Hokidiadal, sok-sok kézilabda és Giro d’Italia – Hétvégi Összefoglaló

Május első hétvégéje különösen sok magyar érdekeltségű sporteseményt tartogatott és szerencsére a sikerek ezúttal sem maradtak el. A Hétvégi Összefoglalóban többek között szó lesz a férfi jégkorong-világbajnokságról, a női kézilabda Bajnokok Ligája visszavágóiról és az olasz kerékpáros körverseny első kettő szakaszáról. Ezen kívül még kosárlabda, vízilabda és túraautózás is bele fog férni az eheti kiadásba. Tartsatok velünk!

Férfi jégkorong: Világbajnok Magyarország!

Úgy keltek fel szombat reggel férfi jégkorong-válogatottunk tagjai, hogy kis szerencsével akár játék nélkül is feljuthatnak a divízió 1/A-világbajnokságról az elitbe.

A sors ezt nem adta meg, de a mieink a jégen bizonyították, megérdemlik az A-csoportos szereplést, miután 2:1-re legyőzték Szlovéniát.

Az előző napok, mondjuk, nem is abba az irányba mutattak, hogy a többiek megoldják az életünket, Olaszország és Románia is esélyesnek tekinthető volt Dél-Korea, illetve Japán ellen, de egyetlen meccsen tényleg bármi megtörténhet – ennek ékes bizonyítéka például, hogy a kieső Dél-Korea a nyitó napon megverte Szlovéniát, amely egyedüli biztos feljutóként fordult a szombatra. Vagy akár az, amikor Románia válogatottja legyőzte a mieinket, miután a szlovénoktól és a házigazdától is 6:1-re kapott ki. Az egész torna kaotikusságát tökéletesen tükrözi, hogy a záró napon még három csapat is eséllyel pályázott a maradék egyetlen A-csoportot érő helyre, a mieinken kívül a románok és az olaszok voltak versenyben.

A románok Japán elleni győzelmével eldőlt, hogy a válogatottunk nem léphet jégre „tét nélkül”, legalább két pontot kell szereznie az esemény legutolsó mérkőzésén Szlovénia ellen, egyidejűleg esélyt adtak maguknak – bármilyen bizarr is ezt leírni – a feljutásra. Néhány órával később az olaszok Dél-Korea kiütésével (és kiejtésével) szertefoszlatták a román reményeket.

Így kanyarodtunk rá az utolsó, szlovénok elleni felvonásra, eddigre letisztult: ha nyerünk, aranyérmet és feljutást ér, ha nem, negyedikként utazhatunk haza.

Óriási hegyet kellett megmászni a mieinknek, hiszen a vb-k történetében 11–0 (volt) a két nemzet egymás elleni mérlege, és nem ide, 56:13-as gólkülönbséggel… És ennek tetejébe a biztos feljutás tudatában az ellenfél stresszmentesen, felszabadultan örömhokizhatott. Azért akadt mibe kapaszkodnia a mieinknek is, például, hogy a túloldalon az egész első sor a német DEL-döntőbeli klubkötelezettsége miatt hiányzott, Blaz Gregorc, Ziga Jeglic, Jan Urbas és Miha Verlic nélkül pedig közel sem sebezhetetlen a szintén generációváltás küszöbén álló szomszéd.

A válogatottunkat szokatlan látvány fogadta, amikor megérkeztek bemelegíteni: egy szál szurkoló nem sok, annyi sem volt a lelátón, így néma csendben kezdték el a készülődést, míg a társak a jégen, a pénteken alkarsérülést szenvedő Hadobás Zétény a kispadon ülve, miközben bekötözték a fájó végtagot.

A sorok tekintetében az olasz meccshez képest nem változtatott a szakmai stáb a záró mérkőzésre, aminek valószínűleg Szabó Bence örült a legkevésbé, Fejes Nándor (agyrázkódás) kiesése után ugyanis rá hárult a hálátlan hetedik bekk feladata, így megint egy percet nem töltött a jégen.

A kezdő korongbedobást követően a szlovénok úgy estek a mieinknek, mintha a túlélésért kellenének nekik a pontok, az első öt-hat percben olyannyira beszorították a magyarokat a kapujuk elé, hogy meg kellett számolni, tényleg öten vannak-e fent a pályán, vagy észrevétlenül emberhátrányba kerültek. Aztán hét perc elteltével az első valamirevaló támadásunk megadta a szükséges hitet és önbizalmat: Terbócs István a kapu mögül tette vissza a pakkot Hári Jánosnak, aki zavartalanul lőhetett – gólt!

Stabilizálódott a mieink játéka, és az sem ártott, hogy hamarosan emberelőnybe is kerültünk, miután egy védő rálökte Mihály Ákost Gasper Kroseljre, és ezért úgy megsértődött rá (…?!), hogy gyepálni kezdte. Köszöntük szépen, bár az előnyt növelni nem sikerült, azért Kroseljt megdolgoztatták a pénzéért, főleg Nilsson Henrik, aki a kék vonalról bőszen próbálkozott.

A harmad végén Hadobás kiállítása nyomán az emberhátrányos egységünket is tesztelte Szlovénia, de az készen állt a kihívásra, és – ismét Nilsson remek megoldásainak (is) köszönhetően – tartotta az eredményt.

A második játékrész tükörképe volt az elsőnek, a válogatottunk nem az apró vezetés őrzését tűzte ki célul, Papp Kristóf a jobb szélről betörve a kapuvasat találta el, Hári villámgyors ellentámadás végén egyedül mehetett Kroseljre, aki megmutatta, hogy ha van a tornán Bálizsnál jobb kapus, az ő. Emellett a mieink egy kétperces periódusra annyira beszorították a szlovénokat a kapujuk elé, hogy egyáltalán nem is tudtak cserélni.

Aztán jött a jeges zuhany, a játék képe dacára egyenlített az ellenfél, egy késleltetett kiállítás alatt a jégen hasaló Rok Ticar lesz, ami lesz alapon vaktában bekanalazta középre a pakkot, amely Bálizs mamutjáról valahogyan a kapunkban kötött ki. Ez pedig megnyugtatta a szlovénokat, meg a mérkőzésen kint maradó olasz szurkolókat és játékosokat is, akik elégedetten kortyoltak a sörükbe. A magyar drukkerek eközben szokatlan módon magukhoz képest feszült csendben szorítottak kedvenceikért.

A harmadik játékrészre azért „felkeltek”, ahogy a játékosok is, bár a legnagyobb bravúrt megint Bálizsnak kellett bemutatnia, spárgában ért át a hosszúra, miután a szlovénok – egészen addig – jól oldották meg a három a kettő elleni kontrájukat. Nem sokkal később Varga Balázs lőhetett tisztán, de Kroselj ebben a mezőnyben jóformán verhetetlen, ha nincs előtte kellő takarás.

Szép lassan eltelt a harmad fele, és minden apró mozzanat jelentősége hatványozottá vált, a lelátón a jó megoldásokat dübörgő ováció, a meredek helyzeteket hatalmas felhördülés és lányok, asszonyok sikolyai kísérték, Bálizs újabb gyönyörű védéseit meg mindegyik egyszerre. A magyar kapu mögött már érkeztek a segítők népviseletben, tálcákon hozták be az érmeket, de fogalmuk sem volt róla, kinek a nyakába melyiket kell majd akasztani. Közben fórba kerültek a mieink, de az újabb tűzijáték sem hozta meg a remélt eredményt, a lejárta után Kroselj első hibájára, egy kiejtett korongra Nemes Márton csaphatott volna le, de egy védő még pont idejében odaért. Érezhető volt, a mieinknek kell hajtani, a szlovénoknak igazából mindegy, ennek eredménye egy újabb emberelőny lett.

És legyen bármilyen gyenge az emberelőnyös játékunk, legyen bármilyen jó a szlovén kapus és a hátrányos védekezés, olyan nincsen, hogy a temérdek lehetőségből egyetlenegyet váltsunk gólra (Stipsicz Bence Dél-Koreának lőtt egyet).

Olyan nincsen.

Így gondolta Papp is, aki három perccel a vége előtt 14 sikertelen magyar emberelőny után a tizenötödiket végre bevágta!

Két percnél az ellenfél lehozta a kapusát is, jó korongszerzésre kerültünk a feljutástól – a korongszerzés ugyan nem sikerült, de hiába adogatott a hat szlovén mezőnyjátékos körbe-körbe, karikába, nem találtak több gólt.

Sírtak az olaszok, mert ezzel a világbajnokságok történetében először megvertük Szlovéniát (2:1), megnyertük a divízió 1/A-s vb-t, amivel – egy héttel a nők után – feljutottunk a világelitbe, jövőre irány Svédország vagy Dánia!

Gratulálunk fiúk!

Női kézilabda: Elődöntős a Győr

Sok szempontból különleges és fontos volt a Győr–Vipers Kristiansand női kézilabda Bajnokok Ligája-negyeddöntős párharc magyarországi visszavágója. A két európai élcsapatból az egyiknél biztosan fájdalmas emlékként fognak visszagondolni erre a szombat estére, hiszen ez a két együttes nyerte meg a legutóbbi hét kiírást az elitsorozatban, testvéries elosztásban, idén azonban egyikük már a négyes döntőbe sem jut be. Magyar részről pedig jó néhány nyári távozó – Szöllősi-Schatzl Nadine, a norvég Stine Oftedal és Silje Solberg-Östhassel, a holland Rinka Duijndam, a dán Line Haugsted és a szlovén Ana Gros – utoljára játszott BL-meccset az Audi Arénában.

A sima, hétgólos győri győzelmet hozó első találkozó után szinte borítékolható volt, hogy a legutóbbi három idényben aranyérmes norvégok még egyszer nem játszanak olyan pocsékul: nem is finomkodtak, az első három perc után 4:0-ra vezettek. Tíz perc sem telt el, de a korábban az ETO-nál is varázsoló 44 éves legenda, Katrine Lunde már hat védést (75%-os hatékonysággal) mutatott be a vendégkapuban. A hazai támadások olykor döcögtek felállt fallal szemben, azonban Oftedal kettő és a francia Estelle Nze Minko egy mesteri labdalopása jelezte, hogy mentálisan a kinti találkozóhoz hasonlóan most is erős a magyar bajnok. Amely a szerencsével sem állt hadilábon, az északiak négyszer is a kapufát találták telibe, így a szünetben kettő góllal vezettek.

Korántsem volt olyan a győri játék, mint egy hete, ám úgy tűnt, kézben tartja a győri együttes a küzdelmet. Ehhez képest mégis izgalmasan alakult a második játékrész. Tény, a vendégek sem szórták a gólokat, de a Győr teljesen megállt támadásban a félidőt követően. Nze Minko és társai nyolc és fél perc elteltével találtak be először, az első közel tizenhat percben egy gólra voltak képesek, de ez is belefért ezúttal. A hajrában nőtt a feszültség a pályán és a lelátón egyaránt, a győriek maguknak tették nehézzé a visszavágót, öt gólnál többel azonban nem vezetett a címvédő, bár javult a teljesítménye az újabb ütközetre, az otthon összeszedett hátrányát nem tudta ledolgozni.

Nem vitás, a két félidő első felében mutatott produkciónak intő jelnek kell lennie, a záró perceket viszont már rutinosan menedzselő ETO vereséggel, de bejutott a június 1-én és 2-án Budapesten sorra kerülő négyes döntőbe, ahogy 2015 kivételével mindig, amióta 2014-ben bevezették ezt a lebonyolítást az elitsorozatban. Schatzl, Oftedal és a többi búcsúzó így megteremtette az esélyt arra, hogy BL-trófeával zárja le a győri karrierjét. 24:26

Női kézilabda: Kiesett a Ferencváros

Ebben az idényben immár negyedszer csapott össze a női kézilabda Bajnokok Ligájában a legutóbb döntős Ferencváros és a dán Esbjerg. Az első három mérkőzést a házigazda északiak nyerték meg, de ez mit sem számított volna, ha a negyeddöntő visszavágóját egygólos hátrányból kezdő FTC győz vasárnap, és története során másodszor is bejut a budapesti négyes döntőbe.

A norvég világklasszisok által repített esbjergiek azonban már az első félidőben véget vetettek a zöld-fehér álmoknak.

Hat perc után már 5:1-re vezetett az északi rivális, amely támadásban és védekezésben is abszolút az FTC fölé nőtt. A magyar védelem nem találta az ellenszert a hazai akciókra, így előbb a kezdő Janurik Kinga, majd a 13. perctől beszálló Böde-Bíró Blanka került többnyire kiszolgáltatott helyzetbe, a tiszta ziccereket pedig sokkal hatékonyabban értékesítették a dánok, mint a sokat rontó ferencvárosiak. Hiányzott a ritmus, a sebesség, a koncentráció és a mindent elsöprő átütőerő a magyar akciókból. Nagyon nem ment a támadójáték, ami szoros összefüggésben volt azzal, hogy a szerb karmester, Andrea Lekics ezúttal nem tudta a hátára venni együttesét. A Ferencváros esbjergi születésű dán trénere, Allan Heine igyekezett variálni, átállt hét a hat elleni támadójátékra, Lekics és a hétfő reggel az érettségi időszakot megkezdő magyar válogatott Simon Petra egyszerre próbálta lendíteni a támadásokon, hiába. Hét góllal vezettek a meccset uraló dánok az első félidőt követően (17:10), ami összesítésben már nyolcgólos előnyt jelentett. Itt már az egy évvel ezelőtti, a francia Metz elleni negyeddöntős fordításnál is nagyobb csodára lett volna szüksége a Ferencvárosnak.

A szünet után 3:0-s sorozattal kezdte az első öt percet a támadásban feljavuló és hátrányát négy gólra faragó FTC. Jól találták meg a beállókat a zöld-fehérek (Dragana Cvijics és Kisfaludy Anett is villogott a falban), miközben hazai részről egyre több pontatlanság csúszott be a támadásokba. A szívós küzdelem és Janurik bravúrjai mellett a harci kedv és a lendület is megjött, így a záró tizenkét percet már csak mínusz kettőről kezdte a Ferencváros.

Ennél több azonban ezúttal nem volt a magyar csapatban, a gyenge első félidős teljesítmény és védekezés megpecsételte a sorsát az ezen a napon egyértelműen jobb riválissal szemben, így idén az FTC nélkül rendezik meg a budapesti négyes döntőt. 29:24

A négyes döntőre tehát június 1-jén és 2-án kerül sor, melynek a Győr és az Esbjerg mellett még a Metz és a Bietigheim jutott be. Az elődöntők párosításait később sorsolják ki.

Női kézilabda: Simán nyert a Loki és a Mosonmagyaróvár

Ötgólos hátrányból nyert 36:34-re a Dunaújváros vendégeként az MTK Budapest a női kézilabda NB I 21. fordulójában. A fővárosi kék-fehérek a győzelemmel meg is előzték riválisukat és feljöttek a tabella hetedik helyére. A Kozármisleny értékes pontokat szerzett a Vasas vendégeként, míg a Mosonmagyaróvár idegenben mért megsemmisítő csapást a Békéscsabára. A Debrecen simán győzött a Vác ellen, így őrzi bronzérmes reményeit.

A tabellán hetedik Kohász kezdte valamivel jobban a nyolcadik helyezett MTK elleni négypontos rangadót, de hiába vezettek az első félidő második felében többször is öt góllal a dunaújvárosiak, a második játékrész elején az MTK nemcsak ledolgozta hátrányát, hanem a vezetést is átvette.

A fővárosi kék-fehérek öt perccel a vége előtt még négy góllal vezettek, amikor a hazaiak is nagyot hajráztak, de egy gólnál közelebb nem tudtak zárkózni, így az MTK a tízgólos Farkas Johanna és az nyolc találattal záró Dakos Noémi vezetésével nyert 36:34-re, megelőzve közvetlen riválisát a tabellán.

A házigazda Békéscsaba ugyan a 20. percben még csak kétgólos hátrányban volt, de ezután teljesen elfogyott a Mosonmagyaróvár ellen, amely előnyét folyamatosan növelve kiütéses, 42:21-es győzelmet aratott idegenben. A vendégektől Albek Anna, Stranigg Zsófia és Ines Ivancok is hat-hat góllal zárt.

A Kozármisleny továbbra sem mondott le a bennmaradás kivívásáról, ehhez viszont a baranyaiaknak mindenképpen nyerniük kellett a Vasas vendégeként, ez pedig remek játékkal sikerült a vendégeknek, akik korán többgólos előnybe kerültek, s többször vezettek héttel is, végül 31:29-re nyertek.

A DVSC a forduló vasárnap esti zárómérkőzésén 32:24-re verte a Vácot, a Fehérvár pedig hétgólos sikert aratott a Kisvárda fölött.

A 21. forduló eredményei:

DVSC – Vác 32:24

Békéscsaba – Mosonmagyaróvár 21:42

Dunaújváros – MTK 34:36

Vasas – Kozármisleny 29:31

Fehérvár – Kisvárda 27:20

Korábban játszották: NEKA – Győr 28:43, Ferencváros – Budaörs 39:27

A bajnokság állása:

Férfi kézilabda: Bronzérmes a Tatabánya

A Tatabánya megvédte harmadik helyét a férfi kézilabda NB I-ben, mivel szombaton házigazdaként 31:23-ra legyőzte a Balatonfüredet.

Sikerével a Tatabánya előnye behozhatatlanná vált a tabellán a negyedik helyezett Ferencvárossal szemben, így története tizedik bajnoki bronzérmét nyerte. Pergel Andrej hét, Cristian Ugalde és Ancsin Gábor öt-öt góllal, a magyar válogatott Bartucz László 11 védéssel járult hozzá a sikerhez.

A címvédő Veszprém Komlóról hozta el a két pontot 15 gólos győzelmet aratva, míg a második helyen álló Szeged Dabason diadalmaskodott öttalálatnyi különbséggel. A Ferencváros ugyanakkor kettő góllal kikapott a kieséstől fenyegetett Eger vendégeként.

A 25. forduló eredményei:

Tatabánya – Balatonfüred 31:23

Dabas – Szeged 36:41

Eger – Ferencváros 28:26

PLER – Fejér-B.Á.L. Veszprém 35:28

Komló – Veszprém 28:43

Csurgó – Gyöngyös 27:25

NEKA – Budakalász 24:24

A bajnokság állása:

Női kosárlabda: Közel kerül a bajnoki címhez a Diósgyőr

Létszámukban nem, de hangjukat és egységességüket tekintve fölényben voltak a DVTK Hun-Therm szurkolói a női bajnoki döntő második mérkőzése előtt a Serco Uni Győr otthonában. A fennállásuk első élvonalbeli aranyérmére hajtó miskolciak keretéből ezúttal a litván Monika Grigalauskyte volt a kimaradó légiós, így bekerült a francia Ana Tadic, aki a DVTK által megnyert első felvonás során nem lépett parkettre. A győrieknél melegített a szerdai találkozót sérülése miatt elmulasztó brit-amerikai Kristine Anigwe, a kezdőcsapatba azonban nem jelölte őt Cziczás László mester.

Vele is foghíjasak voltak persze a Rába-partiak. Idegesen kezdtek a felek, bár Ruff-Nagy Dóra révén a Győr dobta az első kosarat, utána percekig nem tudtak betalálni a hazaiak, szerencséjükre a túloldalon is elképesztően nagy helyzetek maradtak ki. Ruff-Nagy törte meg a mintegy öt és fél perces kosárcsendet, de hét perc után így is tízpontos hátrányban volt a Győr.

Anigwe beállt, az első negyedben viszont így is csak Ruff-Nagy talált be a házigazdánál akcióból. A hangulat remek volt, mindkét oldal drukkerei kitettek magukért, a pályán viszont jelentős borsodi fölényt tapasztalhattunk. Anigwe dobásai rendre kiperdültek a gyűrűből (amíg össze nem szedett egy rossz bejátszást, megküzdött a két pontért), a DVTK a második negyed derekán már 17-tel állt előrébb.

Aztán a nagyszünetben 21-gyel, szóval csak a finálé iránti tiszteletből nem mertük kijelenteni, eldőlt a találkozó. Tény és való, a második félidőre lendületesebb és elszántabb Győr jött ki az öltözőből, viszont az eredmény nem mutatta ezt a változást, a miskolciak figyelme és fegyelme nem lankadt. Olyannyira nem, hogy a záró periódus elejére edzőmérkőzéssé degradálták a rangos összecsapást, Darcee Garbin duplájával 31 ponttal léptek el (84:53). A végén az volt az egyetlen kérdés, eléri-e a 100 pontot a DVTK – nem sikerült, 97-ig jutott, és minden bizonnyal kedden megszerzi a várva várt bajnoki címet. A végeredmény: 97:62.

A 3. helyért a Sopron 78:43-ra legyőzte a Tarr KSC Szekszárdot, és ezzel 1–1-re alakította az egyik fél második győzelméig tartó párharcot. Határozottan kezdett a Sopron, és a második negyedben még nagyobb fokozatra kapcsolt, a nagyszünetre pedig már 24 pontos előnyt dolgozott ki. A fordulás után sem változott a játék képe, Jelena Brooks 30 ponttal járult hozzá a soproniak sikeréhez.

Férfi kosárlabda: Döntős a Falco, fordított a Szolnok

A győzelmi kényszer ismét az Alba Fehérvár játékosainak a vállát nyomta a férfibajnokság elődöntőjének harmadik felvonásán, amely 1–1-ről folytatódott péntek este Székesfehérváron. Az ebben a pozíciójában éppen aznap bemutatkozó fehérvári hangosbemondó is folyamatosan, még 20 perccel a feldobás előtt is ezt sulykolta az érkező drukkereknek, mintha azok nem lettek volna ezzel tisztában, valamint szűnni nem akaró buzdításra is biztatta őket. A viszonylag szoros első mérkőzést behúzó kék-fehér gárda kedden Szolnokon gyakorlatilag végig hátrányban volt és végül 13 ponttal kikapott az önbizalomtól duzzadó, agresszív védekezésével az ellenfél játékát alaposan elrontó Olajtól. A döntetlennél következő harmadik meccseknek van egy különleges lélektani töltete, hiszen aki ezt behúzza, az egyetlen sikerre kerül a továbbjutástól, így várható volt, hogy az eddigieknél is feszültebb találkozót vív a két gárda.

Ehhez képest az nyugodt légkörben zajló első félidő nagy részében az Alba lejátszotta a pályáról ellenfelét…

Néhány gyors kosárváltással indult a csata, s már ekkor látható volt, sokkal céltudatosabban játszott az Alba, mint Szolnokon, az első két meccsen 19 büntetőt elrontó vendégek hét perc alatt négy újabbat puskáztak el, miközben a hazaiak sorra ütötték be a taktikai jellegű személyi hibákat. Aztán könnyedén el is húztak a 8. percre 12 ponttal, főleg Anthony Roberts pontjaival. Révész Ádám családi okok miatt nem volt keretben, uralta is a lepattanócsatát a Fehérvár, s a 12. percben már 22 ponttal vezetett. Szárnyalt az Alba, szenvedett az Olaj, állandósult a 20 pont körüli különbség, főleg a nagyszünetig 25 pontig jutó Vojvoda Dávid eredményessége miatt, de valahogy 12 mínuszra felkapaszkodott a vendégcsapat.

Fordulás után jött a fordulat is: a 24. percben már csak öt egységnyi a leeresztő Alba előnye, miközben kőkemény, de alapvetően sportszerű harc folyt a parketten – egy videózás közben a szolnoki James Eads pacsizott Alejandro Zubillagával, a hazaiak spanyol edzőjével egy gyors csevej lezárásaként. Feljavult a vendégcsapat s noha Vojvoda újabb tripláival lélegzetvételhez jut a vendéglátó, a levegőben lógott az egyenlítés. Ami meg is történt, 81-nél fogta be a teljesen elbizonytalanodó Albát a Szolnok, majd Pongó Máté triplájával az Olaj járt előrébb. Ám a 39. percben hat ponttal vezető vendégek elrontották a hajrát, az Alba kiegyenlített és jöhetett a hosszabbítás.

Ebben is többnyire a szolnokiak álltak jobban, akik szürreális módon nyerték meg a meccset: az 109:109-nél az addig hat büntetőt elrontó Demajeo Wiggins ellen követett el szabálytalanságot Jordan Barnett 1.8 másodperccel a túlóra vége előtt, az amerikai center pedig az elsőt bedobta, ezzel kialakítva a 110:109-es végeredményt.

A másik elődöntő egyáltalán nem hemzsegett az izgalomtól. A hazai parkettán játszó Falco 103:59-re legyőzte a Zalaegerszeget, így 3-0-ás összesítéssel jutott be a bajnoki döntőbe.

Férfi vízilabda: BL-elődöntős a Ferencváros

Táncoló kaktusz fogadta a ferencvárosi szurkolókat az olasz Brescia elleni Bajnokok Ligája-találkozón a Császár-Komjádi Uszodában. Az előcsarnokban kiállított élénkzöld plüssnövény gombnyomásra lejátssza az FTC-indulót, visszamondja a szurkolói rigmusokat, és a legtöbb ajándéktárgyhoz hasonlóan különleges címer díszeleg rajta.

Nem véletlenül, az FTC ugyanis alapításának 125. évfordulóját ünnepelte pénteken, így az esti pólómeccsen a megszokottnál is látványosabb felvezetés fogadta a játékosokat, akik zöld-fehér fényárban, füstgépek között sétálhattak be a medencepartra. Az utolsóként bevonuló Vogel Soma neve hallatán „megvadultak” a masinák – mintha érezték volna, hogy kulcsszerepe lesz a magyar válogatott kapusnak. Természetesen a szurkolók is kitettek magukért, látványos élőképpel fogadták kedvenceiket, a kifeszített molinón pedig arra kérték őket, írják tovább a történelmet.

Nos, jó esélyük volt rá, a B-csoport késő délutáni mérkőzésén ugyanis a Vámos Mártonnal felálló görög Olympiakosz ötméteresekkel legyőzte a spanyol Barcelonetát, így az FTC győzelemmel már az utolsó forduló előtt biztossá tehette négyes döntőbe jutását. A zsűriasztal mögött ülők laptopon nézték az izgalmas végjátékot, és Nyéki Balázs is értesült a másik eredményről – más kérdés, hogy aligha változtatott emiatt bármin is.

A magyar bajnok edzője az első negyedben felváltva tapsolt és rázta az öklét, csapata ugyanis hamar elérte az üzemi hőfokot, egymást érték a labdaszerzések és a blokkok. Csakhogy a Brescia is nagyon tud védekezni, a Pro Recco elleni Olasz Kupa-győzelem után már az sem legyintett Alessandro Bovo együttesére, aki esetleg abból indult ki, hogy pont nélkül áll a BL második csoportkörében. Középen azonnal beindult a „pofonofon”, de nem bántuk, mert sorra kapta a fórokat a Ferencváros, és bár nem sáfárkodott velük jól, Varga Dénes és Nagy Ádám azért átlőtte a zónát.

A Brescia viszont nem adta olcsón a bőrét, persze miért is adta volna, elvégre mindenféle kockázat nélkül vitte vásárra, biztos kiesőként már nem volt veszítenivalója. A második negyed elején Vincenzo Dolce váratlan villanással egyenlített, és néhány percre be is fagyasztotta az eredményjelzőt. A jeget Fekete Gergő törte meg, méghozzá szokásához híven irgalmatlanul nagy góllal, amit a másik 7-es, Vincenzo Renzuto rögtön megpróbált lemásolni, de hát Vogel Somát nem olyan könnyű meglepni. Fontos bravúr volt, ráadásul egy percre rá Dusan Mandics megduplázta az FTC előnyét, de a nagyszünetben ismét egy gól volt közte, 4:3-ra álltak a felek.

A lemezlovas az Amikor feladnád című Halott Pénz-sláger újragondolt változatával fokozta az amúgy sem lagymatag hangulatot, de a zöld-fehéreknek természetesen eszük ágában sem állt feladni – épp ellenkezőleg, a harmadik negyedet is nagy lendülettel kezdték. Az emberelőnyöket viszont sokszor túljátszották, a jónál is jobb lehetőséget kerestek, a gólzsák pedig csak nem akart kiszakadni, ami a Brescia fegyelmezettségét is dicsérte. A védekezés szerelmesei jól szórakoztak, Vogel halmozta a bravúrokat, az FTC-retesz pedig szinte tökéletesen zárt.

Dusan Mandics káprázatos ejtését villámgyors mozdulat előzte meg, az olaszok feje felett pedig gyülekeztek a sötét felhők, támadásban ugyanis látványosan szenvedtek, három negyed alatt öt gólig jutottak. Aztán a negyedik elején másfél perc alatt lőttek kettőt, 7:7-nél már a vezetésért támadhattak – a hazai kapufa kisegítette az ünnepeltet, amely Fekete révén újra lépéselőnybe került. Nagy Ádám villanása már a hab volt a tortán, a hátralévő időben ugyanis elsőrangúan védekezett az FTC, amely 9:8-ra legyőzte a Bresciát, és bejutott a négyes döntőbe.

Ennél szebben nem is alakulhatott volna a klub nagy napja – talán még a kaktusz is táncra perdült örömében.

Női vízilabda: Újpesti előny a bajnoki döntőben

Túl lelkesek voltak a játékosok az élvonalbeli női vízilabda-bajnokság döntőjének első mérkőzésén, ugyanis már percekkel a hivatalos kezdési időpont előtt készen álltak az első ráúszásra. Tévés meccsen viszont a kezdési időpont szent és sérthetetlen, így a Hajós-uszoda hangulatfelelőse betett még egy zenét – nagyjából ekkor éreztük azt, hogy el is dőlt a mérkőzés. Amíg a vendég ferencvárosi pólósok feszülten néztek maguk elé, addig az UVSE játékosai felszabadultan táncoltak a vízben – aztán abba sem hagyták a végső dudaszóig.

Noha először úgy tűnt, hogy a koncentráció lesz a kifizetődő, hiszen kétszer is vezetett az FTC, azonban gyorsan kiderült, hogy az UVSE ugyanolyan felszabadultan vízilabdázik, mint ahogyan a kezdés előtt mozgott. A zöld-fehérek 2:1 után sorozatban három akciógólt kaptak, miközben támadásban nem tudtak mit kezdeni a hazaiak védekezésével. A lila-sárgák megoldották a center körüli védekezést, megfogták a betöréseket, és emberhátrányban nem lehetett észrevenni, hogy eggyel kevesebben vannak. A ferencvárosiak meglepetéssel készültek, azonos létszámnál elővették a Szivós Márton-féle kapuba állós védekezést, ami elsőre még működött, másodikra azonban Faragó Kamilla kilyukasztotta a falat, úgyhogy a terv ment a kukába.

A második negyed is ferencvárosi góllal kezdődött, és bármilyen döbbenetes, ekkor volt utoljára szoros az állás. A zöld-fehérek továbbra is elszórták az emberelőnyeiket, a próbálkozásaik egyre görcsösebbé váltak, miközben az UVSE szárnyalt támadásban. Sorozatban négy gólt lőtt a hazai együttes, kettőt ötméteresből, kettőt akcióból, az utóbbiak közül kiemelkedett Varró Eszter elképesztő centerezése. A nagyszünetben 8:3-ra vezetett a hazai csapat, és gyakorlatilag el is dőlt a mérkőzés. Ha valaki ekkor lépett volna be az uszodába, a két edző viselkedéséből azelőtt kitalálhatta volna az állást: Gerendás György mindenkit lehordott, Benczur Márton pedig higgadtan magyarázott az övéinek.

A harmadik szakaszban megtört a sorminta, nem a ferencvárosiak lőtték az első gólt, Hajdú Kata megúszásgóljával már hat volt közte. Ennél tovább azonban nem nőtt a különbség, a vendégeknek ha nem is ment a játék, legalább küzdöttek becsülettel. Benczur a jelentős előny birtokában forgatta a csapatát, Gerendás pedig azért tett ugyanígy, mert kereste azt a felállást, amelyik legalább valamennyire működik. A nagy brusztolásban Varrót cserével, végleg kiállították a játékvezetők, a brutalitást reklamáló Gerendás pedig sárga lapot kapott. A zöld-fehéreknél legalább a kapuscsere bevált, Kiss Alexandra jól szállt be a meccsbe.

Az utolsó negyedre túl sok izgalom nem maradt, Magyari Alda négy kapott gólnál cserélte le magát bő két perccel a vége előtt, ami mindent elmond az UVSE védekezéséről és a ferencvárosiak nem létező támadójátékéról. A vége 12:6 lett, a lila-sárgák szerdán a Népligetben lezárhatják az egyik fél második győzelméig tartó párharcot – hatalmasat kell javulniuk a ferencvárosiaknak, hogy ez ne így legyen.

Női vízilabda: Az Eger van előnyben a bronzcsatában

A technika ördöge miatt csúszással kezdődött a bronzpárharc első mérkőzése Dunaújvárosban. A hangulatfelelős zenével oldotta a feszültséget, mire az Eger edzője, Sike József tréfásan táncra biztatta játékosait, de mire újrakezdték volna a bemelegítést a csapatok, megjavult a berendezés.

Hamar elkapták a ritmust a vendégek a vízben is, a rosszkéz-oldalon rendszerint megtalálták a rést az újvárosi pajzson – más kérdés, hogy olykor tiszta lövőhelyzetben is a centert, Parkes Rebeccát keresték, akire nagyon figyeltek a bekkek. Szilágyi Dorottya vezérként pólózott, hátul egymást érték a védések és a blokkok, Szellák Csenge mesteri ejtéseivel a harmadik negyed derekán már 8:4-re vezettek az egriek. Innen már nem volt visszaút a házigazdának, a fegyelmezetten védekező Eger 10:5-re győzött Dunaújvárosban, és szerdán saját közönsége előtt le is zárhatja a párharcot.

Kerékpár: Valter Attila 9. hellyel és egy eséssel kezdte a Giro d’Italiát

Ennél jobban aligha kezdhette volna idei háromhetesét Valter Attila.

A Giro d’Italia szervezői már az első napon egy kifejezetten eseménydús szakaszt szerettek volna, ezt pedig sikerült is megvalósítani. A három kategorizált emelkedőt tartalmazó etapon Tadej Pogacar meglehetősen visszafogott volt, olyannyira, hogy kiscsoportos sprintben végül csak a harmadik helyen zárt. A nyitószakaszt az ecuadori Jhonatan Narváez nyerte meg.

Valter Attila nem sokkal, egészen pontosan tíz másodperccel lemaradva kilencedikként ért célba.

„Most nem kellett néhány nap, hogy bemelegedjek. Elképesztően jól éreztem magam, sőt, még sose éreztem ennyire jól magam, nemhogy egy Grand Tour elején, talán semmilyen verseny elején. Azt érzem, megtérül az a sok munka, amit sikerült beletennem. Jó napom volt, viszonylag könnyen értem át az utolsó előtti, hosszú hegyen – értékelt az M4 Sport helyszíni stábjának Valter Attila, akit nagyon meglepett, hogy kevesen bírták ki a második kategóriás emelkedőt. – Az utolsó kis meredeken nagyon közel tudtam lenni az elejéhez. Próbáltam követni Pogacart, pici hiányzott hozzá és akkor akár a legjobb négybe is érhettem volna. De inkább motivált vagyok a következő napokra, nem pedig csalódott.”

Valter Attila elárulta, Filippo Ganna mögött helyezkedett, és mire végiggondolta, hogy az olasz időfutam-specialistának akár túl nehéz is lehet az utolsó emelkedő, addigra már le is szakadt, ezért kikerülte őt, és egy ideig tartani tudta a néhány méteres hátrányát, de a kétszeres Tour de France-győztes Pogacart utolérni nem egyszerű feladat.

„Tudtam, hogy jó lesz a mai nap. Ez egy érzés, amit nehéz megmagyarázni. A Liege-Bastogne-Liege egynaposon is tudtam, az nem az én napom lesz anélkül, hogy akárcsak egyet is belerúgtam volna a pedálba” – mondta Valter Attila, aki szerint a mostani szereplése nagy önbizalmat ad neki a folytatásra.

Ahogy elrajtolt a tegnapi 2. szakasz, a sprinterek ciklámen trikóját viselő, de a pontversenyben csak harmadik olasz Filippo Fiorelli nyomban támadást is indított, és négy honfitársával együtt hamar meglépett a főmezőnytől. A csoport legnagyobb előnye négy perc fölött volt, és Fiorelli az első két részhajrát megnyerve a sprinterek versenyében az élre is állt. A második sprint, 90 kilométer megtétele után Andrea Piccolo lendületből tovább is ment, ezzel pedig megbomlott a szökés egysége, utóbbit fogta meg utolsóként az addigra már apró darabokra szakadt főmezőny maradéka 6.5 kilométerrel a cél előtt – addig viszont történt egy s más.

Például Coggiola településén, 42.5 kilométerrel a cél előtt és négy kilométerrel a nap utolsó előtti emelkedőjének kezdete előtt Valter Attila és a dsm-s Kevin Vermaerke összeakadt egy enyhe útszűkületben, a magyar bajnoki trikóban tekerő Valter Attila és az amerikai is földre került. Hamar kiderült szerencsére, hogy egyiküknek sem esett baja, Ati gyors kerékpárcsere után folytatni is tudta a tekerést, s még az Oasi Zegna megmászása előtt csatlakozott a főmezőnyhöz.

Tizenegy kilométerrel a cél előtt aztán jött a kerékpársport műszaki faktora: Tadej Pogacar első defektet kapott, és egy kanyarban el is esett, az őt kísérő UAE-s csapatkocsi éppen csak meg tudott állni előtte. A fő esélyesnek tartott szlovén UFO nem ütötte meg magát, és azonnal kapott is új kerékpárt, ám így is közel fél perc lemaradást szedett össze a mezőnyhöz képest az Oropa emelkedőjének kezdete előtt. Felsejlett a legendás olasz bringás, Marco Pantani teljesítménye, amikor 1999-ben ugyanezen emelkedő elején leesett a lánca, ám visszarakta, és bő fél perc hátrányból nekivágva az emelkedőn, az 50 fős mezőny tagjait egyesével megelőzve, végül 21 másodperc előnnyel megnyerte a szakaszt.

Pogacar most hasonlót hajtott végre: két csapattársa bevárta és segítette, hogy hamarabb beérje a mezőnyt, majd 4.5 kilométerrel a vége előtt már a mezőny éléről indított elsöprő erejű támadást, amit néhány száz méternél tovább senki sem tudott követni, minek eredményeképp 27 másodperc előnnyel győzött, amivel átvette az összetett vezetést Jhonatan Narvaeztől.

Ami Valter Attilát illeti, bukása után még felért a mezőnyhöz, az utolsó emelkedő elején is ott volt, ám hat kilométerrel a vége előtt már leszakadt. Végül is közel hét perc hátránnyal az 55. helyen ért be a célba, ezzel összetettben is sokat esett vissza: a 43. helyről, 7 perc 18 másodperc hátránnyal várja a folytatást.

„Nem volt nagy sokk a bukás, gyorsan felpattanam, láttam, hogy a váltóm letört, ezért kerékpárt kellett cserélnem. Egymagam gyorsan felértem a mezőnyre, ez elég biztató volt, a végén egész sokáig, az utolsó hét kilométerig ott voltam, de azért nem esett kifejezetten jól, főleg a bukás után” – idézte az M4 Sportnak értékelő Valter Attilát az MTI. Elárulta: bár a csapat is azt mondta, elég odáig tartania magát az összetett menők csoportjával, szeretett volna minél tovább a kiemelt ember, a szakaszt hetedikként záró belga Cian Uijtdebroeks mellett lenni, hiszen hasonló a méretük, így gyorsan tudott volna kerékpárt adni neki szükség esetén, ám eddig tartott számára a nap.

„A tegnapi jó kezdés után picit balszerencsésebben alakult, de pozitív vagyok, szerintem jól fog sikerülni a verseny további része” – tekintett előre bizakodva Valter Attila.

Pogacar már rózsaszín trikóban nyilatkozva kiemelte: jól érzi magát, valóra vált az álma azzal, hogy magára ötlhette a Maglia Rosát, és hogy immár mindhárom Grand Tourról van etapsikere. Mint mondta, elégedett a teljesítményével és a lábaival, és izgatottan várja, hogy rózsaszín trikóban tekerhessen a következő napokban. Meglátása szerint csapata remek munkát végzett, még az előző napinál is jobbat: társai a bukásánál jól reagálva bevárták, jó tempóban vitték fel a hegyre, így tökéletes napot zárhatott.

A legjobb fiatalt illető fehér trikót Uijtdebroeks vehette fel, aki bizakodását fejezte ki az M4-nek, hogy ezt a szintet tudja majd tartani a háromhetes viadal végéig. Kiemelte vismás csapattársai munkáját, akik vigyáztak rá, és dolgoztak érte egész nap, mint mondta, örül, hogy a megkülönböztetett trikó viselésével visszaad nekik valamit cserébe.

Kerékpár: Vas Blanka remekelt a Vueltán

Vas Blanka segítőként az összetett 57. helyén végzett a női Vuelta a Espana országúti kerékpáros körversenyen, amelynek záró etapján az összetett győztes Demi Volleringért dolgozott.

A nyolcnapos Spanyol körverseny utolsó szakaszán vasárnap Madrid környéki 89.5 kilométeres táv és hegyi befutó várt a mezőnyre. Az SD Worx-Protime magyar bajnoka – aki két napig vezette az összetettet – a síkon diktált tempót kapitányáért dolgozva, majd 42 kilométerrel a cél előtt, munkáját elvégezve leszakadt a mezőnyről – csaknem fél óra hátránnyal az utolsó csoporttal (gruppetto) tekert a célba Vas Blanka.

A holland Vollering 6.5 kilométerrel a cél előtt indult meg a hegyen, sorra szakította le riválisait, s alig ötszáz méter múlva már egyedül tempózott. A második szakaszsikerét bezsebelő Vollering 2022-ben harmadik, tavaly második volt, az idén pedig diadalmaskodni tudott, ezzel a tavalyi Tour de France után pályafutása második nagy körversenyét nyerte meg. Az összetett mellett a hegyi pontversenyben is az élen végzett Vollering.

Túraautó: Michelisz Norbert felemás marokkói hétvégéje

A piros zászlókkal is tarkított pénteki időmérőn Yann Ehrlacher szerezte meg a pole pozíciót, így a francia versenyző várhatta az élről a piros lámpák kialvását Marokkóban, a TCR Világkupa idei második versenyhétvégéjének első futamán. Mellőle Santiago Urrutia indulhatott, míg az egyéni vb-összetettet vezető Michelisz Norbert a harmadik rajtkockába parkolhatta le a Hyundait. A negyedik helyről Néstor Girolami, az ötödikről pedig John Filippi vághatott neki a 36 körös versenynek.

Ehrlacher jól rugaszkodott el, és sikerült megtartania a vezetést, mögötte Urrutia, valamint Michelisz érkezett, vagyis változatlan sorrendben fordult el az első hármas, miközben a várt izgalmak elmaradtak, hiszen az előzetes várakozásokkal szemben probléma nélkül jött el a mezőny a rajtnál.

Noha az élmezőny szoros maradt, hiszen a top 3 egy másodpercen belül haladt egymáshoz képest, pozícióváltás nem történt sem ott, sem hátrébb. Több versenyző ugyanakkor kénytelen volt feladni a küzdelmet, aminek következményeként tizenkettőre zsugorodott a pályán maradók száma.

A frontvonalak megmerevedtek, a vonatozást végül Thed Björk törte meg, Esteban Guerrierit előzte meg, akit nem sokkal később Ma Csing-hua is maga mögé utasított. A svéd pilóta kemény manővere ugyanakkor nem nyerte el a sportfelügyelők tetszését, öt másodperces időbüntetéssel sújtották.

Az élen továbbra is viszonylag szorosan követte egymást az első hármas, mögöttük Girolami és John Filippi érkezett, igaz, utóbbi egyáltalán nem lehetett nyugodt, hiszen Azcona fenyegető közelségbe került hozzá. Az izgalmakat így az ötödik helyért vívott csata szolgáltatta a futam végén. A Hyundai spanyol versenyzője szorosan tapadt a vetélytársára, és többször is kinézett mögüle, majd három körrel a vége előtt sikeres offenzívát indított indított a francia ellen, és előrelépett a negyedik pozícióba.

Az élen a folytatásban sem történt változás: Ehrlacher elsőként szelte át a célvonalat Urrutia előtt, míg harmadikként Michelisz látta meg a kockás zászlót, aminek köszönhetően sikerült megtartania a vezetést az egyéni összetettben, igaz, előnye csökkent közvetlen üldözőivel szemben. A magyar versenyző 9 ponttal előzi meg Ehrlacher-t, míg a harmadik Urrutia lemaradása 17 pont a második futam előtt.

A negyedik Girolami lett, majd Azcona, Filippi, Ma, Björk, Guerrieri, valamint Taufik egészítette ki az első tízes sorát.

A pénteki időmérőn Ma Csing-hua szerezte meg a tizedik helyet Marokkóban, így ő várhatta a pole pozícióból a piros lámpák kialvását a részben fordított rajtrácsos második versenyen. Mellőle Esteban Guerrieri rugaszkodhatott el, a második sorban Dusan Borkovics és Julien Piguet foglalhatott helyet.

Az egyéni összetettet vezető Michelisz Norbert a nyolcadik, míg közvetlen üldözői: Néstor Girolami és Yann Ehrlacher a kilencedik és a tizedik helyről vághattak neki a 36 körös versenynek.

Ma jól jött el, és sikerült megtartania a vezetést, mögötte Guerrieri és Borkovics változatlan sorrendben fordult el, de hátrébb nagy volt a tülekedés és a lökdösődés, aminek az egyik vesztese Michelisz volt. Noha a Hyundai versenyzője először egy helyet esett vissza, szemmel láthatóan sérült az autója eleje, ami tempó- és pozícióvesztéshez vezetett. A magyar versenyző  hamarosan a tizennegyedik helyen találta magát, és csak az akkor negyedikként haladó Piguet kiesésének köszönhetően léphetett előre.

A hazai pályán versenyző Sami Taoufik eközben szép manőverekkel küzdötte magát előre, és a tizenötödik körben már Mikel Azcona mögött a hetedik pozícióban haladt, miközben Ehrlacher kénytelen volt feladni a versenyt, ami újabb, fontos előrelépést jelentett Michelisz számára a bajnoki összetett szempontjából.

Húsz kör elteltével Ma már közel három másodperccel előzte meg Guerrierit, mögöttük Borkovics, Girolami és John Filippi zárta az első ötös sorát, míg a hatodik pozícióért Taoufik támadta komolyan Azconát, és az egyik próbálkozása alkalmával hátulról el is találta az vetélytársát, amit fekete-fehér zászlós figyelmeztetést vont maga után. A marokkóit azonban ez sem fogta vissza, továbbra is szorosan tapadt a spanyol ellenfelére, és nemegyszer kinézett mögüle.

Az előzését ugyanakkor végül a szerencsének köszönhette, hiszen a 31. körben Azcona defektet szenvedett, amit követően a bokszutcába vezetett az útja egy gyors kerékcserére. A spanyol a tizenharmadik pozícióban tért vissza a nyomvonalra, aminek eredményeként Taoufik előrelépett a hatodik, míg hátrébb Michelisz a tizenegyedik helyre.

Ma eközben senkitől sem zavartatva haladt a győzelem felé, és a 35. körben leintett verseny az ő sikerével zárult. A kínai mellett Guerrieri és Borkovics állhatott fel a dobogóra, negyedikként Girolami látta meg a kockás zászlót, majd Taoufik, Marco Butti, Urrutia, Thed Björk és Mehdi Bennani tette teljessé az első tízes sorát.

Michelisz Norbert a tizenegyedik helyen látta meg a kockás zászlót, ami elegendő volt ahhoz, hogy megtartsa a vezetést az egyéni összetettben. A magyar versenyző 11 ponttal előzi meg Urrutiát, míg a harmadik Ehrlacher lemaradása 15 pont.

Folytatás június 6–8. között az Egyesült Államokban.

A kiemelt kép forrása: eurosport.hu