Miközben mind a mai napig nem dőlt el, hogy lesznek-e orosz, fehérorosz és ukrán sportolók a jövő évi olimpián, egy újabb országgal kapcsolatban merült föl annak lehetősége, hogy nem vehet részt az ötkarikás játékokon. Egy csoport levelet intézett a Nemzetközi Olimpiai Bizottsághoz (NOB), melyben Irán kizárását követeli, mivel a perzsa ország sorozatosan megsérti a sportolókkal szembeni diszkrimináció tilalmát. Az aláírók Dél-Afrika közel hatvan évvel ezelőtti kizárásával vonnak párhuzamot.
A csoportnak tagja többek között Mahjar Monsipúr iráni ökölvívó-világbajnok és Sirin Ebádi iráni Nobel-békedíjas, vagyis nem akárkik szeretnék, ha Irán nem lenne ott a kevesebb mint egy év múlva kezdődő olimpián.
A szerzők még július végén juttatták el levelüket a NOB-hoz, melyben arra hivatkozva kérik az ázsiai ország kizárását az olimpián induló nemzetek sorából, mert rendszeresen megsérti az Olimpiai Charta azon rendelkezéseit, melyek szavatolják a sportolók emberi jogainak sérthetetlenségét. A kérdéses passzus szerint a sport gyakorlása emberi jog és tilos a diszkrimináció bármilyen formája, különös tekintettel a rasszra, bőrszínre, nemre, szexuális orientáltságra, nyelvre, vallásra, politikai vagy egyéb vélemények megfogalmazására, nemzeti vagy társadalmi származásra, vagyoni helyzetre, születésre vagy egyéb szituációra tekintve.
Frédéric Thiriez francia jogász párizsi sajtótájékoztatóján kijelentette, bizonyítani tudják, hogy Irán rendszeresen megsérti ezt a pontot és éppen ezért a NOB-on kívül a nemzetközi Sportdöntőbírósághoz (TAS) keresetet nyújtanak be, a change.org honlapon pedig online petíciót indítanak.
A csoport NOB-hoz eljutatott levelében arra is fölhívta az ötkarikás testület figyelmét, hogy annak idején Dél-Afrikával szemben is a kizárás eszközével élt, amikor az országot uraló apartheid-rendszer megtiltotta színesbőrű sportolók szereplését az olimpián. A NOB 1964-ben zárta ki tagjai sorából Dél-Afrikát és csak harminc évvel később, az apartheid-rezsim bukását követően vette vissza, azaz az ország sportolói számos olimpiától távolmaradni kényszerültek.
Thiriez közölte, hogy a NOB válaszolt levelükre, melyben arról biztosította őket, hogy legyenek nyugodtak, mert a bizottság folyamatosan figyelemmel kíséri Irán helyzetét. A csoportnak az a minimális célkitűzése, hogy azokban a sportágakban tiltsák el az irániakat az olimpián való indulástól, melyeket nem űzhetnek az országban a nők. Ezek a birkózás, az ökölvívás, az úszás, a röplabda és a torna.
Sirin Sirzad korábbi birkózó, az iráni szövetség tagja Hollandiába emigrált az üldöztetések elől, s a párizsi sajtótájékoztatón arról beszélt, az a céljuk ezzel a kezdeményezéssel, hogy Iránban végre normálisan sportolhassanak a nők is.
Mahjar Monsipur Franciaországban él. A korábbi ökölvívó elmondása szerint Iránban a nők otthon vagy a föld alatt tudnak sportolni.
Augusztus végén két szervezet is feljelentést tett Párizsban Ghafúr Kargari, az Iráni Paralimpiai Bizottság elnöke ellen annak a francia fővárosban tett látogatása idején kínzás és emberiesség elleni bűncselekmények miatt.
A NOB tehát elvileg figyelemmel kíséri az iráni sport helyzetét, amelyet a diszkrimináció mellett az izraeli sportolókkal szembeni hozzáállás kérdése is gyötör, hiszen abból is sok botrány volt az utóbbi években, hogy az iráni sportolók nem álltak vagy nem állhattak ki izraeli riválisokkal szemben. Akik mégis megpróbáltak szembe menni a perzsa állam előírásaival, azt általában súlyosan megbüntették, ezért többen is külföldre menekültek.
A kelet-európai hármas után tehát Irán indulása is veszélybe kerülhet, s nem lepődnék meg azon, ha Afganisztán esetében is hallanánk még hasonló dolgokról, hiszen bár mostanában nők is képviselhették a tálib uralom alá hajtott országot nemzetközi versenyeken, de mi a garancia rá, hogy ez a folytatásban is így lesz?
A kiemelt kép forrása: tehrantimes.com