Az, hogy Szaúd-Arábia a sporton keresztül igyekszik helyreállítani az utóbbi években megtépázott imázsát, nem újkeletű tény. Az viszont már igenis annak számít, hogy a labdarúgásban próbál meg erős pozíciókat szerezni magának az ország, s most már nem csak nagynevű nyugati klubok megvásárlásával, hanem sztárjátékosok tömkelegének leigazolásával is. Az idei nyári átigazolási időszak eddig szinte kizárólag a szaúdiak nagybevásárlásáról szólt, s jó kérdés, hol a vége ennek a folyamatnak, de talán még fontosabb, hogy mennyire fogja megérni ez hosszú távon?
Cristiano Ronaldo, Karim Benzema, N’Golo Kanté, Marcelo Brozovic, Roberto Firmino, Steven Gerrard és Robbie Fowler – csak pár név azon játékosok és edzők közül, akik az elmúlt hónapokban Szaúd-Arábiába tették át vagy mostanság fogják áttenni székhelyüket. A hatalmas szénhidrogén-készletének köszönhetően dúsgazdag arab állam évek óta igyekszik a sportvilág meghatározó szereplőjévé válni, s ennek a folyamatnak részeként most a labdarúgás legnagyobb neveit csábítja magához, hogy ezzel emelje bajnoksága amúgy nem túl magas színvonalát és tovább javítsa nemzetközi megítélését.
Jobbára levezetni vágyó, már bőven harmincas éveiket taposó játékosok érkeztek, érkeznek az ázsiai országba, ettől tehát még nem emelkedik a világ legjobbjai közé a Pro League, de PR-nek nem rossz az, hogy a nemzeti bajnokságban a föntebb fölsorolt játékosok és edzők dolgoznak.
Az már nagyjából fél éve, Cristiano Ronaldo Szaúd-Arábiába igazolásakor nyílt titok volt, hogy a Public Investment Fund (PIF) nevű befektetési alapon keresztül üzemeltetett szaúdi liga központosítottan akar világsztárokat szerezni és szétosztani őket a 16 csapatos mezőny kiemelt klubjai között.
Kevéssel utána be is jelentették: a PIF a saját kezelésébe vonta négy nagy egyesület, Rijádból az Al-Nasszr és az Al-Hilal, Dzsiddából az Al-Ahli és az Al-Ittihad irányítását, mivel a nagyszabású projekt egyik vezérfonala, hogy mesterségesen ráerősítsenek a rivalizálásukra.
A téli világbajnokság után Ronaldo a rijádi Al-Nasszrhoz szerződött, a most nyári átigazolási időszak első nagy fogása, a francia Karim Benzema pedig a dzsiddai Al-Ittihad játékosa lett július 1-jétől és akkor ott van még a többi nagy név, akinek szerződtetését az elmúlt hetekben, napokban, akár a cikk megjelenését megelőző percekben, órákban jelentették be.
Semmit sem bíznak a véletlenre
A New York Times június elején közzétett értesülése szerint a PIF-nek van egy 20-as listája a rögtön megszerzendő sztárokról, illetve egy bővebb, 70-es lajstrom a középtávoli jövőben leigazolandó labdarúgókról.
Jelenleg ugyanis azokra mentek rá, akik már nagyjából mindent megnyertek, amire reálisan lehetőségük nyílt: dúsgazdagok, ugyanakkor elmúltak már 30 évesek, de talán még bennük van néhány év az eddiginél kevésbé megterhelő sportkörnyezetben.
Ronaldo és Benzema egyértelműen e kategóriába tartozik, akárcsak a 32 esztendős francia N’Golo Kanté vagy a 30 éves marokkói Hakim Zijes, akik az említettek klubtársai lesznek, hiszen Kante az Al-Ittihadhoz, Zijes az Al-Nasszrhoz tart.
Az eddig publikus transzferek közül a portugál Rúben Neves ügye a szabályerősítő kivétel, hiszen ő még csak 26 esztendős, ugyanakkor több mint 40-szeres válogatott, ráadásul mostanáig a világ legjobb bajnokságának tartott Premier League-ben játszott, és eddigi munkaadójánál, a Wolverhamptonnál színvonalasabb együttesek is hívták, azaz pályája csúcsán jár – mégis elmegy az Al-Hilalhoz.
Már több korábbi cikkben is foglalkoztunk itt, a Sportudvaron Szaúd-Arábia sportstratégiájával, melynek az a célja, hogy a sporton keresztül javítsa az ország finoman szólva is kétes nemzetközi megítélését, aminek alapját a nők sok esetben jogfosztott helyzete és bizonyos politikai történések adják.
Ennek a programnak korántsem a labdarúgás az egyetlen pillére, hiszen kezdetben rangos sportesemények megrendezésével ért el eredményeket Szaúd-Arábia: erre jó példa a 2021 óta évente megrendezendő Forma-1-es futam Dzsiddában. Emellett különböző nemzetközi sportesemények létrehozatalában is egyre komolyabb szerepet vállal az ország, amire a LIV néven indult golfbajnokság a legjobb példa. A LIV-et rengeteg támadás érte a sportágban nagyhatalomnak számító amerikaiak részéről, akik saját sorozatukat, a PGA Tourt féltették a szakadárligától, ám a két fél és az európai sorozat között pár hete megegyezés született és közösen folytatják működésüket, legalábbis ami a kereskedelmi dolgokat illeti. Ez az eredmény kedvező Szaúd-Arábiára nézve, hiszen a PGA Tour és az európai sorozat azon az áron kapott többséget az új globális golfcég vezetésében, hogy jelentős szaúdi tőke fog áramlani a két bajnokságba.
De térjünk vissza a focihoz! A szaúdi bajnokság jelenleg elenyésző sportértékű, továbbá gazdaságilag sem jelentős tétel, és valószínűleg a megérkező idősödő sztárokkal is az marad, hiába a dúsgazdag tulajok.
A játékosok becsült piaci értéke alapján ugyanis az angol Premier League a maga 10.6 milliárd eurójával gyakorlatilag önálló kategória, de a „nagy ötösnek” tartott legjobb európai bajnokságok másik négy tagja, a spanyol, az olasz, a német és a francia is nagyságrenddel értékesebb, mint a szaúdi. A négy bajnokság mindegyikében több milliárd eurós értékről beszélhetünk, miközben a szaúdiak esetében ez még „csak” 321 millió euró. Következésképp a Pro League egyelőre nem lesz világverő, főleg nem uralkodó – viszont sokat segíthet Európa legnagyobbjainak, még a Premier League-nek, azon belül a Chelsea-nek is.
Amikor az orosz–ukrán háború nyomán a brit kormány szankcionálta az orosz természetes és jogi személyeket, a Chelsea-t birtokló Roman Abramovicsot is megfosztották ottani vagyonától, így el kellett adnia a fociklubját is, amit a Los Angeles Lakers kosár- és a Los Angeles Dodgers baseballcsapatát is birtokló amerikai Todd Boehly, valamint a Clearlake Capital befektetési alap vezette konzorcium vásárolt fel.
Európában sokaknak nem tetszik, ami történik
A londoniak azóta több mint félmilliárd fontot költöttek játékosigazolásokra, ami vegyes eredményeket hozott, hiszen a csapat a kilencvenes évek óta a legrosszabb bajnoki eredményével a 12. helyen zárt, kétszer cserélt edzőt és nem jutott be egyik európai kupasorozatba sem. Ezáltal nemcsak kisebb bevételekkel tervezhet a következő szezonra, de a felduzzadt játékoskeretéből is meg kéne szabadulnia a nagynevű, de már öregedő és sokat kereső embereitől, amit a pénzügyi fair play előírásainak való megfelelés kényszere is sürget.
Itt jön a képbe a szaúdi liga, illetve gyakorlati üzemeltetője, a PIF, amely ugyan a Chelsea egyik angliai riválisa, a Newcastle tulajdonosa tavaly óta, azonban a Chelsea-ben résztulajdonos Clearlake-kel fialtat fontmilliárdokat, ráadásul a hazai bajnokságába épp olyanokat keres, mint akiktől a Chelsea meg akar szabadulni…
Hogy aztán ezen összefonódásokhoz és háttéralkukhoz mit szól az angol Premier League, amely a Manchester Citynek pénzügyi szabálytalanságok garmadáját feltételezve 115 tételes vádlistával esett neki, azt meglátjuk.
Az tehát már most eléggé biztosra vehető (ha csak nem következik be valamilyen elképesztő mértékű globális gazdasági összeomlás), hogy anyagilag nagyon megéri a szaúdi pénzembereknek a fociprojekt, azonban sportszakmailag nem sok hozadéka lesz ennek a folyamatnak, feltéve, ha nem kapcsolnak még magasabb fokozatra.
Márpedig Hafez Al-Medlej, az Ázsiai Labdarúgó-szövetség (AFC) marketingbizottságának elnöke szerint téved, aki azt gondolja, hogy Szaúd-Arábia ugyanazt az utat követi, mint néhány évvel ezelőtt Kína.
Al-Medlej Aleksander Ceferinnek, az UEFA elnökének azon, a spanyol As című újságnak adott nyilatkozatára reagált nemrég, melyben az európai focivezető éles kritikát fogalmazott meg Szaúd-Arábiával szemben. A szlovén sportvezető többek között a következőket mondta:
„A pénzt inkább akadémiákba kellene fektetni, edzőket kellene importálni, és fejleszteni a hazai játékosokat. Az nem segíti a labdarúgás fejlődését, ha olyan játékosokat igazolnak, akik a karrierjük vége felé járnak. Ugyanezt a hibát követte el Kína is. Nem minden a pénz. A labdarúgók nagy trófeákat akarnak nyerni, s erre Európában van lehetőségük. Mutassanak nekem egyetlen topjátékost, aki jó korban van, és Szaúd-Arábiába igazolt. Vannak, akik a pályafutásuk végén odamennek a pénz miatt, de ezzel nem veszít az európai labdarúgás”.
Al-Medlej a Koura című lapnak adott interjúban így reagált Ceferin szavaira:
„Ezek az állítások teljesen hamisak. Nem igaz, hogy levezető labdarúgókat igazolunk. Az al-Hilal nemsokára szerződteti a huszonhat éves Rúben Nevest, akit az FC Barcelona is meg akart szerezni. Karim Benzema egy évvel az Aranylabda megnyerése után igazolt az al-Ittihadhoz, és a Real Madrid egyelőre keresi, kivel pótolhatná őt. Amit most látnak, az csak a kezdet. Minden igazolható labdarúgó a szaúdi klubok célkeresztjében van. Amit Kína csinált, az teljesen más volt. Az csak a marketingről szólt. A foci nem a legnépszerűbb sportág arrafelé. Szaúd-Arábiában viszont az emberek labdarúgás iránti szenvedélye nem ismer határokat. Jelenleg valójában a Bajnokok Ligája a legnépszerűbb versenysorozat, aminek két oka van. Egyrészt a nagy klubok népszerűsége, másrészt a sztárjátékosok. Azzal, hogy a szűk elithez tartozó labdarúgók távoznak, a BL nyilvánvalóan veszít a vonzerejéből. Ugyanezt láthattuk Spanyolországban, a La Liga sem annyira menő már, amióta távozott Cristiano Ronaldo és Lionel Messi.”
Azt is hozzátette, hogy az Inter Miamihoz igazoló Lionel Messi megszerzése hatalmas fegyvertény lett volna, ez azonban nem jött össze. De a szaúdiak így is dolgoznak Bernardo Silva és Mohamed Szalah megszerzésén, s ki tudja még, kik vannak a kívánságlistán.
Nem az UEFA elnöke volt az egyetlen megszólaló a témában, hiszen néhány héttel ezelőtt a korábbi kiváló angol játékos, Gary Neville is kritikusan fogalmazott a szaúdiak előrenyomulásával kapcsolatban.
Neville konkrétan felszólította a Premier League-et, hogy állítsa le a játékosok Szaúd-Arábiába való átigazolását, amíg nem bizonyosodik meg arról, hogy a bajnokság integritása nem kerül veszélybe.
Júniusban a Newcastle Unitedet birtokló szaúd-arábiai állami befektetési alap (PIF) megerősítette, hogy négy vezető klubot vesz át a közel-keleti országban, köztük azt az Al-Naszr-t, amely tavaly decemberben szerződtette Ronaldót.
Nem lehet biztosan tudni, hogy a PIF-nek van-e részesedése a Clearlake Capital befektetési cégben, aminek a tulajdonában van a Chelsea is, noha klubforrások elutasították a közvetlen érintettségre vonatkozó feltételezéseket. A haraszt viszont nem zörög, és Neville-t is ez aggasztja a leginkább.
„A Premier League-nek azonnali embargót kellene bevezetnie a Szaúd-Arábiába irányuló átigazolásokra, hogy a játék integritása ne sérüljön” – nyilatkozta Neville a BBC Sportnak.
„Ellenőrizni kellene az ügyleteket. Ha ezen a folyamaton átmennek, nyilvánvalóan az átigazolások újra megnyílhatnak. De úgy vélem, ebben a pillanatban az átigazolásokat le kell állítani, amíg nem vizsgálják meg a Chelsea tulajdonosi szerkezetét, és azt, hogy vannak-e folyamatban olyan átigazolási ügyletek, amik aggályosak lehetnek.”
Nyilvánvalóan Neville a PL szempontjából nézi az ügyleteket, viszont felvetése mindaddig teljesen jogos, amíg nem tisztázódnak a fönti kérdések.
De mi történt Kínában?
Többször is szó esett már föntebb Kínáról, nem véletlenül.
A 2010-es években a távol-keletiek a világszinten szintén jelentéktelen bajnokságukat tőkésítették fel hirtelen, és megvették, akit éppen értek. Ott és akkor is jobbára levezető focisták költöztek át egy utolsó zsíros szerződésért, a kivételt a 25 évesen stabil brazil válogatott Óscar jelentette, aki ugyancsak a Premier League-et hagyta ott a messzi kalandért.
Csakhogy az állampárt egy idő után közölte, mégsem kéne jüanszázmilliókat elverni a bajnokság lehetetlennek tűnő felvirágoztatására, így már nem lehetett extrapénzeket ajánlgatni a kiszemelteknek, és idővel elhalt a projekt. Klubok egész armadája ment csődbe, köztük olyanok is, melyek nem sokkal előtte még bajnokságot nyertek, sőt, olyanra is volt példa, hogy az aktuális bajnoki címvédő egyesület dobta be a törülközőt, mivel tulajdonosa a hatalmas kiadásokkal szemben fönnálló elégtelen fedezet következtében fellépett szorult anyagi helyzete miatt nem tudta tovább finanszírozni a csapatot.
Kína nagy álmokat szövögetett, többek között a 2030-as világbajnokság megrendezését is, ám ezekről a célokról jó ideje nem hallani semmit. Nyilvánvalóan háttérbe szorultak ezek az álmok, főleg, hogy az ország nemzetközi megítélése nem a legjobb, s inkább romlik, mint javul.
A szaúdiak nyilván nem szeretnének ugyanabba a folyóba lépni, mint a kínaiak, de itt is fönnáll annak a veszélye, hogy a hatalmas lufi egy nap kidurran, s akkor sorra fognak nehéz anyagi helyzetbe jutni az egyébként ázsiai szinten nagymúltúnak és sikeresnek számító klubok. Talán éppen ez, vagyis a nagy múlt jelenti a különbséget a szaúdi és a kínai csapatok között, mert utóbbiakra nem igazán áll ez az állítás. A szaúdi kluboknak több esélyük lehetne arra, hogy valahogy megmeneküljenek a megszűnéstől. A veszély ettől függetlenül nem kicsi.
A szakemberek szerint tehát egyelőre nem kell attól tartani, hogy az európai topfoci háttérbe szorulna, de pénzügyi értelemben minden eddiginél erősebb riválist kapott a nyakába Szaúd-Arábia személyében, úgyhogy az eddig is feszült piaci hangulat csak tovább fog fokozódni a nemzetközi labdarúgásban, pláne, ha a szaúdi nyomulás új erőt ad a Szuperliga-terveknek is, melyeknek alapja a még több pénz az európai élklubok számára.
Azt hiszem, lesznek itt még érdekes történések…
A kiemelt kép forrása: AFP