 éves fönnállása során egészen pontosan a negyedik alkalommal volt erre példa.
A fináléban 18 nyert legig kellett eljutni a végső dicsőséghez.
„Meg kell leckéztetnem Humphriest, a helyére kell tennem” – nyilatkozta az elődöntő után Michael van Gerwen. A negyedik World Matchplay-címére hajtó holland az angol Luke Humphries-zal került szembe, aki ellen az elmúlt hét alkalommal egyaránt vereséget szenvedett.
Humphries első blackpooli döntőjén szerepelt, 2023-ban az elődöntőben kapott ki. Azóta viszont tíz nagy tornából nyolcszor a döntőbe jutott, ebből hatot meg is nyert. „Nem kérhetek ennél többet, olyan nagyszerű korszakban vagyunk, ahol fantasztikus dartsjátékosok vannak, ezt elérni valami különleges dolog” – mondta a találkozó előtt Humphries, hozzátéve, hogy ha nem nyer, akkor is ez volt életének legjobb 12 hónapja.
A döntő első legje Van Gerwené volt, ezt követően viszont Humphries is elvette a holland kezdését. Fej fej mellett haladtak, Humphries magasabb átlaggal dobott, míg Van Gerwen a kiszállóknál volt jobb. Az első szünet után Humphries 6:3-ra elhúzott és mire a holland kezdett volna visszakapaszkodni a világbajnoki címvédő egy 141-es kiszállóval visszaállította a háromleges különbséget.
Ezt követően sorozatban tíz legen át mindkét játékos hozta a saját kezdését. A sorozatot Van Gerwen törte meg, aki 106-os kiszállóval elvette Humphries kezdését, majd a következő legben 110-ről szállt ki, így hosszú idő után ismét döntetlenre állt a mérkőzés (12:12).
A vezetést azonban nem tudta átvenni a holland, Humphries 13:12-re vezetett az utolsó szünet előtt. Humphries az utolsó etapban kétszer is brékelt, majd egy 131-es kiszállóval visszaállította a hármas különbséget. Van Gerwen így sem adta fel, előbb 160-ról, majd 108-ról is megdobta a kiszállóját, ám a dupla tízes kiszállót elrontotta az egyenlítésért. A következő legben van Gerwen négyszer is elrontotta a kiszállóját, ez esélyt adott Humphriesnak.
Az angol borzasztóan kezdte a 33. leget, de Van Gerwen hibáit kihasználva előbb lement 100-ra, majd egy sima és két dupla húszassal lezárta a mérkőzést. Luke Humphries ezzel karrierje során először nyerte meg a Phil Taylor-trófeát.
Ez az eredmény azt jelenti, hogy Luke Humphries rekordot jelentő 1 650 750 fonttal áll a világranglista élén, s majdnem hatszázezer fonttal előzi meg Michael Smitht. Mivel van Gerwen nem tudta 2022 után ismét megnyerni a World Matchplay-t, ezért százezer fontot bukott a ranglistán, így visszacsúszott a 3. helyre.
Luke Humphries teljesen megérdemelten nyerte meg a versenyt, mivel ő volt az egyetlen, aki minden mérkőzésén 100 fölötti körátlaggal zárt. Amennyiben azt nézzük, hogy összesen 118 leget kellett lejátszania a tornán, akkor elég kemény statisztikáról beszélünk.
A profi dartsosok számára most egy kis pihenő következik. Legközelebb augusztusban lesz nagy tornájuk a World Series óceániai állomásainak keretében. A következő major torna pedig a World Series szeptemberi nagydöntője lesz.
A kiemelt kép forrása: PDC