Bejelentette visszavonulását Gianluigi Buffon, az olasz labdarúgó-válogatott, a Juventus, a Parma és a Paris Saint-Germain korábbi kapusa. A 45 éves portás egy ritkán látható hosszú és sikeres pályafutást zárt most le, ami tele volt sikerekkel, de azért kudarcok is akadtak. A Visszapillantó rovat összefoglalja a talján hálóőr karrierjét.
„Ennyi volt, emberek! Ti mindent megadtatok nekem, és én is megadtam mindent nektek. Együtt jutottunk el idáig” – fogalmazott Twitter-posztjában Gianluigi Buffon.
Az olasz sajtó már kedden tényként közölte a legendás labdarúgó visszavonulását, s azt írta: nem tölti ki 2024 nyaráig szóló szerződését az olasz másodosztályú Parmánál, és érdemben nem foglalkozott a szaúdi ligából kapott mesés ajánlattal sem. A Corriere dello Sport szerint a 176 válogatott meccsével olasz rekorder Buffon a Gianluca Vialli halálával megüresedő csapatmenedzseri posztot veszi át a Roberto Mancini irányította squadra azzurránál.
Buffon 1978. január 28-án született Carrarában. A Parmában nevelkedett, s itt mutatkozott be a felnőttek között is 1995-ben. A korszakos tehetségként számon tartott kapus vezérletével a pármaiak elérték aranykoruk zenitjét, s többek között az Olasz Kupát, az Olasz Szuperkupát és az UEFA-kupát is megnyerték. Az egyre nagyobb anyagi gondokkal küszködő klub 2001 nyarán engedte el a kapusok terén világrekordnak számító 52.88 millió euróért (100 milliárd olasz líráért) a Juventushoz, amelyet Buffon 17 éven keresztül megszakítás nélkül szolgált, majd egyéves párizsi intermezzo után további két évig védte a torinóiak kapuját.
A hosszú éveken át a világ legjobb kapusaként számon tartott Buffon trófeák garmadáját nyerte meg a Zebrákkal, a tíz bajnoki cím mellé öt kupagyőzelem, valamint hat szuperkupa-győzelem társult. Háromszor játszhatott Bajnokok Ligája-döntőt a csapattal, de a Milan, a Barcelona és a Real Madrid elleni finálét is elbukta a Juventus. Egyéni szinten 2003-ban az UEFA megválasztotta az év játékosának, a 2015–2016-os idényben őt választották meg a Juventus legjobbjának, míg 2017-ben ő lett Olaszországban az év labdarúgója.
Buffon rövid, egy idényen át tartó párizsi kalandja sem volt eredménytelen – francia bajnok és Szuperkupa-győztes lett –, majd torinói pályafutását végleg lezárva 2021-ben tért vissza nevelőklubjához, amely pont akkor esett ki az élvonalból. Az ekkor már 43 éves kapus visszavonulásáig védte a Parma kapuját, s fájdalmára nem tudta visszajuttatni szeretett csapatát a legmagasabb osztályba.
Gianluigi Buffon az olasz válogatottban is letette a névjegyét: 1997 őszén debütált a nemzeti csapatban Cesare Maldini kapitánysága idején, s 176 válogatottságával mai napig ő áll a vonatkozó örökranglista élén. A legendás kapus 2006-ban világbajnok lett az akkoriban sokak által leírt olasz csapattal – a Franciaország elleni berlini fináléban védeni tudta David Trezeguet tizenegyesét, majd Fabio Grosso lőtte a mennybe az olaszokat.
Buffon 2012-ben Eb-ezüstérmes, míg 2013-ban Konföderációs Kupa-bronzérmes lett a válogatottal – 2018-ban, negyvenévesen intett búcsút a nemzeti együttesnek, miután az nem tudta kvalifikálni magát az oroszországi világbajnokságra a Svédország ellen elbukott pótselejtezőnek köszönhetően.
Gigi Buffon tehát szögre akasztja kapuskesztyűjét és stoplisát, de abban biztosak lehetünk, hogy nagy hatást gyakorolt az olasz labdarúgásra és minden bizonnyal ma is sok fiatal példaképe.
That's all folks!
— Gianluigi Buffon (@gianluigibuffon) August 2, 2023
You gave me everything.
I gave you everything.
We did it together. pic.twitter.com/bGvIDsoFsG
A kiemelt kép forrása: Getty Images