Rengeteg 100+-os átlag, számos izgalmas mérkőzés, egy kilencnyilas és egy teljesen megérdemelt végső győztes – röviden így lehetne összefoglalni a múlt héten lezajlott Grand Slam of Darts eseményeit. Természetesen ebben a cikkben azért picit bővebben tekintünk vissza az ősz egyik legnagyobb dartstornájára, amely a fantasztikus mérkőzések mellett több meglepetést is hozott.
A szokásoknak megfelelően idén is a Grand Slam-ről szólt a november közepe a profi darts világában. 2007 óta évről évre ilyenkor rendezik meg Wolwerhamptonban az ősz egyik legnagyobb versenyét, mely különleges lebonyolítása miatt is igen népszerű. Ez az egyetlen verseny, amely nem teljes egészében egyenes kieséses rendszerű, hiszen a 32-es mezőny először nyolc darab, négy-négy főből álló csoportban körmérkőzéses szisztémában küzd meg a továbbjutást érő első kettő hely valamelyikének megszerzéséért, s utána a nyolcaddöntőtől kezdve jönnek az egyenes kieséses mérkőzések.
A tornára való kijutás feltételrendszere is különleges, hiszen elsősorban az elmúlt egy év nagy versenyeinek győztesei és döntősei, a kisebb és regionális tornákon a legjobban teljesítők, valamint a kvalifikációs torna nyolc legjobbja szerezhetett indulási jogot. Ez magában rejti annak lehetőségét, hogy akár a világranglista első tíz helyezettje között is akad olyan, aki nem tud kijutni erre a tornára. Ez végül idén nem következett be, de nem sokon múlt, mert Danny Noppert csak a Pro Tour-kártyabirtokosok számára kiírt november eleji selejtezőről tudta beverekedni magát a mezőnybe. Amennyiben a top 16-ot nézzük, már találunk hiányzót, mégpedig Joe Cullen személyében, de nem volt a tornán a 2020-as győztes José de Sousa sem, mivel az elmúlt egy esztendőben elég gyengén teljesített.
Ott volt viszont a mezőnyben két női játékos, a hölgyek World Matchplay-versenyét megnyerő Beau Greaves és a PDC női sorozatából kijutott, 2021-ben Grand Slam-negyeddöntőt játszott Fallon Sherrock is. Kisebb színfoltja volt még a javarészt angolszászok és hollandok által uralt mezőnynek a PDC Ázsia-bajnokságát megnyert japán Muramacu Haruki, valamint az észak-amerikai sorozatban legjobbnak bizonyult, élete első PDC-versenyén induló amerikai Stowe Buntz. Utóbbiról bőven lesz még szó ebben az összefoglalóban.
Tehát nyolc darab, egyenként négyfős csoportba osztották be a játékosokat. A világranglista első nyolc helyezettje előre bekerült egy-egy csoportba, így a sorsoláson csak a 2-4. kalapokba került emberek voltak érdekeltek. Szinte egyetlen olyan csoport sem jött össze, amelyben előre jó eséllyel meg lehetett volna tippelni a két továbbjutó kilétét, hiszen a nyolcból hét kvartettben is hárman simán pályázhattak a továbbjutásra közelmúltbeli formájuk alapján. Az egyetlen kivételt a H jelű négyes jelentette, mert ott már a sorsolás után erősen lehetett valószínűsíteni, hogy Nathan Aspinall és Damon Heta tud továbbjutni, mivel Beau Greaves és a német Ricardo Pietreczko azért kissé kilógtak ebből a csoportból. Végül nem is borult a papírforma, bár Greaves az utolsó fordulóban majdnem legyőzte Hetát, de végül az ausztrál győzött, így Aspinall mellett ő jutott tovább. És ha már a H-csoporttal foglalkozunk, a torna legnagyobb botrányára is itt került sor.
Nem kell olyan brutális történetre gondolni, mint amit Gerwyn Price hozott össze a 2018-as döntőben, de ettől függetlenül Pietreczko viselkedése hagyott „némi” kívánnivalót maga után. A német, aki European Tour-győzelmének köszönhetően szerepelhetett a versenyen, Hetával még egy igen jó mérkőzést játszott, amelyen csak döntőlegben kapott ki. A Greaves elleni összecsapáson azonban nem tudott mit kezdeni az angol közönség viselkedésével, s többször is eléggé sértő módon fejezte ki nemtetszését, amiért dobásainál rendszeresen kifütyülték és megzavarták. Mutogatásaival és látványosan erőltetett ünnepléseivel joggal haragította magára a teljes publikumot, mert így egy profi dartsos nem viselkedhet. Greaves végül annak rendje és módja szerint le is győzte a németet, aki ezzel lényegében ki is esett a tornáról. Pietreczko az Aspinall elleni utolsó mérkőzésen nem foglalkozott senkivel és semmivel, csak a játékkal, s majdnem meg is verte angol ellenfelét, de végül szoros küzdelemben ott is kikapott, így pont nélkül utazhatott haza. Pietreczkónak ez volt az első nagy-britanniai tornája, amelyet a hétvégén követ is a következő, a Players Championship Finals. Életében először éppen Magyarországon szerepelt külföldi színpadon, hiszen előzőleg csak a németországi European Tour-fordulókon tette tiszteletét. Már a magyar közönség viselkedését sem kezelte megfelelően a Major Nándor ellen 6:4-re elveszített mérkőzésen, igaz, ott legalább egyből bocsánatot kért egy gáz mutogatás után. Ettől függetlenül a következő hetekben sokat kellene gondolkodnia azon, hogyan is kezelje a közönség esetleges ellenséges magatartását, mert máskülönben újabb és újabb cirkuszok fognak bekövetkezni, ami nem tesz jót sem neki, sem a sportágnak.
A többi csoportban tehát előzetesen három esélyes is volt, s bizony, akadt több olyan négyes is, ahol borult az előzetesen fölállított erősorrend. Így történt ez az A jelű négyesben is, ahol a címvédő, világbajnok és világelső Michael Smith egy hármas körbeverés áldozata lett. Az angol első két mérkőzését még meg tudta nyerni, ám James Wade-től 5:1-es vereséget szenvedett, így gyengébb legaránya miatt Wade és Krzysztof Ratajski is maga mögé utasította, ezáltal nem jutott tovább. Ez mindössze a második alkalom volt a Grand Slam of Darts történetében, amikor a címvédő a csoportkört sem élte túl – 2011-ben Scott Waites nem tudott továbbjutni a csoportjából.
A B-csoportban is három embert lehetett esélyesnek tekinteni a továbbjutásra, s végül Josh Rock és Chris Dobey bizonyult jobbnak Jonny Claytonnál. A világranglistás helyezés és a múlt alapján meglepetésnek tűnhet, hogy éppen a walesi nem tudott túljutni a csoportfázison, ám meg kell jegyezni, hogy Clayton hónapok óta nincs jó formában. Júliusban még döntőzött a World Matchplayen, ám ott nagyon simán kikapott Nathan Aspinalltól, azóta pedig alig nyer mérkőzéseket. Most is csupán a csoport kakukktojását, Berry van Peert tudta megverni, Rocktól és Dobey-tól kikapott, így a 3. helyen zárt.
A C-csoportban is háromesélyes volt a helyzet. Azt nagyjából lehetett sejteni, hogy a bombaformában lévő Luke Humhpriesnak nem fog nagy gondot okozni a továbbjutás, s ez így is lett, hiszen a fiatal angol mindhárom mérkőzését 100 fölötti körátlaggal nyerte, s +11-es legaránya is holtversenyben a második legjobb volt az idei tornán – ennél csak Gerwyn Price tudott jobbat (+13) elérni. A 2. helyen sokak nagy örömére Gary Anderson végzett, aki szintén egyre jobbnak látszik az elmúlt egy-két év kisebb hanyatlása után. A Repülő Skót továbbjutásában kulcsszerepe volt az 1. fordulóban Dirk van Duijvenbode fölött aratott 5:4-es győzelemnek, mert aztán ugyan Humhpries simán verte, de az utolsó körben legyőzte Steve Lennont, így maga mögött tartotta a hollandot és 2.-ként bejutott a nyolcaddöntőbe.
A D-csoportban Gerwyn Price brillírozott: Nathan Raffertyt 5:1-re, Ryan Searle-t 5:0-ra, Gian van Veent pedig 5:1-re verte. Az utóbbi kettő mérkőzést egyaránt 110+-os, konkrétan 110.51-es és 112.3-as körátlaggal nyerte, de Rafferty ellen is 95-öt ért el. A csoportkör és korábbi három végső győzelme alapján is sokan a torna legnagyobb favoritjának tartották. Ehhez a kvartetthez fűződik a torna egyetlen kilencnyilasa is, amelyet Ryan Searle hozott össze Nathan Rafferty ellen a 3. fordulóban aratott 5:3-as győzelme során. Searle a klasszikus 180-180-141-es kombinációt oldotta meg, s élete első televíziós tökéletes legjét rakta össze, amivel tovább is jutott, hiszen az utolsó legben jött össze a nem mindennapi teljesítmény:
Az E jelű négyes szolgáltatta a torna legnagyobb meglepetéseit. Előzetesen itt is három ember továbbjutására volt közel azonos sansz, s nagyjából mindenki lesajnálta a csoport fekete lovát, a már említett amerikai Stowe Buntzot, de mint kiderült, hiba volt. Buntz élete első PDC-versenyén állhatott a dobóvonalhoz, még az USA-ban évről évre sorra kerülő World Series-versenyeken sem szerepelt soha korábban. Buntz ellenfelei Peter Wright, Dave Chisnall és Stephen Bunting voltak, akiket nem nagyon kell bemutatni a darts ismerőinek.
Az első fordulóban Buntz Wrighttal csapott össze. A skótnak az év első fele elég pocsékul sikerült, ám októberben megnyerte az Európa-bajnokságot, ezzel jelezve, hogy kezdi összeszedni magát. Buntz ellen azonban megint a tavaszi Wrightot láthattuk, hiszen a skót nagyon gyenge játékkal, pontosan 81-es körátlaggal teljesen megérdemelten szenvedett 5:1-es vereséget az amerikaitól, aki eközben 102.28-as átlagot abszolvált. Wright további játékára is rányomta bélyegét ez a váratlan és nagy pofon, hiszen Chisnallt ugyan megverte döntőlegben, ám Buntingtól 5:3-ra kikapott, így végül csoportutolsóként zárta az idei versenyt. Chisnall csatlakozott hozzá, mivel Bunting legyőzte őt. Óriási meglepetésre Buntz nyerte a csoportot jobb legkülönbségének köszönhetően, Bunting pedig a 2. helyen jutott tovább. Mondhatjuk, hogy ebben a csoportban tökéletesen a feje tetejére állt minden, hiszen előzőleg abszolút fordított sorrendet valószínűsítettünk itt.
Az F-csoportban az szinte biztos volt, hogy Danny Noppert lesz az első – így is lett. A 2. helyért viszont nagy küzdelemre volt kilátás két rutinos játékos: Andrew Gilding és Brendan Dolan között. Végül Gilding bizonyult jobbnak, hiszen legyőzte Dolant, s továbbjutott. A mezőnyből kilógó Muramacu Haruki egyik összecsapásán sem vallott szégyent, ám végül pont nélkül kellett távoznia Wolwerhamptonból.
A G-csoportban szerepelt a háromszoros Grand Slam-győztes Michael van Gerwen, a korábbi világbajnok Rob Cross, a női mezőnyből a már emlegetett Fallon Sherrock, valamint a holland Martijn Kleermaker, aki a selejtezőből jutott be. Itt is hárman pályázhattak reális eséllyel a továbbjutásra, hiszen van Gerwen és Cross mellett Sherrock is tudja, hogyan kell játszani ezen a színpadon. Végül azonban nem borult a papírforma, van Gerwen megnyerte a négyest, Cross lett a 2., Sherrock pedig a 3., de az angol hölgy sem vallott teljes kudarcot, hiszen Kleermakert maga mögé tudta utasítani.
A 16 között folytatódott Buntz menetelése
A nyolcaddöntőben a csoportelsők és a csoportmásodikok játszottak egymással keresztbe, azaz az A-B, a C-D, az E-F és a G-H jelű kvartettek továbbjutói néztek farkasszemet egymással. Voltak szoros és kevésbé kiélezett mérkőzések, valamint meglepetések is. Meglepetésnek lehet tekinteni, hogy kiesett a csoportkörben a legjobban teljesítő Gerwyn Price, akinek Gary Anderson vágott vissza a 2018-as botrányos döntőért. Anderson végig jobban dartsozott, Price pedig kissé el volt veszve a színpadon és sorra rontotta el a kiszállókat, miközben ellenfele régi önmagát idézte újfent. 10:6 lett a vége, ezzel Anderson idén először jutott egyéni major tornán a legjobb nyolc közé. Érdemes megemlékezni az átlagokról is, hiszen Anderson 104.96-os, Price 103.54-es eredményt ért el, vagyis igen jó mérkőzésről van szó.
Folytatta menetelését Stowe Buntz. Az amerikai ezúttal Andrew Gildingnek nem kegyelmezett, akit nagyon simán, 10:5-re vert meg 88-as átlaga ellenére. Az ezúttal is nagyon lazán játszó, a számára eddig ismeretlen környezetet élvető Buntz szinte játszi könnyedséggel ejtette ki a UK Open idei bajnokát, ezzel már a legjobb nyolc között találta magát.
Meglepőnek mondható még Michael van Gerwen kiesése. A holland Damon Hetával került szembe, s az ausztrál kemény küzdelemben végül fölőrölte ellenfelét. Price-hoz hasonlóan MvG vereségében is nagy része volt a gyenge kiszállózásnak. Heta összességében véve megérdemelten ment tovább. A másik meglepő eredmény Nathan Aspinall kiesése volt – a World Matchplay címvédője Rob Crosstól kapott ki 10:8-ra egy végig kiélezett mérkőzés végén. Szintén meglepődhettünk a csoportkör alapján azon, hogy Stephen Bunting nagyon simán, 10:4-re győzte le a csoportját hibátlan teljesítménnyel megnyerő Danny Noppertet, igaz, az angol már több nagy tornán is rácáfolt az előzetes esélylatolgatásokra, s több, nála magasabban jegyzett dartsost is két vállra tudott fektetni.
A többi nyolcaddöntő nem hozott meglepetést, így továbbjutott Josh Rock, James Wade és Luke Humphries is.
Humphries ellen nem volt ellenszer
A negyeddöntőben két olyan párosítás is akadt, amelyet a csoportkörben már láthattunk, mert a Grand Slam of Dartson kissé furcsa módon a keresztbe játszás mindössze a nyolcaddöntőre terjed ki, így a nyolc között ismét találkozhattak azonos csoportból érkező játékosok. A C-csoport továbbjutóinak mérkőzésén Gary Anderson nem tudott visszavágni Luke Humphriesnak, hiszen az angol egy nagyon kemény és izgalmas mérkőzés végén 16:14-re tudott nyerni, ezzel egy év után ismét elődöntős lett a Grand Slam-en. Anderson hajrázott a meccs végén, de ez már későinek bizonyult, ettől függetlenül a skót büszke lehet magára, mert idei legjobb szereplését produkálta egyéni nagy tornán, s úgy tűnik, jól időzíti jó formáját, hiszen lassan nyakunkon a világbajnokság.
A másik fölső ági negyeddöntőben a torna talán legemlékezetesebb, de mindenképpen legjobb és legizgalmasabb mérkőzésére került sor. James Wade és az élete első major-negyeddöntőjét játszó Josh Rock fej-fej mellett haladtak, hol egyik, hol a másik játékos vezetett néhány leggel. A mérkőzés utolsó harmadára ráfordulva úgy festett a helyzet, hogy Wade elfáradt, mert Rock egy kicsit el tudott húzni, olyannyira, hogy 15:11-nél már csak egy leg hiányzott neki a továbbjutáshoz. Ezt az egy leget, azonban nem tudta behúzni, mert Wade minden rutinját elővéve megfordította az összecsapást, s 16:15-ös diadallal jutott az elődöntőbe. Wade-nek is pocsék éve volt október végéig, amikor váratlanul Eb-döntőt játszhatott, s ezt követte a mostani GS-elődöntő.
Az alsó ági negyeddöntők már nem voltak ennyire izgalmasak, hiszen Stowe Buntz tündérmeséje egy Stephen Bunting elleni 16:8-as vereséggel ért véget, vagyis Bunting eléggé visszavágott az amerikainak a csoportkörös zakóért. Buntz ennek ellenére a torna legnagyobb felfedezettjének bizonyult, s mivel kijutott a világbajnokságra is, így ott is számolni kell majd vele. Buntz 25 000 font pénzdíjat zsebelt be, ezzel debütálóként rögtön az első 100-ba került a világranglistán, egész pontosan a 91. helyen áll.
A másik alsó ági negyeddöntő még ennél is simább volt, hiszen Rob Cross 16:6-ra ütötte ki Damon Hetát.
A vasárnap délután rendezett elődöntők nem hoztak olyan nagy színvonalat, mint a negyeddöntők közül kettő is.
Előbb Wade és Humphries feszültek egymásnak. Mindketten rengeteget hibáztak kiszállóra, de különösen Humphries esetében volt feltűnő, mennyi nyilat tudott elrontani a dupla 16-os szektorra. A végén már többször is sikerült egyik kedvenc dupláját megdobnia, amivel fölül tudott kerekedni Wade-en, így a sokáig szoros mérkőzést végül 16:10-re nyerte meg és életében először jutott be a Grand Slam of Darts döntőjébe.
A másik elődöntőben Rob Cross a mérkőzés nagy részében komoly előnyben volt, ám a végén Stephen Bunting tudott kozmetikázni az eredményen. Amikor már egyre többen azt gondolták, hogy Cross elodázza minden lehetőségét a meccs lezárása és ezt kihasználva Bunting ki tud egyenlíteni, akkor Cross lezárta a mérkőzést és 16:13-mal jutott a fináléba.
Az már a nyolcaddöntők után biztossá vált, hogy idén új győztest avatunk a versenyen. Előzőleg szinte mindenki Luke Humphries-sikert várt a döntőtől, ami valljuk be, nem volt kockázatos tipp, hiszen az ifjú angol a finálét megelőző hat mérkőzéséből ötször is 100 fölötti átlaggal tudott győzni, igaz, éppen a délután, Wade ellen játszott elődöntőben esett kicsit vissza. Nem sok minden szólt azonban Cross mellett, hiszen a korábbi világbajnok teljesítménye azért elmaradt Humphries produkciójától, így nagy meglepetés lett volna, ha a kopasz dartsos lesz a befutó.
Végül nem történt meglepetés. Humphries a döntőben is óriási lendülettel kezdett. Cross hiába játszott szintén jól, hiába dobott száz fölötti körátlagot, így sem érhetett honfitársa nyomába. Humphriest egyszerűen nem lehetett megfogni ezen az estén, 16:8-cal lett a Grand Slam of Darts bajnoka, 104.69-es körátlaggal és 59 százalékos kiszállózással. Humphries a tornán született 19 darab 100 fölötti átlagból hatot tudhat magáénak, ami szintén mutatja, hogy mekkora dominanciája volt az egész versenyen, s abszolút megérdemelten lett életében először Grand Slam-bajnok, egyben másfél hónapon belül megszületett második majorgyőzelme is. Luke Humphries sikeréért 150 000 fonttal lett gazdagabb a világranglistán, de csak ott, hiszen ez adózatlan nyeremény, vagyis ebből még lesznek levonások. Cross 70 000 fonttal és azzal a tudattal vigasztalódhat, hogy a vb előtt egy hónappal az ő formája is egyre jobban néz ki, így egy igen izgalmas világbajnokságra számíthatunk.
LUKE HUMPHRIES HAS DONE IT AGAIN 🏆🏆
It's a second major TV title for Luke Humphries in just 42 days as he devastates Rob Cross with one of the very best final displays to win the Grand Slam!
16-8 scoreline, 104.69 average and 59.6% on the doubles.
Simply breathtaking 🙌 pic.twitter.com/LdSKrpzYwX
— PDC Darts (@OfficialPDC) November 19, 2023
A londoni tornát azonban megelőzni az utolsó erőfelmérőnek is betudható Players Championship Finals, amelyen péntektől vasárnapig 64 játékos küzd meg egymással a végső győzelemért teljesen egyenes kieséses rendszerben, ráadásul kezdetben két színpadon, egymással párhuzamosan zajló mérkőzéseken. A Sportudvaron természetesen arról a tornáról is be fogok számolni egy hét múlva.
A kiemelt kép forrása: PDC