Befejeződött a 2024-es esztendő első nagy sporteseménye. A profi darts-világbajnokság ezúttal is számos meglepetést és drámát hozott, ám a végső győztes kiléte végül nem okozott meglepetést. Luke Humphries már a torna előtt is a legnagyobb favoritnak számított, s ugyan névrokona, a 16 éves Luke Littler alaposan megizzasztotta a tegnapi döntőben, de így is meglett az angolnak az elmúlt öt major tornát tekintve a negyedik győzelme. Nem túlzás egyébként azt kijelenteni, hogy minden idők legjobb világbajnoksága volt a mostani, amit a statisztikák is igazolnak, hiszen újfent megdőlt a 180-as rekord és soha akkora felhajtás nem volt a torna körül, mint most.
2023. december 15-én este kezdődött meg a profi darts 2024-es világbajnoksága a londoni Alexandra Palace-ban. A hagyományosan az évvégi, éveleji ünnepi időszakra időzített eseményen 96 játékos állhatott tábla elé. Közülük 64-en az 1. fordulóban voltak érdekeltek, a 32 kiemelt (a világranglista 1-32. helyezettje) pedig a 2. fordulóban kapcsolódott be a küzdelmekbe. Voltak nagy hiányzói a mezőnynek, hiszen a pályafutását szüneteltető Adrian Lewis, valamint Vincent van der Voort, Mensur Suljovic és Mervyn King sem jutottak ki a vb-re. King aggódhatott a Pro Tour-kártyájáért, ám végül a torna eredményei számára kedvezően alakultak, így 2024-ben is játszhat a profik között. A sok nagynevű hiányzóval szemben fényes ellenpéldaként állt, hogy nem kevesebb mint négy fülöp-szigeteki dartsost is láthattunk a tornán, hiszen az ázsiai országból ennyien tudták különböző úton-módon kvalifikálni magukat. Sok reményt nem lehetett fűzni szereplésükhöz, s végül mind a négyen az 1. fordulóban ki is estek.
Rekordot döntött a belgák száma is, hiszen először indulhatott négy játékosuk az Ally Pally-ben, azonban nem teszik ki az ablakba szereplésüket. Mario Vandenbogaerde az 1. fordulóban egy szenvedős mérkőzésen maradt alul a vb-k történetének első francia játékosával, Thibault Tricole-lal szemben. Mike De Deckernek sikerült egy kört mennie, ám a legjobb 64 között simán kiesett, ahogy Kim Huybrechtsnek és a tavaly elődöntőző Dimitri van den Berghnek sem sikerült túljutnia ezen a körön. Huybrechts egy alig 20 percig tartó mérkőzésen szenvedett 3:0, 9-0-ás vereséget Richard Veenstrától, azaz leget sem tudott nyerni 31. kiemelt létére. A szintén kiemelést kapó van den Bergh-nek meccsnyilai is voltak a német Florian Hempellel szemben, ám végül utóbbi győzött 3:2-re a torna egyik legnagyobb feltámadását bemutatva. A gyenge belga szereplés különösen annak fényében érhette nagy csapásként a németalföldi ország dartsos közösségét, hogy a közvetlenül a profi-vb előtt rendezett amatőr világbajnokság férfi versenyét Andy Baetens személyében egy belga nyerte. Belgiumban is jelentősen emelkedett a darts népszerűsége az utóbbi években, aminek folyományaként ebben az esztendőben már két European Tour-versenyt fognak rendezni az országban. Bőven van min javítaniuk van den Berghéknek…
Ha már a nemzeteket kezdtük górcső alá venni, érdemes még a németeket is megemlíteni. Náluk is rekordszámú, összesen öt játékos jutott ki a vb-re, s közülük négyen is elmentek a legjobb 32-ig, onnan viszont már senki sem. Pedig Martin Schindler sokáig vezetett Scott Williams ellen, az angol azonban nagy fordítást bemutatva kiejtette a torna 26. kiemeltjét, aki akkor talán még nem is sejtette, hogy egy későbbi elődöntőstől szenvedett vereséget. Gabriel Clemens és Florian Hempel sima vereséget szenvedett. Hogy Ricardo Pietreczko mire volt képes, arról kicsit lentebb fog szó esni.
Ami az eredményeket illeti, már az 1. fordulóban is látszódott, hogy egy fantasztikus világbajnokságnak leszünk szemtanúi, hiszen bár nem repkedtek a 100+-os meccsátlagok, de több nem kiemelt játékos is megmutatta, hogy akár a kiemeltekkel szemben is eséllyel pályázhat a továbbjutásra. Összesen ketten dobtak 100 fölötti átlagot, mégpedig Luke Littler és Ryan Joyce – előbbiről lentebb szintén sok szó esik majd.
A világbajnokság érdemi része a 2. fordulóval jött el, amikor már a kiemeltek is beszálltak a küzdelmekbe. Sosincs olyan, hogy mind a 32-en túlélnék az első kört, s ez idén sem volt másként. A 32 játékosból 11 nem tudott továbbjutni a 2. fordulóból. Közülük a legnagyobb meglepetést Nathan Aspinall, Josh Rock és James Wade korai búcsúja jelentette. A World Matchplay-győztes Aspinall még szettet sem tudott nyerni Ricky Evansszel szemben, azaz nem járt jól azzal, hogy lemaradt a világbajnokságot megelőző utolsó tornáról, a Players Championship Finals-ről. Evans végig jobban játszott nála, vagyis teljesen megérdemelten nyert 3:0-ra. Rock ellenfele a kézakadásos betegségből, a dartitisből sikeresen kigyógyult Berry van Peer volt, s a holland nagyszerű játékkal, a meccset végig irányítva 3:1-es győzelmet aratott az egy éve még nagy ígéretnek tartott északírrel szemben, aki azonban kezd egy kicsit beleszürkülni a mezőnybe azután, hogy 2022-es feltűnése tényleg igen erősre sikeredett. Wade-nek pocsék 2023-as éve volt, ám az őszi Európa-bajnoki döntője miatt sokan abban bíztak, hogy a világbajnokságon is sokáig fog jutni. Végül semeddig sem jutott, mert 3:2-re kikapott a kanadai Matt Campbelltől. Wade játéka végig halovány volt, ellenfele pedig jól gazdálkodott adódó lehetőségeivel.
Az első tíz kiemelt közül Aspinallon kívül még ketten búcsúztak a legjobb 64 között. Az, hogy Peter Wright 3:0-ás vereséget szenvedett Jim Williamstől, papíron meglepetés volt, az életben azonban nem. Wright egészen borzalmas 2023-as szezont tudott maga mögött, s hiába lett Európa-bajnok október végén, az Eb-döntős szereplés Wade-hez hasonlóan neki sem volt jó ómen, ahogy az sem, hogy Aspinallhoz hasonlóan lemaradt a Players Championship nagydöntőjéről. A skót végig gyengén játszott Williams ellen, s megint nem bírt leállni nyílcserélgetős szerencsétlenkedésével. Meccs közben többször is váltogatta nyilait, de ahogy az a legtöbb esetben lenni szokott, ez most sem segítette, ha nem éppen hátráltatta őt a játékban. Wrightnak most már tényleg le kellene állnia nyilai állandó cserélgetésével, mert egyre világosabb, hogy ez okozza problémáit lassan egy éve. Most, amikor a cikk íródik és megjelenik, még nem ismert a Premier League idei mezőnye, de erősen élek a gyanúperrel, hogy az extravagáns kinézetű skót hosszú évek után először nem fog bekerülni az indulók közé. Az elmúlt kettő év eredményein alapuló világranglistán a 4.-ről a 8. helyre csúszott vissza, hiszen a 2022-es világbajnoki címért járt félmillió fontot kellett volna megvédenie. Azt hiszem, nem ártana neki is egy nagyobb pihenés, de nem feltétlenül olyan, mint amilyenbe Adrian Lewis fogott tavaly. Most nem tenne jót neki a Premier League, inkább a kisebb, a ranglistába is beszámító tornákon kellene indulnia.
Michael Smith messze volt a címvédéstől
A top 10-esek közül még a 7. helyen rangsorolt Danny Noppert búcsúzott, akit egy másik Williams, Scott vert meg 3:0-ra. A hollandnak nem sokkal a világbajnokság előtt született meg a gyermeke, ami miatt ki is hagyta a Players Championship Finals versenyét. Minden bizonnyal az apai örömök mellett nem tudott teljes mértékben a felkészülésre koncentrálni, így érthető, hogy nem vitte sokra ezen a vébén.
És ha már a top 10-nél tartunk, akkor érdemes visszaemlékezni a többi nagyfiú szereplésére is, mert bizony, közülük sokan nem a tőlük elvárt eredményeket produkálták Londonban. Itt van erre remek példaként Gerwyn Price, aki 5. kiemelt volt, s mint az elmúlt években mindig, ezúttal is sokak szemében vb-esélyes volt. Price-nak azonban nem alakult túlságosan jól 2023, hiszen az évet még világelsőként kezdte, ám fokozatosan csúszott hátra a ranglistán, mivel a nagy tornákon nem tudott végső győzelmeket aratni. A világbajnokságon erre semmi esélye sem volt, mivel Brendan Dolan ellen végig alárendelt szerepet játszva 4:2-es vereséget szenvedett.
Egy körrel többet ment, de összességében véve a vb-n is folytatta gyengélkedését a walesiek másik nagy neve, Jonny Clayton. Az év második felében édesapja halála miatt gyenge teljesítményt nyújtó, a vb-n a 9. helyen kiemelt játékos ugyan sikerrel vette az első két kört, ám egyik meccsén sem remekelt, s a nyolcaddöntőben Rob Cross ellen nem is volt ellenszere, sima 4:0-ás vereséggel utazhatott haza még szilveszter előtt. Nagy kérdés, hogy Clayton mikor tud kilábalni a slamasztikából, amelyben lassan fél éve benne van, de ahogy Wright esetében nem érzem helyesnek a PL-szereplést, úgy nála hatványozottan azt vallom, hogy nincs helye az idei mezőnyben.
A 10. kiemelt Damon Hetától előzetesen sokan sokat vártak, ám az ausztrál showman egyik mérkőzésén sem volt meggyőző, hiszen két győztes meccsének egyikén sem nyújtott óriási teljesítményt és a legjobb 16 között simán ki is kapott Scott Williamstől 4:1 arányban. A torna előtt azt gondoltam, hogy Heta egy remek szereplés esetén a Premier League-re is esélyes lehet, ezek után azonban legfeljebb szórakoztató egyénisége viheti be a mezőnybe. Hogy ez elegendő lesz-e, elvileg órákon belül kiderül.
A világbajnokság címvédője Michael Smith volt, aki tavaly első alkalommal tudta megnyerni a sportág csúcseseményét, s a világelsőséget is megszerezte. Az angol remekül kezdte 2023-at is, ám az év során gyártót váltott, új nyilaival pedig nehezen barátkozott meg, amire ráerősített az, hogy finoman fogalmazva is lazára vette a figurát, ami a felkészülést illeti. Nyilvánvalóan óriási sziklák hullottak le szívéről, amikor megnyerte élete első felnőtt világbajnoki címét, ám kicsit talán túlzásba vitte a lazulást, aminek eredménye az lett, hogy a nyolcaddöntőben történelmi vereséget szenvedett Chris Dobey-tól. 4:0-ra kapott ki Smith, ami azért minősül történelmi vereségnek, mert most először volt példa arra azóta, hogy egyenes kieséses rendszerben zajlanak a világbajnokságok, hogy a címvédő nullára bukja el utolsó mérkőzését. Sokba került Smithnek ez a viszonylag gyenge szereplés, hiszen az 1.-ről a 3. helyre esett vissza a világranglistán.
A meglepetések világbajnoksága
A háromszoros világbajnok Michael van Gerwent ezúttal is sokan esélyesnek tartották a végső győzelemre, de mivel már öt éve nem tudott vb-t nyerni, így ezúttal kissé háttérbe szorult az esélylatolgatásokban, pláne Luke Humphries őszi diadalmenetét követően. A torna alatt azonban egyre inkább az kezdett lenni az ember érzése, hogy a holland a legfőbb várományosa a Sid Waddell-trófeának, hiszen ellenállhatatlan játékot mutatott be, miközben riválisai kiestek vagy pedig erősen bukdácsolva jutottak tovább. Január 1-jén azonban van Gerwen számára is véget ért a világbajnokság, mivel önmagához képest egészen gyenge játékkal 5:3-ra kikapott Scott Williamstől a negyeddöntőben. Állítólag gyomorrontással küzdött a holland, ami magyarázhatja kiesését, de ettől függetlenül tény, hogy a 2010-es évek szupersztárja, akitől sokan taylori szintű dominanciát vártak, immár öt éve képtelen világbajnoki címet szerezni és a világelsőséget sem tudta visszaszerezni. Ettől függetlenül számolni kell vele 2024-ben is.
És ha már arról írtam, hogy Scott Williams ellen kapott ki van Gerwen a negyeddöntőben, akkor az angol is megér egy külön misét, hiszen senki sem várta az elődöntőbe. Williams a világranglista 52. helyén kezdte meg a világbajnokságot, amelyre második alkalommal jutott el. Első mérkőzésén 3:1-re verte Muramacu Harukit, majd a már említett Noppert elleni 3:0-ás siker következett. A legjobb 32 között jött a már szintén említett Martin Schindler elleni fordítás, amit Damon Heta 4:1-es legyőzése követett a nyolcaddöntőben. A van Gerwen elleni negyeddöntőben 96-os meccsátlaggal győzött 5:3-ra, mégpedig úgy, hogy nem roppant össze, amikor ellenfele elvette kezdését a 3. szettben, s mindenki azt gondolta, hogy onnantól fogva a holland simán győzni fog. Williams az elődöntőben már nem tudott mit kezdeni Luke Humphriesszal, aki hét darab 100+-os kiszállót megdobva 6:0-ra verte. Scott Williams ettől függetlenül nagyon büszke lehet magára, hiszen ezzel a szereplésével a 30. helyre jött fel a világranglistán, s ha megtudja tartani ezt a pozíciót február végéig, akkor csak a 4. fordulóban kell bekapcsolódnia a UK Open küzdelmeibe, ami abból a szempontból nem teljesen mindegy, amennyiben ott is szeretne sokáig menetelni. Minden bizonnyal sok új szurkolóra tett szert annak ellenére is, hogy a világbajnokságon is hozta a formáját, azaz nem volt mindig kifogástalan a magatartása. Ezúttal nem az ujjal mutogatással hívta föl magára a figyelmet, hanem a Martin Schindler elleni mérkőzést követő nyilatkozatával, amelyben nagy fordítással összehozott sikerét a briteknek a németek fölött a két világháborúban aratott győzelméhez hasonlította az 1966-os angol-nyugatnémet labdarúgó-vb-döntő mellett. Ezzel a nyilatkozatával kissé kiverte a biztosítékot, olyannyira, hogy a világbajnokságot a szigetországban közvetítő Sky Sports műsorvezetője közvetlenül az interjú után elnézést kért a nézőktől az élő adásban elhangzottak miatt. Ettől függetlenül Scott Williams mindenki számára kemény ellenfél lehet idén, így kíváncsian várhatjuk, mire lesz még képes.
A világbajnokság másik nagy meglepetését Luke Littler szolgáltatta. A 17. születésnapját január 21-én ünneplő angol tinédzser először indulhatott a PDC felnőtt világbajnokságán abból a prózai okból kifolyólag, hogy 16 éven felüli játékosok indulhatnak csak a profi mezőny versenyein. Littler a 16-23 éves játékosok számára kiírt Development Tour elnevezésű sorozatból harcolta ki a világbajnoki részvételt, miközben az ifjúsági versenyeken is nehezen talált legyőzőre. Littler két világbajnoki címet is szerzett, hiszen tavaly novemberben a PDC U23-as világbajnokságát, decemberben pedig a juniorok vb-jét is megnyerte. Utóbbi döntőben sajnálatunkra Kovács Álmost győzte le, aki pedig 3:1-re vezetett ellene a hat nyert legig tartó mérkőzésen, ám végül Littler győzött 6:3-ra. A szakértők többsége már a világbajnokság előtt úgy vélte, a 16 éves angol messzire juthat a felnőttek között is, mivel egészen elképesztő eredménysora van és azok az átlagok, amelyeket a különböző sorozatokban produkált, s a rengeteg 180, amit dobott, egyaránt arra predesztinálták, hogy a felnőtt-vb-n is le fogja tenni a névjegyét.
Végül csak a topfavorit győzött
Ez a névjegyletétel igen jól sikerült. Littler első mérkőzésén 3:0-ra verte a korábbi amatőr világbajnok Christian Kistet, mégpedig az 1. forduló toronymagasan legjobb, 106.12-es átlagával, majd a legjobb 64 között a UK Open-címvédő Andrew Gilding ellen aratott 3:1-es diadalt. A 3. fordulóban Matt Campbell legyőzése sem okozott problémát (4:1), majd a legjobb 16 között példaképét, az utolsó világbajnoki címét húsz nappal születése előtt megszerzett Raymond van Barneveldet is 4:1-re verte, méghozzá 105.01-es átlaggal. A negyeddöntőben egy másik rutinos játékos, Brendan Dolan sem talált fogást az ifjú titánon, aki 101.93-as átlagot elérve 5:1-es győzelmet aratott, így élete első felnőtt-vb-jén máris az elődöntőben találta magát. Ekkor már egészen hihetetlen mértékű felhajtás alakult ki körülötte, hiszen a csapból is ő folyt, a brit sajtó lényegében csak vele foglalkozott, hiába voltak még mások is versenyben a vb-címért. Még a döntőt követően is ő szerepelt a mai címlapokon veresége ellenére, mert az ország jelentős része neki szurkolt, s valószínűleg világszerte rengetegen reménykedtek abban, hogy sikerül csodát tennie és 16 évesen felnőtt világbajnokságot nyernie. Az elődöntőben Rob Cross ellen 106.05-ös átlaggal győzött 6:2-re, így a végső győzelemmel kapcsolatos elvárások abszolút nem voltak túlzóak, de nyilván ott volt a fejekben az is, hogy mégiscsak egy 16 éves fiúról beszélünk, aki ugyan mentális szempontból is rendkívül erősnek bizonyult, de azért még nem nőtt be teljesen a feje lágya. Végül a 2. helyet tudta megszerezni, pedig nem volt messze attól, hogy már csak kettő szettet kelljen nyernie a világbajnoki címhez, de a döntőről majd lejjebb fogsz olvasni.
A világbajnokságot megelőzően talán csak egy másik Luke, mégpedig Humphries körül volt nagyobb felhajtás, hiszen a 28 éves angol játékos egészen szenzációs őszt produkált. 49 nap leforgása alatt nyert meg három majortornát, hiszen ő győzött a World Grand Prix-n, a Grand Slam of Darts-on és a Players Championship Finals-ön is. Ezek voltak első győzelmei nagy tornákon, így természetesen nagy önbizalommal, egyben legnagyobb esélyesként érkezett meg a világbajnokságra. A 3. kiemelést kapó Humphries egy kissé döcögős, de könnyed győzelemmel indított Lee Evans ellen, ám a következő kettő mérkőzése már egyáltalán nem volt a sétagalopp kategória. A legjobb 32 között a német Ricardo Pietreczko volt az ellenfele, aki sok nagy játékos orra alá tört már borsot, s bizony, hajszálnyira volt attól, hogy kiejtse Humphriest. Az első szettet még az angol nyerte, utána azonban zsinórban három játszmát húzott be a német, s az ötödik szettben két meccsnyila is volt a 4:1-es győzelemhez, ám elrontotta ezeket, ellenfele pedig annyira fölszívta magát, hogy fordítani tudott, s 4:3-mal bejutott a nyolcaddöntőbe. Aztán ott is nagyon közel állt a kieséshez, hiszen Joe Cullen szintén dobhatott a győzelemért, ám hibázott, s végül Humphries hosszabbításban tudta megnyerni a döntőszettet, azaz egy újabb 4:3-as sikerrel jutott a legjobb nyolc közé. A két mérkőzés után már erősen megkérdőjeleződött, hogy valóban ő számít-e a világbajnokság legnagyobb esélyesének, hiszen van Gerwen és Littler is sokkal jobban teljesített. Előbbi váratlan kiesése után azonban megint sokan gondolták úgy, hogy ő győzhet, hiszen a negyeddöntőben 5:1-re kiütötte Dave Chisnallt, majd az elődöntőben 6:0-ra verte Scott Williamst. Littlerhez hasonlóan az ő átlagai is brutálisak voltak, hiszen Chisnallt 103.5-es, Williamst pedig 108.74-es átlaggal küldte haza.
Így érkeztünk el a tegnapi döntőhöz, amelyet tehát két Lukács vívott egymással. A magyar és a nemzetközi hozzászólók körében is igen nagy volt a megosztottság az esélyeket illetően, hiszen nagyjából ötven-ötven arányban tették le voksukat az emberek Humphries és Littler neve mellé. Én a vb előtt Humphries végső győzelmére tippeltem, s ezt a tippet fönntartottam tegnap is. Végül nekem és azoknak lett igazuk, akik Cool Handtől várták a győzelmet.
Pedig ez a mérkőzés sem úgy nézett ki eleinte, hogy Humphriesé lesz.
Talán az idegesség, a tét nagysága okozta, hogy eleinte nem igazán tudták hozni a saját kezdésüket. Humphries kezdett jobban, vezetett 2:1-re is, de Littler gyorsan magára talált, és átvéve az irányítást, 4:2-re fordított.
A hetedik szettben kritikus pillanathoz érkezett a finálé. A döntő legben Littlernek nyila volt az 5:2-höz is, de a dupla 2 kifogott rajta. Ekkor aligha gondolta bárki, hogy a tini már nem nyer több szettet ezen az estén, pedig pontosan ez történt. Humphries magasabb fokozatba kapcsolt, és ezt Littler már nem tudta követni. Igaz, végig érezni lehetett, hogyha Humphries veszít a lendületéből, akkor Littler biztosan visszajön a meccsbe.
Humphries azonban ekkor bebizonyította, hogy miért ő nyújtotta talán a legjobb teljesítményt 2023-ban. Simán bírta idegekkel, a kritikus pillanatokban is jól dobott, és riválisának nem volt ellenszere a játékára.
Fordított 6:4-re.
A 11. szettben elmentek 2–2-ig, és Humphries ekkor adta meg a végső döfést. Littler nem tudott kiszállni, Humphries viszont megoldotta a D8-at.
A fináléban Luke Humphries 23 db 180-as kört dobott 103.67-es körátlag és 43.1 százalékos kiszállózás mellett, és nem utolsósorban képes volt sorozatban öt szettet nyerni. Vagyis teljesen megérdemelten lett a PDC új világbajnoka 7:4-es győzelmének köszönhetően.
LUKE HUMPHRIES IS WORLD CHAMPION! 🏆
Darting destiny fulfilled.
The world number one gets over the line against teenage sensation Luke Littler in a thrilling final! pic.twitter.com/IP6pPaWndm
— PDC Darts (@OfficialPDC) January 3, 2024
Luke Humphries tehát megszerezte első felnőtt világbajnoki címét, egyben negyedéven belül negyedik majortorna-győzelmét is. Azzal, hogy döntőbe jutott, már biztossá vált, hogy mától ő lesz az új világelső, ám a vb-címnek köszönhetően igen nagy előnyre tett szert Michael van Gerwen és Michael Smith előtt, s jó eséllyel egyhamar nem tudják megelőzni. Ő érte el a legnagyobb meccsátlagot az elődöntőben, s ő dobta a legtöbb, 73 darab 180-at, amivel kiérdemelte az idén először kiosztott Aranynyilat, amely egy közel másfél méter magas trófea.
Luke Littler is minden dícséretet megérdemel, hiszen senki sem várta a döntőbe, még ő maga is rendre úgy nyilatkozott, hogy nem hiszi el, ami történik vele. Az ő meccsátlaga 101.13 lett és kiszállózása nem sokkal maradt el ellenfelétől. A világranglistán a 164.-ről a 31. helyre jött fel, s jó eséllyel nagyon sok tornán fogjuk látni és minden bizonnyal sok jó eredményt, akár tornagyőzelmet fog összehozni. Legközelebb februárban a Players Championship-versenyeken fog játszani, illetve nem kizárt, hogy a Premier League-be is meghívják, ám sportszakmailag többet érnek a PC- és European Tour-versenyek, nem is beszélve az olyan majortornákról, amelyeknek eredményei a világranglistába is beszámítanak.
„Őszintén, szavakba sem tudom önteni, milyen nagyszerű érzés ez – ismerte el Luke Humphries, a korábbi ifjúsági világbajnok. – Nagyon büszke vagyok a teljesítményemre. Meg kellett ezt nyernem ma este, mert Luke (Littler) rengetegszer fog még győzni, ebben biztos vagyok.”
A világranglista vezető Humphries továbbá így méltatta ellenfelét: „Ő egy hihetetlen tehetség. Mikor már a győzelem küszöbén álltam, ő akkor is rendíthetetlen maradt.”
A világbajnok öt egymást követő szettet megnyerve 4:2-ről fordított és állította be a végeredményt. „A hetedik szett hatalmas fordulópont volt. Ha 5:2-re álltunk volna, nagyon nehéz feladat lett volna visszaküzdeni magam, de végigmenetelni az utolsó öt szetten hihetetlen élmény volt. A kezem őrülten remegett mikor a dupla nyolcért mentem, de szerencsére csak eltaláltam.”
A siker tökéletes lezárást jelent Humphries számára, aki sokáig erős szorongással küzdött, és nem látta a jövőjét a sportban. „Volt egy időszak az életemben, amikor nagyon depressziós voltam, és azt hittem, számomra ennyi volt. Sok nehézségen mentem keresztül, de mindez még különlegesebbé teszi, hogy világbajnok és világelső lettem.”
Bár Luke Littler nem győzelemmel zárta mesébe illő menetelését a világbajnoki cím felé, elmondása alapján mégis büszke arra, amit az elmúlt három hétben elért. „Az egész hihetetlen volt” – elmélkedett a 16 éves dartsjátékos, aki a verseny során a korábbi világbajnok Raymond van Barneveldet és Rob Crosst is legyőzte.
„Minden meccs nagyszerű volt. Túl sok leget vesztettem el ma este, és csalódott vagyok, hogy kihagytam azt a három dobást, amellyel játékban tarthattam volna magam” – ismerte el Littler, aki szerint a közönség is várta volna a folytatást.
„Gratulálok Luke-nak (Humphries), megérdemli ezt a címet – ismerte el ellenfelét a fiatal tehetség, aki most a jövőre koncentrál és nagy reményekkel várja a következő lehetőséget. – Benne vagyok a világ legjobb 32 játékosa között és második lettem debütálásomon. Ez egy hihetetlen verseny volt, most csak folytatni akarom tovább, és megnyerni.”
A döntő kettő darab 170-es kiszállót is hozott, amire tudomásom szerint még nem volt példa korábban. Összesen nyolc darab Big Fish-t hozott a torna, ami alighanem rekord, de legalábbis rekordbeállítás, mert ebben a tekintetben sem tudok ennél jobb vb-ről. Megdőlt a 180-ak rekordja, hiszen 914 darab tökéletes kör volt ezen a világbajnokságon. Ezzel a nagy-britanniai prosztata-betegek jártak igazán jól, mivel a torna névadó szponzora minden egyes 180 után 1000 fontot ajánlott fel a velük foglalkozó alapítványnak, azaz 914 000 font, vagyis több mint 401 millió forint üti ennek a szervezetnek a markát, amiből bizonyára komoly segítséget tudnak nyújtani a prosztata-megbetegedésekkel küzdő brit férfiaknak.
A világbajnokság körüli felhajtás is példátlan méreteket öltött, elég csak a torna nagy-britanniai nézettségét megnézni. Eddie Hearn, a PDC ügyvezető elnöke X-oldalán közölte, hogy a január 2-i Rob Cross – Luke Littler elődöntőt a Sky Sports tv-csatornán 2 millió 320 ezer néző tekintette meg élőben. A döntőre vonatkozóan még nincsenek végleges adatok, de borítékolható, hogy ott újabb csúcs született. A korábbi rekord egyébként még a 2015-ös döntőre datálódik – a Gary Anderson – Phil Taylor összecsapást 1 millió 650 ezren látták élőben a brit tévében.
Ezek és a rengeteg dráma és óriási feltámadás alapján, s a döntő színvonala alapján is kijelenthetjük, hogy a 2024-es volt minden idők legjobb világbajnoksága, s a 2025-ös vb-n, ami idén december közepén indul majd, igen magasan lesz a léc.
A profi dartsosok most pihennek egy picit, hiszen januárban csak World Series-versenyek lesznek, majd az érdemi szezon február elején kezdődik el a Mastersszel, amelyen a világranglista első 24 helyezettje fog randevút adni egymásnak.
A kiemelt kép forrása: nemzetisport.hu / Getty Images