Jeles évfordulóhoz érkeztünk el egy nappal a Forma-1 nyári szünetének vége előtt. Napra pontosan 20 esztendővel ezelőtt ezen a napon szerepelt először magyar versenyző F1-es futamon. Baumgartner Zsoltnak ráadásul itthon adatott meg mindez, miután csapattársa súlyos balesete miatt be kellett ugrania. A beugrás kalandos történetét foglalja össze a Visszapillantó rovat eme cikke.
Bár a Forma-1 története már 1950 óta íródik, elsősorban politikai okokból évtizedeken keresztül nemhogy annak lehetősége nem merülhetett föl, hogy magyar pilóta kerüljön be a világbajnokságba, de még csak az sem, hogy közvetítés legyen a versenyekről. Az 1980-as évektől kezdve viszont egyre nagyobb lett az érdeklődés a száguldó cirkusz iránt Magyarországon is, melyben nagy szerepe volt annak, hogy a nyugati megyékben könnyedén lehetett fogni az osztrák televízió adásait műholdon keresztül, s ott akkoriban már rendszeresen sugározták a versenyeket, hiszen Niki Lauda sikerei miatt komoly népszerűségre tett szert a sorozat.
Mivel a kommunista blokk országai ebben az időszakban már egyre jobban nyitottak nyugat felé, így nem volt meglepő, hogy közvetlenül a rendszerváltás előtti években egy magyar versenyzőnek sikerült eljutnia Nyugat-Németországba, ahonnan lényegesen könnyebben lehetett eljutni a Forma-1-be. Kesjár Csaba előtt ígéretes karrier állt, ám a nagy álmoknak egy halálos baleset véget vetett. Ő volt az első és egészen a 2000-es évek első feléig az egyetlen magyar autóversenyző, akinek pályafutásában fölcsillant az F1-es szereplés lehetősége.
Baumgartner Zsolt Kesjár halálakor 7 éves volt. A közvélemény először 1999. január 4-én ismerhette meg őt, amikor a budaörsi Baumgartner-szalonban sajtótájékoztatóra került sor. Ennek az volt az apropója, hogy Riccardo Patrese, a korábbi kiváló Forma-1-es versenyző támogatja a továbbiakban a fiatal magyar versenyző pályafutását, akinek egyébként éppen az olasz volt gyermekkori kedvence.
Patrese már akkor lényegében megjósolta, hogy Baumgartner Zsolt egy szép napon debütálhat a csúcskategóriában. Zsolt szépen lépkedett fölfelé a ranglétrán. 1997-ben a német Formula–Ford, majd 1998-ban a brit Formula Renault Winter-sorozat futamain vett részt. 1999-ben a német, valamint az európai Formula–Renault-sorozatokban versenyzett. Az Európa-bajnokságot Gianmaria Bruni és Antonio Pizzonia mögött harmadikként zárta.
2000-ben és 2001-ben a német Forma–3-as bajnokságban indult. Futamgyőzelmet nem szerzett, a 2000-es szezont tizenharmadikként, a 2001-es idényt pedig tizenhetedikként zárta.
2001-ben debütált a nemzetközi Formula–3000-es szériában. Alain Prost csapatával mindössze hét futamon állt rajthoz ebben az évben. A 2002-es szezonra a címvédő istállóhoz szerződött, a Nordic Racing pilótájaként a szezon összes versenyén elindult. Noha több alkalommal is az első tízben végzett, csak egyszer, a szezonzáró monzai futamon volt pontszerző. Abban az évben már ott lehetett a Forma-1-es Magyar Nagydíjon, mivel a Jordan-csapattól kapott egy háromkörös amolyan bemutatkozási lehetőséget, azaz három kört tehetett meg a futam előtt a hazai közönség nagy örömére a csapat tartalék autóját kormányozva. Ferjáncz Attila, a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség (MNASZ) akkori elnöke úgy kommentálta ezt az eseményt, hogy “Nagyon nagy dolog ez a magyar autósport történetében. Végre van egy versenyzőnk, aki közel került a tűzhöz”.
Eddie Jordan csapatfőnök nem mert jóslásokba bocsátkozni Zsolt Forma-1-es jövőjét illetően, de elismerte, hogy a magyar pilóta nagy teher alatt tudott egyre jobb és jobb köröket megtenni Mogyoródon. Pierre Dupasquier, a Michelin sportigazgatója nemes egyszerűséggel vagány fiúnak nevezte Baumgartner Zsoltot, mert úgy élvezte a vezetést, hogy kihasználta a pálya nyújtotta lehetőségeket. Frank Tamás, a Hungaroring néhai alelnöke abban az időben Zsolt menedzsere is volt, s komoly szerepe volt karrierjének egyengetésében. Ezt a minitesztet is ő “hozta tető alá”, s úgy nyilatkozott, hogy ezzel kinyílt a Forma-1 kapuja a magyar versenyzők számára is.
2003-ban a Forma-3000 egyik legnagyobb istállója, a Coloni Motorsport versenyzője volt. Míg csapattársa, Ricardo Sperafico rendre az élmezőnyben végzett, addig Baumgartner Zsolt legjobb eredménye egy ötödik helyezés volt Monte Carlóban. Barcelonában a 16. helyről rajtolva futott be 7.-ként.
2003. május 15-én újabb kilométerkőhöz érkezett el Baumgartner Zsolt karrierje: ezen a napon jelentették be, hogy az előző évi hungaroringi minitesztet követően ebben az évben a Magyar és a Német Nagydíj pénteki szabadedzésén vezetheti a Jordant, azaz hivatalos Forma-1-es eseményeken vehet részt. Hónapok nagy munkája előzte meg ezt a megállapodást, de sokat nyomott a latban, hogy Zsolt a Forma-3000-ben jól kezdte 2003-at és a Jordan megfigyelte a magyar teljesítményét. Zsolt korabeli elmondása szerint nagyon tetszett a Jordan embereinek vagány vezetési stílusa és az, hogy rengeteg pozíciót tudott javítani a futamokon.
Zsolt Silverstone-ban teszten vehetett részt, hogy megismerje az autót, mielőtt a Hungaroringen és Hockenheimben ült volna be a volán mögé. Szükség is volt erre a tesztre, hiszen amíg 2002-ben bemutatóköröket tehetett meg, addig 2003-ban már tempót kellett autóznia a Forma-1-es edzéseken, ráadásul az F1-es autó vezetése egészen más stílust igényel, mint egy F3-as vagy F3000-es gépezet irányítása. Ahogy annak idején fogalmazott, a kisebb kategóriák autóival gyakran gokartosan, csúsztatva kell kanyarodni, míg a Forma-1-es autó sokkal nagyobb precizitást igényel.
Megkérdezték Eddie Jordant is, hogy mi fogta meg Baumgartner Zsoltban. A csapatfőnök a gyorsaságát emelte ki, mert enélkül esélye sincs egy versenyzőnek a Forma-1-ben. Örömének adott hangot, hogy vele dolgozhatnak, mert van tehetsége.
A korabeli közvélemény, de még a sportvezetés is nagyon örült ennek a szerződésnek, mert egyfelől lehet egy magyart látni Forma-1-es szabadedzésen vezetni, másfelől a Magyar Nagydíj jegyeladásait növelheti az, hogy egy hazai pilóta is körözni fog Mogyoródon. Az akkori sportminiszter, Jánosi György állítása szerint a kormány 33 levelet küldött el különböző tőkeerős potenciális szponzoroknak, melyben fölhívta figyelmüket Baumgartner Zsoltra és néhány nagyvállalat érdeklődést mutatott iránta. Ezeket a leveleket továbbították Zsoltnak. Frank Tamás célként tűzte ki 2002-ben, hogy egy éven belül tesztpilótai állást kell szerezni a magyar pilótának, s ez a cél a Jordannek köszönhetően teljesülni látszott.
Ezt követően sor került a silverstone-i tesztre, melyen Zsolt 50 kilométert, nagyjából 20 kört tett meg a Jordan-Forddal. Jól sikerült a gyakorlás, a mérnökök elégedettek voltak a magyar fiú teljesítményével és ő maga is a kezdeti aggodalmak után teljesen megnyugodott és egyre jobb köridőket produkált.
Egy váratlan és súlyos baleset vezetett a debütáláshoz
Ezt követően érkezett el a Német Nagydíj, melynek pénteki napján Baumgartner Zsolt vezethette az egyik Jordant. A 36-os rajtszámú sárga versenygéppel 44 kört tett meg Hockenheimben különösebb nehézségek nélkül. Így érkeztünk el a Magyar Nagydíjhoz, amelynek pénteki edzésén ismét ott volt a pályán Zsolt, aki annyira jól ment, hogy főállású pilótaként ténykedő csapattársát, Ralph Firmant is meg tudta előzni 1:26.062-es idejével. Legyőzte Giancarlo Fisichellát is, de nála érdemes megjegyezni, hogy motorhiba hátráltatta.
Akkoriban a Forma-3000 mezőnye a Forma-1 betétsorozataként ugyanazon a hétvégén versenyzett a Hungaroringen, s Baumgartner Zsoltnak eredetileg abban a bajnokságban kellett volna rajthoz állnia. A pénteki időmérőn a 9. rajtkockát szerezte meg, azonban végül nem lehetett ott a rajtrácson, mert másnap délelőtt az események váratlan fordulatot vettek.
2003. augusztus 23-án 9:14-kor a szombati első szabadedzés elején Ralph Firman autójának hátsó szárnya nemes egyszerűséggel leszakadt a pálya 3. kanyarja utáni hosszú egyenesben. A gép irányíthatatlanná vált, s az ír pilóta 250 km/órás sebességgel csapódott a gumifalba és a szalagkorlátba. Firman eszméletét vesztette egy kis időre, ám pár perc múlva magához tért és amikor behelyezték a mentőautóba, integetéssel jelezte, hogy jól van. Aztán kiderült, hogy agyrázkódást szenvedett, így szó sem lehetett róla, hogy autóba üljön még azon a hétvégén.
Frank Tamás azon nyomban elkezdett telefonálni és SMS-ezni, mivel pontosan tudta, hogy Firman helyét Baumgartner Zsoltnak kell átvennie a hétvége hátralévő részére, azonban alig másfél órája volt arra, hogy összeszedje azt a pénzt (itt akkori árfolyamon is forintmilliókról volt szó), ami ahhoz kell, hogy Zsolt helyettesíthesse az írt a Magyar Nagydíj további részében. Baumgartner Zsolt ekkor még otthon volt, s készült a délutáni Forma-3000-es futamra. 11:00 tájban Frank Tamás fölhívta a fiatal pilótát és csak annyit mondott a telefonba, hogy olyan gyorsan menjen ki a Hungaroringre, amilyen gyorsan csak tud.
Zsolt ekkor már tudta, hogy Firman nagyot balesetezett, s neki is az járt a fejében, lehet, hogy még szükség lesz rá a Jordannél azon a hétvégén.
Volt azonban egy nem olyan apró probléma, ami egyben a nem kevés pénz villámgyors összeszedését is szükségessé tette. A Forma-1-ben már azokban az időkben is csak olyan pilóták vezethették versenyen az autókat, akik rendelkeztek a nemzetközi szövetség (FIA) által kiállított szuperlicenccel. Zsoltnak persze nem volt ilyen papírja, viszont teljesítette az egyik legfőbb feltételt, miszerint legalább 300 km-t kellett megtennie F1-es autóban. Ő Silverstone-ban, Hockenheimben és a Hungaroringen összesen majdnem 400 kilométert vezetett, tehát ez nem jelentett akadályt a licenc kiadásában.
Mire Baumgartner Zsolt megjelent a pályán, a magyar újságírók már keményen “ostromolták” a Jordan kommunikációs felelősét, hogy megkapja-e a lehetőséget a mi fiunk az időmérőn és ezáltal a másnapi futamon is. A hölgy csupán azt tudta mondani, hogy mivel nincs szuperlicence Zsoltnak, ezért erről nem lehet szó. A magyar versenyző eközben vigyorogva járkált a paddockban, de nem szólt egy szót sem, egyetlen tudósítónak sem nyilatkozott. Ennek az volt az oka, hogy Frank Tamás csöndre intette, amíg nem válik biztossá a licenc kiállítása. A MOL és a CIB Bank gyorsan összedobta a szükséges pénzt, így már csak az volt hátra, hogy Charlie Whiting versenyigazgató hozzájáruljon Zsolt versenyzéséhez.
Ehhez persze Bernie Ecclestone-nak, a Forma-1 mindenható urának, valamint a “vének tanácsa” többi tagjának: Max Mosley FIA-elnöknek, Jean Todt Ferrari-csapatfőnöknek és Sir Frank Willams csapatfőnöknek a hozzájárulása is szükséges volt. Ez a tanács végül úgy döntött, két hétre megadja a szuperlicencet Baumgartner Zsoltnak, ezzel eldőlt, hogy az első magyar Forma-1-es pilóta a Hungaroringen mutatkozhat be futamon az autóversenyzés csúcskategóriájában.
Hatalmas volt az öröm, pláne, hogy ennyire váratlanul következett be a sporttörténelmi pillanat. Egyes merész szurkolók már azt rebesgették, hogy lehet-e esély a pontszerzésre. Nem volt, mivel a Jordan akkoriban már nem tartozott az élcsapatok közé, s általában a mezőny hátsó traktusában szerénykedett. Az időmérőn Zsolt egy embert, korábbi F-3000-es ellenfelét, a Minardit vezető dán Nicolas Kiesát megelőzve a 19. helyet szerezte meg, miközben csapattársa, Giancarlo Fisichella a 13. időt autózta.
Baumgartner Zsolt kicsit csalódott volt amiatt, hogy a másik Minardit kormányzó Jos Verstappent nem tudta maga mögé utasítani, de természetesen mindenki elégedett volt, hiszen a magyar versenyzőnek egy igen extrém szituációban kellett teljesítenie. Pár órával korábban még a Forma-3000-es versenyre készült, majd néhány óra leforgása alatt a Forma-1-ben kapott ülést.
Természetesen a 2003. augusztus 24-én megrendezett Magyar Nagydíjat ezek után óriási érdeklődés övezte itthon is, hiszen szinte mindenki kíváncsi volt arra, hogy Zsolt milyen eredményt ér el. Akadtak olyanok, akik fölösleges pénzkidobásnak tartották azt, hogy sikerült előteremteni a szuperlicenc díját és ezzel lényegében befizetni Baumgartner Zsoltot a Forma-1 mezőnyébe, de ahogy Frank Tamás is célzott rá annak idején, a pénz önmagában nem lett volna elég a magyar pilóta bekerüléséhez, hiszen ehhez tehetség is kellett, no meg az, hogy Eddie Jordan lásson benne fantáziát.
Zsolt teljesítményéről kijelenthető, hogy tisztességesen helytállt a Hungaroringen. Nem keveredett bele semmi kalamajkába, autója viszont nem volt a legmegbízhatóbb, így Fisichellához hasonlóan ő is motorhiba volt kénytelen föladni a versenyt a 35. körben a 15. helyen autózva. Eddie Jordan bocsánatkérő és elismerő vállveregetéssel fogadta Zsoltot a bokszban a kiesés utáni percekben. A csapatnál mindenki úgy vélekedett, hogy az akkor mindössze 22 éves magyar fiújól viselte a rá nehezedő nyomást és a lehető legjobb teljesítményt nyújtotta. Gary Anderson, a Jordan műszaki igazgatója elismerte, hogy a két pilóta kiesése a csapat sara, mert a nem túl jó anyagi lehetőségek mellett ennyire tellett az autók fejlesztésénél.
“Nagyszerű érzés volt a hazai közönség előtt versenyezni. Kár, hogy így alakult a vége, ennek ellenére élveztem a versenyt, amíg tartott, és remélem, hogy a jövőben lesz még alkalmam rá” – nyilatkozta a futam után Baumgartner Zsolt, akinek igaza is lett, hiszen Ralph Firman a szeptemberi Olasz Nagydíjra még nem épült föl teljesen, így ott is a magyar versenyző kormányozta a 12-es rajtszámú versenygépet. Monzában jobban alakultak a dolgok, hiszen a 18. helyről startoló magyar a 11. pozícióban fejezte be a viadalt, közvetlenül csapattársa, Fisichella mögött.
Baumgartner Zsolt tehát két versenyen mehetett 2003-ban, de mindez elegendő volt ahhoz, hogy 2004-ben teljes szezont teljesíthessen a Minardi színeiben. A jövőben bizonyára földolgozom majd azt az évet is.
A cikkben szereplő idézetek Méhes Károly: Száguldó magyarok című könyvéből származnak.
A kiemelt kép forrása: nemzetisport.hu