Befejeződött a minap az idei férfi kézilabda Európa-bajnokság, amely történelmi magyar eredményt hozott. Nemzeti csapatunk sosem végzett még az első ötben kontinenstornán, most viszont sikerült megszerezni az 5. helyet. A legtöbb mérkőzésen remek teljesítményt nyújtó együttes megérdemelte ezt a helyezést, bár annyit azért nem árt hozzátenni, hogy úgy lett meg ez az 5. hely, hogy még maradt is a fiúkban. Az alábbiakban értékelem a magyar válogatott szereplését.
Azzal a céllal futott neki a magyar férfi kézilabda-válogatott a január 10-én kezdődött németországi Európa-bajnokságnak, hogy legalább a csoportból való továbbjutás meglegyen. Miután a mieink a tavalyi világbajnokságon kiharcolták az olimpiai selejtezőben való részvétel jogát, ezért nem volt hatalmas teher a játékosok, no meg Chema Rodriguez szövetségi kapitány vállán. A cél az volt, hogy minél jobban összekovácsolódjon a megfiatalított gárda, hogy aztán az olimpiai selejtezőn jó esélyekkel lehessen indulni a kvótáért.
Nem állíthatjuk, hogy Fortuna nagyon fogta volna a mieink kezét a csoportkör sorsolásakor, hiszen az Izland – Szerbia – Montenegró hármas egyik tagja sem tűnt annak a pofozógép kategóriának, s ahogy az eredményekből látható is, nem is volt így. A csoportból az első kettő jutott tovább a középdöntős csoportkörbe, vagyis legalább kettő győzelem szükségeltetett a biztos továbbjutáshoz.
Amennyiben 5-10 évvel korábban lennénk, akkor azt mondhatnánk, hogy Izland ellen nagy bravúr volna a győzelem, ám az északi ország válogatottja kissé meggyengült az utóbbi években, ezáltal azt lehetett mondani, hogy a négy csapat közel azonos esélyekkel pályázott a továbbjutásra.
Az első mérkőzésen Montenegró volt az ellenfél. Az esélyességet tekintve a mérleg nyelve inkább a magyarok felé billent, ám az első félidőben nem sikerült komolyabb előnyt kialakítani, ellenben sikerült a két-háromgólos fórt a 30 perc végére teljesen leadni, így 14:14-gyel fordultak a csapatok a 2. félidőre. Ott aztán szintén javarészt a magyar válogatott vezetett, ám a montenegróiak végig ott voltak a mieink nyakán, s egészen a végső dudaszóig nyitott volt az összecsapás. Végül az utolsó perceket jobban bírták a magyar játékosok fejben és testben is, így 26:24-re sikerült győzni. Magyar részről Bánhidi Bence és a nemzeti csapatba kisebb kihagyás után visszatérő Lékai Máté teljesítménye kiemelendő, hiszen előbbi hat, utóbbi öt gólt dobott, de a két kapus: Bartucz László és Palasics Kristóf több remek védése is kellett ehhez a sikerhez. Azok, akik az Eb előtt amiatt aggódtak, hogy mi lesz a védelemmel a tornát önként kihagyó Mikler Roland nélkül, azok megnyugodhattak, mert két olyan portás került a keretbe, akikre szintén lehet számítani kiélezett helyzetekben.
A jó kezdés tehát megvolt, de legalább ennyire nehéz meccsre volt kilátás Szerbia ellen is, már csak abból a szempontból is, hogy a déli szomszédok döntetlent játszottak Izlanddal, így biztosra vehető volt, hogy a mieinket is alaposan meg fogják izzasztani. Ez így is történt. A szerbek kezdték jobban a mérkőzést, akadt, hogy kettő góllal is el tudtak lépni, ám ennél nagyobb előnyük sem nekik, sem a magyaroknak nem volt az első harminc percben. A játékrész második felét a mieink bírták jobban, így a félidőben 14:13-as magyar vezetést jegyezhettünk föl. A fordulás után kezdetben fej-fej mellett haladtak a csapatok, de az előny mindig a magyar együttesnél volt. A félidő derekán négy góllal is el tudtak lépni Lékaiék, így egyre közelebb volt az újabb győzelem, ami lényegében a továbbjutást jelentette volna. Az utolsó percekre azonban talán túlságosan is leeresztettek a fiúk, amire majdnem ráfáztak, de végül 28:27-re sikerült megnyerni ezt a mérkőzést is, így szinte biztossá vált, hogy a magyar válogatott ott lesz a középdöntőben. Ennek a meccsnek is Bánhidi Bence volt az embere, aki kilenc gólt szerzett.
Az utolsó fordulóban Izland ellen sem számíthattunk könnyű mérkőzésre, főleg, hogy az északiak továbbjutása még nem volt biztos. Itt is úgy alakult az első félidő, mint az előző két meccsen, azaz hol az egyik, hol a másik, de inkább a magyar csapat vezetett egy-két góllal. A szünetben kettővel vezettek a mieink, pedig nem sokkal a félidő vége előtt volt közte négy is. Ami késik, nem múlik – ez a közmondás ezúttal is beigazolódott, hiszen a fordulás után gyakorlatilag osztálykülönbség mutatkozott a két gárda között. A mieink folyamatosan léptek el támadásban és védekezésben is egyre inkább összeomló ellenfelüktől. Lényegében örömjátékot láthattunk, aminek 33:25-ös diadal lett a vége. Ebben a sikerben komoly szerepe volt annak is, hogy senki sem emelkedett ki igazán a csapatból, hiszen öten dobtak négy, ketten pedig öt gólt, azaz igazi csapatmunkáról beszélhettünk. Ez a váratlanul nagyarányú győzelem a gólkülönbség szempontjából nagyon jól jött, hiszen a középdöntőbe éppen ennek a mérkőzésnek az eredményét vitték tovább a fiúk, mivel Izland lett a 2. a csoportban.
Az Ausztria elleni vereség sokba került
Meglett tehát a csoportelsőség, ám a középdöntős hatos egyáltalán nem ígérkezett könnyűnek. Izlanddal természetesen nem kellett újból játszani, ám a másik négy ellenfél mindegyike bivalyerősnek bizonyult a torna addig eltelt részében. Franciaországot nem kell különösebben bemutatni, hiszen a világ egyik, ha nem a legjobb csapatáról van szó. A németek hazai pályán szerepeltek, s eleve nem gyenge válogatottjuk van, amely a világ egyik legerősebb bajnokságán alapszik. A horvátok ellen kevés sikerélménye adódott a magyar csapatnak az elmúlt évtizedekben, s még a torna előtt nem a favoritok közé sorolt Ausztria is meglepően nagy erőt képviselt, hiszen Spanyolország megelőzésével sikerült továbbjutnia csoportjából, ami talán az egész Európa-bajnokság legnagyobb meglepetése volt.
Rögtön a sógorokkal kezdtek Bánhidi Bencéék. 3:0-val indított a magyar válogatott, s az első félidőben sokáig sikerült is őrizni a kettő-háromgólos különbséget. Az utolsó percekben azonban sikerült fölzárkózniuk az osztrákoknak, így 17:17-tel fordultak a csapatok. A második félidő sajnos nem azt hozta, amit a csoportmeccsek során: ezúttal nem a magyar együttes tudott némileg ellépni ellenfelétől, hanem a 40. perc környékétől kezdve egyre inkább az osztrákoknak állt a zászló. Bár csak egy-egy góllal vezettek mindig, amikor előnyben voltak, de jól kontrollálták az utolsó nagyjából 20 percet, így végül 30:29-re győztek, miután a mieink időntúli szabaddobásából nem született gól. Nagyon fájó vereség volt ez, hiszen az előzetes esélyek alapján nyerhető mérkőzésről beszélünk, ám az osztrák csapat nagyon jó csoportkörös teljesítménye kitartott a középdöntő első felében is. A vereségben szerepet játszott az, hogy a magyarok kissé feszülten, görcsösen igyekeztek egyenlíteni, miközben az ellenfél megőrizte nyugalmát. Az egyéni teljesítmények terén is fölénk nőttek a sógorok, hiszen Bilyk 8, Hutecek és Weber 6-6 gólt dobott, miközben nálunk a legeredményesebb Ancsin Gábor, Bánhidi Bence, Lékai Máté és Máthé Dominik voltak 4-4 találatukkal. Ezzel a vereséggel gyakorlatilag el is szállt az a halvány remény, amely az elődöntős szereplésre vonatkozott, hiszen a francia-német kettős valamely tagját mindenképpen meg kellett volna verni, miközben azért az sem ártott volna, ha kedvezően alakul a többi eredmény is.
A következő mérkőzésen kötelező volt a győzelem Horvátország ellen, amennyiben a fiúk legalább az 5. helyért vívandó helyosztóba szerettek volna bekerülni. Ismét jól kezdett a magyar válogatott, ám az immár harmadik balkáni ellenfél sem könnyítette meg a fiúk dolgát. Nem sikerült nagyobb fórt kialakítani, s a játékrész végén már az egyenlítésért küzdöttek a horvátok. Ez végül nem jött össze, de a 14:13-as félidei részeredmény kőkemény folytatást jósolt. Ez így is lett. A jó magyar kezdés után átvették a vezetést a horvátok, s úgy tűnt, megint a 40. perc környékén fárad el az együttes, s egy újabb vereség lehet a vége. Ezúttal azonban ment az, ami kettő nappal korábban az osztrákok ellen nem: sikerült összekapnia magát a társaságnak, s az összeszedett játék, valamint kapusaink remek teljesítménye segítségével sikerült megfordítani és 29:26-ra megnyerni az összecsapást. Ezúttal Imre Bence volt a mieink legjobbja 7 góljával.
Ez a siker azt jelentette, hogy megmaradt az esély a csoport 3. helyének megszerzésére, s matematikailag még az elődöntőbe jutás sem volt elérhetetlen, ehhez azonban a már említett német-francia duó legalább egyik tagját kellett volna megverni. Sajnos maradhat a feltételes mód, mivel sem a házigazdák, sem a későbbi végső győztes ellen nem jött össze a bravúr. Pedig a németek ellen elég jól kezdett a magyar csapat, hiszen az első félidő nagy részében a mieink vezettek egy-két góllal, a játékrész végén azonban a hazaiak voltak picivel jobbak, ezáltal egygólos előnnyel mehettek a szünetre. A fordulás után sajnos tartós rövidzárlat lépett fel a mieinknél: szép fokozatosan lépett el az ellenfél, amely szenzációs támadójátékkal rukkolt elő, erre pedig magyar részről nem volt ellenszer. 35:28-as vereség lett a vége, ezzel pedig eldőlt, hogy legfeljebb az 5. helyre maradhat esély, az elődöntő elúszott.
Végül a sporttörténelmi eredmény azért összejött
Papíron ugyan volt még esély, ám ehhez a franciák legyőzése mellett a riválisok megfelelő eredményei is kellettek volna. Azzal viszont, hogy a németek legyőzték a horvátokat, végleg eldőlt, hogy a magyar válogatott legfeljebb a csoport 3. helyén zárhat, akármi is lesz a franciák elleni meccs vége. Jól kezdett a magyar csapat az utolsó középdöntős mérkőzésen is, hiszen eleinte egy-kettő góllal jobban állt, ám a már biztos továbbjutó gallok még a szünet előtt magasabb sebességi fokozatba kapcsoltak, s volt olyan időszaka is az első játékrésznek, amikor már öt góllal vezettek. A fordulás után sikerült tovább folytatni az első félidő végén látott fölzárkózást, s ennek keretében az egyenlítés is meglett, ám utána a rutinos francia válogatott ismét pont akkora előnyre tudott szert tenni, amiből már nem volt visszaút. 35:32-es vereség lett a mérkőzés vége, ám a csoport 3. helye meglett, így jöhetett a Szlovénia elleni helyosztó az 5. helyért.
Bár az 5. hely egy Európa-bajnokságon nem ér igazából semmit, hiszen sem olimpiai, sem világbajnoki kvalifikációt nem eredményez, azonban a világbajnoki ezüstéremmel és öt olimpiai 4. helyezéssel rendelkező magyar válogatottnak a kontinenstornákon ezt megelőzően egy 6. hely volt a legjobb eredménye, azaz győzelem esetén kisebb sporttörténelmet írhattak a fiúk. A szlovének immár negyedik balkáni csapatként kerültek a mieink útjába, s ahogy a montenegróiak, a szerbek és a horvátok, úgy a kis délnyugati szomszéd ellen is kőkemény, végletekig kiélezett összecsapásra került sor. Jobban kezdtek a szlovének, volt, hogy három góllal is vezettek, s a félidőben is egy volt a fórjuk. A fordulás után változatlanul hol az egyik, hol a másik csapat vezetett minimális különbséggel, ám inkább a szlovének javára állt a zászló. Az utolsó perceket azonban a mieink bírták jobban, különösen fejben, s az ellenfél hibáit nagyszerű támadásokkal sikerült kihasználni. Ezzel úgy győzött 23:22-re a magyar válogatott, hogy pár perccel a vége előtt még 20:22 volt az állás.
Sikerült tehát megszerezni az 5. helyet, ami minden idők legjobb Európa-bajnoki szereplése a férfiaktól. Ez az eredmény és különösen a legtöbb mérkőzésen mutatott teljesítmény bizakodásra ad okot az olimpiai- és a világbajnoki kvalifikáció szempontjából is. Ugyanakkor az olimpiai selejtező igen nehéznek ígérkezik, hiszen Norvégiával, Portugáliával és Tunéziával kerültek a magyarok egy csoportba. Bár a norvégok és a tunéziaiak egyértelműen leszálló ágban vannak, de egyik csapatot sem lehet félvállról venni, a portugálokat pedig különösen nem, mivel az elmúlt években kezdtek ismét egyre erősebbé válni kézilabdában. Nincs túl sok idő a felkészülésre, mivel március 14. és 17. között tartják a selejtezőcsoport küzdelmeit egy még nem ismert helyszínen, ami akár Tatabánya is lehet. A csoportból az első kettő jut ki az olimpiára.
Ami a világbajnoki kijutást illeti, ott sokkal egyszerűbb a helyzet, hiszen májusban Finnországot vagy Litvániát kell egy oda-visszavágós párharc keretében két vállra fektetni, s akkor utazhatnak is a fiúk a 2025 januárjában esedékes világbajnokságra. A papírforma alapján óriási meglepetésnek számítana, ha akár csak megszorongatná bármelyik csapat a magyarokat, hiszen egyik együttes sem volt ott a mostani Európa-bajnokságon.
A vártnál szerintem sokkal jobban sikerült ez az Európa-bajnokság, hiszen előzetesen nem reménykedtem ennyire jó eredményben és játékban. Remélem, hogy ez a jó forma ki fog tartani az év későbbi részében is, mert akkor még nagy dolgok történhetnek. Most abban kell reménykedni, hogy az alapemberek és azok, akik jó eséllyel pályáznak a kerettagságra, bírják a sorozatterhelést és senkit se érjen súlyos sérülés.
Azt hiszem, reménykedhetünk a szép folytatásban.
A kiemelt kép forrása: Sportudvar-archívum