A Dán Olimpiai Bizottság a múlt hétvégén közzétett egy 26 pontból álló ajánláslistát, mellyel azt szeretné elérni, hogy a jövőben a nemzetközi sportesemények helyszíneinek kijelölési folyamatában vegyék figyelembe, hogy a pályázó országok alkalmazzák-e a sportmosás módszerét, vagyis sportesemények rendezésével akarják megtépázott hírnevüket javítani. Az ajánlások elsősorban az emberi és munkavállalói jogok érvényesülését, illetve a környezeti kihívások kezelését érintik. A cél az, hogy a jövőben olyan ország ne rendezhessen világversenyt, ahol nincsenek rendben ezek a dolgok.
Összesen 26 ajánlást fogalmazott meg a Dán Olimpiai Bizottság (DIF), az Amnesty International, a Transparency International és a dán kormány képviselőiből álló munkacsoport, melynek az volt a feladata, hogy megvitassa az ún. sportmosás jelenségével szembeni fellépés módozatait.
A munkacsoportnak tagja volt többek között a DIF pr-igazgatója, a már említett szervezetek vezetői, több civil szervezet képviselői, dán sportszövetségek vezetői és a dán kulturális minisztérium tanácsadói.
A 26 ajánlást három kategóriába osztották aszerint, hogy egy sportesemény helyszínének kijelölési folyamata még a pályázatok beadásának szakaszában jár, a szavazásnál jár vagy pedig már azon is túljutott, azaz kiválasztották az adott verseny rendezőjét.
A csoport nem titkolt célja az ezekkel az ajánlásokkal, hogy gátat vessen bizonyos országok elmúlt években és manapság is tapasztalható törekvésének, hogy nagy sportesemények megrendezésével javítsák nem éppen pozitív megítélésüket a világ előtt. Mindezt úgy akarják elérni, hogy eközben nem tartanak tiszteletben bizonyos emberi és állampolgári jogokat, illetve sanyarú körülmények között dolgoztatják az infrastruktúra megvalósításában közreműködő munkásokat – erre jó példa a tavalyi katari labdarúgó-világbajnokság, melynek előkészületei során minden valószínűség szerint több dolgozó is életét vesztette a nem megfelelő munkakörülmények miatt, miközben kis fizetést kaptak vagy pedig semennyit.
A dán illetékesek azt szeretnék elérni, hogy a jövőben csak olyan országok rendezhessenek nemzetközi sporteseményeket, amelyek érvényesítik az emberi és munkavállalói jogokat, emellett pedig erőfeszítéseket tesznek a környezeti- és klímakihívások kezelésére is. Fenntarthatósági szempontot is megfogalmazott a munkacsoport, hiszen az is cél, hogy a nagy sportesemények házigazdáinak minél kevesebb új helyszínt kelljen fölhúzniuk, s inkább a meglévő infrastruktúrát kell alkalmazniuk. Mint tudjuk, az olimpia kapcsán már közel tíz éve alapelvárás a minél kevesebb új helyszín kialakítása és a meglévő helyek, illetve városi területek igénybevétele a különböző versenyek lebonyolítására, ugyanakkor például a labdarúgó-világbajnokság esetében nem igazán érvényesül ez a szempont, s azt is mondhatnám, hogy semennyire.
A munkacsoport kifejezett szándéka a 26 ajánlással annak elérése, hogy a jogi, környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontoknak nem megfelelő országok ne is juthassanak be a helyszínkiválasztási procedúra utolsó szakaszába, ahol döntenek a házigazda kilétéről. A DIF által kiadott közlemény szerint nagyon fontos, hogy egyetlen nagy sporteseménynek se legyen nagyon nagy környezeti hatása negatív értelemben, miközben rendkívül fontos a lebonyolításban segédkező valamennyi ember megfelelő bánásmódban való részesítése.
“A dán sporttal szemben álló dilemmák a jövőben nemhogy csökkenni, hanem erősödni fognak, hiszen egyre nagyobb kihívás elé fognak minket állítani olyan országok pályázatai, amelyek nem felelnek meg a kormányzás, az értékek és az emberi jogok azon kritériumainak, amelyeket Dánia képvisel” – áll a közleményben.
“Fontos a kitartó erőfeszítés, ha nem akarjuk, hogy a jövőbeni nemzetközi sportesemények túlnyomórészt olyan országokban valósuljanak meg, ahol tekintélyelvű rendszer uralkodik, amely nem rendelkezik a társadalom többségének támogatásával és amely nem tartja tiszteletben az egyetemes emberi jogokat és nem veszi figyelembe az éghajlattal kapcsolatos problémákat. Meg kell akadályoznunk, hogy az ilyen országok által rendezett sportesemények jelentős bevételekhez juttassák az adott államokat. Képtelenség, hogy csak néhány ország engedheti meg magának a legnagyobb nemzetközi sportesemények megrendezését” – teszik hozzá a dán illetékesek.
Hans Natorp, a DIF elnöke az egyik leghangosabb kritikusa a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) azon márciusi döntésének, miszerint az egyéni sportágakban lehetővé teszi az orosz és fehérorosz sportolók indulását a nemzetközi versenyeken semlegesekként, miközben mindkét ország hadseregében több sportoló szolgál.
Natorp tavaly októberben, a Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szövetségének Szöulban megtartott közgyűlésén éles hangon bírálta Sztanyiszlav Pozdnyakovnak, az Orosz Olimpiai Bizottság elnökének videóprezentációját, amelyet az elfogadhatatlan propaganda iskolapéldájának nevezett.
A dán és a norvég olimpiai bizottság már korábban is fölemelte a szavát bizonyos sporteseményekkel kapcsolatban, így pl. bírálták 2016-ban azt a döntést, amely szerint Minszk adhatott otthont a 2019-es Európa Játékoknak. A skandináv országok voltak a legélesebb ellenzői annak is, hogy Katar rendezhette a tavaly év végi labdarúgó-világbajnokságot, mivel nem tartották összeegyeztethetőnek a labdarúgás értékeivel azt, hogy egy olyan országban rendezzék a sportág csúcseseményét, ahol nagyon rosszul bánnak a külföldi vendégmunkásokkal, a nők pedig bizonyos jogkorlátozásokat kénytelenek elszenvedni. Egy ideig az is a levegőben lógott, hogy az északi országok bojkottálják a világbajnokságot, ám erre végül nem került sor, mivel a Skandináviából egyedüliként kijutott Dánia elutazott Katarba.
Jó kérdés, hogy a dán sportvezetés mekkora befolyással tud lenni a nemzetközi sportvilágra a nagy események helyszínkiválasztási folyamatát illetőleg, de az tény és való, hogy mostanában nem kevés verseny esetében lehetett megkérdőjelezni a házigazda kilétét, s nem volna jó, ha állandósulna ez a tendencia a jövőben.
A kiemelt kép forrása: Getty Images / insidethegames.biz