
Lassacskán a végéhez közeledik a Zöld Olimpia cikksorozat, melynek keretében a nyári olimpiai sportágak környezetvédelmi és fönntarthatósági megoldásait, ötleteit veszem górcső alá hétről hétre. Ezúttal a sportlövészet van soron. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy ebben a sportágban nagyon sokat nem lehet tenni a zöld jövőért, mivel javarészt zárt térben űzik, de ez egyáltalán nem igaz. Az alábbiakban ki fog derülni, hogy igenis vannak olyan dolgok, amelyekkel a sportlövők is hozzá tudnak tenni a zöld célok eléréséhez.
Arról, hogy a sportlövészet terén mit lehet tenni a fönntarthatóság és a környezetvédelem érdekében, érintőlegesen az öttusánál már esett szó, hiszen annak is része ez a versenyszám. Ott már leírtam, hogy a fegyverek és lőszerek gyártása terén is lehet fönntarthatóbb forrásokat találni. Az öttusában lézerlövészet van, a sportlövészetben viszont többféle fegyver és lövedék is használatban van. Van olyan versenyszáma ennek a sportágnak, melyet csarnokban vagy fedett lőtéren űznek, s olyan is, melyet a szabadban.
A Nemzetközi Sportlövő-szövetség (ISSF) 2021-ben fogadta el fönntarthatósági irányelveit, melyeket az ENSZ által megfogalmazott fönntartható fejlődési célokkal összhangban állítottak össze. Az első irányelv, amelynek megvalósítása nagyon fontos, a lőszereknek a környezetre gyakorolt hatása.
A lőterek működését jelentős mennyiségű fémlőszer szétszóródása kíséri. A szabadtéren található lőterek esetében a levegővel, a csapadékkal és a talajjal érintkezve a fémek spontán pusztulási folyamatnak vannak kitéve, mert kémiai, elektrokémiai vagy fizikai-kémiai kölcsönhatásba léphetnek környezetükkel. Ezt a folyamatot nevezzük a fémek korróziójának.
Az ólomból készült lőszerek esetében a korrózió során egy nehezen oldható „védőfólia” alakul ki a fém felületén – ez a folyamat mindössze 10-14 nap alatt megy végbe, éppen ezért nagyon fontos a kiszóródott lövedékek minél gyorsabb összeszedése és eltávolítása. Amennyiben erre nem kerül sor, akkor a 10-14 napos időszak során ólomionok kerülhetnek a talajba és fölhalmozódnak, ezáltal pedig előbb-utóbb bekerülhetnek a növények és az állatok, végső soron pedig az emberek táplálékláncába is. Az emberi szervezetbe kerülve az ólom károsíthatja a sejteket és a szerveket, különösen az agyat. Leginkább a kisgyermekek és a várandós nők vannak veszélynek kitéve. Ez a korróziós folyamat elsősorban a talajvízre, ezáltal közvetetten a vízellátásra jelent komoly kockázatot, vagyis azért nagyon fontos elsősorban a lövedékek gyors összegyűjtése, hogy a vizek ne szennyeződjenek.
A fémből készült lőszerek esetében természetesen a rozsdásodás is elindul, ami szintén veszélyeztetheti a vizek tisztaságát, de még a levegőt is szennyezheti.
Ezen szempontok miatt nagyon fontos, hogy egyfelől össze legyenek szedve a lőszerek, másfelől azokat minél nagyobb mértékben lehessen újrahasznosítani.
Mivel minden lőtér más, ezért a fémszennyeződéseket sokféleképpen lehet és kell kezelni. Emiatt a nemzetközi szövetség előírta a nemzeti szövetségek, a klubok és a versenyszervezők részére, hogy létesítményspecifikus kockázatértékelést kell készíteniük, s el kell dönteniük ez alapján, hogy milyen módon kezelik a környezeti rizikókat. Ennél a folyamatnál természetesen figyelembe kell venni a helyi környezetvédelmi előírásokat is, hiszen a sportág szereplői nem írhatják fölül ezeket. Amit a nemzetközi szövetség előír, az többek között az, hogy mindenféle lőszert: legyen az acélból, ólomból, bizmutból, volfrámból stb. készült, össze kell gyűjteni a lőtérről és lehetőség szerint újrahasznosítani szükséges, hogy ezzel is támogatni lehessen a körforgásos gazdaságot, miközben minimálisra csökken az újrafeldolgozásnak a környezetre gyakorolt hatása.
Az irányelvek között az is föl van tüntetve, hogy a lövedékek összegyűjtésénél gondoskodni kell az ezért felelős személyzet biztonságáról védőfelszereléssel, mivel az ólompor belélegzése is egészségi kockázatokat rejt magában. A fedett lőterek szellőzése éppen ezért rendkívül fontos, hogy jól működjön.
Az irányelvek azt is szabályozzák, hogy a különböző fegyvereket hogyan kell használni annak érdekében, hogy minél kevesebb lövedék szóródjon szét. Pl. a sportpuskák esetében golyócsapdákat és puha visszafutásgátlókat kell alkalmazni, mert így gyorsabban lehet az elhasznált lövedékeket összegyűjteni és újrahasznosítani.
Szabadtéri lőterek esetében emellett a vízelvezetést is meg kell oldani, konkrétan az ólommal szennyezett víz összegyűjtését és megfelelő kezelését a környezeti kockázatok minimalizálása érdekében. Az árvíz által potenciálisan veszélyeztetett területeken fekvő lőtereknél különleges szabályok vannak érvényben.
Annak érdekében, hogy a lövedékek minél kisebb területen szóródjanak szét, olyan hálókat kell telepíteni, amelyek felfogják ezeket, ezáltal nem kerülhetnek ki a lőtér területéről.
Az is fontos, hogy az ólommal és egyéb nehézfémekkel szennyeződött talajt vegyszeres úton tisztítani kell. Emiatt nem szerencsés, ha egy szabadtéri lőtér egy mezőgazdasági terület mellett fekszik, hiszen oda kell figyelni arra, hogy a termőföldre vagy legelőre ne kerüljön semmilyen szennyeződés a lőtérről.
A nemzetközi szövetség álláspontja szerint a fémekből készült lőszereknek megfizethető alternatívája még nem alakult ki, vagyis jelen pillanatban ezeknek lecserélése a sportlövészetben nem megoldott. Az öttusában már lecserélték az ólomlövedékeket lézerfegyverekre, de ott csak egyféle fegyverrel szoktak lőni, itt viszont többfélével is lehet. Az ISSF szorosan együttműködik a fegyvergyártó iparral, amely már keresi a fémlőszerek alternatíváit.
Ahogy szinte az összes sportágban, így a sportlövészetben is egyre elterjedtebb és lassan kötelezővé is válik a többször használható, újratölthető vizes palackok alkalmazása, valamint a versenyeken a szelektív hulladékgyűjtés biztosítása.
A sportlövészetben tehát bőven van még tennivaló a környezetvédelem és a fönntarthatóság terén, de bízhatunk benne, hogy ez a magyar sikerekben is bővelkedő sportág eredményesen fog föllépni ezzel kapcsolatban.
A Zöld Olimpia korábbi írásai elérhetőek ide kattintva.
A kiemelt kép forrása: index.hu