Kézilabdasiker, vízilabdakudarc és egy kis gyorskorcsolya – Hétvégi Összefoglaló

Ismét egy igen eseménydús hétvégén van túl a magyar sport. Férfi vízilabdázóink Európa-bajnoki elődöntőt játszottak, a hölgyek pedig befejezték szereplésüket. A férfi kézilabda Európa-bajnokságon a csoportból való továbbjutás volt a tét a szerbek ellen. A Hétvégi Összefoglalóban ezeken kívül szó esik még a női kézilabdakupák magyar vonatkozású eredményeiről, a hazai kosárlabda-bajnokságok eseményeiről, az ausztrál nyílt teniszbajnokságról és a rövidpályás gyorskorcsolya Európa-bajnokságról is. Tartsatok velünk!

Férfi kézilabda: Újabb győzelem és továbbjutás

Nem most jött el a változ(tat)ás ideje, már ami a magyar összeállítást illeti, ugyanis az edzői stáb ugyanazt a négy embert hagyta ki a meccskeretből, akit az első, Montenegró elleni találkozón, azaz Andó Arián, Imre Bence, Krakovszki Bence és Szöllősi Szabolcs a lelátóról nézhette a második, Szerbia elleni csoportmeccset is az Európa-bajnokságon. Viszont az első mérkőzésen annyira belemelegedett a játékba a kapus Palasics Kristóf, hogy Szerbia ellen is az ő nevével kezdődött az összeállítás. Chema Rodríguez szövetségi kapitány láthatóan bízik benne, ő pedig Montenegró ellen meghálálta ezt a bizalmat, és nyilván az önbizalmának sem tett rosszat, hogy rögtön nyerőembernek bizonyult.

Kicsit beragadtak a mieink a meccs elején, az első három percben nem szereztek gólt, de szerencsére a szerbek is csak egyet, majd némileg szokatlanul Sipos Adrián, a védelem oszlopa törte meg a magyar gólcsendet. Kemény szerb védelemre készültünk, ami így is volt, Lékai Máté például azért tudott nehezen egy-egyezni, mert egyszerre két védő négy helyen rángatta a mezét, de a magyar hatos falra sem lehetett panasz, az Ancsin Gábor, Sipos Adrián, Bánhidi Bence, Szita Zoltán belső négyest sem volt sokkal könnyebb áttörni.

Az iram ezúttal sem volt nagy, és most érezhetően egyik csapat sem törekedett arra, hogy gyorsítsa a játékot, és többször is úgy tűnt, mintha a magyar csapat kerülné a fölösleges kockázatvállalást, és tudatosan nem vállal kockázatot az egészpályás üres kapura lövéssel, inkább higgadtan hozta fel a labdát, miközben a papíron 135 kilós Dejan Miloszavljev visszakocogott a kapujába. A türelem pedig kifizetődött, mert az első harminc percben inkább a magyar csapatnál volt az előny. Miközben a védelemben Ligetvári Patrik, Bodó Richárd és Ilics Zoran is szépen helytállt, a 27. percben Bánhidi Bence negyedik találatával már három góllal is vezettek a mieink, a jó formában lévő beállót láthatóan nehezen tartották, négy lövésből négy góllal zárta az első játékrészt.

Mondjuk, a félidő végét majdnem sikerült ugyanúgy elszúrni, mint Montenegró ellen, miután a bírók visszafújták Bodó gólját, az újrázást pedig Krakovszki Zsolt kihagyta, de a szerbek ellen legalább egygólos előnyt sikerült megtartani a szünetre, miután Sipos önfeláldozóan Vukasin Vorkapics útját állta a félpályánál. Így a szerbek a végén tizenöt méterről lőhettek időn túli szabadot, ilyen állított helyzetből pedig talán még nem is született gól a kézilabdában. Most sem, így a félidőre 14:13-as magyar vezetéssel vonulhattak öltözőbe a csapatok.

A második félidőt emberelőnyben kezdtük Milos Obrovics kiállítása miatt, más kérdés, hogy ebből nem mi jöttünk ki jobban, mert Vladimir Cupara előbb Sipos ziccerét szedte ki, majd Ligetvári lövését, az ellenfél pedig Predrag Vejin góljával kiegyenlített. Sipos viszont nem hagyta annyiban, a következő helyzetét már értékesítette, igaz, közben Ancsin Gábor kiállítása miatt már mi kerültünk emberhátrányba. Közben a magyar szurkolótábor is belelendült, zúgott a „Mindenki szurkoljon”, majd a „Ria, Ria, Hungária”, ami meg is tette a hatását.

Bóka Bendegúz előbb tiszta ziccert hibázott, de gyorsan javított, az a jelenet pedig egészen hihetetlen volt, amikor emberhátrányban a kapujába visszafutó Bartucz Lászlót telibe találta az üres kaput megcélzó Vejin, és a Tatabánya kapusának négy perc alatt a negyedik bravúrja után Szita Zoltán találatával már négy góllal vezettek a fiúk a második félidő felénél. Sőt, az utolsó tíz percet is négygólos előnyről kezdhették, és az ezúttal is tarthatatlan Bánhidi révén gyorsan ötre nőtt a különbség.

A Szeged beállója, ami labdát kapott, mind gólra váltotta, a meccs végén tízből tízzel zárt, a meccs emberének választották meg, Bartucz pedig elképesztő volt, amit művelt a kapuban, az utolsó tizenöt percben hat lövés akadt el benne.

A hajrában még egyszer lendületet vettek a szerbek, a mieink pedig kétirányítós játékkal próbálkoztak. Fazekas Gergő és Lékai Máté egyszerre volt a pályán, és ugyan próbálták tartani magunkat, az utolsó három percre még Dragan Pesmalbek kiállítása ellenére is kétgólosra olvadt az előny. Egy perccel a vége előtt azonban egy elpuskázott szerb helyzet után biztossá vált, hogy ezt a meccset már nem lehet elveszíteni, láthatóan az ellenfél is feladta.

A vége 28:27 lett, a magyar válogatott második csoportmeccsét is megnyerte a németországi Európa-bajnokságon, továbbra is vezeti a csoportját, és biztossá vált, hogy továbbjutott, és ott lesz a kölni negyeddöntőben. De kedd este még vár rá egy csoportmérkőzés Izland ellen.

A 2. forduló eredményei:

Magyarország – Szerbia 29:27

Izland – Montenegró 31:30

A csoport állása:

Női kézilabda: Nagy lépést tett a továbbjutás felé a Loki a BL-ben

Amíg a férfiaknál most minden az Európa-bajnokságról szól, addig a hölgyeknél a világbajnokság után a klubsorozatoké a főszerep. A most véget ért hétvégén is igazi nagyüzem volt, hiszen a Bajnokok Ligájában és az Európa Ligában összesen hét magyar csapatnak szurkolhattunk.

Kezdjük a Debrecennel, amelyre a továbbjutás szempontjából kulcsfontosságú mérkőzés várt Podgoricában a Buducsnoszt ellen, hiszen az egyik közvetlen rivális elleni újabb győzelem esetén óriási lépést tehettek volna a tavaszi BL-folytatás felé. A balkániaknál egyelőre nem nevezhető az idény közben hazatérő, korábban a Lokiban, Győrben és a Ferencvárosban is légióskodó átlövő, Jelena Deszpotovics, mert az FTC színeiben ősszel már szerepelt az elitsorozatban.

A DVSC szombat kora reggeltől késő estig utazott Podgoricába. Ki tudja, talán a hosszú túra miatt, de pocsékul kezdte a meccset a magyar bajnoki bronzérmes. A 2019-ben és 2020-ban Székesfehérváron védő, honosított francia Armelle Attingré elképesztően kezdett, az első hét, kapura tartó debreceni lövést hárította. Szilágyi Zoltán, a magyar csapat vezetőedzője tíz és fél perc után, 3:0-s montenegrói vezetésnél időt is kért, hogy felrázza támadásban gyengén muzsikáló játékosait. Sikerült, ezután gyorsan megtört a jég, Kácsor Gréta, a Vámos testvérek, Petra és Míra, illetve Hámori Konszuéla is betalált, így a Loki két és fél perc alatt 4:0-s rohammal átvette a vezetést. A hátralévő időben kiélezett volt a küzdelem, a védelmek mindkét oldalon jól teljesítettek, a támadójáték viszont döcögött.

A szünet után a Debrecen viszont már szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy jelenleg jobb csapat a Buducsnosztnál. A pazar napot kifogó Kácsor vezérletével végképp magához tért támadásban a DVSC, amely saját kapuja előtt továbbra is keményen és hatékonyan állta útját a hazai rohamoknak (nem véletlenül fogalmazott a találkozó előtt a debreceniek válogatott jobbszélsője, Töpfner Alexandra, hogy az őszi, hazai meccsükhöz hasonlóan a védekezés ezúttal is kulcsfontosságú lesz). Egyre gördülékenyebben, felszabadultabban és magabiztosabban tették a dolgukat elöl a magyarok, így az előny is fokozatosan nőtt, az utolsó tíz percre 22:18-as vezetéssel fordultak rá a debreceniek.

A hazai 27:22-es siker után most 27:21-es győzelmet aratott az újabb roppant értékes két ponttal gazdagodó DVSC, ezzel a továbbjutás szempontjából megnyugtató helyzetből várhatja a hátralévő négy kört.

A kétszer tizenhat csapatos férfi, illetve női kézilabda Bajnokok Ligája-főtábla egyetlen hibátlan együttese, az ötszörös női győztes Győr legnagyobb riválisa, a dán Odense otthonában folytatta a csoportkörös szereplését szombat este.

A rohanós tempót diktáló északiak gyors gólokkal öt perc után 3:1-re vezettek, az ellenfele sebességére felkészülő ETO azonban nem jött zavarba és fokozatosan átvette az irányítást. Győri részről higgadt és koncentrált teljesítményt láthattunk támadásban és védekezésben is, miközben a jó első percek után a hazaiaknál egyre nagyobb lett a káosz. Pontatlan megoldások és befejezések jellemezték az egyik alkalommal rosszul is cserélő odensei játékot, nem csoda, hogy Ole Gustav Gjekstad a 23. percben már másodszor kért időt – a Vipers Kristiansanddal a legutóbbi három BL-kiírást megnyerő, mindig roppant higgadt és nyugodt norvég sikertréner tőle teljesen szokatlan vehemenciával és ingerültséggel magyarázott játékosainak.

Hatott a második fejmosás, a záró öt percre 15:9-es hátránnyal forduló dánok feljavuló védekezéssel négy nullára nyerték meg a szünet előtti hajrát, így csak kettő góllal voltak lemaradva az első félidőt követően.

Az eredmény a skandinávokra nézve volt hízelgő, pláne, hogy a továbbra is gördülékenyebben kézilabdázó győriek egy 4:0-s sorozattal hamar újra hattal léptek el a második játékrész elején. Az Odense próbált küzdeni, de sokszor inkább csak küszködött, a magyar együttes ezzel szemben magabiztosan, hatékonyan és láthatóan könnyedén szerezte a gólokat.

A dánok akaratossága és elképesztő szívóssága azonban arra elég volt, hogy az utolsó három percre kettőre, majd az utolsó másodpercekre egyre felzárkózzanak, ám tovább nem jutottak, ami a meccs összképét tekintve aligha lett volna reális. A végeredmény: 30:31.

A csoportelsőség felé óriási lépést tevő Győr tehát a tizedik körben is győztesen hagyta el a pályát, így tovább írja egyedülálló sorozatát az elitligában.

Az A-csoport állása (az első kettő automatikusan a negyeddöntőbe kerül, míg a 3-6. helyezettek a középdöntőben lesznek érdekeltek):

Szépségdíjas találatok, lüktető játék, igazi ki-ki meccs. Ez volt az FTC és az Esbjerg csatája a női kézilabda Bajnokok Ligájában – legalábbis az első félidőben, ugyanis a szünet után szétesett a magyar csapat játéka, így végül 33:28-as vereséget szenvedett. Allan Heine vezetőedző a találkozó előtt arról beszélt, a vereséggel ezúttal sem érné be – mi mást mondhatott volna a dán szakember, aki szombaton, a szülővárosa elleni mérkőzés napján töltötte be a 44. életévét –, azonban bele kellett törődnie.

Pedig nagyszerű hangulatban, elképesztő sebességen kezdődött a küzdelem – Klujber Katrin fineszes megoldással, test mellett ellőtt labdával, Böde-Bíró Blanka pedig védéssel nyitott, ezzel megadva az alaphangot. Míg a ferencvárosiak légiesen könnyedén, felszabadultan, mégis nagy koncentrációval játszottak, addig a dánok bele-belehibáztak az első percekben: a meccs egyik legjobbja, Henny Reistad például kapásból három rontott lövéssel kezdett, Kristine Breistöl azonban végig kemény feladat elé állította a magyar védőket.

Gólvonalon pattant labda, újabb Bíró-bravúr, és egyből „robbant” a szinte telt házas érdi aréna, az első tíz perc végére azonban így is sikerült átvenniük a vezetést a skandinávoknak. Néhány percig fej fej mellett haladt a két együttes, azonban nem sokáig örülhetett a vezetésnek a vendégcsapat – negyedóra elteltével már ismét a ferencvárosiaknál volt az előny. Elszakadni továbbra sem tudtak egymástól a felek, de látványos megoldásokból egyik oldalon sem volt hiány – jól szórakozhatott, aki ezt az összecsapást választotta szombat délutáni programnak.

Aztán a szünet előtt úgy tűnt, elléphet az FTC, ám néhány véleményes ítéletet követően ismét egyenlített az Esbjerg. Egyből parázs lett a hangulat, jött a reklamálás a kispadról és a füttykoncert a lelátóról.

Minimális ferencvárosi előnyről (16:15) folytatódott a küzdelem a második félidőben, de a kezdésnél beragadtak a zöld-fehérek, sokat hibáztak. Reistad egyre inkább „belőtte” magát, a magyar csapat pedig folyamatosan futott az eredmény után – volt, hogy emberelőnyben adta el a labdát, s csak kis szerencsével nem tudott biztosabb előnyt kialakítani a dán bajnok. Legalábbis rövid ideig, ugyanis az utolsó negyedórához közelítve először nőtt három gólra a különbség, a lelátón pedig egy lélegzetvételnyi döbbent csend lett úrrá, mielőtt a szurkolók tovább folytatták volna kedvenceik buzdítását.

Fontos pillanatokban született az újabb két védés Bíró Blankától – az első kettő a második félidőben –, ugyanis ahelyett, hogy néggyel lépett volna el az Esbjerg, belátható különbségen maradtak a kilencedik kerületiek. Az utolsó tíz perc kezdetén mégis már öt is volt a differencia, s habár két gyors FTC-gól után még felcsillant a remény, Nora Mörkék gyorsan döntésre vitték a meccset.

Az újabb bravúr elmaradt, a következő hétvégén a Krim Ljubljana ellen azonban nagy lépést tehetnek a ferencvárosiak a továbbjutás felé.

A B-csoport állása:

Női kézilabda: Magyar-norvég 1:1

A női kézilabda Európa Liga 2. fordulójának vasárnapi játéknapján a Motherson Mosonmagyaróvári KC négygólos győzelmet aratott Norvégiában a Sola ellen.

Az óváriak legjobbja az egyaránt hét gólig jutó Tóth Eszter és Pásztor Noémi volt.

A Vácnak már nem volt ilyen szerencséje, sőt: a Storhamar elleni idegenbeli csatát 18 góllal elveszítette.

Az erdélyi Zsilvásárhely szintén súlyos vereségbe futott bele, hiszen odahaza kapott ki 35:25-re a spanyol Málagától, míg a Kapronca 25:23-as győzelmet aratott otthon a Nyk együttese fölött.

A 2. forduló eredményei:

Sola – Mosonmagyaróvár 28:32

Storhamar – Vác 35:17

Zsilvásárhely – Málaga 25:35

Kapronca – Nyk 25:23

Férfi vízilabda: Vereség a házigazda ellen

A legnagyobb erőpróba várt fiatal férfi vízilabda-válogatottunkra a horvátországi Európa-bajnokságon, elvégre a házigazdával kellett összecsapni a döntőbe jutásért, meglehetősen ellenséges hangulatban, a csapat jelentős része pedig még nem élt át hasonló helyzetet.

A kettőezer néző közül viszonylag kevesen szurkoltak a mieinknek, a maroknyi és rendkívül lelkes magyar táboron kívül még a teljes spanyol válogatott óhajtotta a magyar válogatott sikerét, hiszen akkor már a döntő eredményétől függetlenül az övék lett volna az egyetlen, Zágrábban kiosztott olimpiai kvóta. A pokoli hangulatból már a bevonuláskor ízelítőt kaptak a magyar játékosok, mindegyiküket hatalmas füttykoncert fogadta, ami azért nem viselte meg túlzottan a lelkeket, Vigvári Vince például jót derült a horvát drukkerek próbálkozásán.

Varga Zsolt ezúttal azt a tizenhárom játékost nevezte, akit már a szerbek ellen is akart, de többen betegséggel küzdve vállalták a játékot. A kapuban tovább keverte a kártyákat a kapitány, ezúttal Gyapjas Viktor kezdett. Rögtön védéssel mutatkozott be, de ahogyan az várható volt, Josip Vrlic hozta a kiállítást, és azt már belőtték a horvátok. Biztató volt, hogy a túloldalon Kovács Péter is megkapta az ítéletet, a mi fórunkat Fekete Gergő lőtte a kapuba. A horvátok aztán lőttek egy akciógólt is, a mieink pedig nem tudták góllal befejezni a lefordulásaikat, ezekért igazán kár volt. Végül Vigvári Vince vette be Marko Bijac kapuját, így azt konstatálhattuk, hogy a magyar válogatott tartotta a lépést az ellenfelével, 2:2-vel zárult az első negyed.

A következő szakasz elején folytatódott a fór-hátrány játék, a horvátok kettőből egyet lőttek be, ami még nem lett volna rossz magyar szempontból, csak mi közben kettőből egyet sem. Abba viszont kapaszkodhattunk, hogy Gyapjas továbbra is jól védett, Hárai Balázs meg sorra hozta a kiállításokat, Varga Zsolt időt is kért a következő magyar emberelőnynél. Sajnos ezt sem lőtték be a fiúk, előbb Bijac védett, majd a kapufa hárított, de a póló örök igazsága, hogy a kapufa az rossz lövés. A kihagyott magyar lehetőségek után büntettek a horvátok, Loren Fatovic lövése becsúszott Gyapjas alatt, először vezetett kettővel az ellenfél. Támadásban szemlátomást megakadtunk, viszont legalább a védekezés stabil maradt, így a nagyszünetben is kettő góé volt közte. A végén hiába fordult le Vigvári Vince, nem látta az órát, arra meg nyilván esélye sem volt, hogy bármit is halljon, így nem jutott el lövésig (4:2).

Nagyon kellett volna már egy magyar gól, és ennek megfelelő hozzáállással kezdtük is a harmadik szakaszt. Elhozott ráúszás, kiharcolt emberelőny, Nagy Ádám pontos befejezése hátulról – így kell ezt csinálni! A feszes védekezés eredményeképpen háromszor is mehettünk az egyenlítésért, azonban megint jöttek a kihagyott lehetőségek. A következő horvát emberelőnynél időt kért Ivica Tucak, merthogy azért a horvát támadások sem voltak valami nagyívűek. A sporik megtolták az ellenfelet egy kettős fórral, de kivédekeztük, hogy aztán mi is elszórjuk az emberelőnyünket. Idegőrlő meccs volt, Hárairól viszont közben kiderült, hogy bekkelni is tud. A horvátok összehoztak egy ötméterest, Tucak többet akart, sárgát kapott – Jerko Marinic-Kragic viszont belőtte a büntetőt, megint kettő találattal vezettek a horvátok.

Na, nem sokáig, Nagy Ádám ismét közelebb hozta a mieinket. Jött az újabb horvát ötméteres, majd sajnos az újabb pontos lövés Marinic-Kragictól. Ez sem törte meg a csapatot, amelyből ismét Vigvári Vince volt eredményes, kezdtünk életjeleket mutatni támadásban. Mondjuk, a horvátok is, de Fekete rögtön válaszolt. Az viszont nem jött volna rosszul, ha a Fekete Gergő, Nagy Ádám, Vigvári Vince hármason kívül más is hozzászól a meccshez. A negyed végén a horvátok ismét tálcán kapták a lehetőséget a góllövésre, de Burián irgalmatlanul nagyot blokkolt kettős emberhátrányban – egygólos hátrányból kezdtük az utolsó negyedet (7:6).

Rögtön kettő lett belőle, Vismeg Zsombor kipontozódott, a kiállítást kiharcoló Luka Loncar aztán a kapuba simította a labdát. Aztán három. Páros kiállítás után öt az öt ellen játszottak a csapatok, Fatovic pedig kilőtte a felső sarkot. Innentől kapkodnunk kellett, a horvátok pedig magabiztossá váltak. A következő emberelőnyünk a blokkba ment, de kaptunk egy újabb lehetőséget, Varga Zsolt pedig nem várhatott tovább az újabb időkéréssel, az utolsó szalmaszálba próbált belekapaszkodni a fiatal magyar válogatott. Nagy Ádám belőtte, úgyhogy nem nyugodhattak meg a szédületes iramot diktáló horvátok. Feljöhettünk volna egy gólra, ám Bijac ismét nagyot védett, majd kontrát ítéltek ellenünk, Zvonimir Butic köszönte szépen, lefordult, és eldöntötte a mérkőzést. A mieink a negyedik negyedben már nem bírtak a rutinosabb horvátokkal, de így is állva haltak meg. A házigazda 11:8-ra győzött, és döntőbe jutott, míg nekünk marad a bronzcsata az olaszok ellen. A magyar játékosok nyilván csalódottak voltak a mérkőzés után, de őszintén: ki számított a bronzmeccsre a kerethirdetés pillanatában? Úgy is az olimpia lesz az igazán fontos torna ebben az évben.

Női vízilabda: Ötödik lett a magyar válogatott

Minden jó, ha a vége jó – tartja az örök érvényű mondás, amivel máris vitatkoznánk, elvégre hiába nyerte meg a magyar női vízilabda-válogatott a Franciaország elleni utolsó helyosztót, ettől még nem lesz szép emlék az eindhoveni Európa-bajnokság. Ha már játszani kellett az ötödik helyért, a mieink immár a vb-felkészülésre használták fel a találkozót, amiben jó partnerek voltak a sokat fejlődő, de azért még több lépéssel mögöttünk járó franciák.

A holland szurkolók többsége a belvárosban hangolt az esti döntőre, ám így is jó néhány narancssárga póló rikított a bemutatásnál – Mahieu Geraldine-nak a magyar, Hertzka Orsolyának a francia himnuszt lehetett különös hallgatni, de a csobbanás után már csak a saját feladatukra koncentráltak. Vályi Vanda is így tett, és bár kivételesen nem hozta el a ráúszást, lefordulásból gyorsan betalált, majd Parkes Rebecca növelte az előnyt klasszikus centergóllal. Ezúttal Neszmély Boglárka kezdett a kapuban, rögtön be is mutatott két bravúrt, ráadásul hat perc alatt három blokknál jártak a mieink, a megúszásokat pedig rendre góllal fejezték be.

Így kell védekezni, így kell kamatoztatni a gyorsaságunkat! Nem kérdés, hogy ez volt női válogatottunk legjobb negyede az Európa-bajnokságon, az első szünetben 5:1-et mutatott az eredményjelző, a franciák nem tudtak érvényesülni a magyar zóna ellen. Hertzka két személyi hibáját egyaránt higgadtan értékesített ötméteressel büntette Keszthelyi Rita, a csapatkapitány a második negyed elején már négy találatnál tartott. Aki kedveli a fiatal énekes-rapper, T. Danny munkásságát, örülhetett, mert a mieink góljai után szinte percenként hallhatta a Megmondtam című sláger refrénjét…

A nagyszünet előtt Mahieu szolgálta ki a közönséget, a fordulás után Garda villant meg, egyszóval nem lassított a magyar válogatott, a franciák meg nem lettek frissebbek, még a harmadik negyed után is egyetlen gól állt a nevük mellett az eredményjelzőn. Az utolsó szünetben hegedűszó is felcsendült, és bizony szépen elhúztuk vetélytársunk nótáját, a játék minden elemében hatalmas különbség volt a két együttes között.

Ha támadásban voltak is pontatlanságok, hátul nagyon figyeltek a mieink, talán már a franciák sem hitték el, hogy képesek betalálni. Időkérés után azért csak sikerült nekik, a balkezes Juliette Dhalluin emberelőnyből törte meg csapata több mint húszperces gólcsendjét. A rend kedvéért erre is gyorsan érkezett válasz Leimeter Dórától, az utolsó szó viszont az ellenfélé volt, Audrey Daule állította be a 14:3-as végeredményt.

Azzal kezdtük, hogy minden jó, ha a vége jó, de csak a kontinenstorna ért véget, Cseh Sándor és Mihók Attila projektje nem. A februári dohai világbajnokságon még megszerezheti a kvótát a női válogatott – ha sikerül, akkor tényleg minden jó.

Tenisz: Győzelemmel kezdett Marozsán Fábián az Ausztrál Openen

A világranglistán elfoglalt 65. helyével a legjobb magyarnak számító Marozsán Fábián a 2014-ben US Open-győztes Marin Ciliccsel találkozott az Ausztrál Open 1. fordulójában, pályafutása során először.

A 24 éves magyar az előző héten a nyolcaddöntőig jutott Aucklandben, ahol az első kiemelt szervakirály, Ben Shelton búcsúztatta őt. A 35 éves Cilic 2017-ben Wimbledonban és 2018-ban a melbourne-i Grand Slam-tornán is döntőt vívott, utóbbiban emlékezetes, ötszettes csatában maradt alul Roger Federerrel szemben.

A horvát óriás egy évvel ezelőtt súlyos térdsérülést szenvedett Indiában, a nyáron otthon, Umagban sikertelenül próbálkozott a visszatéréssel, és másfél hete Hongkongban is kikapott az első fordulóban. Az AO főtábláján védett ranglistájának köszönhetően kapott helyet.

A vasárnapi csatára a háromezer férőhelyes 1573 Arenában került sor, és a magyar játékos – aki Valkusz Mátéval ütött be a meccs előtt – három brékkel, 29 perc elteltével már szettelőnyben volt. A rutinos ellenfél azonban tudott újítani, szórta az ászokat, és 43 perc alatt egyenlített.

A harmadik játszmában ismét a stabilan ütő és hátulról remekül irányító Marozsán Fábián volt jobb, 3:2-nél és 5:2-nél is elvette a horvát félelmetes adogatását, így már csak egy szettnyire volt a továbbjutástól.

A negyedik felvonás kiegyenlített küzdelmet hozott, mígnem Cilic 6:5-nél megremegett, az első mérkőzéslabdát Marozsán Fábián hosszúra ütötte, a másodikat a rivális ásszal hárította, a harmadiknál viszont már „nem volt kegyelem”, a Hajdúszoboszló SE sportolója egy tenyeres nyerővel lezárta a 2 óta 34 perces találkozót.

Ezen a linken visszanézhető Marozsán Fábián mérkőzéslabdája.

A szövetség közösségi oldalán Marozsán Fábián elsőként arról beszélt, hogy magas színvonalon kezdte a meccset.

„Jól indult minden, de amikor a második szett elején elvesztettem az adogatásomat, az végigkísért másfél játszmán keresztül. Hiába volt öt-hat bréklabdám, egyet se tudtam megcsinálni, ezek fájó pontok voltak. De valahogy átlendültem ezen, elkezdtem ismét jobban teniszezni, a harmadik szett nagy lendületet adott, egy sokkal magabiztosabb Fábián volt a pályán. Talán nincs az első háromban ez a győzelmem, de fontos mérföldkő volt, mert az első mérkőzésemet nyertem az Ausztrál Openen. Jó sorsolásom volt, amit ki is tudtam használni, de itt már nincsenek könnyű meccsek. Még nem tökéletes a formám, de a kondim jól alakul, végig bírtam ezt a mérkőzést, ezzel együtt örülök, hogy két nap pihenő következik” – jelentette ki a legjobb magyar játékos.

Menedzsmentjének tájékoztatása szerint edzője, Balázs György közölte, észrevették, hogy Cilic alighanem sérüléssel küszködik.

„A negyedik játszma második felében rendre húzta az időt, egyszer figyelmeztették is – mondta a tréner. – Fábián gyógytornászával, Schlik-Szabó Lucával a pálya mellől ki is szúrtuk, hogy fáj a bal térde, láttuk a mozgásán. Ezért javasoltuk Fábinak, hogy még az eddiginél is jobban igyekezzen mozgatni, mert az oldalra kilépések vagy az előremozgás fájni fog neki. Nyilván így Cilic is próbálta minél hamarabb befejezni a labdameneteket, nagyokat szervált, kockáztatott. Nehéz volt így brékelni, de a negyedik meccslabdát már hozta Fábián” – mondta a tréner, majd rátért a közelmúltbeli nehézségekre.

„Óriási az öröm, mert az elmúlt két és fél hétben elképesztően sok munkát kellett befektetni, hogy most ilyen eredménnyel, ilyen játékkal zárja a mérkőzést. Kiütköztek Fábián személyiségének pozitívumai, hiszen még azután is megfázással küszködött, hogy eljöttünk otthonról, nagyon nehéz így felpörögni, betegen edzeni. Semmi sem volt ideális: rossz idő, kisebb combhajlítóizom- és könyökfájdalom, más időzóna Hongkongban, Aucklandben és itt, Melbourne-ben is. Csütörtökről péntekre virradó éjjel értünk át Új-Zélandról, és vasárnap meccset kellett játszania az ellen a Marin Cilic ellen, aki a negyedik szett közepéig teljes értékű volt, csak utána ütközött ki, hogy valami gond van az egészségével. Ezek mind apróságok, de sok apróság, amit nehéz egy top teniszezőnek mentálisan elviselni” – fűzte hozzá Balázs György.

Marozsán Fábiánra a 64 között a 22. helyen kiemelt argentin Francisco Cerúndolo vár. A másik három, főtáblán érdekelt magyar játékos közül itthoni idő szerint kedden 01:00-kor Györe László a francia Arthur Cazaux-val, 02:30-kor Fucsovics Márton a 13. kiemelt bolgár Grigor Dimitrovval, míg a selejtezőből a legjobb 128 közé jutott Valkusz Máté ugyancsak 2:30-kor a hazai pályán szereplő Max Purcell-lel találkozik az év első Grand Slam-tornájának nyitányán.

Női kosárlabda: A Diósgyőr a Sopront is legyőzte

A listavezető DVTK hazai pályán 71:65-re legyőzte a címvédő Sopront vasárnap, a női kosárlabda NB I 17. fordulójában.

A jelenleg ötödik Sopron remekül kezdte a találkozót, hiszen az első negyedben hétpontos előnyre tett szert (13:20). A folytatásban a miskolciak ledolgozták hátrányukat, sőt a félidőre már kétpontos előnnyel vonulhattak le (35:33). A harmadik felvonás 19:19-cel végződött, így a záró etapban dőlt el minden kérdés. Ez játékrész a hazaiaké lett, akik így 71:65-ös győzelemnek örülhettek, s tovább növelték előnyüket az alapszakaszban.

Korábban sosem tapasztalt légkör övezte a bajnokság 17. fordulójából előrehozott Szekszárd–Győr rangadót. A Keselyűsi úti városi sportcsarnokban a meccsre érkező szurkolók egymást kérdezgették a napokban történtek kapcsán, találgattak, egyfajta bizonytalanság lengte be a létesítményt. Ennek oka, hogy az 1975 óta az élvonalban szereplő, egyszeres Magyar Kupa-győztes, Európa-kupa-bronzérmes tolnai klub csütörtök este a Szabó Gergő ügyvezető által jegyzett közleményben tudatta a világgal, a város közgyűlése részéről feléjük mutatott, ellenségesnek tekinthető, munkájukat ellehetetlenítő lépések okán kénytelenek voltak megkezdeni az előkészületeket felnőttcsapatuk tevékenységének, hazai mérkőzéseinek más városba költöztetése érdekében. Mondván, a képviselő-testületi ülésen született döntés a városi sportcsarnok használata vonatkozásában kilátástalan helyzetbe sodorja a KSC-t.

Információnk szerint a sportcsarnok használatáért eddig nem kellett fizetnie a felnőttcsapatnak (mostantól, visszamenőleg is kellene), ez a támogatás része volt. Új helyszínként felvetődött Paks és Bonyhád, de a beszélgetésekből egyértelműen kiderült, a drukkerek nem igazán szeretnének másik városba meccsre járni…

Boros Júlia triplájára hat győri pont érkezett válaszul a játéknap egyetlen szombati mérkőzésén, amely ideges hangulatban és sok hibával kezdődött. A decemberben körömrágós meccsen egy ponttal nyerő vendégek nyugodtak meg hamarabb, 12:8-ra elhúztak, viszont egy 8:0-s hazai etap után már a vendéglátó járt előrébb. Destiny Slocum fogott ritmust, az amerikai hátvéd szép tripláival megint a Győr vezetett, majd Gyöngyösi Janka kettő plusz egyes kombinációja után tíz ponttal megugrottak a zöld mezesek. Djokics Zseljko időkérése sem segített, s egy 15:0-s vendégrohanást jegyezhettünk le, ekkor a brit-amerikai Kristine Anigwe bizonyult tarthatatlannak, együttese pedig 33:11-re nyerte a második tíz percet.

Ugrásszerű javulásra lett volna szükségük a hazaiaknak ahhoz, hogy visszajöjjenek a meccsbe, főleg azután, hogy Gyöngyösi Janka 21. percben szerzett középtávoli kettesével már 20 pont volt a hátrányuk. A KSC amerikai magasbedobója, Kathryn Westbeld az üres ziccert is mellé dobta, a tolnai triplák továbbra is rendre célt tévesztettek, a csapat pedig ritmustalanul kosárlabdázott. A Győr ugyanakkor önbizalomtól duzzadva, okosan és csapatként játszott, és sokkal jobban ki tudta használni játékosai erősségeit.

Amikor a 32. percben Slocum triplája beesett és 24 pontra nőtt a Győr előnye, végérvényesen eldőlt a rangadó, amely csak nevében lett az. Az előző idény ezüstérmese így versenyben maradt az alapszakasz-elsőségért, míg a Szekszárdnak az első négy hely egyikének megszerzéséért kell tovább harcolnia.

A 17. forduló eredményei:

Diósgyőr – Sopron 71:65

Szekszárd – Győr 54:78

Pécs – Szigetszentmiklós 94:61

Cegléd – Vasas 60:75

TFSE-MTK – BEAC 96:75

A bajnokság állása:

Férfi kosárlabda: Ismét győzött a Falco

A címvédő Falco 93:76-ra diadalmaskodott Kaposváron szombat este, azaz sorozatban a 12. mérkőzésén is győzött a férfi kosárlabda NB I-ben. A Sopron jó szériája is tart, a Körmend elleni sikere (98:79) már a hatodik volt egymás után, és nyerésben maradt az Alba Fehérvár is, amely az utolsó negyedben tette törvénnyé a papírformát Oroszlányban. A Kecskemét nagy hajrájának köszönhetően győzte le a Zalaegerszeget. A Szolnok nyert a DEAC otthonában, míg a Szeged és az Atomerőmű hazai győzelemmel tudta le a 16. fordulót.

A 16. forduló eredményei:

Kaposvár – Falco 76:93

Sopron – Körmend 98:79

Oroszlány – Alba Fehérvár 88:106

DEAC – Szolnok 80:88

Kecskemét – Zalaegerszeg 93:81

Atomerőmű – Pécs 81:79

Szedeák – Honvéd 92:76

A bajnokság állása:

Rövidpályás gyorskorcsolya: Egy bronzérem a magyar mérleg az Eb-ről

A rövidpályás gyorskorcsolya minden szépségét felvonultatta a női 1500 méteres döntő – már számunkra, szurkolók számára, mert a résztvevők nem biztos, hogy a szépség szót használnák a történetekkel kapcsolatban…

A fináléban két magyar, Sziliczei-Német Rebeka és Kónya Zsófia is jégre léphetett egy (pénteken) sikerrel megfutott negyeddöntő és egy szombati remek elődöntő után.

A toronymagas esélyes belga Hanne Desmet korcsolyázott az élén, mögötte ott „loholt” a holland Xandra Velzeboer, amikor a belga alatt kitört a jég, az esésével pedig kirúgta a holland alól a korcsolyát.

Történt mindez két körrel a vége előtt, a hétből pedig máris csak öt koris maradt a jégen, aztán nem sokkal a nagy bukás után a másik holland, Diede van Oorschot is kicsúszott, így két olasz és két magyar maradt versenyben – előbbi kettő viszont már jelentős előnyt harcolt ki magának, így a mieinknek maradt a harmadik és a negyedik hely, a bronzérem Sziliczei-Német Rebeka nyakába került.

Ezzel nem szakadt meg a sorozat: 2006 óta minden Európa-bajnokságon szerzett érmet a magyar válogatott.

Sajnos végül ez maradt az egyetlen medál a gdánski kontinensviadalról, mivel a férfi 5000 méteres váltó a 4. helyen zárta döntőjét, míg a többi indulónak nem volt sok sansza a dobogós eredmény elérésére.

A kiemelt kép forrása: eurosport.hu