A hétvégén befejeződött az idei vízilabda-világbajnokság. Magyar szempontból a januári Európa-bajnoksághoz hasonlóan a dohai torna is felemásra sikeredett, de ezúttal teljesen megfordultak az eredmények: amíg a férfiak csúnyán lebőgtek (ráadásul címvédőként), addig a nők kis híján világbajnokok lettek. Most már a hölgyek is biztos olimpiai résztvevők, aminek nagyon örülhetünk, mivel pár hónapja még kissé kilátástalannak tűnt a csapat helyzete. Ugyanakkor nagy kérdés, hogy a férfiaknál fölmerült problémáknak mi a háttere, s mennyire simán lehet majd azokat megoldani az olimpiáig hátralévő öt hónapban.
Igen erősen indult 2024 a vízilabdázás világában, hiszen január első felében Zágrábban és Dubrovnikban a férfiak, Eindhovenben pedig a nők számára rendeztek Európa-bajnokságot, majd pedig február első felében Dohában a vizes világbajnokság keretében mindkét nem világversenyére került sor. A vb időpontja igen furcsa, hiszen általában páratlan években szokták megrendezni, de a katariak mindenáron szerették volna vendégül látni a Föld legjobb vizes sportolóit még ebben az évtizedben, miközben már 2029-ig megvannak a vb-rendezők. Az más kérdés, hogy különösen úszásban igen foghíjas volt a mezőny, már ami a nagy neveket illeti.
A vízilabdatornán szerencsére javarészt legerősebb kereteikkel vettek részt a csapatok, s ez különösen igaz volt azokra az együttesekre, melyek még nem harcolták ki az olimpiai részvételt, s nem akarták elszalasztani az utolsó lehetőséget, hogy kvótát szerezzenek.
Ebbe a kategóriába tartozott a magyar női válogatott is, amely a tavalyi fukuokai világbajnokságon a 6. helyen zárt, míg a januári Eb-n az 5. helyen végzett, s egyik eredmény sem ért olimpiai indulási jogot. Mivel a világbajnokság volt az olimpiai kvalifikáció utolsó eseménye, azaz Doha után már nem maradt szabad hely, így a mieinknek mindent erre, mármint a kvóta megszerzésére kellett föltenniük, hiszen amióta 2000-ben a női vízilabda fölkerült az ötkarikás játékok műsorára, a magyarok csak a legelső tornát hagyták ki, 2020-ban pedig legjobb eredményüket elérve bronzéremmel térhettek haza Tokióból.
Már csak emiatt is nagyon fontos volt, hogy a magyar válogatott megszerezze a kvótát. Az esély nem volt kicsi, mivel a vb-n eredetileg kiosztásra kerülő kettő olimpiai helyre a magyar és az olasz együttes pályázhatott a legnagyobb reménnyel az erőviszonyok alapján. Végül a dél-afrikaiak visszalépése miatt három helyet osztottak ki, így csak tovább nőtt annak valószínűsége, hogy csak meglesz az a kvóta.
A csoportkört nyugodtan sorolhatjuk a vicc kategóriába, mivel a 16 fős mezőnyben több olyan csapat is volt, amely kizárólag földrajzi elhelyezkedésének és a létszámemelésnek köszönhette kvalifikációját. Ilyen volt Szingapúr válogatottja is, melyet a mieink 39:2-re ütöttek ki. Gurisatti Gréta és Rybanska Natasa egyaránt 6-6 góllal járult hozzá a sikerhez, amely úgy jött össze, hogy csak a 3. negyedben kaptak a mieink két gólt. Ezt megelőzően a szintén nem túl acélos Új-Zéland 19:8-as legyőzése is abszolút papírformának számított, legfeljebb a kapott gólok száma miatt fanyaloghattunk, de első meccsnek azért nem volt rossz. Az utolsó körben jött az egyetlen erősnek mondható ellenfél Ausztrália személyében, de az a mérkőzés is viszonylag sima volt, hiszen a magyar lányok 13:9-es diadalt arattak, ezzel pedig megszerezték a csoport első helyét. Ez azt jelentette, hogy egyenesen a negyeddöntőbe jutottak, így picivel több pihenőidejük volt, mint a többi továbbjutónak.
A világbajnokság a várakozásoknak megfelelően érdemben a negyeddöntőtől kezdődött el, ahol rögtön a friss Európa-bajnok Hollandia került a mieink útjába. Végig igen kiélezett volt a mérkőzés, bár javarészt a magyar csapat vezetett, ám a hollandoknak jobban sikerült a második félidő, így 8:8 lett a rendes játékidő végeredménye. Jöhettek az ötméteresek, ahol csak a hollandok részéről volt hiba, így a mieink 5:4-re győztek, ezzel bejutottak az elődöntőbe, s matematikailag is bebiztosították olimpiai indulásukat, mivel a másik három továbbjutó korábban már kiharcolta a részvételt.
A fő cél tehát teljesítve lett, de ezek után már jogosan lehetett abban reménykedni, hogy akár egy fényes érem is összejön Dohában. Az elődöntőben Görögország volt az ellenfél, s egy újabb gigászi küzdelemre került sor. Jól mutatja a mérkőzés szoros mivoltát, hogy az összes negyed döntetlennel végződött, így nem meglepő, hogy itt is az ötösök döntöttek. Fortuna ismét a mieink kezét fogta meg, hiszen 4:2-re megnyerték a büntetőpárbajt, ezzel pedig már ott voltak a világbajnoki döntőben.
Abban a döntőben, ahol az az amerikai válogatott várt rájuk, amely kis túlzással egyeduralkodó volt az elmúlt másfél évtizedben a női vízilabdában, azonban a tavalyi világbajnokságon csak az 5. helyet tudta megszerezni – éppen a magyarok legyőzésével. Volt tehát miért revansot venni a tengerentúliakon, akiket a tokiói olimpia csoportkörében sikerült legyőzni, tehát pozitív emlékek is előjöhettek a lányok többségében, hiszen a mostani csapat gerince már a legutóbbi olimpián is ott volt.
Sajnos nem kezdődött jól a mérkőzés, mivel az amerikaiak gyorsan 3:0-ás előnyre tettek szert. A csapat küzdeni tudását mutatta azonban, hogy még az első nyolc perc letelte előtt sikerült 3:2-re fölzárkózni, majd ezt az egygólos hátrányt a második negyedben is sikerült megőrizni, így a fordulás után is teljesen nyílt maradt a küzdelem. Mindkét csapaton érződött a nagy tét, hiszen mégis csak egy világbajnoki döntőről van szó, amit mindenki meg akar nyerni. A harmadik negyedben rengeteg amerikai és magyar helyzet is kimaradt, s a nyolc perc egyetlen gólját a mieink szerezték, ezzel 3:3-ra alakult az állás.
Az utolsó negyedet sajnos ismét az ellenfél kezdte jobban, amely 8:5-re el tudott lépni, ezzel eldöntve a mérkőzés és a világbajnoki cím sorsát. A magyarok azonban itt sem adták fel, későn indított fölzárkózásuk azonban csak a 8:7-es vereséghez volt elég. Az Egyesült Államok tehát megszerezte 8. világbajnoki címét, a magyar válogatott viszont az elmúlt évek gyengécske szereplése után, amihez az idei Eb-n elért 5. hely is csatlakozik, most ezüstéremmel térhetett haza, ami egy kellemes meglepetés még akkor is, ha a döntőben egyébként volt esély a győzelemre azután, hogy háromgólos hátrányból sikerült fölállni.
Összességében véve a legfőbb cél, az olimpiai részvétel kiharcolása sikerült, így ez az ezüstérem mondhatni, már csak hab a tortán. Az év csúcseseménye úgyis az olimpia lesz, s ezek után akár a végső győzelemre is esélyes lehet a magyar válogatott. Az olimpiáig azonban még több mint öt hónap van hátra, úgyhogy addig még sok víz fog lefolyni a Dunán, de az alapok úgy néz ki, hogy megvannak egy ottani szép szerepléshez is.
Nagyot buktak a férfiak
A férfi válogatott címvédőként érkezett Dohába, hiszen Fukuokában óriási küzdelemben, egy drámai büntetőpárbaj megnyerésével sikerült megszerezni a világbajnoki címet, egyben az olimpiai kvótát is. Az Európa-bajnokságon a 4. helyen zárt az alaposan fölforgatott együttes, így a vb előtt inkább tőlük remélhettünk nagyszerű eredményt, akár címvédést is.
A csoportkör itt sem volt túlságosan nehéz, hiszen Románia ellen 15:8-ra, Kazahsztán ellen pedig 28:1-re sikerült győzni. Egyedül az Olaszország elleni mérkőzés ígérkezett keménynek, s az is volt, hiszen a mieink csak ötméteresekkel tudták legyőzni a taljánokat, visszavágva ezzel az Eb bronzmérkőzésén elszenvedett vereségért. A magyar csapat tehát itt is csoportgyőztes lett, vagyis egyenesen a legjobb nyolc közé jutott, ahol egy olyan ellenfél várt rá, amelynek a középdöntőn is túl kellett jutnia.
Az ellenfél végül Franciaország lett, melynek válogatottja sokáig sehol sem volt, az utóbbi tíz évben viszont több nagy tornára, közte a 2016-os riói olimpiára is el tudott jutni, úgyhogy nem lehetett teljesen félvállról venni őket, még akkor sem, ha egyébként minden szakértő magyar győzelmet várt ettől a párharctól. A csoportkör során már érződött, hogy a gallok nem gyengék, mert a tavalyi vb-ezüstérmes görögöktől csak egyetlen góllal kaptak ki, a középdöntőben pedig Ausztráliát győzték le, holott ott is előzetesen inkább az ellenfél tűnt erősebbnek.
A magyar-francia negyeddöntő viszont úgy kezdődött, ahogy azt várhattuk. A mieink gyorsan elléptek ellenfelüktől, az első negyed után 4:2, a második negyed után pedig már 7:3 volt az állás. A harmadik nyolc perc során 8:4 is állt az eredményjelzőn, ám onnantól kezdve totális rövidzárlat állt be a magyaroknál. A franciák a harmadik negyedben megfelezték hátrányukat, majd az utolsó nyolc percben megfordították a mérkőzést, mivel ilyen rövid idő alatt öt gólt is berámoltak a magyar kapuba. Erre a mieinknek csupán kétszer volt válaszuk, így 11:10-re Franciaország nyerte meg a mérkőzést és az egész világ döbbenetére bejutott a legjobb négy közé.
A sikerben nagy szerepe volt Thomas Vernoux-nak, aki egymaga öt gólt szerzett, de a magyar csapat kvázi teljes lefagyása is nagyban kellett ehhez a nem mindennapi fordításhoz, amihez foghatót előzetesen legfeljebb a mieinkkel egy szinten lévő csapatoktól vártunk volna. A franciák azonban úgy tűnik, nagyon elkapták azt a bizonyos fonalat Dohában, így történetük során először jutottak a világ négy legjobb csapata közé. Ez a francia válogatott a januári Eb-n még csak a 9. helyen végzett, a tavalyi vb-n pedig 6. volt, most viszont a döntőbe jutástól is csak az elbukott büntetőpárbaj választotta el Horvátországgal szemben. Végül a 4. helyen zártak, ami történetük legjobb vb-eredménye, s nem mellesleg kiharcolták az olimpiai részvételt is, így akár ott is meglephetik a világot, bár ezek után nyilván mindenki nagyon készülni fog rájuk is.
Ami a magyar válogatottat illeti, a mieinknek a megdöbbentő kiesés után az 5. hely elérése maradt a maximális cél, ám végül ezt sem sikerült elérni, ugyanis az utóbbi években kissé visszaesett Szerbia ellen 11:10-es vereséget szenvedtek Zalánki Gergőék, így a 7. helyért játszhattak Montenegróval. Annak a mérkőzésnek a nagy részében a mieink vezettek, de végül csak ötméteresekkel sikerült győzni, így a 7. hely lett a magyar csapaté. Mondani sem kell, hogy a tavalyi vb-cím és az idei Eb-4. hely fényében óriási csalódás ez a szereplés, ráadásul több játékos elmondása alapján nem volt meg a teljes összhang az öltözőben, mivel voltak problémák a játékosok között, s talán a szakmai stáb sem tudott mindig közös nevezőre jutni velük. Az olimpiáig hátralévő öt hónapban lesz idő rendezni a fölmerült gondokat, s remélhetőleg ez sikerülni is fog, mert a csapat 2008 óta nem nyert olimpiát, s éppen itt lenne az ideje ismét a világ tetejére fölülni, mivel a vízilabdában az olimpia a legrangosabb esemény, hiszen ezt csak négyévente rendezik meg, tehát aki megszerzi az aranyérmet, annak jókora dicsőség fog járni.
Reméljük, hogy az olimpián mind a két magyar válogatott tisztességesen fog szerepelni, mert jó lenne legalább a tokiói kettős bronzérmet megismételni, de nem volna kár, ha ennél fényesebb érmek jönnének össze. Ez a furcsa időpontban rendezett világbajnokság sok mindenre rávilágít mindkét együttes szempontjából, s most már az a kérdés, hogy a szakmai stábok milyen válaszokat tudnak majd adni a fölmerülő problémákra, s azokra a területekre, ahol még lehet és kell is fejlődni. A góllövés egyik gárdának sem esik nehezére, inkább a védekezés terén látok problémákat, amelyekkel foglalkozni kell a következő hónapokban. Remélhetőleg az öt hónap elég lesz erre.
A kiemelt kép forrása: eurosport.hu