A múlt hétvégén fejeződött be a szlovén-izraeli közös rendezésű női kosárlabda Európa-bajnokság. A tornával kapcsolatban nálunk elsősorban az igen jól szerepelt és végül a 4. helyet megszerzett magyar válogatottról esik sok szó, ami teljesen jogos, azonban nem árt egy másik dologról is beszélni, ami már igen rossz a sportág számára. A kontinensviadal mérkőzéseit ugyanis átlagban 592 néző tekintette meg, s összesen 23 069 ember foglalt helyet a lelátókon a torna két hete alatt, ami igen pocsék szám és fölveti a kérdést: van-e értelme egymástól távol fekvő és a női kosárlabdában nem a legjobbak közé tartozó országokban rendezni az Eb-t?
Múlt vasárnap fejeződött be a női kosárlabda Európa-bajnokság Ljubljanában – a vele szemben fönnálló teljes érdektelenséggel együtt. A Szlovénia és Izrael által közösen rendezett kontinenstorna ugyanis egészen szörnyű, mondhatni, nevetséges nézőszámokat produkált.
A számok valóban riasztóak. Akadt két olyan mérkőzés is Tel-Aviv-ban, amelyre mindössze 49, azaz negyvenkilenc néző váltott jegyet – azt hiszem, ez már önmagában kérdéseket vet fel, de ha még hozzátesszük, hogy az egész tornán mindössze 23 069 fizető néző volt jelen, akkor lehetünk csak igazán megdöbbenve az eseménnyel kapcsolatos érdektelenség miatt. Francia sajtóértesülések szerint a vasárnap rendezett Belgium – Spanyolország döntőre 1691-en látogattak ki a 12 500 férőhelyes ljubljanai Stozice Arénába. Ennél is kevesebben, 910-en látták ugyane helyszínen a pár órával korábban lejátszott Magyarország – Franciaország bronzmérkőzést.
A szlovén fővárosnál kevésbé nagyot égett Tel-Aviv, de csak azért, mert az ottani csarnok 3500 férőhelyes, így a 100-as nézettség arányaiban nem olyan kirívóan alacsony, mint a 12 500-as arénában egy 910-es nézőszám. Az Izraelben tapasztalt igen gyenge számok hátterében az is állhat, hogy ott csak két-két csoportmérkőzést és nyolcaddöntőt bonyolítottak le, a torna többi összecsapására Ljubljanában került sor. Összességében véve egy mérkőzésre átlagosan 592 néző látogatott ki, ami mondani se kell, igen pocsék arányt jelent.
Természetesen ezek után fölvetődik a kérdés, hogy miért rendezhette meg az Európa-bajnokságot kettő, egymástól távol fekvő ország, amelyekben ráadásul inkább a férfi kosárlabda számít erősnek és népszerűnek, a női szakág kevésbé. A nemzetközi szövetség (FIBA) európai divíziójának vezérigazgatója, Kamil Novak a L’Équipe című francia sportnapilapnak adott nyilatkozatában leszögezte, hogy a szövetség célja az, hogy a férfi és női tornákra lehetőleg egy időben és egy helyszínen kerüljön sor, mert így talán több néző lesz kíváncsi a női összecsapásokra is.
2021-ben Franciaország és Spanyolország közösen rendezte a női Európa-bajnokságot, s akkor nem kongtak az ürességtől a csarnokok, hiszen – ahogy Novak is elmondta – ebben a két országban a legnépszerűbb a női kosárlabdázás európai szinten. A FIBA európai vezérigazgatója azzal indokolta, hogy ezúttal Szlovénia és Izrael volt a két házigazda, hogy minél több országban keltsék fel az érdeklődést a női szakág iránt. Mit mondjak, ez nem igazán sikerült és már most erősen valószínű, hogy a következő, 2025-ös kontinensbajnokság sem lesz sokkal nagyobb siker. Két év múlva négy (!) ország: Finnország, Lengyelország, Lettország és Ciprus rendezi az Európa-bajnokságot. Eredetileg Ukrajna lett volna a negyedik házigazda, ám visszalépett, így ugrott be az Égei-tengerben fekvő szigetország a három, egymáshoz közel fekvő állam mellé.
A négy ország közül egyedül Lettország válogatottja jutott ki az idei Eb-re, azaz nem a női kosárlabda nagyhatalmairól beszélünk, főleg, hogy a lettek – bár első mérkőzésükön megverték a későbbi döntős spanyolokat – végül utolsók lettek csoportjukban, mert Görögországtól és Montenegrótól is kikaptak.
Az is fenyegetheti a következő Európa-bajnokságot, hogy nem a nyár elején, hanem a nyár végén, augusztus 27. és szeptember 14. között kerül rá sor, márpedig ez az időszak ezekben az országokban is az iskolakezdésről és a munkába való visszatérésről szól, nem pedig a nyaralásról, így azt hiszem, nem lesznek sokkal jobbak a számok.
Joggal merül fel az a kérdés, minek kell ilyen furcsa módon rendezni az Európa-bajnokságokat. Jorge Garbajosa, a FIBA frissen megválasztott európai elnöke kijelentette, stratégiai prioritásként kezelik azt, hogy a nagy versenyek fejlődjenek és a mostani Eb-vel kapcsolatban is mélyreható értékelést fognak végrehajtani, hogy lássák, mely területeken kell fejlődni. Munka lesz bőven…
Azt még értem valamennyire, hogy a FIBA Európa szeretné minél több országban fejleszteni a női kosárlabdát, de úgy tűnik, ennek nem az a módja, hogy gyenge országoknak ítéli oda az Európa-bajnokság rendezési jogát, vagy pedig valami nem jól működik a háttérben, elsősorban a kommunikáció és a marketing szintjén. Az tény, hogy Európában kevés igazán nagycsapat van a női válogatottak között, vagyis ha csak sportszakmai érveket kellene figyelembe venni a helyszínek kijelölésekor, akkor kevés ország jöhetne szóba, de egyelőre a női kosárlabda nem tart ott, hogy bárhol Európában sikerrel lehetne megrendezni a kontinensviadalt. Az az ötlet működhet, hogy a férfi tornákkal együtt rendezzék a női eseményeket is, ráadásul az urak következő Eb-jére is 2025-ben kerül sor, s még a helyszínek frontján is szinte teljes az átfedés, hiszen Lettország, Finnország és Ciprus lesz a három házigazda.
Akármit is hoz a jövő, az biztos, hogy az idei női kosárlabda Európa-bajnokság számunkra kedves emlék lesz a remek magyar szereplés miatt, de az ürességtől kongó lelátók miatt már kevésbé.
A kiemelt kép forrása: JURE MAKOVEC / AFP