Darts: Olyan játékos nyerte meg a UK Opent, akire senki sem számított

Oláh Gergely
0

Az év létszámot tekintve legnagyobb dartstornájára került sor a múlt hétvégén, hiszen Mineheadben rendezték a UK Opent. A sportág FA-kupájának is nevezett esemény idén a megszokottnál is több meglepetést hozott, s a végső győztes személye is bődületes szenzáció: Andrew Gilding 52 évesen nyerte meg első major tornáját, miután a drámai döntőben az utolsó legben legyőzte a toronymagas favorit Michael van Gerwent. Nem Gilding volt az egyetlen, aki igen messzire jutott, hiszen egy környező ország egyik játékosa is nagyot menetelt. A legnagyobb nevek közül sokan korán elhullottak, így pl. James Wade is, aki emberemlékezet óta nem látott mélységekbe zuhant a világranglistán.

158 játékos részvételével vette kezdetét pénteken délben Mineheadben a 2023-as UK Open, a profi darts abban az értelemben legnagyobb tornája, hogy ekkora főtábla nincs más versenyen. Eredetileg 160-an indulhattak volna, ám két játékos nem kapott vízumot, így távolmaradni kényszerült az eseménytől. A viadalon 126 PDC-tag, 8 ifjúsági korú játékos és 24 amatőr státuszú dartsos vett részt, akik közül nyolcan a PDC amatőr sorozatából, tizenhatan pedig a Nagy-Britannia-szerte megrendezett amatőr selejtezőtornák megnyerésével jutottak el a viadalra.

Természetesen ott volt a mezőnyben a világbajnok és világelső Michael Smith, valamint olyan korábbi UK Open-győztesek, mint Peter Wright, Michael van Gerwen, Nathan Aspinall vagy éppen Raymond van Barneveld. Ott volt az indulók között James Wade is, aki 2021-ben tudta megnyerni a tornát. Mindez azt jelentette, hogy a balkezes angolnak ismét nagy eredményt kellett volna produkálnia, mivel a világranglistán az elmúlt kettő év eredményeit veszik számításba, azaz a Masina becenévre hallgató játékostól most vonták le a tavalyelőtti győzelemért járó nem kicsi pénzösszeget a ranglistáról. Wade-nek azonban nem volt könnyű dolga, hiszen a legjobb 64 között egy másik korábbi győztes, Gary Anderson került az útjába a kiemelés nélküli sorsolás szeszélyének köszönhetően.

Végig szoros volt a mérkőzés, azonban az utolsó etapot Anderson bírta jobban, aki végül 10:8-ra győzött. A Repülő Skót 104.88-as meccsátlaggal tudott győzni, ami egy 18 leges összecsapáson megsüvegelendőnek mondható. Wade 96.41-es értéke sem rossz, de ezúttal kevés volt, így ideje korán búcsúzott a tornától, a világranglistán pedig a 9.-ről a 14. helyre esett vissza. James Wade az elmúlt másfél évtized során csak egyszer, 2017-ben csúszott ki a top tízből, akkor a 11. helyen állt egy rövidebb ideig. A mostani 14. helyezés történelmi mélypont számára, hiszen utoljára a 2000-es évek során állt ennyire hátul. Mindenképpen őt nevezhetjük az idei UK Open nagy vesztesének.

A 2021-es döntős Luke Humphries esetében is jelentős összeg forgott kockán, ám a fiatal angolnak sem sikerült túl messzire jutnia, mivel a legjobb 16 között Michael van Gerwen került az útjába, aki nagyon simán, 10:4-re győzte le. Humphries annyiban jobban szerepelt, mint Wade, hogy legyőzte a legjobb 32 között Michael Smitht és Damon Heta legjobb 64 közötti legyőzése sem kis eredmény. Az angol ennek ellenére egy helyet hátracsúszott a világranglistán, ugyanis Rob Cross előzte meg, így most a 6. helyen áll.

A tavalyi győztes holland Danny Noppertnek a világranglista első 32 helyezettjének egyikeként csak a 4. fordulóban kellett bekapcsolódnia a küzdelmekbe (a lejjebb rangsoroltaknak és az amatőröknek az első három forduló valamelyikében már játszania kellett), és ott még sikerrel vette a Jim Williams elleni mérkőzést (10:8), azonban az 5. fordulóban 10:9-re kikapott William O’Connortól, így a legjobb 32 között ért véget számára a UK Open. Noppertnek jövőre ennél jobban kell teljesítenie, mert tőle akkor vonják majd le a tavalyi győzelemért kapott ranglistapontokat. O’Connor számára visszavágást jelentett ez a siker, mivel a tavalyi elődöntőben éppen Noppert győzte le.

Ami a legjobb 64, azaz a 4. forduló további eredményeit illeti, a nagyobb nevek közül elbúcsúzott a már említett Damon Heta és James Wade mellett a 2006-os és 2007-es UK Open-győztes Raymond van Barneveld, igaz, Rob Crosstól kapott ki 10:9-re, vagyis nüanszok döntöttek az angol javára a holland legendával szemben. Szintén itt ért véget a verseny a másik tavalyi elődöntős, Keane Barry számára – az ír azonban szintén egy magasabban rangsorolt riválistól, Mervyn Kingtől szenvedett 10:7-es vereséget. Tovább folytatódott Daryl Gurney vesszőfutása. Az északír pár éve még az első tíz tagja volt a világon, az elmúlt kettő-három év során azonban folyamatosan csúszik lefelé, s azzal, hogy a legjobb 64 között 10:7-re kikapott Callan Rydztől, már csak a 28. helyen áll a világranglistán. Ellenfele korábban már megelőzte, tehát ez az eredmény sem tekinthető nagy meglepetésnek, de számomra nem jó látni, hogy Gurney ennyire összezuhant ebben az évtizedben, s egyelőre nem látszik a fény az alagút végén.

Meglepetésre búcsúszott a UK Opentől a legjobb 64 között a tavalyi év egyik nagy felfedezettje, Martin Lukeman, aki 10:9-re kapott ki a holland Kevin Doetstől. Ugyancsak ez a forduló jelentette a végállomást a Gurney-hez hasonlóan évek óta gyengélkedő Mensur Suljovic számára is, aki nagyon simán, 10:4-re kapott ki a cseh Karel Sedlacektől.

Több olyan nagy név is ebben a szakaszban búcsúszott, aki egy kiemelésen alapuló tornán jó eséllyel messzebbre jutott volna, ám kiemelések hiányában már itt olyan ellenfelet kapott, aki jobbnak bizonyult. Így járt a van Gerwen által kiejtett Dave Chisnall, a Jonny Clayton által legyőzött Ross Smith vagy a Dirk van Duijvenbodétól vereséget szenvedő Krzysztof Ratajski is.

Könnyedén vette az első akadályt Gerwyn Price, aki az amatőr selejtezőből bejutott, mindössze 16 éves Thomas Banks ellen 10:3-as diadalt aratott. Banksen egyáltalán nem látszódott a megilletődöttség, hiszen végig derekasan helytállt, azonban balszerencséjére Price olyan játékot vett elő tárházából, ami ellen senkinek sem lett volna esélye.

Szombaton került sor az 5. fordulóra, s a meglepetések folytatódtak, ugyanis a már említett Smith és Noppert mellett Price is a legjobb 32 között búcsúzott el, mivel 10:8-ra kikapott Jeffrey De Zwaantól. A walesi 4:0-ás rohammal kezdte az összecsapást, azonban a holland erre 6:0-val válaszolt, s ezt követően már nem engedte ki kezéből a győzelmet. Az 5. forduló összességében véve papírforma-eredményeket hozott, talán még a Premier League-résztvevő, Masters-győztes Chris Dobey kiesése nevezhető kissé meglepőnek, ám az angolt az a Brendan Dolan ejtette ki 10:6-tal, aki bármikor bárkire veszélyes lehet. A még versenyben lévő favoritok közül van Gerwen, Aspinall, Rob Cross és Peter Wright is sikerrel vette az újabb akadályt, s olyan játékosok is bejutottak a legjobb 16 közé, mint a cseh Adam Gawlas, a walesi Richie Burnett vagy éppen az angol Andrew Gilding.

A szombat esti nyolcaddöntők során összejött egy van Gerwen – Humphries csúcsrangadó, ám a mérkőzés nem volt ehhez hű, ugyanis a holland 10:4-re verte az angolt. Ugyancsak több izgalmat vártunk a Nathan Aspinall – Joe Cullen találkozótól is, azonban Aspinall 10:2-re elkalapálta Cullent. Tovább folytatódott Adam Gawlas menetelése: a cseh fiú 10:3-ra mosta le William O’Connort, így életében először egy major torna negyeddöntőjében találta magát. Ugyanezt mondhatta el magáról Martin Schindler is, aki Jonny Claytont tudta némi meglepetésre 10:8-ra legyőzni és Andrew Gilding is, aki pedig Brendan Dolan ellen aratott 10:8-as győzelmet. A nyolcaddöntő legnagyobb meglepetését ugyanakkor Richie Burnett aratta. Az 1995-ös amatőr világbajnok, akit 2015-ben másfél éves eltiltással sújtottak kokainfogyasztás miatt és csak tavaly tudott visszatérni a profik mezőnyébe, 10:8-ra legyőzte Peter Wrightot. Burnett utoljára a 2014-es World Grand Prix-n tudott a legjobb nyolc közé jutni nagy versenyen, így nem volt meglepő, mekkora kitörő örömmel fogadta ezt a sikert.

A vasárnap délután lejátszott negyeddöntők mezőnyébe négy olyan játékos jutott be, akit a végső győzelemre is esélyesnek tartottak, valamint négy olyan dartsos, akinek vagy ez volt élete eddigi legjobb eredménye vagy réges rég járt utoljára ilyen magasságokban.

A negyeddöntőkben is akadtak meglepetések, Andrew Gilding legyőzte Martin Schindlert, míg Adam Gawlas drámai csatában búcsúztatta a 2018-as világbajnokot, Rob Crosst, azaz a cseh fiatal már a legjobb négy között találta magát.

Michael van Gerwen a világranglistát vezető Michael Smith és Gerwyn Price kiesése után favoritként győzte le Nathan Aspinallt, míg Dimitri Van den Bergh kiütötte Richie Burnettet.

Nem jöhetett össze a papíron két legerősebb, még bennmaradó döntője, ugyanis Gilding Gawlasszal került össze a legjobb négy között, míg Van Gerwen Van den Berghel játszott. 

Az angol és a cseh mérkőzését játszották előbb, a második UK Open-elődöntőjén táblához lépő Gilding magabiztosan kezdett, és sokkal jobb tömegének köszönhetően megnyerte a mérkőzést.

Van Gerwen iskolajátékkal küldte haza Van den Berghet a második elődöntőben. A holland 3:3-ig még szoros meccset játszott a belgával, azonban ekkor magasabb fokozatba kapcsolt és ötleges előnyt dolgozott ki. Innen már nem volt visszaút, a toronymagas esélyesnek tartott világranglista-3. magabiztosan jutott a fináléba.

A döntőben Van Gerwen kezdett jobban, a tizenegy győztes legig tartó összecsapáson 2:0-ra vezetett, amikor Gilding felébredt. Az angol négy leget húzott be egymás után és előnybe került. A holland azonban feljavult, és a második szünetre már úgy mentek a felek, hogy a világranglista-3. 6:4-re vezetett. 

A kis pihenő az angolnak jött jobban, három leget követően visszajött a meccsbe és 8:7-re felzárkózott az utolsó szünet előtt. 

Van Gerwen indította jobban az utolsó hajrát, elvette Gilding kezdését, ezt követően azonban sokat hibázott a holland, a világranglista-41. pedig egyenlíteni is tudott. 9:9-nél Gerwen egy elképesztő, 170-es kiszállóval magához ragadta az előnyt, Gilding azonban hozta a kezdését és egyenlített – jöhetett a döntő leg.

A holland kezdte az utolsó leget, 134-nel nem is rosszul, azonban Gilding tapadt rá, 256-nál pedig egy 180-nal kiszállóra tette le magát, míg Van Gerwen 178-ról nem dobhatott a győzelemért. Az angol az első nagy esélyét még nem használta ki, de Gerwen sem tudott 102-ről kiszállni – elrontotta a D16-ot. Gilding hatalmas nyomás alatt sem remegett meg, első nyilával a dupla 20 közepébe talált, megnyerve a tornát.

Andrew Gilding 52 évesen élete első major tornáját tudta megnyerni. Győzelméért 110 000 fontot kapott, amivel a világranglistán a 41. helyről a 25. pozícióba jött előre és kvalifikálta magát a novemberben esedékes Grand Slam of Dartsra. A Goldfinger, azaz Aranyujj becenévre hallgató angolnak most tényleg aranyujjai voltak, s jó kérdés, ez a siker milyen hatással lesz karrierjére. Mindenesetre újfent bebizonyosodott két dolog: az egyik, hogy a UK Open mindig rengeteg meglepetést hoz, a másik, hogy a darts egy kortalan sportág, hiszen 50 év fölött is olyan eredményeket lehet elérni, amire lehet, hogy még maga a szerencsés győztes sem számított korábban.

A kiemelt kép forrása: PDC

Leave a Reply