Nem minden idők legizgalmasabb szezonjaként fog bevonulni a történelembe a 2023-as Forma-1-es évad, de ettől függetlenül bőven van mire visszaemlékezni az idei világbajnoki sorozattal kapcsolatban. Elég csak Max Verstappen és a Red Bull elképesztő fölényére vagy Fernando Alonso váratlan remeklésére gondolni, de azért voltak itt negatív történések is, hiszen több újonc sem nyújtott túlságosan meggyőző teljesítményt, s több botrány is beárnyékolta kissé az idei szezont. Az évzáró cikksorozat utolsó részében összefoglalom az idei F1-es világbajnokság legfőbb tanulságait.
POZITÍVUMOK
Verstappen, Verstappen és megint Verstappen…
19 futamgyőzelem, 21 dobogós helyezés, több mint 1000 élen töltött kör – dióhéjban így foglalható össze Max Verstappen idei szezonja. A címvédő hollandnak a kezdetektől fogva nem volt ellenfele a harmadik világbajnoki címért folytatott küzdelemben, s ami a semleges nézőknek igazán fájhatott, hogy számos versenyen sem lehetett fölvenni a kesztyűt vele és a Red Bull-lal. Verstappen több rekordot is megdöntött idén, hiszen soha senki nem nyert egy évben 19 futamot, s az adott évben rendezett versenyeken elért győzelmek arányát tekintve is csúcstartóvá lépett elő. Arra sem volt még példa, hogy valaki egy idényben több mint ezer kört töltsön az élen, s alighanem az is példátlan, hogy Verstappen annyira sok pontot hozott a konyhára, hogy a Red Bull csak vele is simán megnyerte volna a konstruktőri világbajnokságot. Egyszerűen ez az ő éve volt, s abból kiindulva, hogy 2026-ig komolyabb fejlesztések nem várhatók a Forma-1-ben, többen attól tartanak, hogy Verstappen a következő kettő idényben is legyőzhetetlen lesz. Azt hiszem, már annak is örülhetünk, ha jövőre több futamot tud nem Red Bull-pilóta megnyerni, hiszen az idei 22 versenyből 21-et az osztrák csapat vitt el, hiszen Sergio Pérez még az idény elején Dzsiddában és Bakuban is 1. helyen ért célba és csupán a Szingapúri Nagydíjon nem nyert, s nem is került dobogóra az istálló.
Fernando Alonso sokadvirágzása
Az idei rajtrácson az jelentette az egyik legfőbb változást, hogy Fernando Alonso az Alpine-ból az Aston Martin-hoz szerződött. A kétszeres világbajnok spanyoltól és csapatától előzetesen nem sokat vártak a szakértők és én sem, azonban a rutinos versenyző és a zöld istálló alaposan rácáfolt ezekre a várakozásokra. Alonso a szezon első nyolc futamából hatszor állhatott dobogóra, s egészen az Olasz Nagydíjig minden versenyen pontszerzőként ért célba. Szingapúrban nem szerzett pontot, Austinban és Mexikóban pedig kiesett, azonban Brazíliában az év manőverének megválasztott előzéssel szerezte meg a 3. helyet az utolsó körben Sergio Pérezzel szemben. Alonso sokáig jó eséllyel pályázott az egyéni világbajnokság 3. helyére, ám az Aston Martinnak a szezon második felében, különösen a Monza és Mexikóváros közötti időszakban látott gyengélkedése miatt annyi pontot bukott, hogy végül a 4. helyre maradt sansza. Azt viszont az utolsó futamon nagy küzdelem végén megszerezte, így 2013 után először végzett a tabella első öt helyének valamelyikén, s pontszáma (206) is tíz év után először volt 200-nál több. Sokan azt gondoltuk a szezon előtt, hogy Alonso ismét rosszul váltott csapatot, hiszen az Alpine azért jobb erőkből állt tavaly, mint az Aston Martin, de idénre fordult a kocka, s a brit istálló simán maga mögé utasította a franciákat, vagyis a kétszeres világbajnok ezúttal jól választott. Jövőre még biztosan látni fogjuk a mezőnyben, de júliusban már 43 éves lesz, úgyhogy a 2024-es év egyik nagy kérdése lehet, hogy vállal-e további évet, akár éveket a Forma-1-ben pilótaként vagy inkább visszavonul. Az biztos, hogy még mindig sok van benne, úgyhogy annak talán nagyobb esélye van, hogy később is látni fogjuk.
A McLaren évközbeni föltámadása
Nagyon ritkán látható olyasmi, amire idén a McLaren képes volt. A wokingi istálló egészen pocsékul kezdte 2023-at, hiszen a Kanadai Nagydíjjal bezárólag csupán 17 pontot hozott a konyhára az idén összeállt Lando Norris – Oscar Piastri kettős. Kis túlzással a mezőny leggyengébb autói voltak a papajasárga versenygépek, vagyis nagyon úgy festett, hogy a tavalyi 5. helyet nem tudja megismételni a csapat. A háttérben azonban mindent megtettek azért, hogy a rengeteg pénz, amit beleöltek az idei technikába, ne vesszen kárba. Ausztriára olyan fejlesztésekkel érkezett a csapat, amelyek egészen jól sültek el. Norris már Spielbergben a 4. lett, Silverstone-tól kezdve viszont Oscar Piastri is egészen kiváló eredményeket szállított. A Brit és a Magyar Nagydíjon mindkét pilóta az első ötben ért célba, Norris pedig egymás után két futamon végzett a 2. helyen. A Belga, a Holland és az Olasz Nagydíjon annyira nem jött ki a lépés, azonban Szingapúrtól kezdve már nem volt megállás: Norris újabb öt, Piastri pedig kettő dobogós helyezést ért el, utóbbi pedig megnyerte a katari sprintet. A McLaren az utolsó 14 versenyhétvégén 285 pontot szerzett, ami azt jelenti, hogy ezeken a versenyeken mindösszesen tíz ponttal maradt el a Ferraritól, ugyanakkor a Mercedesre 37 egységet vert, azaz ebben az összevetésben a 3. helyen zárt volna, hiszen a Red Bull a szezonnak csupán ezt a részét figyelembevéve is toronymagasan diadalmaskodott. Abban szinte mindenki egyetért, hogy jövőre élcsapatként kell számolni a McLarennel, de azért érdemes megvárni az új idény első néhány versenyét, hogy tiszta képet kaphassunk az erőviszonyokról, hiszen éppen a McLaren a példa arra, hogy nyáron is meg lehet menteni egy szezont, de arra is láttunk már példát, hogy egy csapat egy évben még szárnyalt, a következőben viszont bukdácsolt. Mindenesetre megemelhetjük kalapunkat a wokingiak előtt.
Carlos Sainz az egyetlen, aki nagydíjon legyőzte a Red Bull-t
Arra nem sokan számítottak előzetesen, hogy 2023-ban összesen egy nagydíjfutam lesz, melyet nem valamelyik Red Bull-pilóta nyer meg. Szingapúrban is elsősorban annak volt köszönhető az osztrákok bukása, hogy nem sikerült jól beállítani az autókat, s emiatt technikai gondok hátráltatták mind Verstappent, mind Sergio Pérezt. Az így adódó lehetőséget Carlos Sainz Jr. használta ki a legjobban, aki rajt-cél győzelmet aratott az esti utcai versenyen. Ő tehát az egyetlen, aki idén le tudta győzni a Red Bull-t nagydíjon. Rajta kívül még Oscar Piastri tudott győzedelmeskedni, de ő Katarban a sprintet nyerte meg. Sainznak nem volt különösebben jó szezonja, hiszen a szingapúri győzelmen kívül mindössze két 3. helyet tud fölmutatni, miközben csapattársa, Charles Leclerc összesen hatszor léphetett föl a pódium 2. vagy 3. fokára. Ettől függetlenül elmondhatja magáról, hogy egyedül ő győzte le idén a Red Bull-t nagydíjfutamon, s igazából ez az, ami miatt a pozitívumok közé soroltam ezt az eredményét, mert egyébként nem sok vizet zavart 2023-ban.
NEGATÍVUMOK
Pérez nem tudott felnőni Verstappenhez
A Red Bull története során először tudott kettős győzelmet aratni a Forma-1-ben, hiszen Sergio Pérez lett a világbajnokság 2. helyezettje. Ahogy viszont föntebb már említettem, Max Verstappen Pérez nélkül is simán összehozta volna a csapatnak a konstruktőri világbajnoki címet, akkor volt a különbség kettejük között is. Amíg a holland rekordot jelentő 575 pontot szerzett, addig a mexikói csupán 285-öt ért el. Pedig nem úgy indult ez az év, hogy ekkora differencia lesz kettejük között, hiszen a második futamot Dzsiddában Pérez nyerte, majd a 4. fordulóban, Bakuban is ő diadalmaskodott, miközben Bahreinben a 2., Ausztráliában az 5. helyen végzett. Miamiban a 2. lett, de már ott lehetett érzékelni, hogy ő sem fogja tudni megnehezíteni Verstappen dolgát, s nem azért, mert a csapat a holland sikeréért dolgozik, hanem sokkal inkább azért, mert maga Pérez nem tud olyan jól teljesíteni. Először Monacóban követett el nagy hibát a mexikói, amikor az időmérőn a szalagkorlátnak csapta az autóját, s a futamon végig a mezőny második felében szerénykedve csak 16. lett. A következő jó pár futamon hozta a stabil top 10-es eredményeket, azonban az esetek többségében jócskán elmaradt csapattársától. Szingapúrban az ő autója sem muzsikált jól, így a 8. lett, utána viszont kezdődtek az igazi nehézségek. Japánban előbb Hamiltonnal, majd Kevin Magnussennel ütközött. Előbbi afférért még kiesése előtt kapott időbüntetést, amit le is töltött, mivel cserélni kellett első vezető szárnyát az ütközés miatt, ám az utóbbi incidenst követően föladta a versenyt. Később azonban kis időre ismét a pályára gurult, hogy újabb időbüntetést kapjon, máskülönben a következő futamon rajtbüntetéssel kellett volna szembenéznie. Katarban elrontotta az időmérőt, s a futamon sem tudott igazán jól teljesíteni, így a 10. helyen intették le. Austinban a 4. helyre futott be, hazai versenyén azonban egy nagyon optimista manőver végén összeütközött Charles Leclerc-el és rögtön a rajtot követően kiesett. Az utolsó három futama viszonylag csendes volt, s zárásként hozott még egy 3. és két 4. helyet, amivel elcsitította az idő előtti elbocsátásáról szóló pletykákat, de abban biztosak lehetünk, hogy amennyiben 2024-ben sem tud fejben 100%-os állapotban lenni minden hétvégén, s emiatt nem jönnek az elvárt eredmények, akkor év közben lapátra fogja tenni a Red Bull.
Alpine: Egyértelműen a leggyengébb gyári csapat
Tavaly még óriási csata végén a 4. helyet szerezte meg a konstruktőri világbajnokságban az Alpine, ám a francia gyári istálló idén meg sem közelítette 2022-es önmagát. Írom ezt úgy, hogy Pierre Gasly Zandvoortban, Esteban Ocon pedig Monacóban lett a 3. helyezett, miközben egy évvel korábban nem volt dobogós eredménye a csapatnak. Idén azonban sokkal hektikusabban teljesített az Alpine, hiszen az idei 22 versenyhétvégéből mindössze 7 alkalommal tudtak kettős pontszerzést produkálni – 2022-ben szintén 22 versenyből 11 esetben volt példa hasonlóra. A visszaesés tehát egyértelműen látható, s így egyértelműen a leggyengébb gyári csapat volt idén az Alpine. Ez így volt már korábban is, de idén jóval nagyobb volt a lemaradás, ráadásul a McLaren és az Aston Martin is a francia csapat elé került, ráadásul nem is kicsit, hiszen a McLaren 182, az Aston Martin pedig 160 ponttal gyűjtött többet, mint a Gasly-Ocon páros. Számos személyi változás volt a szezon előtt és közben is a csapat vezetésében, márpedig mint tudjuk, a sport világában ritkán segít az, ha menet közben rugdosnak ki embereket, s hoznak helyükre újakat, akiknek kell egy kis idő, mire belerázódnak az új feladatukba. Az Alpine-nál sem sikerült az évközbeni változtatásokkal komoly eredményt elérni, így jövőre nagyon kell hajtaniuk, ha nem szeretnének ismét lebőgni, mert a Renault által nyújtott támogatás nem kicsit, de előbb-utóbb elzárulhatnak a pénzcsapok, ha továbbra is nagy teljesítményű bankjegy-égetőként fog működni mindkét autó.
Sargeant, De Vries – semmit sem mutató újoncok
Idén három új pilóta mutatkozhatott be a Forma-1-ben. Nyck De Vries nem volt teljesen új arc, hiszen tavaly az Olasz Nagydíjon be kellett ugrania a vakbélműtét miatt kidőlt Alexander Albon Williamsébe. A holland remek versenyzéssel a 9. helyen ért célba, így szinte biztosra volt vehető, hogy előbb-utóbb lesz állandó ülése az F1-ben. Ez idén meg is valósult, mivel az AlphaTauri őt szerződtette Pierre Gasly helyére. Többen biztosra vették, hogy De Vries egyből le fogja pipálni a harmadik évét kezdő Cunoda Jukit, aki eddig szinte semmit sem mutatott a száguldó cirkuszban. A semmi jelzőt azonban De Vries idei produkciójára is ráragaszthatjuk, ahogy azt megtette Helmut Marko is, amikor a Brit Nagydíj után és a Magyar Nagydíj előtt kitette a hollandot a Red Bull fiókcsapatából, s helyére visszahozta a pihenőt tartó Daniel Ricciardót. De Vries tíz versenyén egyetlen árva pontot sem szerzett, legjobb eredménye a Monacóban elért 12. hely volt. Ugyan ebből a 10 versenyből csak egyet, az Azeri GP-t nem fejezte be, de tényleg semmi érdemlegeset nem tudott mutatni a futamokon. Bennem és alighanem sokan másokban is az a jelenet maradt meg a legjobban vele kapcsolatban, amikor Kanadában Kevin Magnussennel csatázott, ám ennek az lett a vége, hogy mindketten a bukótérben kötöttek ki, mert az egyik féktávon De Vries elfékezte az autóját, így pedig Magnussen sem tudott elkanyarodni. A történtek előtt a 12. és 13. helyen haladtak, ám végül a 17. és a 18. helyen intette le őket a kockás zászló javarészt a holland hibájából. De Vries a Forma-E-ben jobban teljesített, így nem meglepő, hogy most visszatért az elektromos szériába. Nagy kérdés, hogy lehet-e még F1-es jövője, de szerintem egyhamar nem igazán, akárhogy is szerepel a Forma-E-ben, hiszen azért korántsem ugyanaz a két világbajnokság.
A két teljesen újonc pilóta közül Logan Sargeant volt az egyik, aki 2015 után első amerikai versenyzőként indulhatott a Forma-1-es futamokon. A tavaly még a Forma-2-ben vitézkedő Sargeantre a Williams tartott igényt, ám ő sem hozta a hozzáfűzött reményeket. Austin előtt a legjobb eredménye a Silverstone-ban elért 11. hely volt, ám négyszer is kiesett, s általában teljesen saját hibájából, mivel összetörte az autóját. Nem egyszer már az időmérőn tört-zúzott, holott egészen jó rajthelyezést is kiharcolhatott volna, ha jobban koncentrál, s nem ragadja el annyira a hév. Hazai versenyén is csak azért lett a 10., mert Hamiltont és Leclerc-t kizárták előle utólag, így került kettő pozícióval följebb a végeredményben. A szezon úgy fejeződött be, hogy bizonytalan volt Sargeant sorsa, ám végül a Williams nagy nehezen megadta neki a második esélyt, így jövőre is ő lesz Alexander Albon csapattársa. Sokan nem értettek egyet ezzel a döntéssel, személy szerint én sem, de ki tudja, lehet, hogy éppen ebből tanul az amerikai, s jövőre már önerőből is képes lesz pontokat szerezni, miközben lényegesen kevesebb anyagi kárt okoz majd csapatának.
A három újonc közül kizárólag Oscar Piastri tudott értékelhetően teljesíteni, illetve a Ricciardo sérülésének idejére beugró Liam Lawson, aki öt versenyen több pontot szerzett, mint Sargeant 22 alatt…
Ez volt a 2023-as Forma-1-es szezon értékelése. A 2024-es világbajnokság a Bahreini Nagydíjjal fog indulni igen furcsa időpontban, hiszen március 2-án, szombaton lesz az első verseny, s egy hétre rá ugyancsak szombaton fognak száguldozni a fiúk Dzsiddában is, aminek a ramadán lesz az oka. Rekordszámú, 24 versenyt terveznek a szervezők. Remélhetőleg ezúttal sem járvány, sem háború, sem árvíz, sem pedig semmi más nem fogja megkurtítani a naptárat.
A kiemelt kép forrása: Sportudvar-archívum