Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) tegnap Caster Semenyának adott igazat a svájci állammal szemben indított perében, amelyre azért került sor, mert a svájci legfelsőbb bíróság elutasította a dél-afrikai sportolónak a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (NASZ) tesztoszteron-szabályozása ellen benyújtott keresetét. Az EJEB mostani ítélete szerint a svájci bíróság nem járt el körültekintően a beadvány vizsgálatánál, azaz megalapozatlan döntést hozott. A mostani ítélet nem a NASZ ellen irányul, amely közölte is, hogy nem kíván változtatni a többek által vitatott szabályozáson. Így tehát Semenya, a női 800 méter háromszoros világbajnoka aligha indulhat a budapesti vb-n.
Csatát nyert évek óta tartó jogi háborújában Caster Semenya. A dél-afrikaiak 800 méteren kétszeres olimpiai- és háromszoros világbajnok futónője sikeresen támadta meg a Svájci Szövetségi Bíróság azon ítéletét, amelyben helybenhagyta a NASZ-nak a megszokottnál magasabb tesztoszteron-szinttel rendelkező női futók számára a 400 méternél nagyobb távokon való indulás szigorú feltételekhez kötéséről szóló szabályát. Mint arról már korábban írtam, a szövetség az érintett futónők számára csak abban az esetben engedélyezi a közép- és hosszútávfutásban való indulást, amennyiben gyógyszeres kezeléssel egy meghatározott érték alá csökkentik tesztoszteron-szintjüket.
Semenya hiperandrogén, azaz természetes módon termel több tesztoszteront a szervezete, mint amennyi a nők esetében megszokott. Annak idején, amikor nagy sikereit elérte női 800 méteres síkfutásban, többen azzal vádolták meg, hogy valójában férfi, csak nőnek adja ki magát. Az ugyan bebizonyosodott, hogy valóban nő, de a NASZ szerint sérti az egyenlő versenyzés szellemét az, hogy a női futószámokban a hiperandrogén sportolók is elindulhatnak, mivel nagyobb erőkifejtésre képesek, azaz jó eséllyel megnyerik a versenyeket. A szövetség ezért léptette életbe 2019-ben a tesztoszteron-túltengéssel küzdő futónők számára azt a szabályt, hogy 400 méteren és annál nagyobb távokon csak abban az esetben állhatnak rajthoz, amennyiben vállalják, hogy gyógyszeres kezeléssel egy meghatározott érték alá csökkentik tesztoszteron-szintjüket, s legalább fél éven át tartják ezt a szintet, mielőtt ismét versenyezhetnek.
Semenya a kezdetektől fogva diszkriminatívnak minősítette ezt a szabályt, s nem is volt hajlandó vállalni a gyógyszeres kezelést, mert állítása szerint folyamatosan rosszul érezte magát, amikor egyszer megpróbálkozott ezzel a folyamattal. Így viszont nem indulhatott többek között a 2020-as tokiói olimpián sem, ahol 5000 méteren próbálkozott volna (a tavalyi vb-n indult a táv előfutamában, de nem jutott tovább), s kedvenc távján, 800-on is évek óta nem tudott indulni komoly nemzetközi versenyen. A dél-afrikai atléta emiatt döntött úgy, hogy minden jogi eszközt bevet a NASZ szabályozásának megsemmisítésére. Először a Sportdöntőbíróságon próbálkozott, ám keresetét a testület elutasította. Ezt az ítéletet támadta meg a Svájci Szövetségi Bíróság, az alpesi ország legfőbb bírói fóruma előtt, ám ott is elutasították beadványát.
Semenya ezt az utóbbi ítéletet támadta meg az EJEB előtt még 2021 februárjában. A strasbourgi bíróság tegnap hozott elsőfokú ítéletet az ügyben, s ebben megállapította, hogy a svájci bíróság nem járt el kellő alapossággal a dél-afrikai keresetét illetően, azaz elutasító határozatát lényegében alaptalanul hozta meg. Az EJEB kimondta, hogy a svájci bíróság az Emberi Jogok Európai Egyezményének három cikkelyét is megsértette. Ezek a 14-es, a 8-as és a 13-as cikkelyek. A legelső a diszkrimináció tilalmára, a második a magánélethez való jog védelmére, az utolsó pedig a hatékony jogorvoslathoz való jogra vonatkozik.
„A Bíróság különösen azt állapította meg, hogy a kérelmezőnek (Semenyának – a szerk.) nem biztosítottak elegendő intézményes és eljárási garanciát Svájcban ahhoz, hogy panaszait hatékonyan kivizsgálják, különösen azért, mert keresete megalapozott és hiteles állításokon alapult a megnövekedett tesztoszteron-szint miatti diszkriminációval kapcsolatban, mivel a szint természetes okokból magasabb nála, mint a nők többségénél” – áll a bíróság részletes indoklásában, melyben hozzáteszi, tekintettel volt arra, hogy az ügynek különösen nagy tétje van, mivel Caster Semenyát a futásban, mint hivatásában korlátozzák a szóban forgó szabályok.
Az EJEB szerint a svájci államnak korlátozott mérlegelési jogköre volt ebben az ügyben, márpedig a szövetségi bíróság ítélete nem volt alátámasztva megfelelő indokokkal, ezért az nem megfelelő. A strasbourgi bíróság arra is fölhívta a figyelmet az ítélet indoklásában, hogy mivel Semenya keresete a diszkriminációval állt összefüggésben, ezért a svájci bíróságnak ennek megfelelő alapos munkát kellett volna végeznie a per során, de ennek a kritériumnak nem felelt meg, amivel megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét, melyet Svájc is aláírt.
A NASZ nem óhajt változtatni, sőt, szigorít
Az EJEB ítéletében a Sportdöntőbíróság korábbi ítéletét is hasonló okokból megalapozatlannak találta, s azt is megállapította, hogy a lausanne-i székhelyű testület nem alkalmazta az egyezmény rendelkezéseit, és komoly kérdéseket hagyott nyitva a NASZ hiperandrogén női futókra vonatkozó szabályozásának érvényességét illetően.
Az EJEB héttagú bírói tanácsa 4:3 arányban hagyta jóvá a Svájcot elmarasztaló ítéletet, vagyis igen megosztottak voltak a bírók ebben az ügyben. A tanács ítélete ellen a bíróság ún. Nagykamarájához lehet fellebbezést benyújtani.
Nagyon fontos megjegyezni a mostani ítélettel kapcsolatban, hogy az csak a svájci állam ellen szól, a NASZ-ra nézve viszont semmilyen jogi következménye nincs, mivel Semenya nem a szövetség szabályzatát támadta, hanem a svájci bírói testületeknek az előírásokkal szemben benyújtott keresetei ügyében hozott negatív ítéleteit.
A NASZ közleményt adott ki, melyben ismételten leszögezte azt a rendszeresen hangoztatott érvelését, hogy a tesztoszteron-szabályozás szükséges annak érdekében, hogy a női atléták egyenlő feltételek mellett versenyezhessenek. A szövetség tudomásul vette az EJEB döntését, de mivel az nem vonatkozik rá, ezért nem tervezi a kérdéses szabály megváltoztatását vagy eltörlését.
„Továbbra is azon a véleményen vagyunk, hogy a hiperandrogén női atlétákra vonatkozó szabályozás szükséges, ésszerű és arányos eszköz a tisztességes verseny védelme szempontjából a női szakágban, ahogy azt a Sportdöntőbíróság és a Svájci Szövetségi Bíróság is megállapította a bizonyítékok részletes és szakértő értékelése után” – áll a közleményben.
A NASZ hozzátette, mivel az EJEB tanácsa megosztott volt az ügyben, ezért kapcsolatba lép a svájci kormánnyal, s arra fogja bíztatni, hogy nyújtson be fellebbezést a Nagykamarához, hogy végleges döntés születhessen az ügyben.
Semenya ügyvédjei üdvözölték az EJEB mostani döntését. Schona Jolly és Claire McCann a Guardian című brit napilap tudósítása szerint úgy nyilatkozott, hogy teljes mértékben elégedettek az ítélettel.
„Caster soha sem adta föl a küzdelmet azért, hogy szabadon versenyezhessen és futhasson. A mostani ítélet bizonyítja Caster kitartását és bátorságát. Ez a számára fontos személyes győzelem egyben szélesebb körű győzelmet is jelent az élsportolók számára szerte a világon. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a sportot irányító szervezeteknek világszerte fel kell ismerniük, hogy a sportolókat is ugyanolyan emberi és állampolgári jogok illetik meg, mint a többi embert”.
Ettől függetlenül még hosszú lehet az út Semenya és sorstársai számára, mivel a NASZ éppen márciusban szigorította a tesztoszteron-szabályozást, ugyanis annak hatályát most már a futók mellett az összes többi atlétanőre is kiterjesztette, tehát többek között a dobó- és ugrószámokban induló sportolókra is. Emellett csökkentették a maximálisan megengedett tesztoszteron-szintet is.
Caster Semenya mellett két másik, szintén hiperandrogén futónő nem tud évek óta kedvenc távjain versenyezni. Az egyaránt namíbiai Christine Mboma és Beatrice Masilingi korábban 400 méteren indult, de a tesztoszteron-szabály miatt Tokióban 200 méteren tudtak rajthoz állni. Mbomának ott ezüstérmet sikerült szereznie, Masilingi pedig a 6. lett. Nekik kétségtelenül egyszerűbb a helyzetük, mint Semenyának, hiszen feleakkora távról van szó az esetükben, miközben a dél-afrikainak 800 méterről kellene lemennie 200-ra.
Ugyanakkor a két namíbiai a föntebb említett szigorítások miatt nem indulhat az augusztus 19. és 27. közötti budapesti világbajnokságon, mivel a március óta érvényes, a vérben maximálisan 2.5 nanomol/liter tesztoszteron-mennyiséget megengedő szabály szerint egy adott versenyt megelőző legalább hat hónap során folyamatosan tartani kell ezt a szintet az indulás engedélyezéséhez, így értelemszerűen mindkettejüket lényegében kizárta a szövetség ezzel a döntéssel a vb-ről.
A Semenya-ügynek lesz még folytatása, s nagyon jó kérdés, hogy a NASZ szabályozása ellen fog-e ítélet születni bármilyen bírói fórumon. Az eddigiek és különösen a tegnapi igen szoros szavazáson alapuló döntés alapján arra számítok, hogy egyhamar nem fogja egyetlen jogi fórum sem hatályon kívül helyezni a tesztoszteron-szabályokat, vagy legalább azok megváltoztatására kötelezni a szövetséget.
A kiemelt kép forrása: Getty Images / insidethegames.biz