A hátunk mögött hagyott hétvégén került sor a Mastersre. A profi darts éveleji meghívásos versenyén a világranglista első 24 helyezettjéből 23-an + egy beugró játékos vehetett részt. Több nagyon sima mérkőzés mellett akadtak izgalmas csaták is. A döntő sokáig szoros volt, ám a végét Stephen Bunting bírta jobban, aki élete első major tornáját tudta megnyerni a profik között, míg Michael van Gerwen ismét kikapott egy nagy verseny fináléjában.
2013 óta rendezik meg minden év elején a Masterst. Kezdetben a világranglista első 16 helyezettjét hívta meg a PDC erre a tornára, 2022 óta azonban már a papíron legjobb 24-et hívják meg Milton Keynes-be. Idén két okból sem mondhatjuk azt, hogy valóban a legjobb 24 volt ott ezen a versenyen: az egyik ok, hogy a világranglistán 5. Gerwyn Price családi okokra hivatkozva visszalépett a tornától, s mivel a 25. helyen álló José de Sousa nem tudott volna rövid idő alatt elrepülni Portugáliából Nagy-Britanniába, így a 26. helyen jegyzett Daryl Gurney ugrott be Price helyére. A másik ok pedig az, hogy a világ 24 legjobb formában lévő játékosa közé tartozik Luke Littler is, ám az angol kissrác a 31. helyen áll a világranglistán, így nem került be a mezőnybe.
Ettől függetlenül magas színvonalra lehetett számítani még annak ellenére is, hogy a topjátékosok közül bizony sokan elég gyenge formában vannak hosszabb ideje. Elég csak Peter Wrightot említeni, aki egy éve keresi régi önmagát, de ide sorolható az édesapja tavaly júliusi halála óta visszaesett Jonny Clayton és a World Matchplay megnyerése óta szenvedő Nathan Aspinall is.
Wright 8. kiemeltként csak a legjobb 16 között kapcsolódott be a küzdelmekbe, s ha már így tett, akkor Krzysztof Ratajski ellen 10:8-as győzelmet aratott, amivel hosszú nyeretlenségnek vetett véget. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy Wright már 7:1-re is vezetett, azaz majdnem teljesen leadta nagy előnyét, ám a rutin átsegítette a nehézségeken. Az már más kérdés, hogy a negyeddöntőben megint egy bántóan sima vereség következett, amiből oly’ sokat elszenvedett Snakebite az utóbbi hónapokban, hiszen Stephen Bunting 10:2-re ütötte ki.
Clayton a világranglista 9. helyezettjeként már a legjobb 24 között érdekelt volt, s az említett Krzysztof Ratajski ellen viszonylag sima vereséget szenvedett, így a Premier League-ből kihagyott walesi vesszőfutása tovább folytatódik.
Nagy kérdőjel volt a hónapok óta vállsérüléssel bajlódó Dirk van Duijvenbode is és bizony sokáig úgy tűnt, hogy a holland Ryan Searle ellen is vesztesen hagyja el a színpadot, ám óriási küzdelemben 6:5-re legyőzte angol ellenfelét, így bejutott a legjobb 16 közé. Ott aztán Nathan Aspinall verte 10:4-re, vagyis a Padlizsánfiú változatlanul nincs nagy formában, de legalább volt neki is egy győzelme, mint Wrightnak.
Ami Aspinallt illeti, neki egészen jól sikerült ez a torna, hiszen eljutott az elődöntőig. A legjobb 16 közötti sikerét követően a negyeddöntőben Daryl Gurneyt verte 10:9-re a torna legszorosabb mérkőzésén. Utána azonban az elődöntőben 11:1-es zakóba szaladt bele Bunting ellen, de arról a mérkőzésről lentebb még bővebben is szó fog esni.
Ami a végső győzelemre esélyesnek tartott dartsosokat illeti, Michael Smith és Rob Cross számára is ideje korán véget ért a Masters, mert mindketten első mérkőzésükön kikaptak. Smitht az utóbbi hónapokban szintén gyengélkedő, ám most egészen jól teljesítő Dimitri van den Bergh ejtette ki 10:6-os győzelemmel, míg Cross útját Damon Heta állta, aki 10:8-cal jutott a legjobb nyolc közé.
A címvédő Chris Dobey a legjobb 24 között 6:3-ra verte Andrew Gildinget, ám a nyolcaddöntőben 10:4-es vereséget szenvedett Michael van Gerwentől, így biztossá vált, hogy folytatódik az a 2020 óta tartó sorozat, hogy minden évben más játékos nyeri a Masterst, senki sem képes megvédeni címét.
A világbajnok, világelső és a legutóbbi öt major tornából négyet megnyerő Luke Humhpries számára is a legjobb 16 jelentette a végállomást, mivel 10:7-re kikapott Stephen Buntingtól. Humphries utoljára a tavalyi UK Openen esett ki a legjobb 16 között, azóta csak ennél jobb eredményeket ért el minden nagy tornán.
Amíg a nyolcaddöntők többnyire szoros, izgalmas mérkőzéseket hoztak (a nyolc meccsből négy is 10:8-as végeredményt hozott, valamint volt 10:7-es és 10:6-os eredmény is), addig a negyeddöntők közül két találkozó is nagyon sima lett: Bunting ugyebár 10:2-re verte Wrightot, van Gerwen pedig 10:4-el búcsúztatta Dave Chisnallt. A már említett 10:9-es Aspinall – Gurney mérkőzésen kívül még van den Bergh és Heta feszült egymásnak, s 10:7-re a belga nyert.
Az elődöntőben Bunting Aspinallal, van Gerwen van den Bergh-gel csapott össze. Mostanában nem ritka, hogy egy major tornán az elődöntők bántóan simára sikerednek, hiszen a világbajnokságon Luke Littler 6:2-es, Luke Humphries 6:0-ás szettaránnyal nyerte meg a döntő előtti mérkőzését. Ami a legek szintjét illeti, Littler 22:14-re győzte le Rob Crosst, Humphries pedig 18:7-re verte Scott Williamst. Azért érdemes a legekről is említést tenni, mert a Masters 11 nyert legig tartó elődöntői közül az egyik 11:1-es, a másik 11:2-es végeredményt hozott, tehát még simábbak voltak a finálét megelőző mérkőzések a mostani alkalommal.
A 11:1-es győzelmet Stephen Bunting érte el, aki 1:1 után zsinórban tíz leget nyert meg Nathan Aspinall ellen, s abszolút megérdemelten jutott be a döntőbe. Aspinallnak semmi ellenszere nem volt a fantasztikus napot kifogó Buntinggal szemben. A másik elődöntőben Michael van Gerwen már 8:0-ra is vezetett Dimitri van den Bergh ellen, ám a belga eggyel több leget tudott nyerni, mint Aspinall, azaz “csak” 11:2 lett a vége, de egy major elődöntőhöz ez sem éppenséggel a legméltóbb eredmény.
Ilyen előzmények után érkeztünk el a döntőhöz. Bunting ritkán tudta megverni van Gerwent, így bőven volt miért revansot vennie a hollandon, pl. a világbajnokság nyolcaddöntőjében elszenvedett 4:0-ás vereségért is. Bunting pedig revansot vett. Az élete első PDC-majordöntőjét játszó, amatőr világbajnok angol ugyanis végig vezette a mérkőzést, s akkor sem esett pánikba, amikor van Gerwen brékelni tudta. Az utolsó szünetben még 8:7 volt az állás Bunting javára, ám az utolsó három játékot ő tudta megnyerni, így 11:7-es sikerével megnyerte élete első major tornáját a profik között is. Bunting 2021 júliusa után játszhatott egyáltalán döntőt PDC-eseményen, tehát ebből a szempontból is rengeteg kő gurulhatott le a szívéről, s az ebből fakadó felszabadultság, valamint a végig remekül működő koncentráció és azért picit van Gerwen nem éppen acélos játéka is hozzájárult ehhez a Bunting pályafutásában mérföldkőnek számító győzelemhez.
BUNTING HAS FINALLY DONE IT! 🏆
— PDC Darts (@OfficialPDC) February 4, 2024
STEPHEN BUNTING DEFEATS MICHAEL VAN GERWEN TO WIN HIS FIRST EVER PDC TELEVISED TITLE!
IT'S TIME TO GO BUNTING MENTAL! pic.twitter.com/umVO7RJ3jJ
Nem csodálkozhatunk azon, hogy a mérkőzés után kissé elérzékenyült, hiszen tíz éve van a PDC-ben és bizony nagyon sokat kellett dolgoznia azon, hogy a 2014-es berobbanás után, amikor csomó nagy tornán tudott újoncként nagyszerű eredményeket produkálni, ám a 2015-ös gyenge Premier League-szereplést követően évekig csak önmagát kereste, most eljusson a csúcsra. Már tavaly is lehetett érzékelni nála, hogy valami nagyon összeállt, amiben talán szerepe van annak, hogy a korábbi 11 grammos ultrakönnyű nyilak helyett átlagosnak mondható 18 grammos dárdákkal dobál, mert a nyílcsere óta magabiztosabb lett. Ezzel párhuzamosan a közösségi médiában is egyre nagyobb népszerűségnek örvend megnövekedett aktivitásának köszönhetően, így bizonyára ez is segítette őt abban, hogy ezt a tornagyőzelmet elérje.
Zárásként egy statisztikát hoznék ide: Stephen Bunting vasárnap a három mérkőzését 32:10-es legaránnyal nyerte meg, ami egészen elképesztő mérlegnek számít. Ehhez még hozzátehetjük azt is, hogy a szombati nyolcaddöntőben Luke Humphriest győzte le. Ezek alapján is egyértelműen ő volt ennek a hétvégének a legjobbja.
Stephen Bunting győzelmével ért véget tehát az idei Masters. A következő nagy torna a UK Open lesz, amelyre március 1. és 3. között kerül sor.
A kiemelt kép forrása: Getty Images