Magyar Kupa-döntők, Valter Attila remek szereplése és női hoki – Hétvégi Összefoglaló

A hosszú hétvége miatt ezúttal kivételesen kedden jelentkezik a Hétvégi Összefoglaló, melyben számos hazai érdekeltségű sporteseményről lesz szó. A férfi kosárlabdázók és kézilabdázók számára is Magyar Kupa-négyes döntőt rendeztek. Valter Attila a baszk kerékpáros körverseny egyik fontos szereplője volt. A női kézilabdázók Izlandra utaztak világbajnoki selejtezőt játszani, míg a női hokisok már a vb-n vesznek részt Kanadában. Szó lesz még a férfi vízilabda-bajnokság rangadójáról és a női kosárlabdaliga elődöntőiről is. Tartsatok velünk!

Férfi kézilabda: 30. alkalommal lett Magyar Kupa-győztes a Veszprém

Már az első perctől kezdve kiélezettebb volt az OTP Bank-Pick Szeged–Telekom Veszprém férfi kézilabda Magyar Kupa-döntő, mint néhány hete a Bajnokok Ligája-párharc bármelyik mérkőzése, nemcsak a játék volt sokkal pörgősebb és színvonalasabb, hanem a feszültség és a tűz is szinte tapintható volt. Még annak ellenére is, hogy leginkább a földrajzi adottságok miatt sokkal több Veszprém-szurkoló biztatta csapatát a győri Audi Arénában, mint szegedi.

Előbb a védekező Bánhidi Bence kapott sárga lapot, miután oszlopként állva a levegőbe emelte a rajta fennakadt Dragan Pesmalbeket, majd a magyar válogatott beálló nem sokkal később kétperces kiállítást kapott ellenfeléről, de a másik oldalon a szerb sem úszta meg, miután Dean Bombac lövő keze után nyúlt, amiért megérdemelten kapta meg ő is a kiállítását. De a játékosok szinte mindegyik támadásnál nagyot harcoltak egymással, tépték egymás mezét rendesen, Pesmalbeké meg is adta magát, végig lógott rajta, mert nem találtak neki cserepólót.

A félidő felénél rövid szegedi áramszünetet kihasznált az Építők, és alig több mint egy perc alatt Nedim Remili, Rasmus Lauge és Pesmalbek révén három gólt rámolt be Mirko Alilovic kapujába. Más kérdés, hogy ezt a lépéselőnyt egyáltalán nem tudta kihasználni, mert a Szeged csapatába beálló Bodó Richárd lendületből három védhetetlen bombagólt ragasztott Rodrigo Corrales kapujába.

Az első játékrész utolsó két percében egyik csapat sem talált be, Sipos Adrián kétperces kiállítása után Bodó, Ilic Zoran és Sebastian Frimmel is lövést rontott, utóbbi ráadásul úgy, hogy csúnyán kihagyta a megítélt hetest, mert nemcsak Corralest, hanem a kaput is sikerült átemelnie. Teljesen kiegyenlített játékot, de a rangadóhoz képest gyenge játékvezetést hozó félidő után az Építők 17:15-re vezetett a szünetben, nyolc játékosa szerzett gólt az első harminc percben, a másik oldalon hét szegedi talált be, Bodó és Borut Mackovsek négyszer-négyszer.

A második félidőben sokáig birkóztak, de nem bírtak egymással az ellenfelek, majd tíz perc játék után Bodó lőtte fejbe nagy erővel Corralest, nem szándékosan, de nem is nézett ki valami jól, a bírók azonban úgy döntöttek, az eset nem érdemel kétperces kiállítást, ami után a veszprémiek feldühödött edzőjét, Momir Ilicset úgy kellett visszafognia Gulyás Péter másodedzőnek, a tréner mondjuk a sárga lapot így sem úszta meg.

Corralest ugyan ápolni kellett, de nemcsak rendbe jött, hanem az esetből a csapata jött ki jobban, amely perceken belül elhúzott hat góllal, aminek ledolgozására alig több mint tíz perce maradt a Szegednek, úgy, hogy miközben mintha kicsit hitét vesztette volna, pontosabban és hatékonyabban támadó és lövő ellenfele egyáltalán nem, sőt, éppen lendületbe jött.

Annak ellenére, hogy a szegedi együttes vissza tudott jönni és csökkenteni tudta a különbséget a két gárda között, annyira már nem tudott közel kerülni ellenfeléhez, hogy akár még a fordítás is benne legyen a pakliban. Rasmus Lauge tizedik találata után, két perccel a vége előtt már négy góllal ment az Építők, amire ugyan Rosta Miklós még válaszolt, de Andreas Nilsson találata után már semmi esélye sem maradt a Szegednek. A vége 35:32-es veszprémi győzelem lett, amivel a klub története 30. Magyar Kupa-trófeáját szerezte meg.

A férfi kézilabda Magyar Kupa bronzmeccsének első húsz percében úgy tűnt, a szombati elődöntőben a Dabas taktikázott jobban, hogy hamar úgy döntött, elengedi a toronymagas esélyes Szeged elleni szombati elődöntőt, és a bronzmeccsre koncentrál, mert a Tatabánya ellen a harmadik helyért játszva másnap sokkal jobban, frissebben és energikusabban kezdte a találkozót: a Pest megyei alakulat már négy góllal is vezetett.

Az első harminc percben a két veterán szélső cipelte a hátán a csapatát, dabasi részről a 38 éves horvát Zlatko Horvat mozgatta a gárdát és szerzett három gólt, a Bányászban pedig a 35 esztendős Cristian Ugalde talált be négyszer az amúgy ezúttal is remekül védő Pallag Péter kapujába.

Aztán az első félidő hajrájában feljött az addig gyengén játszó és sokat hibázó Tatabánya, sőt, az utolsó percben Ubornyák Dávid üres kapus találatával a vezetést is átvette, így 13:12-vel mehetett szünetre, és a meccs az első periódus alapján teljesen nyitott volt. Ez részben Székely Márton érdeme is volt, aki ezúttal is nagyon megbízhatóan teljesített a kapuban, a szünetig hét lövés akadt el benne

A második félidő szorosabban nem is alakulhatott volna, ugyanis az elején és a végén néhány percet leszámítva zömmel döntetlen volt a mérkőzés aktuális állása, vagy ha nem, akkor valamelyik csapat csak egyetlen góllal vezetett. Az utolsó percekből az egyébként is harcosabban játszó Dabas jött ki jobban, amely Szöllősi Szabolcs vezérletével remekül védekezett, szinte levegőhöz sem hagyta jutni az ellenfél támadóit.

Huszonnyolc másodperccel a vége előtt egy időkérés után Bálint Bence góljával újra átvette a vezetést a Dabas, az utolsó támadást pedig kivédekezte, miután a Bányász nem a legjobb ütemben játszotta le a labdát a jobb szélre Rodríguez Pedrónak, aki kiszorított helyzetből nem találta el a kaput, jóval a hosszú mellé durrantott. A Dabas tehát nyert, és megszerezte története első Magyar Kupa-érmét. 23:22

Női kézilabda: Szenvedős győzelem Izlandon

Jól mozogtak az Izland elleni vb-selejtezőt megelőző utolsó, pénteki edzésen a magyar válogatott játékosai, akik leginkább a kétirányítós és beállójátékot, valamint a védekezést és a váltásokat finomhangolták a mérkőzés helyszínéül szolgáló Ásvellirben, a Haukar csapatának kis, 1800 férőhelyes csarnokában. A csapat rendkívül koncentrált és elszánt volt, látszott, hogy komolyan veszi a párharcot és nem engedi meg magának a kihagyást. Persze, a pályán kívül nem maradt el a poénkodás sem: a lányok nagyokat nevetve pózoltak egy szoborcsoporttal, amikor a helyi buszsofőr a sportcsarnoktól a mieink reykjavíki szállásáig vezető út közben meglepetésképp egy helyi múzeumhoz is elvitte őket.

Szombaton aztán a reggeli után rövid séta következett, majd a korai ebédet követően újfent a hafnarfjörduri sportcsarnok felé vette az irányt a nemzeti csapat, ahová a mieink találkozójára az izlandi válogatottat szponzoráló nemzeti légitársaság támogatásával ezúttal ingyenes volt a belépés. Az előzetes információk szerint harmincöt magyar szurkolót vártak a hazaiak, akik ezzel is reklámozták a mérkőzést: arra kérték támogatóikat, hogy töltsék meg az arénát és hangosan biztassák a csapatot. A mozgósítás végül nem sikerült százszázalékosan, csak félház volt a találkozón, ennek ellenére jó hangulatot teremtettek a szurkolók – a hazaiak vagy nyolc dobbal, izlandi zászlókkal a nyakukban, vikingsisakokkal a fejükön vonultak be a nézőtérre egy órával a kezdés előtt, de mire a magyar csapat a pályára ért, már a „Ria, Ria Hungária!” is jól szólt a torkokból.

A fogadóirodáknál egyébként erőteljesen a magyar csapat sikere felé billent a mérleg nyelve az utóbbi idők eredményei ellenére is. Elég árulkodó volt, hogy a hazaiakra 5,5-es szorzót, a mieinkre pedig 1,18-at ajánlottak a bukmékerek, bár a buszon – útban a mérkőzésre – Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány ennek az információnak nem igazán örült, szerinte ugyanis sokkal keményebb a ellenfél, mint amennyire ezek a számok mutatják.

Az izlandi közmédia (RÚV) több játékost is megszólaltatott a selejtezőmérkőzés előtt. A szigetországiak négy idegenlégiósa közül Sandra Erlingsdóttir (Metzingen, német) például úgy vélekedett, jobb, hogy az esélyesség terhe a magyar csapat vállát nyomja.

„Mind támadásban, mind pedig védekezésben rendkívül kemény ellenfél a magyar, és a kapusaik is nagyon jók – mondta Sandra Erlingsdóttir, a hazaiak irányítója. – Izgatottan várjuk az összecsapást, tudjuk, hogy könnyű meccset várnak ellenünk, kis csapatként pedig mindig jobb nyomás nélkül játszani.” Ennek fényében pedig az izlandiak arra készültek, hogy 2011 után ismét csodát tehetnek és ott lehetnek a világbajnokságon.

Ami a mérkőzést illeti, már a találkozó elején látszott, hogy mi a sebességünket próbáljuk meg kihasználni, míg a hazaiak komótosabban építik támadásaikat. Az első lehetőségünknél be is jött, amit az edzésen begyakoroltak a lányok, és gyorsan vezetéshez jutottunk Márton Gréta találatával. Sokáig mindenesetre nem örülhettünk, ugyanis a hazaiak Thea Imani Sturludóttir révén kétszer is villantak.

Védekezésben kőkemények voltak a mieink, elöl pedig Kuczora Csenge első góljával sikerült 4:4-nél ismét utolérnünk a házigazdát, majd Klujber Katrin góljai jelentették a folytatásban a magyar előnyt. Negyedóra elteltével először vezettünk kettő góllal, a gyors támadások végén a kettes és hármas védők közötti betörések, és a szélekre lejátszott labdákból adódó lehetőségek rendre kifizetődőnek tűntek – mínusz háromnál időt is kért Arnar Petursson. Ez kissé felrázta az izlandiakat, akik hatos falról átálltak zavaró, öt-egyes védekezésre és egészen egy találatig zárkóztak. A négy perces gólcsendet Márton újabb szélső gólja törte meg, aki nem sokkal később az újonc Kukely Anna passzából egy lerohanás végén visszaállította az addigi legnagyobb különbséget. Sőt! Debreczeni-Klivinyi Kinga még egyet rá is pakolt, így négygólos előnnyel mehettünk szünetre.

A második félidőt gyengébben kezdte a magyar csapat, amely a kihagyott helyzeteket és eladott labdákat követően csak azért nem engedte közelebb a hazaiakat, mert Szikora Melinda többször is védett, mi több, Bíró Blanka újabb hetest hárított. Nem igazán volt gól gazdag az összecsapás ezen szakasza: Klujber révén egészen a 36. percig kellett várnunk a játékrész első magyar góljára. Közel háromnegyed óra elteltével látszott, hogy a hazaiak fáradnak, mi pedig ki tudjuk használni az ebből adódó pontatlanságokat, így nyílni kezdett az olló – Schatzl Nadine duplájával már megnyugtató előnyben voltunk (12:19). Füzi-Tóvizi Petra és Töpfner Alexandra kiállítása után kettős emberelőnyben támadhattak a vendéglátók, akik nem is hezitáltak sokat, Hrafnhildur Thrastardóttir góljával szépítettek – bár a másik oldalon így sem tudták megállítani Debreczeni-Klivinyit. Azt nem lehetett mondani, hogy a mieink motiválatlanok lettek volna: Sandra Erlingsdóttir hétméteresébe úgy tűnt, beleért Bíró Blanka, aki csalódottságának hangot adva hatalmasat ordított a pályán. A hajrára ismét többet rontottunk támadásban, így Szikora újabb bravúrja is kellett 21:16-nál.

Ugyanis ezt követően teljesen elvesztette a csapat a fonalat, az északiak pedig Steinunn Björnsdóttir vezérletével kettő gólra jöttek fel az 57. percben (22:20). Egyből talpra is pattant a nagyjából ezer fős hazai közönség, de Schatzl gondoskodott róla, hogy az izlandiak arcára fagyjon a mosoly, Kuczora Csenge gólja pedig bebiztosította a magyar győzelmet.

A magyar csapat kifejezetten nehéz, küzdelmes mérkőzésen nyert 25:21-re, így négygólos előnyből várhatja a szerdai érdi visszavágót. Kedves gesztusként, a lefújást követően a válogatottat elkísérő maroknyi tábor egy molinóra kifeszített locsolóverssel és virágokkal köszöntötte a csapatot húsvét alkalmából.

Férfi kosárlabda: A Falcóé a Magyar Kupa

A férfi kosárlabda Magyar Kupa húsvétvasárnapi fináléjára képletesen szólva „felbillent” a Tüskecsarnok, hiszen a döntő résztvevőinek szurkolói a létesítmény egyik felében, egymással szemben kaptak elhelyezést, a másik oldalon a bronzmeccsben érintett Szolnok és Kecskemét szimpatizánsainak zöme nem maradt az aranycsatára.

Soproni oldalon megsokszorozódtak a drukkerek, érthető, a KC kilenc éve járt legutóbb ilyen közel az aranyéremhez, akkor Pécsen szoros meccsen (70:68) kikapott az idei bronzérmes Szolnoktól. A Falco két éve hat sikertelen döntő után megszerezte a klub első MK-győzelmét Budapesten, a Ludovika Arénában, ám tavaly óriási meglepetésre már a negyeddöntőben kiesett, miután kikapott a végül ezüstérmes Szegedtől.

A találkozó esélyese egyértelműen a szombathelyi együttes volt, amely a bajnokság alapszakaszában oda-vissza megverte a Sopront, s amely kevésbé küzdelmes és fárasztó meccset követően jutott a vasárnapi döntőbe. A bemelegítés alatti hangpárbajt egyértelműen a kék-fehér drukkerek nyerték meg, de amikor feldobták a labdát, a sárga-fekete B-közép is kiengedte a hangját.

Idegesen kezdtek a játékosok, kivéve Kovács Benedeket, a Falco fiatal magyar bedobóját, aki két egymást követő hibátlan hárompontossal nyitott, majd Perl Zoltán duplájával már 14:5-re vezettek a szombathelyiek, így Kosztasz Flevarakisznak, a Sopron görög edzőjének alig öt perc után időt kellett kérnie. Hiába, két perc múlva már 14 ponttal állt jobban a vasi gárda, s 28:15-re hozta az első tíz percet. Önbizalom nélkül és pontatlanul játszott az SKC, s elvétve tudta csak kivédekezni a szombathelyiek támadásait, akik kívül-belül domináltak, és a félidőre 18 pontos vezetésre tettek szert.

Ha nem MK-döntőről lett volna szó, akkor az eredmény és a látottak alapján már lefutottnak is tekinthettük volna a meccset, annyira egyértelmű volt a hárompontosokat 54, a ketteseket 55 százalékkal értékesítő Falco fölénye.

A fordulás után sem jött a fordulat, a sárga-feketék kézben tartották a mérkőzést – s ugyan becsülettel küzdött a Sopron, nem volt benne a játékában, hogy akár csak megszorítsa a vasiakat, akik a 26. percben már 25 pontos előnyben voltak, a vége pedig totális kiütés lett. 92:48

A bronzmérkőzésen megismétlődött a tavalyi elődöntő, amelyet Debrecenben, a Főnix Arénában a Szolnok nyert meg, és utána a Szeged legyőzésével megszerezte története kilencedik Magyar Kupa-aranyérmét. Hogy idén a torna ezen fázisában találkozott a két együttes, az nyilván a Tisza-partiaknak fájt jobban, akiket némi meglepetésre a Sopron – megérdemelten – legyőzött szombaton.

A Milos Boriszovot továbbra is nélkülöző – a montenegrói magasbedobónak eltört a bal kezén a gyűrűs ujja, de a Nemzeti Sportnak elmondta, reményei szerint a bajnokság rájátszásának második felében már visszatérhet, ha nem lesz komplikáció a rehabilitáció során – lila mezesek is szerették volna megismételni tavalyi remeklésüket és bronzéremmel zárni a Magyar Kupát, vagyis két motivált együttes játszott egymással.

Mindezt igazolta a kezdés, amely a KTE-nek sikerült jobban, de a 8. percben már a triplákkal jól operáló Olaj vezetett hat ponttal, és 21:17-re hozta az első negyedet.

Huszonhét pontnál utolérte a Kecskemét a tavalyi győztest, amely ezután egy 8:0-s etappal meglógott, majd a 18. percben már 14 ponttal vezetett (45:31), Forray Gábornak két perc alatt a második idejét kellett kikérnie, szétesőben volt csapata. Ám a kecskeméti vérzést nem állította el a vezetőedző mondanivalója sem, a Szolnok 17 pontos előnnyel mehetett a nagyszünetre.

A fordulás után is a Szolnok akarata érvényesült, nem tudott zárkózni a KTE, mi több, a 27. percben már 24 egységnyire hízott a Tisza-parti gárda előnye, és el is dőlt a bronzcsata.

Persze a maradék 13 percet is le kellett játszani, s ezalatt is láthattunk szép zsákolásokat és triplákat – érdemben semmi sem változott, a 2021-ben is harmadik, 14 hárompontost szerző Olajbányász könnyedén szerezte meg a bronzérmet. A végeredmény:? 100:77.

Női kosárlabda: A Sopron döntős, de még várja ellenfelét

A női kosárlabda NB I elődöntőjének második meccsén a Sopron 67:42-re legyőzte az Atomerőmű KSC Szekszárdot, ezzel megszerezte a döntőbe jutáshoz szükséges második győzelmét a párharcban.

Az elődöntő első meccsén április 6-án a Sopron 83:58-ra verte a Szekszárdot.

A Szekszárd kezdte jobban a második találkozót, hiszen két ponttal megnyerte az első tíz percet. Azonban a második negyedre a Sopron összekapta magát, és a félidőben már a címvédőnél volt az előny.

A soproni együttes végül 25 pontos különbséggel győzött. Alice Kunek volt a mezőny legeredményesebb játékosa, az ausztrál 15 pontot gyűjtött.

A másik elődöntőben jól kezdett a DVTK, Darcee Garbin gyorsan bevágta az első hazai triplát, de a győriek nem késlekedtek sokáig a válasszal, Dubei Debóra hármasával először vezettek (7:8). A 100:97-es győri győzelemmel végződő első összecsapáshoz képest jóval több hiba jellemezte a játékot mindkét oldalon, persze izgalomból ezúttal sem volt hiány. A győriek Aaryn Ellenberg vezérletével őrizték néhány pontos előnyüket, de aztán Kányási Veronika is bevágott egy hármast, ezzel az első negyed a miskolciaké lett.

A folytatásban a hazaiak már meg-megléptek, de 42:40-nél, Dubei közeli találatával hosszú idő után megint a vendégek vezettek. Nagy csata folyt a pályán, a földharcok sem voltak ritkák, a két csapat továbbra is közel volt egymáshoz.

Az utolsó negyedben Garbin és Guirantes pontjaival megugrottak a miskolciak, a dobásaikat rendre elhibázó győriek elvesztették a kipontozódó Ellenberget, és ez már sok volt  Garbin bő három perccel a vége előtt behajított harmadik hármasával (67:53) gyakorlatilag véget vetett a meccsnek.

A párharc állása ezzel 1:1, a mindent eldöntő 3. mérkőzésre holnap este kerül sor Győrben.

Kerékpár: Valter Attila remekül teljesített a baszk körversenyen

Jonas Vingegaard a harmadik szakaszgyőzelmével biztosította be összetettbeli sikerét a hatnapos baszk kerékpáros-körversenyen. Valter Attila a szombati etap nagy részét szökésben töltötte, segített dán társának az utolsó támadásban, végül 13. lett az etapon és összetettben is.

A 138 kilométeres utolsó szakasz elején elhúzott egy szökevénycsoport a mezőnytől, benne Valter Attilával, aki nem először szökött ezen a versenyen. Az éllovasok csoportjának létszáma és előnye is sokszor változott, Attila a virtuális összetettben többször is másodpercekre került az első helytől.

Az utolsó 30 kilométerre fordulva öten tartották előnyüket, Attila és csapattársa, Steven Kruijswijk mellett az összetett versenyben Jonas Vingegaard-ra veszélyes Mauro Schmid és Esteban Chaves is ott volt elöl.

Valter Attila az utolsó előtti meredek emelkedőn lemaradt, megvárta a Jumbo Visma vezérbringását, és Kruijswijkhez hasonlóan segített neki felzárkózni az élcsoportra. Miközben Vingegaard mindenkit faképnél hagyott, Valter Attila a munkáját elvégezve lemaradt.

Vingegaard-nak nem volt riválisa ezen a héten (sem), simán megnyerte az utolsó szakaszt (ez volt a harmadik etapsikere a hatnapos viadalon) és a baszk körversenyt is. Csata a második helyért zajlott az utolsó, lankás emelkedőn, végül Mikel Landa megőrizte a pozícióját.

Valter Attila a szakaszt a 13. helyen zárta, és összetettben is a 13. lett, a Jumbo-Visma második legjobbjaként. A fiatalok versenyét pedig Brandon McNulty, Felix Gall és Schmid mögött a negyedik helyen fejezte be. Továbbra is remek formában van az első számú magyar kerékpáros, akit legközelebb vasárnap, az Amstel Gold Race névre hallgató rangos egynapos versenyen láthatunk.

Jégkorong: Győzelemmel kezdett a magyar női válogatott a világbajnokságon

Nem üres ígéret volt a Torontó környéki magyarságtól, hogy biztatásuk hangjával megtöltik majd az ötezer férőhelyes CAA Centre légterét a női jégkorong-világbajnokság magyar-francia mérkőzésén, mely az első találkozó volt a mieink számára az idei tornán. Még jégre sem léptek a magyarok, már több száz torokból zúgott a „Ria, ria, Hungária!” A mosolygós öltözői arcok helyét átvették az elszánt arckifejezések, a stábok és cserék elfoglalták a helyüket, a korongbedobást pedig feszült mozdulatlanság előzte meg.

Ahogy jeget ért a pakk, kezdetét vette a küzdelem, és nemcsak a lelátón, de a jégen is a magyarok kerültek fölénybe. A meccs első két percében a francia válogatott alig tudott kijönni a saját harmadából, a nyomás azonban még nem érett góllá. Egészen a hatodik percig, amikor Huszák Alexandra vette be a francia kaput.

Neki egyébként korábban már ziccere is volt, az még kimaradt, de az elit-világbajnokság első magyar gólját mégis ő ütötte, azok után, hogy februárban csuklótörést szenvedett, és néhány hete még szinte biztos volt, hogy ki kell hagynia a tornát. Orvosi csoda és a támadó akaratereje kellett hozzá, hogy mégse így legyen, és a kemény munka világbajnoki góllal hálálta meg magát.

Franciaország válogatottja, amely szerdán 14:1-es megsemmisítő vereséget szenvedett Finnországtól az első gól után életjelet adott magáról, több veszélyes lövése is volt, de igazán nagy helyzetet nem tudott kialakítani. Hiába próbálkozott többet lövéssel az ellenfél, az összecsapás első kétperces kiállítását kihasználta a magyar együttes, Metzler Regina talált be és megduplázta a mieink előnyét.

A mérkőzés állása ellenére nem lehetett felhőtlen az öröm, hiszen Huszák egy palánkkal való ütközés után kiáltott fel, majd korcsolyázott le azonnal a pályáról. A szünetben kiheverte kisebb sérülését, és visszatérhetett a középső harmadra a jégre.

Az elitbe tavaly feljutó franciák éledezni kezdtek, és a vébén először domináltak a jégen. Hiába került emberelőnybe a magyar csapat, gyorsan két kiállítást is összeszedtek a mieink, így négy a három, majd rövid ideig öt a három ellen támadhatott az ellenfél. Állta a sarat válogatott, és nem sokkal később Huszák újra növelte az előnyt, így megnyugtató, 3:0-s állásnál harsant a második dudaszó.

Talán egy kicsit túlságosan is megnyugodtak a lányok, mert az utolsó játékrész harmadik percében gólt szerzett Franciaország. Ezzel egyúttal az is biztossá vált, hogy nem lesz meg a mieink első shutoutja, azaz kapott gól nélküli mérkőzése az elitben. Ráadásul a gól után még élesebben és még veszélyesebben játszottak a kék mezes franciák, olyannyira, hogy a következő emberelőnyüket kihasználták, egygólosra olvasztva a magyar előnyt, és rendkívül izgalmassá tették a meccs utolsó tíz percét – jogosan zúgott a mindent bele. A biztatás, na meg Clara Rozier – hosszas videózás után megítélt – végleges kiállítása éreztette hatását, az ötperces emberelőnyt Dabasi Réka váltotta gólra. Az egyenlítés kapujából a kétgólos vereségbe taszított franciák frusztráltsága érezhető volt, a meccs, ahogy kezdődött, úgy fejeződött be, a csarnokot betöltő magyar szurkolással. 

A magyar válogatott legjobbjának a két gólja mellé egy asszisztot is jegyző Huszák Alexandrát választották, de mindenképpen említést érdemel a három gólpasszt jegyző Kiss-Simon Franciska is, s a 34 kísérletből 32 lövést hárító kapus, Németh Anikó is.

Sajnos a folytatás már nem volt ennyire sikeres a mieink számára, de ez a papírforma alapján várható volt, hiszen Svédország és Finnország is jobbnak számít női jégkorongban. A svédektől 6:2-re, a finnektől 5:0-ra kaptak ki a magyarok, akik ezzel távol kerültek a negyeddöntőbe jutástól – ehhez ma legalább ötgólos különbséggel kellene megverni a németeket, ami erősen valószínűtlen. A győzelem azért meglehet a 17 órakor kezdődő összecsapáson.

Férfi vízilabda: Döntetlent hozott a férfi bajnokság rangadója

Az idényben már ötödször találkozott egymással két élcsapatunk, a Genesys OSC Újbuda és az FTC-Telekom – ezúttal a férfi vízilabda ob I alapszakaszában, de már a rájátszás jegyében. Az eddigi négy összecsapást egyaránt a Ferencváros nyerte meg, amely háromszor is egyetlen góllal múlta felül legnagyobb hazai riválisát, a Kondorosi úton viszont váratlanul simán győzött a Bajnokok Ligája csoportkörében.

A szokatlan, szombat kora délutáni, gyakorlatilag ebédidős kezdési időpont ellenére telt ház fogadta a csapatokat, a szurkolók a Nyéki uszoda büféjében fogyasztották el a nagyszombati ebédet, hogy aztán a lelátón „szervusztok, szervusztok” rigmussal üdvözöljék egymást. Egyik csapatnak sem ez volt az idény legfontosabb meccse, elvégre az elődöntőben elkerülik egymást, a döntőben pedig már nem számítanak az alapszakaszban elért eredmények. Salamon Ferenc gólját követő kiáltásából azonban érződött, presztízskérdés volt az OSC-nek, hogy a szoros meccsek után hazai medencében elkapja a Jansik Szilárdot, Fekete Gergőt és Molnár Eriket is betegség miatt nélkülöző FTC-t.

Az első negyed derekáig úgy tűnt, jó esélye lehet rá, két ferencvárosi gólra még gyorsan érkezett újbudai válasz. Manhercz Krisztián találatát azonban több mint hétperces gólcsend követte hazai oldalon, így Bisztritsányi Dávid bravúrjai ellenére a lendületesen játszó FTC a második szakasz elején ellépett néggyel. Egyenlő létszámnál hiányzott a kreativitás az OSC támadásaiból, de emberelőnyös gólokkal megfelezte hátrányát a házigazda, miközben Varga Zsolt a pontatlan befejezések miatt bosszankodott.

Nem mintha könnyű dolguk lett volna a zöld-fehérek kulcsembereinek, akik szoros őrizetet kaptak, Vadovics Viktorral ugyanakkor talán nem számoltak az újbudaiak, a szélső az első félidőben háromszor is megvillant. A nagyszünetben 6:4-re is vezetett a címvédő, amely ezúttal is fegyelmezetten védekezett, de támadásban szokatlanul sok hibával játszott, ezzel megadta a lehetőséget ellenfelének, hogy újra nyílttá tegye a rangadót.

Az OSC élt is az eséllyel, s bár Burián Gergely szemfüles labdaszerzése után nem csorgott át a labda a képzeletbeli gólvonalon, a következő támadásból már betalált az újbudaiak balkezese. A Ferencváros azonban még azelőtt kikecmergett a hullámvölgyből, mielőtt a házigazda egyenlített volna, a harmadik negyed közepén ismét a négygólos előnyért támadhattak a zöld-fehérek. Varga Dániel gesztusaival hitet adott játékosainak, így az FTC korántsem érezhette magát nyeregben – már csak azért sem, mert nemrég a Brescia is pórul járt a Kondorosi úton, amikor idejekorán elkönyvelte a három pontot…

Kapaszkodott az OSC, de néhány egyéni villanás megmutatta, hogy miért vezeti veretlenül a tabellát a Ferencváros, Luca Damonte látványos ejtésére például a hazai szurkolók is elismerően csettintettek. Az utolsó nyolc percre fordulva 11:8-ra vezettek a zöld-fehérek, innen jött vissza ismét egy gólra az újbudai alakulat, amely emberhátrányban is elsőrangúan védekezett, míg a támadásoknak Vigvári Vince szabott fazont. Öt perc volt hátra a rangadóból, amikor a fiatal átlövő átszakította a gátat, 2:2 után ismét egálra álltak a felek, vagyis kezdődhetett minden elölről.

Sok újdonságot már nem tudtak mutatni egymásnak a csapatok, de Nagy Ádám húzása azért meglepte az egyébiránt ragyogóan védő Bisztritsányit – a záró szakasz első ferencvárosi gólja a sokmozgásos modern vízilabda iskolapéldája volt. Varga Dániel időkérése után Salamon Ferenc harmadik találatával ismét egyenlített az OSC, a végjáték pedig körömrágós izgalmakat tartogatott. Az utolsó percbe lépve Nagy Ádám használta ki az emberelőnyt, majd a túloldalon Angyal Dániel húzása akadt be. A végszó Vigvári Vendelé lehetett volna, de fórból a kapufára lőtt, így 13:13-as döntetlennel zárult a csúcsrangadó – az OSC több mint egy év után szerzett pontot a Ferencváros ellen.

Az elmúlt években rendre kiélezett csatákat vívott a BVSC a Honvéddal, ezúttal viszont utóbbinak volt jóval fontosabb az egymás elleni rangadó, ugyanis Szivós Márton együttese az elődöntőbe jutásért harcol, míg a zuglóiak már nem érhetnek oda az első négybe. Mégis a vendégek kezdtek jobban a Kőér utcában, hamar kétgólos előnybe kerültek, de még az első negyedben egyenlített a Honvéd. A folytatásban több mint hét percen át nem rezdültek meg a hálók, mindkét csapat oktatófilmbe illően védekezett.

A hazaiak hiába erőltették a centerjátékot, csak ritkán kaptak kiállítást, Gyapjas Viktor pedig válogatott formában védett, miközben a túloldalon ültek a blokkok, és a kapuban Decker Attila is hozta az extrát. A hosszas gólcsendet Csapó Miklós törte meg ötméteresből, de azonnal érkezett a válasz Hosnyánszky Norberttől. Az első félidő végén támadásban pontosabbá vált a Honvéd játéka, egyenlő létszámnál is ültek az átlövések, így még a nagyszünet előtt ellépett kettő góllal, 5:3-ra a házigazda.

Térfélcsere után ott folytatta a Honvéd, ahol néhány perccel korábban abbahagyta: rögtön az első támadásából betalált. Ekler Bendegúz ütemtelen átlövésével már négy volt közte, Decker pedig nem hagyta, hogy vérszemet kapjanak a zuglóiak. Kemény Kristóf időkéréssel igyekezett felrázni a sok hibával, olykor körülményesen játszó csapatát, a harmadik negyed végén faragtak is hátrányukon a vendégek, de így is megnyugtató, 8:5-ös előnyben volt a Honvéd.

A zuglóiak nem adták fel, egyre több tiszta lövőhelyzetet alakítottak ki, és Mészáros Mátyás révén feljöttek kettőre, de Ekler Zsombor dudaszós góljával visszaállt a háromgólos különbség. A végjáték már nem hozott különösebb izgalmakat, hiába zárkózott közelebb a BVSC, a házigazda győzelme nem forgott veszélyben. A vége 10:9 lett, a Honvéd meggyőző játékkal szerzett fontos három pontot, és versenyben maradt az elődöntőbe kerülésért.

Szeged 10:10-es döntetlent játszott a Miskolccal, a találkozó hajrája rendkívül izgalmasan alakult: a Miskolc az öt gólt szerző Nikola Brkic révén egyenlített, a házigazdáknak viszont labdájuk volt a győzelemhez, de Bóbis Botond ziccere kimaradt.

Az UVSE a KSI-t győzte le, a szünetben már 8:3-ra vezető Eger a Kaposvár vendégeként nyert. A Szolnok a négy gólt szerző Kovács Gergő vezérletével nyert 9:7-re a Szentes vendégeként. A forduló legnagyobb győzelmét a Vasas aratta, mely 17:2-re diadalmaskodott a Pécs otthonában.

A bajnokság állása:

1. FTC22211335–156+179 64
2. OSC221912330–185+145 58
3. Vasas23194328–185+143 57
4. Szolnok221714254–171+83 52
5. Honvéd22157250–184+66 45
6. Eger221318245–233+12 40
7. BVSC2211110263–232+31 34
8. Szeged226511218–254–36 23
9. UVSE227114186–273–87 22
10. Miskolc226313188–271–83 21
11. Kaposvár245514218–309–91 20
12. Pécs223217181–305–124 11
13. KSI231220186–318–132 5
14. Szentes221120179–285–106 4
Tenisz: Előnyből kapott ki Fucsovics Márton Monte-Carló-ban

A két mérkőzéslabdát elhibázó Fucsovics Márton három játszmában kikapott a holland Botic van de Zandschulptól a monte-carlói salakpályás férfi tenisztorna első fordulójában húsvéthétfőn, így nem jutott be a legjobb 32 közé.

A két játékos korábban kétszer találkozott: 2021-ben, Stockholmban a holland nyert 7:6, 3:6, 7:5-re, tavaly Adelaide-ben a magyar 6:3, 7:6-ra. Ezeket a mérkőzéseket kemény pályán vívták.

A selejtezőt sikerrel vevő Fucsovics Márton rögtön elvette ellenfele adogatását, ám 3:2-re már Van de Zandschulp vezetett. A magyar játékos nem tört meg, még kétszer brékelt az első játszmában, amelyet végül úgy hozott 6:3-ra 33 perc alatt, hogy az utolsó két játékot semmire nyerte.

A folytatásban is Fucsovics Márton irányított, már 3:0-ra is vezetett, amikor hullámvölgybe került, ezt ellenfele kihasználta, és egyenlített (3:3). Fej fej mellett folyt tovább a játék, a magyar teniszező két meccslabdát is elrontott, így következhetett a rövidítés. Ebben a holland sokkal jobb volt (7–2), és jöhetett a döntő szett, amelyben Van de Zandschulp meglépett, és két brékkel megnyerte a 2 óra 39 perces ütközetet.

A holland játékos a következő körben az első fordulóban erőnyerő, negyedik helyen kiemelt norvég Casper Ruuddel találkozik.

A kiemelt kép forrása: nemzetisport.hu

Leave a Reply