Az idei esztendő is rengeteg eseményt hozott a magyar sport világában. 2023-ban sem maradtak el a sikerek, de sajnos a kudarcok sem, miközben talán az egyik legtöbbet fölhozott téma volt Milák Kristóf eltűnése. A Sportudvar évzáró cikksorozatának keretében ezúttal az év legnagyobb sikereire és kudarcaira, illetve érdekes témáira fogunk visszatekinteni a teljesség igénye nélkül.
POZITÍVUMOK
Ismét a világ tetején a magyar vízilabda
A vizes sportokban az esztendő csúcseseménye a fukuokai világbajnokság volt, melyen ezúttal is nagy magyar csapat vett részt. Az egyik legnagyobb éremesély már előzőleg is a férfi vízilabdatornán mutatkozott, hiszen a magyar válogatottat sokan alkalmasnak tartották arra, hogy eljusson a legjobb négy közé, akár még annál is messzebbre. A csoportkör gyermekjáték volt a mieink számára, hiszen Horvátországot leszámítva csupa olyan ellenféllel kerültek szembe a fiúk, akik ellen kötelező volt a győzelem. Ennek fényében sikerült is a házigazda Japánt 16:8-ra megverni, Argentína ellen pedig 21:13-as diadal következett. Kissé sok gólt kapott a magyar együttes a csoportmeccsek során, s a horvátok elleni rangadón sem sikerült tíz gól alatt tartani az ellenfelet. Még az a szerencse, hogy a mieink támadógépezete is igen termékeny volt, így a 12:10-es siker csoportelsőséget ért, ezáltal egyenes ágon a negyeddöntőbe került a csapat. Ott aztán az Egyesült Államok következett, amely ellen nem sokkal korábban egy botrányos Világliga-mérkőzést játszottak a magyarok Kaliforniában – történt ugyanis, hogy a mérkőzés utolsó három percét két órával a lefújás után újra kellett játszani, mert az amerikaiak óvtak amiatt, hogy túl sok magyar játékos volt a vízben. Az óvás következtében a mieink elvesztették a megismételt hajrát. Ez is motiválhatta a csapatot a visszavágásra. Ez végül nagy nehezen jött össze, hiszen az utolsó negyednek 10:7-es előnnyel nézett elébe a magyar válogatott, ám az amerikaiak fölzárkóztak, s végül az utolsó másodpercekben sikerült kiharcolni a 13:12-es győzelmet. Ezzel teljesen ellentétes forgatókönyv következett be a Spanyolország elleni elődöntőben: ott az ellenfél vezetett néhány góllal, majd a magyar csapat 5:3-ra nyerte az utolsó negyedet, így 12:11-es győzelemmel bejutott a világbajnoki döntőbe. Ott aztán ismét nem volt szerencséjük a szívbetegséggel küzdő szurkolóknak, mivel a lehető legkiélezettebb csatát láthattuk. Az első félidő a mieinké volt, a fordulás után azonban nagyobb sebességre kapcsoltak a görögök, átvették a vezetést, s kezdett úgy tűnni, hogy a magyarok elfáradnak a végére. Végül azonban sikerült kiegyenlíteni, így jöhettek az ötméteresek. Ott is nagy nehezen akart csak döntés születni, de végül a szerencse a mieinknek kedvezett és a 4:3-as győzelemmel megszületett a férfi vízilabdázók 4., a magyar vízilabdázás összességében 5. világbajnoki címe. Varga Zsolt, aki az év elején vette át a szövetségi kapitányi tisztséget, első nagy tornáján rögtön nagy diadalt aratott, ahogy azt tíz évvel ezelőtt a néhai Benedek Tibor is megtette. Neki – már mint Benedeknek – az olimpiai bajnoki cím kapitányként sajnos nem jött össze, de reménykedhetünk abban, hogy a mostani generációnak több sikerélménye lesz az ötkarikás játékokon, hiszen 2008 már elég régen volt…
Új csillag született a magyar úszás egén
A vizes világbajnokságon természetesen az úszószámokra is odafigyeltünk, hiszen ott is lehetett érmeket remélni. Többen már annak is örültek volna, ha legalább ezüst- és bronzérmeket sikerül szerezni, de végül az arany is összejött, mivel Kós Hubert nyerte a férfi 200 méteres hátúszás küzdelmeit. Ő volt az a magyar medencés úszók között, akitől várni lehetett nagy eredményeket, de őszintén szólva, jómagam a vb előtt úgy gondoltam, hogy inkább a jövő évi olimpián történhet meg a nagy áttörés. Hubert azonban annyira jól úszott a fináléban és olyan jól hajrázott, hogy teljesen megérdemelten lett világbajnok. Ezzel valahol megmentette a magyar úszósport becsületét is, hiszen sokáig úgy tűnt, hogy hosszú évek után ez lehet az első olyan világbajnokság, melyet aranyérem nélkül zárnak a mieink. Így viszont nemhogy ő lett a 200 hát első magyar világbajnoka 1975-öt követően és első magyar vb-érmese 1982 után, de a jövő évi olimpián is nagy esélyes lehet. Úgy fest, ott is tőle lehet kizárólag aranyérmet remélni, hiszen rajta kívül jelenleg nincs más magyar úszó, akiből kinézhetnénk egy olimpiai bajnoki címet, de még az éremszerzés is sokaktól bravúrnak számítana. Ennek okairól lentebb még bővebben szót ejtek, de most az a lényeg, hogy Kós Hubert révén egy új csillag született a magyar úszás egén 2023-ban.
Marozsán Fábián győzelme a világ egyik legjobbja ellen
Alighanem Szoboszlai Liverpoolba igazolása után a második legnagyobb nemzetközi visszhangot Marozsán Fábián váltotta ki a magyar sportolók közül. A fiatal teniszező itthon néhány éve már ismert volt, s biztosra vették a szakemberek, hogy előbb vagy utóbb a nemzetközi mezőnyben is meg fogja állni a helyét. Nos, idén májusban ezt olyannyira bebizonyította, amire senki sem gondolt volna. A római ATP 1000-es tornán ugyanis Fábián kettő szettben legyőzte Carlos Alcarazt. A magyar játékos egy kisebb időszakot leszámítva végig kontrollálta és dominálta a mérkőzést, mivel a világranglistán jelenleg 2. helyen álló spanyol kicsit nem bírt az idegeivel, ezáltal nem ment neki a játék. Ez a siker napokig a világ sportsajtójának címlapjára helyezte Marozsán Fábiánt, hiszen tényleg mindenki megdöbbent azon, hogy milyen érett játékkal verte meg a nála egyébként fiatalabb, de eredményesebb Alcarazt. Teljesen megérdemelt győzelem volt ez, ami fordulópontot jelenthet Marozsán Fábián karrierjében. Az érdi származású teniszező Wimbledonban élete első felnőtt Grand Slam-főtáblás szereplését is teljesítette, s ugyan nem tudott mérkőzést nyerni, de ott is tisztesen helytállt. Fábián másik nagy menetelését a sangháji ATP 1000-es versenyen mutatta be, ahol egészen a negyeddöntőig jutott, s ott is a későbbi tornagyőztes Hubert Hurkacz tudta megállítani döntő játszmában. Fábián az odáig vezető úton többek között Dusan Lajovicsot, Alex de Minaurt és Casper Ruudöt is megverte, ezzel ismét jelezve, hogy számolni kell vele a közeljövőben a legjobbak között. Reméljük, 2024-ben még több és még nagyobb sikereket tud majd elérni.
Nem múlt el magyar érem nélkül az atlétikai vb
Magyarország eddigi legnagyobb sporteseményét is a 2023-as esztendő hozta el, hiszen augusztus 19. és 27. között került sor az atlétikai világbajnokságra. Az eseményre a világ minden tájáról többezer atléta érkezett hazánkba, akik a világbajnoki érmek mellett az olimpiai kvalifikációért is küzdöttek, hiszen az itt elért eredmények alapján is lehet majd kvótákat szerezni a játékokra. Magyar szempontból az lehetett a fő cél a vb előtt, hogy legalább egy érem szülessen, hiszen a realitás is ezt mondta. Mindenki a férfi kalapácsvetéstől és Halász Bencétől remélte a medáliát, s végül a nagy versenyekről már több éremmel rendelkező dobóatléta nem is okozott csalódást. Annyi fájdalmunk azért lehet a döntőt illetően, hogy egy ideig még vezetett, ám az egyik lengyel és a versenyt végül óriási meglepetésre megnyerő kanadai fiú is távolabbra tudta hajítani kalapácsát. Így tehát nem augusztus 20-án és nem itthon született meg a magyar atlétika első szabadtéri világbajnoki címe, de azért Halász Bence bronzérmének is nagyon lehetett örülni. Sajnos más magyar versenyzőknek nem adódott reális esélye a dobogóra, pedig titokban reménykedtem benne, hogy Kozák Luca és/vagy a gerelyhajításban egy komoly utánpótlás-eredmény után a vb-re érkező Herczeg György, esetleg az utolsó versenyén induló olimpiai bronzérmes, fedettpályás világbajnok súlylökő, Márton Anita össze tud hozni egy érmet. Nem sikerült nekik, de az biztos, hogy minden magyar atléta kitett magáért, senkinek a teljesítményét nem érhette súlyos kritika és senki sem hozott ránk szégyent. Bízzunk benne, hogy ez a világbajnokság nagy lökést fog adni a régi fényét régóta kereső magyar atlétikának – akár már 2024-ben is.
Világbajnoki cím vitorlázásban
Az elmúlt években egyre több komoly eredményt tudott fölmutatni a magyar vitorlázósport, s ez a sorozat szerencsére idén sem szakadt meg, sőt, egy újabb sportágtörténeti kilométerkővel, vagy stílszerűen bójával gazdagodott. 2019-ben született meg az első magyar világbajnoki cím a sportágban Berecz Zsombor révén, aki egy évvel később az első olimpiai érmes magyar is lett tokiói 2. helyének köszönhetően. Idén a hölgyeknél is megszületett az első magyar világbajnoki cím, hiszen az augusztusi hágai világbajnokságon (egész pontosan augusztus 20-án) Érdi Mária diadalmaskodott az ILCA néven futó hajóosztályban. A 25 éves sportoló egy Európa-bajnoki bronzérmet is hozzátett idei eredménysorához, úgyhogy egyértelműen olimpiai esélyesként kell rá tekinteni, hiszen a vb-címmel megvan a kvóta is. Érdi Mária már évek óta ott van a nemzetközi élmezőnyben, s évről évre javultak az eredményei. Már Tokióban is látszódott teljesítményén, hogy hamarosan ő lehet a legjobb, s ez idén meg is valósult. Már csak hab lenne a tortán az olimpiai bajnoki cím, de biztosak lehetünk benne, hogy Mári mindent meg fog tenni ott is, hiszen neki is legalább a dobogó elérése a célja.
NEGATÍVUMOK
Milák Kristóf eltűnése
Az év talán legnagyobb visszhangot kiváltott és legtöbb vélemény megfogalmazását előidéző témája volt Milák Kristóf helyzete. Az olimpiai-, világ- és Európa-bajnok, világcsúcstartó úszó ugyanis semmit sem csinált 2023-ban. Ez majdnem tökéletesen így is van, hiszen néhány edzést leszámítva még a felkészülésbe sem volt hajlandó beletenni a szükséges munkát. A nyarat lényegében teljesen kihagyta, nem is nagyon úszott, majd szeptember 4-én a sajtó nyilvánossága előtt ismét vízbe ugrott a Duna Arénában, hogy Wirth Balázs irányításával megkezdje az edzéseket, elsősorban az olimpiára gondolva. Csakhogy néhány héttel később kiderült, hogy Milák Kristóf ismét lóg az edzésekről és mint edzője fogalmazott, még a vízbe ugrás is nehezére esik mentális okokból kifolyólag. Arról sokáig nem lehetett semmit sem tudni, mi az oka az úszósztár ilyetén hozzáállásának, azonban egykori edzőjének nyilatkozata alapján feltételezhető, hogy családi tragédia állhat a háttérben. Ez mostanáig sem lett megerősítve, de megcáfolva sem, úgyhogy jelenleg ez tűnik a legkézenfekvőbb magyarázatnak a kialakult helyzetre. Rengeteg szólaltak meg az ügyben, s nem minden vélemény aratott osztatlan sikert a közvélemény körében, hiszen Wladár Sándornak, a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) elnökének azon mondata, mi szerint Milák Kristóf tartozik Magyarországnak azzal, hogy fölkészüljön az olimpiára, többek között Hosszú Katinkánál is kiverte a biztosítékot, aki szerint a fiatal úszónak nincs mit bizonyítania és főleg nem tartozik senkinek. A tartozás azonban lehet, hogy mégis igaz, hiszen több szponzor is szerződést bontott Milák Kristóffal a kötelezettségek nem teljesítése miatt, s ennek anyagi következményei is lehetnek. Maga Milák Kristóf ritkán állt a nyilvánosság elé idén, de amikor így tett, s terveiről faggatták az újságírók, rendre úgy nyilatkozott, hogy fejében csak az olimpia jár. Sós Csaba szövetségi kapitány szerint kevés az esély rá, hogy Milák Kristóf meg tudja ismételni tokiói sikerét jövőre is, hiszen amennyiben januárban edzésbe is áll, nagyon bizonytalan, hogy fél év felkészülés elég volna-e számára ahhoz, hogy értékelhető eredményt tudjon elérni az ötkarikás játékokon, mert a közel egy éve tartó tétlenségnek bizony súlyos következményei lehetnek formájára nézve. Egyes híresztelések szerint Milák Kristóf bőszen végzi az erőnléti edzéseket. Amennyiben ez így van, az nem rossz jel, de most már tényleg vízbe kellene ugrania, ha komolyan gondolja az olimpiát.
Kenderesi Tamás doppinggyanúja
Sajnos nem Milák Kristóf tulajdonképpeni eltűnése jelentette az egyetlen feszültségforrást a magyar úszósportban. Tavasszal derült ki, hogy doppingeljárás van folyamatban Kenderesi Tamás ellen. A kiváló úszó maga jelentette be, hogy a biológiai útlevelében talált vélt anomália miatt felfüggesztették versenyengedélyét és eljárást indítottak ellene. A pécsi versenyző ártatlannak vallotta magát, s jogi úton igyekszik bizonyítani igazát, ám egyes szakértők szerint azzal, hogy a nyilvánosság előtt indított támadást a WADA ellen, amelynek vizsgálata alapvetően titokban zajlik, inkább bűnösségét igyekszik elfedni. Rendkívül homályos az ügy, hiszen Kenderesi Tamás ugyan részletesen ecsetelte, hogy mi történt vele az utóbbi hónapokban, de a WADA eljárásával kapcsolatban semmi hivatalos közlés azóta sem történt. Annyit lehet biztosan tudni, hogy Kenderesi Tamást neves sportjogászok és sportorvosok képviselik a nemzetközi Sportdöntőbíróság előtt, ám meg nem erősített hírek szerint a WADA első fokon elmarasztaló határozatot hozott a magyar úszóval szemben. Ennek konkrétumairól sem tudni azonban semmit, mindenki hallgatózik vagy burkoltan fogalmaz. Az igaz, hogy a doppingeljárások egészen a döntéshozatalig alapvetően anonim vagy teljesen titkos módon folynak, de mai világunkban eléggé hihetetlen, hogy egyetlen újságíró sem képes semmilyen konkrétabb hírt vagy információmorzsát összegyűjteni. Én is igyekeztem minél mélyebben utánajárni a témának, de mindenütt csak falakba ütköztem. Remélhetőleg hamarosan kiderül, mi lesz Kenderesi Tamás sorsa, ám Sós Csaba véleménye szerint ha be is bizonyosodik az olimpiai bronzérmes versenyző ártatlansága, pályafutásának jó eséllyel véget vethet az elhúzódó pereskedés. Kenderesi Tamás ügyével anno én is foglalkoztam itt, a Sportudvaron, s köztudott, hogy a 2016-os riói olimpián történt váratlan felbukkanás után az utóbbi évek egyáltalán nem a sikerekről szóltak az életében, hiszen sérülések hátráltatták, a 2019-es világbajnokságon pedig őrizetbe vették, mert egy szórakozóhelyen szexuálisan zaklatott egy nőt. Akármi is lesz ennek a történetnek a vége, egy érthetetlenül homályos ügyről van szó, amihez foghatóval még nem is nagyon találkoztam a sport világában, pedig közel húsz éve kísérem figyelemmel a történéseket.
Jégkorong: Hajszálon múlt a bennmaradás
Májusban rendezték az A-csoportos férfi jégkorong-világbajnokságra, melyen a magyar válogatott is szerepelt. A mieink 15 éven belül harmadik alkalommal jutottak föl a legjobbak közé, s az volt a cél, hogy idén végre valahára sikerüljön bennmaradni. Ez nem ígérkezett egyszerű feladatnak, hiszen kőkemény ellenfelek sokaságával kellett megküzdeni, de akadtak olyan riválisok, akikkel szemben reális elvárás volt a győzelem. Rögtön az első mérkőzésen Dánia ellen nem volt olyan rossz a sansz a jó eredmény elérésére, s a mieink tisztesen helytálltak, ám ez csak egy 3:1-es vereséghez volt elegendő, de legalább nem lett kiütés belőle. Nem úgy az Egyesült Államok ellen, de a tőlük elszenvedett 7:1-es zakó nagyjából borítékolható volt, ahogy a svédek és a házigazda finnek elleni ugyanilyen arányú vereség is. A németektől 7:2-re kaptak ki a mieink, azonban Franciaország ellen történelmi győzelmet sikerült aratni – ha hosszabbításban is, de győzött a magyar válogatott, így a XXI. században először nyert A-csoportos vb-mérkőzést. Ez a siker reálissá tette annak reményét, hogy az osztrákok elleni utolsó csoportmérkőzésen sikerül kivívni a bennmaradást. Egy harmad után 2:1-re vezettek a magyarok, a második szünetben pedig 3:3 állt az eredményjelzőn. A fordulatos mérkőzés utolsó húsz perce is komoly csatát hozott, hiszen az osztrák csapat is a bennmaradásért küzdött. Ez a harmad és a hosszabbítás sem hozott gólt, így jöhetett a szétlövés. Ott sajnos nagyon gyatrán lőttek a magyarok, miközben az ellenfél nem hibázott, így végül fájóan sima vereség lett a vége az amúgy gigászi küzdelemnek. Ezzel a magyar válogatott idén sem tudott bennmaradni az A-csoportban, s mindent egybe véve azt tudom mondani, nem is érdemelt bennmaradást, pláne az osztrákok elleni botrányos büntetőzés miatt. Jövőre Bolzanóban lesz a divízió I/A-s világbajnokság, ahol egy nehéznek ígérkező mezőnyben kellene ismét kiharcolni az A-csoportos tagságot.
A kiemelt kép forrása: Sportudvar-archívum