
Új sorozat kezdődött a közelmúltban a Sportudvaron: Zöld Olimpia címmel egy olyan cikkszéria jelenik meg az olimpiáig hátralévő időszakban, amelyben a nyári olimpiai sportágaknak a környezetvédelem és a fönntarthatóság terén tett vagy nem tett erőfeszítéseit fogjuk górcső alá venni. Elsősorban a nemzetközi szövetségek munkásságán keresztül fogjuk megvizsgálni, hogy melyik sportág mennyire van elköteleződve a zöldebb működés mellett. A sorozat harmadik cikkében az általunk talán kevésbé ismert, de évtizedek óta ötkarikás sportágnak minősülő íjászat zöld vállalásait mutatjuk be.
Ahogy arról az atlétikáról és a labdarúgásról szóló cikkben is említést tettem, az elsősorban vagy kizárólag szabadtéren űzhető sportágak különösen ki vannak téve a klímaváltozás szélsőséges hatásainak, de ezen túl a hulladékgazdálkodás és egyáltalán az erőforrások felhasználása, kiaknázása terén is bőven akadnak olyan feladatok, amelyeket meg kell oldani annak érdekében, hogy megfeleljenek a fönntartható fejlődés és a környezetvédelem követelményeinek.
Ezekhez a sportágakhoz csatlakozott az íjászat is, melynek világszövetsége (WA) csatlakozott az ENSZ Sport a Klímaakcióért elnevezésű kezdeményezéséhez és aláírta a Klímasemlegességet most! elnevezésű kiáltványt. Ezzel a szövetség és lényegében az egész sportág hivatalosan vállalta, hogy a 2019-es szinthez képest 2030-ig megfelezi üvegházhatásúgáz-kibocsátását, 2040-re pedig karbonsemleges működést fejt ki, azaz csak annyi szén-dioxid és egyéb, az üvegházhatást fokozó elem keletkezhet a mindennapi működés és a versenyek rendezése során, amelyet teljes mértékben kompenzálni tudnak. A szövetség állítása szerint 2020 óta minden elkerülhetetlen karbonkibocsátását kompenzálta.
A fönntartható fejlődés keretében a WA igyekszik az élelmiszereket és az íjászathoz szükséges felszereléseket a verseny helyszínének függvényében helyi termelőktől, gyártóktól beszerezni, s a nemzetközi versenyeken induló íjászoknak is törekedniük kell arra, hogy ha nem is helyben gyártott felszereléssel vesznek részt a tornán, lehetőleg olyan felszerelést hozzanak magukkal otthonról, amelyet többször is újra föl lehet használni, mert már ezzel is nagyban hozzá tudnak járulni a fönntarthatóbb működéshez.
Nagyban pörög a hulladék-újrahasznosítás
Napjainkban percenként 1 millió darab műanyag palackot gyártanak a világon – ez az érték közel 20%-al haladja meg a 2021-es szintet. Egészen megdöbbentő ez a statisztika, de ha belegondolunk abba, hogy egy áruházban mennyi kicsi és nagy italos, esetleg vegyszeres palack tornyosul egymásra, s hozzátesszük, hogy több mint 200 országban több mint 8 milliárd ember él a Földön, akkor már annyira nem is hangzik soknak. Pedig az. Világszerte egyre több problémát okoz a tengerek, óceánok, valamint az erdők és egyéb zöldfelületek műanyag-hulladékokkal való szennyezettsége, ami ellen tenni kell.
Az Íjász Világszövetség a maga részéről mindent megtesz azért, hogy minél kevesebb műanyag palackot használjon föl, s amit fölhasznál, azt is lehetőleg újrahasznosítsa, mert ezzel csökken a szemét mennyisége és pénzt is meg lehet spórolni. Csakhogy szemléltessük, mekkora problémát jelentett régebben a szövetségnek a hulladék mennyisége, elég annyit említeni, hogy egy világkupa-versenyen átlagosan 10 000 darab palack került fölhasználásra.
A 2017-es világkupa-sorozat berlini állomásán a helyi szervezőkkel együttműködve műanyagpalack-visszaváltási rendszert működtettek, aminek keretében a sportolók, edzők, nézők leadhatták kiürült flakonjaikat az önkénteseknek, akik újrahasznosítás céljából gyűjtötték ezeket. A rendszernek nem csupán az volt a célja, hogy kevesebb hulladékot kelljen feldolgozni (kvázi elégetni), hanem az is, hogy az íjászat szereplői és az íjászversenyek látogatói felelősebben bánjanak a műanyag palackokkal.
Az akkreditációs folyamat során a sportolók és az edzők, illetve a verseny lebonyolításáért felelős hivatalos személyek (bírók, ellenőrök stb.) két befizetési zsetont kaptak, amelynek segítségével a helyszínen fölállított három palackgyűjtő állomáson a leadott palackok után legfeljebb kettő darab újrahasznosított flakont kaptak, amelyet helyben meg is tölthettek friss vízzel, mert természetesen az utántöltés is fontos szempont volt ezeknél az állomásoknál.
A résztvevők csak egy új palackot kaptak, ha beadtak egy üreset, de már ez is segített csökkenteni a felhasznált palackok mennyiségét, és biztosította, hogy a palackok újrahasznosításra kerüljenek a műanyag hulladékok között.
Ez az egyszerű kezdeményezés nagyobb tisztaságot eredményezett a versenyhelyszínen, ami pozitív benyomást váltott ki a nézőkből és a sajtóból is, csökkentek a hulladékkezeléssel összefüggő költségek (ezen a téren mai árfolyamon közel egymillió forintot sikerült spórolni), s a résztvevőknek is kevesebb pénzt kellett költeniük, hiszen nem kellett elmenni a boltba vizet venni. Az összegyűjtött palackok közel 100%-át sikerült újrahasznosítani és a sportolók körében nagy népszerűségnek örvendett ez az akkor újnak számító megoldás, hiszen nagy többségük szívesen vett részt ebben a folyamatban.
„Az íjászat egy kültéri sportág, ezért a mi felelősségünk, hogy amit tudunk, azt megtegyük a környezet megóvása érdekében. Bárhol készek vagyunk zöld megoldásokat alkalmazni, hogy elérjünk céljainkat. Azzal, hogy saját versenyeinken csökkentettük a műanyag hulladékok mennyiségét, már önmagában sem jelentéktelen mértékben járult hozzá a zöldebb működés eléréséhez, de mi lesz akkor, ha világszerte sportesemények tízezrein fogják követni ezt a példát?” – mondta Tom Dielen, a WA főtitkára.
Természetesen a berlini világkupán bemutatkozó rendszer nagy sikerét követően ma már minden helyszínen alkalmazzák ugyanezt a megoldást.
A nemzetközi szövetség székhelye is egyre zöldebb
Ahogy az elején is leírtam, az Íjász Világszövetség nem csupán az általa szervezett versenyeken igyekszik minél fönntarthatóbban és környezettudatosabban működni, hanem mindennapos működését is a zöld irányba tolja el.
2016 őszén nyílt meg a svájci Lausanne városában a szövetség új élményközpontja, amelynek építésénél figyelembe vették a fönntarthatósági szempontokat. A WA a várossal kötött megállapodás értelmében azért cserébe kapta meg az építkezéshez szükséges földterületet, hogy azon annyi napelemet is telepítsen, ami nem csak az élményközpont, hanem a település áramszükségletét is nagyban fedezni tudja. Gyakorlatilag egy komplett napelem-parkot is meg kellett valósítani.
Az élményközpont tetején 569 darab napelem működik, melyek évente 155 000 kilowattóra mennyiségű elektromos áramot tudnak előállítani, ami nagyban hozzájárul a helyi megújulóenergia-termelés növekedéséhez is. A napelemek használata 46 tonna potenciális szén-dioxid-kibocsátás megelőzését tette lehetővé az intézmény működésének első évében, s gyaníthatólag (bár erről pontos adat nem áll rendelkezésre) azóta is hasonló lehet az éves mérték ezen a téren.
Az élményközpont fűtését és hűtését 19 geotermikus kútból oldják meg. A hideg hónapokban ezek a kutak hőt pumpálnak a mélyből az épület belső tereibe, a meleg hónapokban pedig ezek segítségével, no meg szellőztetéssel lehet szabályozni a létesítmény hűtését. Az év egésze során a kutak 18 Celsius-fokos hőmérsékletet biztosítanak a gyakorlótermekben, ezáltal a fűtési és hűtési költségek is alacsonyabbak, mint ha távfűtést, gázfűtést, illetve nagy áramigénnyel bíró légkondicionálókat kellene alkalmazni.
Az épület külső homlokzata fából készült lamellákból áll, amelyeket úgy terveztek, hogy hasonlítsanak az élményközpontot körülvevő erdő fáihoz. A szövetség az építkezés során előírta a kivitelező számára, hogy a födémnek legalább felerészben újrahasznosított betonból kell állnia.
A tetőn nem csak napelemek vannak, mert kialakítottak több ún. zöldtetőt, amelyek a napelemek közötti térben élőhelyet biztosítanak pl. a madaraknak és különböző rovarfajoknak, de abból a szempontból is jó, hogy segíti az épületnek környezetébe való minél jobb beleolvadását. A zöldtető alkalmas a csapadékvíz összegyűjtésére is, amelyet föl lehet használni locsoláshoz, aminek köszönhetően csökken a vezetékes víz felhasználásának mértéke is, illetve zajcsökkentő hatással is bír.

A helyi potenciális hatások mérséklése és különösen a területre jellemző biodiverzitás megőrzése érdekében az élményközpontot az eredetileg tervezett helytől mintegy öt méterrel arrébb emelték föl, hogy sem az építési munkálatok, sem aztán a központ működése ne zavarja azt a meglévő ökológiai folyosót, melyet a helyi élővilág útvonalként használ.
A kivitelezés során mindössze kettő darab fát kellett kivágni, ám ezek helyett 21 új facsemetét ültettek el.
Mára teljesen világossá vált, hogy a lausanne-i élményközpont valóban zölden működik, hiszen komoly energia-megtakarítást lehetett elérni, ami jót tett a szövetség, de alighanem a helyi lakosság nagy része pénztárcájának is, hiszen ahogyan említettem, az 569 darab napelem Lausanne városának árammal történő ellátásához is nagyban hozzájárul, ami olcsóbb megoldás, mintha fosszilis energiaforrásból származó árammal kellene világítani, akár fűteni. Napjainkban pontosan tudjuk, hogy a fosszilis energiahordozók ára mennyire ingatag tud lenni ilyen-olyan okokból, így ez a megoldás ezekkel a nemkívánatos jelenségekkel szemben is megvédi az íjászok nemzetközi élményközpontját.
Összegzésképpen kijelenthető, hogy az íjászatról ugyan nem sokat hallunk itthon, de a környezetvédelem és a fönntarthatóság terén az élmezőnybe tartozik a sportágak között.
A kiemelt kép forrása: mitsportoljak.hu