Az idei év sem telt el eseménytelenül a tenisz világában. 2023 elsősorban a férfiak miatt volt érdekes esztendő, hiszen a szezont alapjaiban meghatározta Novak Djokovics és Carlos Alcaraz vetélkedése. Bár ebbe a párharcba nem tudott beleszólni, de Alcaraz orra alá jókora mennyiségű borsot törve berobbant a nemzetközi köztudatba Marozsán Fábián, a magyar tenisz legújabb felfedezettje, aki jövőre jó eséllyel a legmagasabban rangsorolt hazai játékossá fog válni, föltéve, ha az idén kissé gyengélkedő Fucsovics Márton nem kapja össze magát. A teniszidény összefoglalójában természetesen a hölgyekről sem feledkezünk meg, hiszen náluk is történtek érdekes események. A Sportudvar évvégi cikksorozatának keretében ezúttal tehát a tenisz idei történéseit vesszük górcső alá.
POZITÍVUMOK
Djokovics és Alcaraz nagy küzdelme
Azt hiszem, nem túlzok, ha azt állítom, hogy amennyiben a tenisz 2023-as évét röviden kellene összefoglalnom, akkor csupán annyit mondanék, hogy Novak Djokovics és Carlos Alcaraz. Ez az esztendő lényegében kettejük folyamatos versengéséről szólt, hiszen eléggé nyilvánvalóvá vált, hogy a fiatal spanyol lehet a szerb király trónjának legfőbb várományosa. Ez olyannyira igaz, hogy Alcaraz többször is vezette évközben a férfiak világranglistáját, ám mivel a négy Grand Slam-tornából hármat (Ausztrália, Roland Garros, US Open) Djokovics nyert, s az évzáró világbajnokságot is behúzta, ezért 2023-at ő zárja a világ tetején. Ők ketten GS-tornákon is többször találkoztak. Amíg Párizsban még simán nyerte az elődöntőt Djokovics, addig Wimbledonban a döntőben futottak össze, s ott bizony Alcaraz győzött döntő játszmában. Ez a siker mutatja, hogy a még mindig csak 20 éves spanyol játékos a férfi teniszt közel 15 éve uraló szerb legenda legfőbb kihívója, s minden esélye meglehet rá, hogy 2024 már az ő éve legyen, föltéve, ha egyfelől nem fogják sérülések hátráltatni, másfelől pedig jobban kordában tudja tartani az idegeit, amikor nem megy annyira a játék. Véleményem szerint mentális téren van még hová fejlődnie Alcaraznak, de amennyiben ezen a téren is jobb teljesítményre lesz képes, akkor bizony igen hamar ő lehet az új király és akár a következő évek egyeduralkodója. Ugyan Djokovics már 36 éves, de egyelőre nem mutatja a fáradtság jeleit, így bízhatunk abban, hogy jövőre is odateszi magát, s egy újabb remek szezont láthatunk majd. Végül álljon itt egy statisztika, ami jól tükrözi azt, hogy ők ketten kiemelkedtek idén a mezőnyből: mind Djokovics, mind Alcáraz 18 tornán indult 2023-ban, s ez alapján áll a világranglista első kettő helyén, miközben a top 20 másik tizennyolc tagja egyaránt jóval több mint 20 viadalon szerepelt, s gyűjtött össze kevesebb ranglistapontot.
Marozsán Fábián világraszóló bravúrja
Idén májusban történelmi sikert ért el a magyar tenisz Marozsán Fábián révén. A 24. születésnapját októberben ünnepelt játékos a római salakpályás torna 3. fordulójában ugyanis legyőzte Carlos Alcarazt. Fábián a világranglista 135. helyezettje volt ekkor, ráadásul élete első ATP 1000-es főtábláján szerepelt, amelyen előzőleg Corentin Moutet-t és Jíri Leheckát is meg tudta verni, azaz eléggé berobbant ebbe a mezőnybe, ezáltal pedig a nemzetközi köztudatba is. Ugyan a 4. körben kikapott Borna Corictól, de a magyar tehetség napokon át a világ sportsajtójának címlapjain szerepelt, kis túlzással mindenki róla beszélt, róla írt, hiszen amit véghez vitt, az nagyon nagy tett volt. Azt talán mondani se kell, hogy az volt élete első győzelme top 10-es játékos ellen. Fábián a világranglistán Róma után már a 115. helyen állt, ám a top 100-ba való bekerülés sem váratott sokat magára, hiszen egy hónappal később szettveszteség nélkül megnyerte a perugiai Challenger-versenyt. Ami még nagyobb kilométerkő volt az érdi születésű játékos karrierjében, hogy Nick Kyrgios visszalépésének köszönhetően szerencsés vesztesként fölkerült a wimbledoni bajnokság főtáblájára, így élete első felnőtt Grand Slam-tornájára készülhetett. Ott sajnos nem jött össze a győzelem, mivel négy játszmában kikapott David Goffintől, ám az első GS-főtáblás győzelem ideje is gyorsan elérkezett, hiszen augusztus végén a US Openen döntőszettben diadalmaskodott a rutinos Richard Gasquet fölött. A 2. fordulóban Adrian Mannarino már túl nagy falatnak bizonyult, de vele szemben is tisztesen helytállt a négy lejátszott szett során, úgyhogy nem volt oka szégyenkezni. Az ősz is erősre sikeredett Fábián számára, különösen a sangháji 1000-es torna, amelyen egy újabb top 10-es játékost vert meg Casper Ruud személyében. A fiatal magyar öt kört tudott menni, hiszen Ruud előtt Arthur Rinderknecht, a 11. kiemelt Alex De Minaurt és Dusan Lajovicsot is legyőzte, s végül a negyeddöntőben Hubert Hurkacz állta útját, aki szetthátrányból tudott fordítani ellene. Ez az újabb nagyszerű eredmény oda vezetett, hogy Marozsán Fábián már a világranglista 61. helyét foglalta el, ami természetesen bődületes karriercsúcsnak számít. Ugyan az évet végül a 64. pozícióban fejezte be, de 2023-as szereplése erős alapja lehet egy még eredményesebb 2024-es idénynek, hiszen a tapasztalatok gyűlnek és szerencsére a sikerélmények is. Nagyon bízhatunk abban, hogy Fábián tovább tud fejlődni, s egy szép napon akár a világelitnek is tagjává válhat.
Iga Swiatek nehezen volt verhető
Ahogy 2022, úgy 2023 is leginkább Iga Swiatekről szólt a női mezőnyben annak ellenére is, hogy a lengyel játékosnak akadt néhány veresége, köztük egy olyan is, mely rövid időre véget vetett világelsőségének. A 22 éves hölgyemény úgy kezdte meg 2023-at, hogy mindössze a negyedik olyan női játékos volt, aki több mint 40 héten keresztül vezette folyamatosan a világranglistát. Ehhez képest az Ausztrál Openen a 4. forduló jelentette számára a végállomást Jelena Ribakinával szemben, aki mumusa volt ebben az évben, hiszen később az Indian Wells-i torna elődöntőjében, valamint a római verseny negyeddöntőjében is legyőzte. Nem váratott azonban sokat magára Swiatek idei első tornagyőzelme, hiszen februárban megnyerte a katari versenyt, mégpedig úgy, hogy szettet nem veszített, s összesen öt gémet bukott el. A salakszezon idén is remekül sikerült számára, hiszen Stuttgartban megvédte címét, mint ahogy a Roland Garros-on sem talált legyőzőre. Wimbledonban a negyeddöntőben elszenvedett veresége egy 14 meccses győzelmi szériának vetett véget, ám nem sokkal később megnyerte hazai versenyét Varsóban. A US Open megint csak nem úgy sikerült Iga Swiatek számára, ahogy elképzelte, hiszen a 4. fordulóban Jelena Osztapenko jelentette a végállomást, így 75 hét után elveszítette világelsőségét. Ez a 75 hetes periódus a harmadik leghosszabb világelsőségnek számít a hölgyeknél, hiszen ennél hosszabb idei csak Steffi Graf és Martina Hingis vezették a világranglistát megszakítás nélkül. Ez nem törte meg, hanem inkább feltüzelte a lengyelt, hiszen megnyerte a Kína Opent, majd a világbajnokságon szettveszteség nélkül bizonyult a legjobbnak – a vb-n ezt megelőzően utoljára 2012-ben Serena Williams volt képes hasonló bravúrra. Az elveszített húsz gém is új csúcsnak számít, ezen a téren is Serena Williams 32-es rekordját adta át a múltnak. Ezen kívül beállította a vb-döntőben elveszített gémek rekordját is, hiszen csupán kettő játékot engedélyezett ellenfelének – korábban Martina Navratilova (1983) és Kim Clijsters (2003) volt képes hasonlóra. A vb-sikerrel Iga Swiatek visszaszerezte a világranglistán az 1. helyet Arina Szabalenkától, így egymásután a második évet zárja világelsőként. Nagyon nehéz lesz az ellenfelek dolga vele szemben jövőre is, hiszen még mindig rendkívül fiatal. Szabalenka személyében azonban akadhat egy kihívója, így nem kizárt, hogy a hölgyeknél is nagyon izgalmas párharcot hoz majd 2024, de az sem kizárt, hogy más játékosok is bele tudnak szólni a dolgok alakulásába.
NEGATÍVUMOK
Ruud és Zverev nem volt nagyon acélos
Bár nagyon nagy mozgolódások nem történtek idén a férfi világranglista közvetlen élmezőnyében, de azért akadtak olyan játékosok, akik a legnagyobb tornákon nem sokat tettek le az asztalra. Közülük Casper Ruud és Alexander Zverev emelhető ki. A norvég ugyan döntőt játszott a Roland Garroson és a világbajnokságon is (mindkétszer Novak Djokovics verte), azonban ezt leszámítva a többi Grand Slam- és ATP 1000-tornán nem igazán brillírozott. Rómában eljutott az elődöntőig, emellett azonban háromszor jutott el a legjobb 16-ig, négyszer esett ki a legjobb 32 között, s ugyancsak négy alkalommal már a legjobb 64 között elvérzett, többek között az Ausztrál Openen, Wimbledonban és a US Openen is. Egyetlen tornagyőzelmét az estorili 250-es viadalon aratta. Ruud tehát nem lehet teljesen elégedett az idei szezonjával még a szép zárás ellenére sem. Az biztos, hogy jövőre többet kell mutatnia, amennyiben szeretne visszakerülni a top tízbe, hiszen gyengélkedésének köszönhetően a 11. helyen zárja az évet.
Ami Zverevet illeti, az ő esetében nem árt megjegyezni, hogy a tavalyi Roland Garros-elődöntőben elszenvedett súlyos bokasérülése miatt csak idén tudott igazán visszatérni, így eredményeit ennek függvényében kell nézni. Ettől függetlenül nem túl vaskos a 2023-as mérlege. Ugyan megnyerte a hamburgi 500-as és a csengtui 250-es tornát, elődöntőzött a Roland Garroson, a US Openen pedig a legjobb négyig jutott el, de összességében véve nem a megszokott eredménysort látjuk nála sem. Az Ausztrál Openen a legjobb 64-ben, Wimbledonban a legjobb 32-ben parancsoltak megálljt neki, míg az 1000-es versenyek közül csak Cincinnatiben tudott eljutni az elődöntőig. Indian Wells-ben, Monte-Carló-ban, Madridban, Rómában és Párizsban is a nyolcaddöntő jelentette számára a végállomást, Torontóban a legjobb 32-ig, Miamiban és Sanghájban a legjobb 64-ig jutott. Neki az lehet a célja, hogy jövőre teljes erőbedobással tudjon küzdeni. Az évet egyébként a 7. helyen zárja.
Küzdenie kell a magyar Davis-kupa-válogatottnak a világcsoportért
Végezetül essék szó a magyar férfi Davis-kupa-válogatott idei szerepléséről is. A mieink februárban Tatabányán nagy csatában, 3-2-re alulmaradtak Franciaországgal szemben, így a világcsoportban maradásért kellett mérkőzést játszania szeptemberben Törökország ellen. A papírformának megfelelően 4-0-ra sikerült legyőzni a nem túl acélos ellenfelet Keszthelyen, így a magyar csapat jövő februárban ismét a világcsoport legjobb 16 együttese közé történő bejutásért léphet pályára. Az ellenfél azonban most sem lesz könnyű, hiszen a németeket kellene legyőzni. Ezúttal is házigazda lesz a magyar válogatott, de nagy kérdés, hogy a két csapat mennyire erős összeállításban fog majd szerepelni. Nálunk Fucsovics Márton újfent lemondta a válogatottságot, igaz, a törökök ellen nélküle is simán győzött a gárda. Még nem tudni, hogy a németeknél lesz-e például Alexander Zverev, de ha ő nem is ragad ütőt, jó eséllyel nem kevés top 100-as játékossal fognak kiállni, hiszen a legutóbbi DK-meccsükön a keret tagja volt Yannick Hanfmann, Daniel Altmaier és Maximilian Marterer, akik egyaránt az első százban találhatók a világranglistán. Rajtuk kívül még Jan-Lennard Struff és Dominik Köpfer vannak a top 100-ban, de ők nem szerepeltek a legutóbbi Davis-kupa-fordulón. Nálunk csak Fucsovics Márton és Marozsán Fábián van az első százban (előbbi az 59., utóbbi a 64. helyen áll), tehát ez is mutatja, hogy nem lesz sétagalopp a németek elleni ütközet sem. A hazai pálya mindenesetre előnyt jelenthet, ahogy azt láttuk 2017-ben a nem gyenge erőkből álló oroszok ellen is.
A kiemelt kép forrása: Sportudvar-archívum