Idén is sok érdekes esemény történt a kerékpársport világában. Történelmi szezon van a hátunk mögött, hiszen most először fordult elő, hogy a három nagy körversenyen ugyanannak a csapatnak három versenyzője nyerte az összetettet. A magyar versenyzők sem okoztak csalódást, hiszen Valter Attila és Vas Blanka is remekelt, s az utánpótlásban is születtek szép eredmények. A Sportudvar évvégi cikksorozatának első részében tehát arra tekintünk vissza, hogy milyen év volt 2023 kerékpáros szempontból.
POZITÍVUMOK
Valter Attila tovább fejlődött
Idén kezdte meg szereplését Valter Attila a Jumbo csapatánál. A magyar versenyző a világ legjobb együtteséhez került, éppen ezért föl volt adva a lecke, hiszen nagyon nehéz volt egy ilyen csapatban bizonyítani, hogy valóban ott a helye. Ő azonban bizonyított. Elég csak a Vueltára visszagondolni, ahol sokat segített csapattársain és részben ő is hozzájárult ahhoz, hogy három Jumbo-versenyző: Sepp Kuss, Primoz Roglic és Jonas Vingegaard küzdhettek meg egymással a végső győzelemért. Attila is nagyon jó eredményt ért el, hiszen a 22. helyen zárta a spanyol háromhetes körversenyt, ami ahhoz képest, hogy életében először szerepelhetett ezen a viadalon, egészen remek helyezés, arról már nem is beszélve, hogy a 25 éven aluliak összetettjében a 8. helyen végzett. A csömöri kerekes emellett megnyerte az országos bajnokság mezőnyversenyét és egyéni időfutamát, így megőrizte a magyar bajnoki trikót, nemzetközi szinten pedig a norvég körön és a Gran Caminón elért 4. hely, valamint a Strade Bianchén elért 5. hely igazán kiugró eredmény tőle. A klasszikusok közé sorolt versenyek közül még a Fléche Wallonne-on, a Liége-Bastogne-Liége-n, az Amstel Gold Race-en és a Milánó – San Remo közötti egynaposon indult, s ezeken sorrendben 11., 26., 30. és 34. helyezést ért el, ami szintén nagyon erős teljesítmény, hiszen nagyon kemény versenyekről van szó, melyeket befejezni sem könnyű. Attilának ehhez képest nemhogy sikerült teljesítenie mind az öt klasszikusát (a Strade Bianchét is beleértve), de mindig a legjobb 34-ben tudott célbaérni. Ez mindenképpen megsüvegelendő teljesítmény 25 éves versenyzőtől, s továbbra is lehet bízni abban, hogy ennél is magasabbra tud jutni a sportágban. A 2024-es esztendő különösen fontos lesz, hiszen jön az olimpia, s remélhetőleg háromhetes versenyeken is látni fogjuk majd őt.
Vas Blanka sikert sikerre halmozott
Aki még Valter Attilánál is sikeresebb volt idén, az Vas Kata Blanka. A még mindig csak 22 éves versenyző már néhány éve rendre fölhívja magára a figyelmet elsősorban hegyikerékpárban és ciklokrosszban elért remek eredményeivel, idén azonban országúton is egészen kiválóan teljesített. Elég csak arra visszaemlékezni, hogy megnyerte a női Giro d’Italia 8. szakaszának sprintbefutóját. Emellett szakaszt tudott nyerni a svájci körön is. Legnagyobb sikerét azonban Glasgow-ban érte el, ugyanis ő lett a női U23-as világbajnok, ezzel a magyar kerékpározás első vb-címét szerezte. Megnyerte a magyar bajnokságot mezőnyversenyben és időfutamban is. Blanka a másik két kedvelt szakágban sem okozott csalódást, hiszen ciklokrosszban magyar bajnok lett, öt nemzetközi versenyen diadalmaskodott. Szerzett egy 2. helyezést, az Európa-bajnokságon pedig bronzérmes volt. A világkupában négy 5. helyezést tudott fölmutatni. Hegyikerékpárban is magyar bajnok lett, az U23-as világbajnokságon pedig 5. helyet ért el. Ősszel Blanka összeszedett egy súlyos sérülést, mivel egy hegyi edzésen nagyot esett, s kulcscsonttörést szenvedett. Szerencsére a vártnál gyorsabban fölépült, így még idén visszatérhetett a versenyzéshez. Elmondása szerint jövőre elsősorban a hegyikerékpárra akar koncentrálni, ami nem is csoda, hiszen a legutóbbi olimpián 4. lett a hölgyek versenyében, azaz minden esélye meglehet arra, hogy jövőre még ennél is jobb eredményt érjen el. Reméljük, nem fog újabb sérülés közbeszólni, s Blanka egy igen sikeres évnek nézhet elébe. A feltételek adottak ehhez.
A Jumbo mindent vitt
Nem túlzás azt állítani, hogy ez az év a Jumbo-Vismáról szólt. A holland csapat történelmi tettek egész sorát vitte véghez, hiszen első együttesként tudta az év mindhárom háromhetes körversenyét megnyerni, s először volt arra is példa, hogy egy háromhetesen egy csapat bérelje ki a dobogó mindhárom fokát. A Vueltán Sepp Kuss lett a győztes, mögötte pedig Jonas Vingegaard és Primoz Roglic végzett. Vingegaard megvédte címét a Tour de France-on, Roglic pedig a Giro d’Italián nem talált legyőzőre. Már önmagában ebből is látszik, hogy a világ legerősebb csapatáról van szó, de ha még hozzátesszük, hogy olyan versenyzők alkotják az együttest, mint Valter Attila, Wilco Kelderman vagy akár Jan Tratnik, akkor láthatjuk, hogy egészen erős sorról van szó, amelyet nehéz lesz jövőre legyőzni annak ellenére is, hogy Roglic távozott a csapattól.
NEGATÍVUMOK
Az Ineos elmaradt korábbi önmagától
Miközben a Jumbo sikerszériájának kis túlzással csodájára jár a világ, addig az Ineos szereplése inkább csalódást keltő lehet a kerékpársportot figyelemmel kísérők számára. A brit csapatnak nem sok babér termett a nagy versenyeken. Amennyiben a háromheteseket nézzük, akkor mindössze három szakaszgyőzelem jött össze, ebből kettő a Tour de France-on, egy pedig a Vueltán. Kisebb versenyeken már jöttek az összetett győzelmek, hiszen Tao Geoghegan Hart diadalmaskodott az Alpesi Körversenyen, Jhonatán Narváez az osztrák körön, Filippo Ganna pedig a vallon körön. Idén elsősorban a nemzeti időfutam-bajnokságokon remekelt az Ineos, hiszen a brit, az olasz, a lengyel és a spanyol felnőtt-, valamint a kanadai U23-as időfutam-bajnoki cím is a csapat egy-egy kerekeséhez került. Ettől függetlenül a háromheteseken és az egynapos klasszikusokon mutatott teljesítmény finoman szólva is elmaradt attól, amit megszokhattunk az elmúlt években és az előzetes várakozásoknak sem felelt meg. Jó kérdés, hogy jövőre sikerül-e javítani. A keret minősége erre predesztinálná az Ineost, hiszen a már említett Geoghegan Hart vagy Ganna mellett Egan Bernal és Geraint Thomas is a csapatot erősíti, de ha idén nem jött ki a lépés Gannát leszámítva úgy igazából senkinek sem, akkor miért jönne össze 2024-ben? Aztán persze lehet, hogy rám cáfolnak. A kerékpár egy nehezen kiszámítható, sőt, inkább kiszámíthatatlan sportág, úgyhogy bármi megtörténhet. Akár az is, hogy az Ineos ismét az élre kerül.
Gino Mäder halála
Zárásként egy nagyon szomorú eseményről is meg kell emlékeznünk, hiszen a kerékpársport világában ez az esztendő sem múlik el haláleset nélkül. Gino Mäder június 15-én, a Svájci Körverseny ötödik szakaszán az utolsó emelkedőt, az Albulapasst követő lejtmenetben, közel száz kilométer per órás sebességgel tért le az útról, Magnus Sheffieldhez, az Ineos Grenadiers amerikai versenyzőjéhez hasonlóan. Mindketten ugyanabba a szakadékba estek. Perceken belül az eset helyszínére ért a mezőnnyel haladó neutrál orvos, aki mozdulatlanul a vízben fekve találta meg Mädert, akit a helyszínen újraélesztettek. Ezután a churi kórházba szállították, ahol életmentő műtétet hajtottak végre rajta. Másnap délelőtt azonban a 26 éves kerékpáros életét vesztette. Ígéretes karrier állt pedig Gino Mäder előtt, amit bizonyított az is, hogy 2021-ben megnyerte a Giro d’Italia 6. szakaszát, éppen azt az etapot, melyen Valter Attila átvette a vezetést az összetettben. Még ugyanabban az évben a legjobb fiatalnak járó fehér trikót is megszerezte a Vueltán, melynek összetettjét az 5. helyen zárta. Tavaly 2. lett a romandiai körversenyen, idén pedig 5. helyezést ért el a Párizs-Nizza nyolcnapos viadalon. Nagy veszteség érte tehát a kerékpársportot, s ez a haláleset sokadjára is rámutatott arra, hogy egy veszélyes sportágról van szó, amelyben elég egy rossz pillanat, s máris bekövetkezik a baj.
A kiemelt kép forrása: Sportudvar-archívum