Így alakult a labdarúgók értéke az elmúlt tíz évben

Az a labdarúgó, akiért a 2013–2014-es idényben egymillió eurót fizettek, ma már 2.16 millióba kerülne – derül ki a Sporttudományok Nemzetközi Központjának (CIES) legfrissebb tanulmányából. A játékosok értékének inflációjával kapcsolatos kutatásban azt is vizsgálták, milyen mértékben növekedtek a labdarúgók árai attól függően, hogy milyen bajnokságban, illetve milyen poszton szerepelnek.

A CIES legújabb munkája globális szinten vizsgálta a klubok által az elmúlt tíz évben játékosok megszerzésére elköltött összegeket, hogy kiderüljön, mekkora különbség van egy adott labdarúgóért az átigazolás során kifizetett összeg és a játékos mostani anyagi értéke között. A kutatás figyelembe vette a játékosok posztját, életkorát és bizonyos meghatározott piaci szegmenseket is, így pl. a vevő klub földrajzi elhelyezkedését.

Az adatokból kiderül, hogy a 2013-14-es és a 2019-20-as szezon között a labdarúgók értékének növekedése töretlen volt. A 2020-21-es és a 2021-22-es idény a világszerte felgyorsuló infláció miatt visszaesést mutat, hiszen a klubok többségének is meg kellett húznia a nadrágszíjat. A 2022-23-as szezon már ismét jelentősebb növekedést mutat, bár a nyári átigazolási időszakban elköltött pénzösszeg némileg elmarad a 2019-es hasonló periódus eredményétől. Ezzel szemben az idén januári transzferpiac már nagyobb forgalmat generált, mint a 2020-as, amiben minden bizonnyal komoly szerepe van a Chelsea gigászi költekezésének.

Amennyiben a nyári és téli átigazolási időszakokat együtt vizsgáljuk, akkor a most futó idény a második legnagyobb forgalmat produkálta az elmúlt tíz évet tekintve, mivel a világ klubjai tavaly nyáron és idén január-februárban (egyes országokban február közepéig tartott az átigazolási időszak) összesen 9 milliárd 120 millió eurót, mai árfolyamon 3.5 billió forintot költöttek új játékosokra vagy játékosok kölcsönvételére. Ennél csak a 2019-20-as szezon volt erősebb, amikor 9 milliárd 702 millió euró, azaz 3.7 billió forint volt az összes forgalom nagysága.

A vizsgálat azt az érdekes tényt is megvilágítja, hogy az elmúlt tíz év során folyamatosan nőtt az ún. feltételes kifizetések nagysága. Ebbe a kategóriába tartoznak többek között az opciós, azaz vételi joggal járó kölcsönszerződések (ilyenkor a kölcsönvevő klub először csak egy kisebb összeget fizet, s ha él opciós jogával, akkor utalja át a teljes vételárat) és a játékosok szerződéseiben rögzített prémiumok és egyéb juttatások, melyeknek érvényesítéséhez teljesíteni kell. Manapság a feltételes kifizetések mértéke már meghaladta a 15%-ot.

A világ klubjainak átigazolási kiadásai, a bónuszokat is beleértve (Forrás: CIES)

A klubok által átigazolásokra fordított összegek növekedését magyarázza a fizetős transzferek számának növekedése, vagyis csökkent az olyan esetek száma, amikor klub nélküli, tehát szabadon igazolható labdarúgót szerződtettek teljesen ingyen. A CIES leszögezi jelentésében, hogy mivel a vizsgálat tárgyát képező első néhány szezonból nem áll rendelkezésre az összes pontos adat, ezért minden bizonnyal kicsivel nagyobb értékek jöttek ki a valósnál, ráadásul az infláció kiszámítását megnehezíti a föntebb említett feltételes kifizetések arányának növekedése is.

A klubok átigazolási kiadásainak éves átlaga (a bal oldali oszlop bónuszok nélkül, a jobb oldali bónuszokkal együtt mutatja az összegeket) (Forrás: CIES)

Ahogy a fönti ábra mutatja, a klubok átlagos átigazolási kiadásai tíz évvel ezelőtt a bónuszokat is figyelembe véve még alig több mint 3 millió eurót tettek ki (mai árfolyamon 1.2 milliárd forintot), addig a csúcsot hozó 2019-20-as idény során már több mint 5 millió eurót, azaz 1.9 milliárd forintot fordítottak erre a célra. Jóllehet, viszonylag kisebb jelentősége van ennek, de az árak emelkedését mutatja a bónuszok nélkül számított átlag is, hiszen tíz éve picivel több mint 3 millió eurót, 2019-20-ban már több mint 4.5 millió eurót költöttek az egyesületek.

A CIES szakemberei azt is megvizsgálták, hogy posztonként hogyan alakultak a kiadások. Itt külön vették az első és a második öt évet. Ez alapján az látszik, hogy amíg a 2010-es évek közepén több pénzt költöttek a klubok támadókra, mint az elmúlt öt idényben, addig kapusokra, védőkre és középpályásokra is többet adnak ki, mint 2018 előtt. Feltételezésem szerint ebben nagy szerepe van annak, hogy Neymar 2017 augusztusában igazolt mindmáig rekordot jelentő 222 millió euróért a Paris Saint-Germainhez, s Kylian Mbappé 180 millióért történt szerződtetését se felejtsük el. Ez a két gigászi kiadás nyilván megdobta egy kicsit a 2013-18 közötti időszak számait.

Ahogy a lenti ábrán is látható, 2013-18 között még az összes átigazolási kiadások 56.5%-a ment el támadókra, addig ez az arány az utóbbi öt évet nézve 49.5%-ra esett vissza, de a tíz évet együtt nézve még így is az összkiadások több mint fele a gólszerzésért felelők megszerzésére megy el. Eközben a szélső védők esetében majdnem 3%-os emelkedés figyelhető meg, hiszen az első öt évben még csak 8.8, a második öt évben már 11.6%-ot tett ki az értük kifizetett összegek nagysága. Többet áldoznak az egyesületek kapusokra, középhátvédekre és középpályásokra is, de mindhárom poszt esetében kevesebb mint 2%-os a növekedés.

A labdarúgók átigazolására kiadott összegek aránya posztok szerint (Forrás: CIES)

A kutatók nem csak poszt, hanem életkor alapján is fölállítottak egy táblázatot, ami szintén érdekes, bár a focihoz valamennyire értő olvasó számára bizonyára nem meglepő megállapításokat tartalmaz. A klubok az elmúlt tíz év alatt relatív több pénzt költöttek 21 éven aluli vagy 21 éves, illetve 22 és 25 év közötti játékosokra, mint 26 és 29 év közöttiekre. Ez a változás azzal magyarázható, hogy általánosságban megváltozott az egyesületek játékospolitikája, hiszen manapság az a fő csapásirány, hogy minél fiatalabb labdarúgókat igyekeznek viszonylag olcsón megszerezni, hogy aztán értékük jelentősen növekedjen, így, amennyiben az illető pár év múlva távozni óhajt, akkor jóval magasabb áron tudják eladni játékjogát, amiből jókora bevételt lehet generálni. Az összes kiadások majdnem fele egyébként a 22 és 25 év közötti focistákra ment el, miközben a 21 éven aluliakra és a 26-29 év közöttiekre majdnem ugyanannyi költöttek. A 30 éves vagy annál idősebb játékosokra fordított összeg a többi kategóriához képest elenyészőnek mondható, ami természetes következménye a föntebb említett folyamatnak. Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt öt évben némileg több pénz ment ki 30+-os focistákra, miközben a 26-29 év közöttieknél közel 10%-os visszaesés tapasztalható a 2013-18 és a 2018-23 közötti időszakot nézve.

Az átigazolási kiadások életkor szerinti megoszlása (Forrás: CIES)

A tanulmány következő igen érdekes fejezetéből az derült ki, hogy a 2020-as évtized eddig eltelt időszakában jelentősen növekedett az angol Premier League pénzügyi dominanciája. Amíg 2013 és 2020 között még “csak” 25.4%-os részesedése volt a szigetországi pontvadászatnak a világ átigazolási piacából, addig ez az arány ebben az évtizedben elérte a 35.5%-ot és a most futó idény során 40.2%-kal új rekordot döntött, amiben szintén nagy szerepe lehet a Chelsea januári pénzszórásának hozzátéve, hogy az angol klubok többsége is sokat költött. A CIES szakértői szerint a Premier League annak köszönheti vezető szerepét ezen a téren, hogy az angol egyesületek jobban ellen tudtak állni a gazdasági nehézségeknek, mint a többi bajnokság, így akár a másik négy topliga klubjai. Döbbenetes látni azt, hogy amíg 2020 előtt még a másik négy nagy bajnokság együttesen közel 21%-kal nagyobb piaci részesedéssel rendelkezett, mint az angol, addig ebben az évtizedben ez az olló majdnem teljesen bezárult, hiszen már csak 1.4% a másik négy topliga előnye. A tíz évet együttvéve a francia, a német, az olasz és a spanyol bajnokság az átigazolási kiadások 43.3%-át produkálta, miközben a Premier League 28.5%-ot ért el, de ez az utóbbi adat is magasabb a világ összes többi bajnokságának 28.1%-os részesedésénél.

A tanulmány utolsó részében esik szó a játékosok árának növekedéséről. Az inflációt egy statisztikai modell alapján számolták ki, amelyben figyelembe vették a 2013-14-es és a 2022-23-as szezon közötti időszakban, a FIFA ún. TMS-rendszere által regisztrált 5244 már lezárt transzfert, azaz csak az olyan átigazolásokat, amelyeknél már a teljes vételár kifizetésre került. Ez azt jelenti, hogy egy idén januárban kötött, de részletfizetéssel teljesítendő szerződés még biztosan nem szerepel ebben a statisztikában. A szóban forgó statisztikai modellben a játékosok értékének változását egy ökonometriai modell alapján állapították meg, amely több változót is figyelembe vesz, így pl. a játékosok életkorát, szerződésük időtartamát, a teljesítményüket és az őket foglalkoztató csapatok eredményességét. Az így kiszámolt értékek több mint 80%-ban megegyeznek a klubok által ténylegesen kiadott összegekkel.

A korreláció magas szintjét egyrészt az magyarázza, hogy az átigazolási piac szereplői előnyben részesítik a koherens logikákat a játékosok átigazolási díjának meghatározásánál, másrészt ezek a logikákat jól megragadják az említett statisztikai modellben számításba vett változók.

A hasonló tulajdonságokkal rendelkező játékosok átigazolási díjainak emelkedése esetén ez a változó a szezon. Az infláció mértékének piaci szegmensek szerinti megállapításánál a CIES statisztikai modellje figyelembe vette a föntebb már tárgyalt kategóriákat, így a játékosok posztját, életkorát és a vásárló klubok földrajzi elhelyezkedését. Mindegyik esetben a becsült érték és a tényleges kiadás közötti egyezés legalább 75%-os volt, vagyis a kutatás javarészt pontos adatokon alapul, ezáltal világos képet fest a labdarúgók piaci értékének változásáról az elmúlt tíz évet tekintve.

Az összes figyelembe vett lezárult átigazolást tekintve a játékosok értéke az elmúlt tíz év során évente átlagosan 9%-kal emelkedett. A 2013-14-es és a 2019-20-as idény között 13.8%-os volt az infláció, majd a nagyon megugrott nemzetgazdasági inflációk miatt 0.2%-os defláció, azaz értékcsökkenés következett be, ám az idei szezonban már ismét komolyabb áremelkedés valósult meg. A teljes időszakot vizsgálva a játékosok piaci értéke (a bónuszokat is ide számítva) 116%-kal emelkedett, a bónuszok nélkül pedig 90%-os a növekedés – ez a különbség azzal magyarázható, hogy az elmúlt tíz évben folyamatosan nőtt a klubok által kínált bónuszok, prémiumok mértéke. Mindez azt jelenti, hogy egy olyan labdarúgó, akinek játékjogáért tíz évvel ezelőtt még 1 millió eurót (384 millió forintot) fizettek, ma már 2 millió 160 ezer eurót, azaz 829 millió 440 ezer forintot ér.

Ebből az ábrából az is kitűnik, hogy amíg a klubok kiadásai terén az elmúlt évek gazdasági problémái egyből jelentkeztek, addig ugyanezek a játékosok árszintjében csak késleltetve, elsősorban a 2021-22-es szezon során éreztették hatásukat. Az idei szezon során már ismét emelkedés figyelhető meg. Az angol Premier League nagyon gazdag klubjainak jelentős költekezései és az átigazolások számának általánosságban megfigyelhető emelkedése által erősen spekulatív piaci környezet alakult ki, így várhatóan a következő években újabb rekordok fognak születni.

A CIES szakemberei ugyanakkor arra is fölhívják a figyelmet, hogy az elmúlt évek gazdasági kihívásai a következő esztendőkben is éreztethetik hatásukat, hiszen fölgyorsulhat a klubok azon tendenciája, hogy belefoglalják a szerződésekbe az ún. viszonteladási százalékokat. A feltételes kifizetésekhez hasonlóan ez a stratégia is lehetővé teszi a játékosokat vásárló egyesületek számára, hogy csökkentsék az átigazolásokkal kapcsolatos pénzügyi költségeket és kockázatokat, miközben az értékesítő klubok több pénzt tudnak egy-egy transzferen keresni, mint amennyit eredetileg remélhettek volna.

Az átigazolási díjak elmúlt 10 évben megfigyelhető emelkedését posztok szerint is megvizsgálták a szakemberek, s ez alapján arra derült fény, hogy elsősorban a védők értéke növekedett, hiszen a középhátvédek esetében átlagosan 12.1%-os, a szélső védők esetében pedig 11.1%-os emelkedés következett be. A kapusok értéke csupán 5.2%-kal növekedett, míg a középpályások és a támadók esetében egyaránt picivel több mint 8%-os az infláció.

Jelentős különbségek figyelhetők meg az áremelkedés terén a játékosok életkora alapján is, hiszen lényegében egy fordított arányosság áll fönn: ahogy idősödik egy játékos, annál kevesebbet ér. Amíg a 21 éves vagy fiatalabb labdarúgók átigazolási díjai évente átlagosan 12.8%-kal emelkedtek az elmúlt tíz évben, addig a 22-25 év közöttieknél 9.8, a 25-29 év közöttieknél 7, a 30 éves vagy annál idősebb focistáknál csupán 3.6%-os volt a bővülés. Ezzel párhuzamosan a legidősebb játékosok piaci értéke csökkent leginkább 2020 és 2022 között.

Az átigazolási díjak emelkedését természetesen szintén lehet a földrajzi régiók alapján is vizsgálni. E szerint az angol Premier League-ben átlagosan 12.8%-kal növekedett a játékosok értéke, miközben a másik négy topliga esetében ugyanez az érték csupán 8.5%, míg a világ többi bajnokságában 7.7%.

Mindent összefoglalva megállapítható, hogy az elmúlt évtizedben jelentősen növekedett a világ profi labdarúgóklubjai által játékosok igazolására fordított összeg. A 2019-20-as szezon volt a csúcspont, de az idei több mint 9 milliárd eurós összforgalom számít a második legjobb eredménynek. A 2020-21-es és a 2021-22-es idényt a gazdasági problémák beárnyékolták, de ebből a kutatásból is világosan kiderül, hogy a labdarúgás túl tette magát ezen a rövidebb visszaesésen és ahogy föntebb is jeleztem, valószínűleg a közeljövőben újabb rekordok fognak megdőlni az átigazolási piacon.

Kiemelendő az angol bajnokság domináns szerepe nem csak a világ összes bajnokságával, hanem a másik négy topligával szemben is, mint ahogy az is, hogy bár még mindig a támadókra költik magasan a legtöbb pénzt (ez bizonyára így is marad, hiszen a focit gólra játsszák), de némileg zárult az olló a támadó és védekező posztok között, hiszen nagyobb hangsúlyt fektetnek a klubok védelmük megerősítésére, mint tíz évvel korábban.

Bár nem lehet megjósolni, mi lesz tíz év múlva, de nem lennék meglepve, ha akkor még nagyobb növekedésről lehetne majd beszélni, mivel egyelőre nem látszik, hogyan állhatna meg tartósan ez a folyamat.

A kiemelt kép forrása: Getty Images / nemzetisport.hu

Leave a Reply