A Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB) több komoly probléma is érte az elmúlt években, amelyekért felelősségre volt vonható. Ilyenek voltak a különböző korrupciós ügyek és egyes doppingbotrányok is. Most viszont egy olyan gond merült föl, amelyhez a NOB-nak vajmi kevés köze van: ez pedig a klímaváltozás, konkrétan a globális fölmelegedésnek nevezett jelenség. Egy kanadai tanulmány szerint amennyiben folytatódik a Föld melegedése, akkor a XXI. század második felére erősen lecsökkenhet azon városok száma, amelyek képesek volnának téli olimpiát rendezni.
A Sportudvaron korábban már többször volt cikk közzétéve arról, hogy a felmelegedés milyen problémák elé állítja a téli sportok helyszíneit, különösen a hegyeket, s ez a folyamat a téli olimpiák helyszíneinek kijelölését is befolyásolja. A 2014-es szocsi játékok idején volt olyan nap, amikor az orosz nagyvárosban 20 Celsius-fok volt a csúcshőmérséklet, miközben a várostól 60 kilométerre fekvő Krasznaja Poljana-hegységben a női biatlonváltók küzdelmét azért kellett elhalasztani, mert -10 fokos hideg és sűrű köd uralkodott. Ez is jól példázza, hogy az éghajlati körülmények mennyire változékonyak lettek manapság. Példaként föl lehet még hozni az 1928-as St. Moritz-i játékokat is, ahol az alpesi főnszél következtében 25 fokos meleg is volt, miközben pár órával korábban még csak 1 fokot mértek. Ebből látszik, hogy nem egészen napjaink problémájáról van szó, hiszen a sajátos hegyvidéki klíma is tud meglepetéseket okozni.
Az viszont vitathatatlan, hogy egyre több síterep küzd a természetes hó hiányával vagy elégtelen mennyiségével. Mindannyian emlékezhetünk arra, hogy a 2022-es pekingi téli olimpia síversenyeit műhavon rendezték. Ez indokolt volt, mivel a játékok teljes ideje alatt csak egyetlen napon volt némi hóesés.
1924, az első téli olimpia óta mostanáig összesen 20 város adott otthont az eseménynek, melyek Észak-Amerikában, Európában és a Távol-Keleten terülnek el.
A kanadai Ontario állambeli Waterloo Egyetem a közelmúltban publikált egy tanulmányt, amely az eddigi téli olimpiai rendezővárosok tavaly februári hőmérsékleti adatait vette alapul annak kiszámítására, hogy a 2014-es párizsi klímaegyezményben fölvázolt különböző forgatókönyvek megvalósulása esetén 2050-ben és 2080-ban hány település lenne alkalmas arra, hogy újfent téli olimpiát rendezzen.
A kanadai kutatás eredményei nem túl bíztatóak. Megállapították, hogy a 20 városban tavaly februárban 4.8 Fahrenheit-fokkal (15.1 Celsius-fokkal) volt magasabb az átlaghőmérséklet, mint 1950-ben. Peking esetében különösen rossz, 8.9 Fahrenheit-fokos (csaknem 18 Celsius-fokos) volt az emelkedés.
A már említett műhó ugyan mentheti a helyzetet hóhiány esetén, de vannak hátrányai is. Az amerikai Jessie Diggins, az olimpiai- és kétszeres világbajnok sífutó a 2022-es játékok idején azt mondta a New York Times című napilapnak, hogy a műhó keményebb, jegesebb, mint a valódi hó, s jobban ki van téve az időjárás változásainak. Különösen a kanyarokban kell nagyon odafigyelni, hogy ne csússzon el az ember. A műhóban sok víz található, ennek tudható be, hogy érzékenyen reagál a legkisebb változásokra is.
Daniel Scott, a Waterloo Egyetem tanára aggodalmának adott hangot a helyzettel kapcsolatban:
“Amennyiben a továbbiakban is a jelenleg tapasztalható kibocsátás-emelkedés folytatódik, akkor a század közepére csupán négy, a század végére pedig egy olyan város fog maradni, amely alkalmas lesz természetes havon sportesemények rendezésére”.
Scott szerint 2050-ben a korábbi olimpiai helyszínek közül az egyesült államokbeli Lake Placid, a norvégiai Lillehammer és Oslo, valamint a japán Szapporó lesz alkalmas arra, hogy akár egy újabb téli olimpiát rendezzen. 2050-ben a ritmus alapján lenne is téli olimpia, de ennyire ne szaladjunk előre. A szakember hozzátette, hogy 2080-ra már csak Szapporó maradna alkalmas arra, hogy természetes havon rendezzen versenyeket, amennyiben a mostani károsanyag-kibocsátást nem sikerül visszafogni.
A párizsi klímaegyezményt tavaly februárig, a kutatás tárgyhónapjáig a világ 195 országa írta alá, de éppen a legnagyobb szennyezők egyike, az Egyesült Államok kilépett belőle. A szerződés célja, hogy legalább akkora mértékben csökkentsék az országok az üvegházhatású gázok kibocsátását, hogy a Föld átlaghőmérsékletének emelkedése ne haladja meg a 2 fokot az iparosodás előtti korszak értékeihez képest.
Amennyiben a párizsi egyezményben fölvázolt legkedvezőbb forgatókönyv valósulna meg, akkor 2050-ben kilenc, 2080-ban nyolc korábbi rendezőváros tudna ismét téli olimpiának otthont adni februárban. Ez lényegesen jobb előrejelzés, mint ami a legrosszabb szcenárió esetén megvalósulhatna, de napjaink viszonyaihoz képest ez sem túlságosan szívderítő.
Thomas Bach, a NOB elnöke egy tavaly őszi nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy az évszázad közepére 10-12 nemzeti olimpiai bizottság maradhat, amely alkalmas lesz téli olimpia megrendezésére. Nem véletlen, hogy a NOB szigorú feltételeket kíván szabni a jövőben rendezendő téli olimpiák potenciális helyszínei számára. Ezek egyike, hogy a havas sportágak leendő helyszínén a rendezést megelőző tíz évben egy bizonyos szint alatt kell maradnia az átlaghőmérsékletnek, amivel még biztosítható a megfelelő mennyiségű természetes hó megléte, már amennyiben hullik elégséges mennyiségű csapadék.
A NOB tavaly a 2030-as évtized mindhárom tervezett téli olimpiájára kijelölt helyszíneket. 2030-ban minden bizonnyal a Francia-Alpokban lesznek a téli ötkarikás játékok, 2034-ben jó eséllyel a 2002-es házigazda Salt Lake City rendezhet újra, 2038 kapcsán pedig Svájccal folytat célzott párbeszédet a bizottság. Nem véletlen az előre tervezés, hiszen a klímaváltozás jelentette egyre nagyobb kihívásra jó bizonyíték az elmúlt évtizedek téli olimpiáira pályázó városok számának fokozatos csökkenése is.
1992-ben a franciaországi Albertville rekordnak számító hét város közül nyerte el a rendezés jogát. Ehhez képest a 2014-es és a 2018-as házigazdát (Szocsit és Pjongcsangot) egyaránt három-három jelentkező közül választották ki. 2022 és 2026 vonatkozásában még rosszabb volt a helyzet, mivel Pekingnek csak Almatit, Milánó és Cortina d’Ampezzo közös pályázatának pedig Stockholm és Are közös kandidálását kellett legyőznie, azaz 2-2 pályázó akadt.
A 2030-as olimpia kapcsán több város és régió neve is fölmerült, ám ezek közül sok ilyen-olyan okokból visszalépett, míg végül a franciák, a svájciak és a svédek adtak be pályázatot. A gallok győztek, a helvétek még nyolc évet várhatnak jelen állás szerint, a skandinávok viszont teljesen ki lettek kosarazva, pedig Svédországban is lehetne próbálkozni téli olimpiával.
A téli olimpiánál is nagyobb kockázatok és konkrét veszélyek fenyegetik a téli paralimpiát, melyre jellemzően az olimpia után, márciusban kerül sor. Ebben a hónapban az északi féltekén már eléggé megemelkedik a hőmérséklet, azaz erősödik a hóolvadás, így egy paralimpiai síverseny lebonyolítása még nagyobb fejtörést okozhat a szervezőknek.
Már napjainkban is akadnak olyan síterepek, amelyeken a hóhiány komoly változásokat eredményezett. Ezek közé tartozik a Francia-Pireneusokban található Hautacam is, amely gúnyosan átkeresztelte magát Hautacam-strandra, mivel a hómentes hegy manapság a kerékpárosok és a túrázók célpontjává vált, miközben a síelők eltűntek. A közeli Bareges-ben műhavon lehet siklani a hómentes hegyek között. Fabien Saguez, a mintegy százezer tagot számláló Francia Sí Szövetség elnöke szerint a sípályáknak föl kell tenniük a kérdést, hogy tudnak-e műhavon versenyeket rendezni vagy legalább a turisták számára biztosítani, hogy télen is jól érezzék magukat.
A Nemzetközi Biatlon Unió (IBU) felmérése szerint a biatlonversenyzők 60%-a már érzékeli a klímaváltozás hatásait az edzés- és versenykörülményekben. A Nemzetközi Sí- és Hódeszka Szövetség (FIS) az elmúlt szezonban két franciaországi és németországi versenyét is kénytelen volt törölni hóhiány miatt, miközben az egyesült államokbeli Kalifornia államban lévő Mamoothban azért nem tudták megrendezni a hódeszka-világkupa egyik versenyét, mert akkora hóvihar csapott le a környékre, hogy az egyméteres havat nem tudták időben eltakarítani a pályáról. Susanna Sieff, a FIS fönntarthatósági igazgatója az insidethegames.biz honlapnak elmondta, négy-öt évente van példa hasonló viharra, ami korábban jóval ritkábban fordult elő.
A klímaváltozás tehát komoly kihívás elé állítja a téli sportok világát, s nagy kérdés, hogyan fog alakulni a havas sportok helyzete a következő évtizedekben. Egyelőre a kilátások nem túl jók, s ha azt nézzük, hogy idén februárban még melegebb volt, mint tavaly, akkor javulásra nem igazán számíthatunk. Talán az segíthet a kibocsátás csökkentése mellett, hogy véget ért az El Nino jelenség, amely a Föld általános fölmelegedését okozta az utóbbi egy évben, s az indulófélben lévő La Nina jelenség ennek az ellenkezője, azaz hőmérséklet-csökkentés valószínűsíthető. Ebben most sok hegyvidéki síterep üzemeltetői és látogatói reménykednek.
A kiemelt kép forrása: Getty Images / insidethegames.biz