Megvesztegetés, csalás, kizárás – a Calciopoli története

A 2005-2006-os olasz labdarúgó-bajnokság ugyanúgy zárult, mint az egy évvel korábbi: a Juventus lett a bajnok. Nem sokkal a 2006-os diadal után azonban kiderült, hogy a torinói klub nem tiszta eszközökkel bizonyult kettő szezonon át a legjobbnak. Fény derült arra, hogy a Zebrák akkori vezérigazgatója kapcsolatba lépett az olasz szövetség bíróküldésért felelős tisztségviselőjével annak érdekében, hogy a Juventus számára tetsző bírói stábokat küldjenek bizonyos fontos bajnoki mérkőzésekre. Ennek a nagy csalásnak az lett az eredménye, hogy a Juventust kizárták a Serie A-ból és mivel más klubok is folyamodtak hasonló módszerekhez, így őket is megbüntették. Nagy utóélete volt a Calciopoli néven elhíresült botránynak, amihez fogható talán sosem volt még a topligákban.

2006. május 2-át írtunk, amikor két olasz lap: a La Gazzetta dello Sport és a Corriere della Sera nyilvánosságra hozta az olasz rendőrség által végrehajtott telefonlehallgatások kivonatait. A beszélgetések Luciano Moggi, a Juventus akkori vezérigazgatója és Pierluigi Pairetto korábbi játékvezető, az Olasz Labdarúgó-szövetség (FIGC) bíróküldésért felelős tisztségviselője között zajlottak. A lehallgatásokra még 2004-ben adott engedélyt a bíróság, vagyis éveken keresztül folytak ezek az egyeztetések, melyeknek témája az volt, hogy a szövetség a Juventus egyes nagy téttel bíró bajnoki mérkőzéseire olyan bírói stábot küldjön, amelyben megbízik a torinói klub vezetősége, amiért cserébe anyagi ellenszolgáltatás járna, magyarul: a bíróküldés manipulálásával és korrupcióval csaltak el két bajnokságot.

A második bajnoki cím simán meghiúsulhatott volna, amennyiben a torinói ügyészség 2005 szeptemberében bizonyítottság hiányában nem szünteti meg a sportcsalás és korrupció gyanúja miatt indított nyomozást. Mivel 2006 tavaszán a sajtó közölte a telefonbeszélgetések szövegét, ekkor már nem lehetett kitérni a felelősségre vonás elől.

Az olasz labdarúgás hatóságai azonnal intézkedtek és hamar kiderült, hogy nem csak a Juventus játszott piszkos módszerekkel, hanem több másik élvonalbeli klub, így a Milan, a Fiorentina, a Lazio és a Reggina. Olyan, nemzetközileg is ismert és elismert játékvezetők keveredtek gyanúba, mint Gianluca Rocchi, Massimo De Santis, Paolo Dondarini, Paolo Bertini, Domenico Messina, Paolo Tagliavento vagy Pasquale Rodomonti. Rajtuk kívül asszisztensek ellen is vizsgálat indult. Az ügyésznek az volt a meglátása, hogy egy szofisztikált rendszerről volt szó, amely célja éppen az volt, hogy láthatatlan maradjon a sajtó és a nyilvánosság előtt, mivel Moggi kifejezett kérése volt Pairetto felé, hogy a megkent játékvezetők vitatott szituációkban csaljanak a Juventus javára, egyértelmű szituációkban egyáltalán ne. Ez magától értetődő volt, hiszen az olasz, de a nemzetközi labdarúgásban is volt már példa akkor arra, hogy eléggé átlátszó módon manipuláltak mérkőzéseket, így nagy lett volna a lebukás veszélye.

A Juventus 12 tagú igazgatótanácsa Moggival az élen május 11-én lemondott. Moggit a nápolyi ügyészség sportcsalásra szakosodott bűnszervezet létrehozatalában bűnösnek találta és 5 évre eltiltotta minden sportszakmai tevékenységtől. Pierluigi Pairetto ugyanezért 3 éves eltiltást kapott.

A sportbíróság 2006. július 14-én hozott elsőfokú ítéletet, amelynek értelmében a Juventust megfosztották 2005-ben és 2006-ban szerzett bajnoki címeitől, elvették tőle a Bajnokok Ligája-indulás jogát és visszasorolták a Serie B-be, azaz a másodosztályba, ahol -30 pontról kellett kezdenie az idényt. A Fiorentinát és a Laziót szintén kizárták az első osztályból, ám ezeknek a csapatoknak “csak” -12 és -7 pontról kellett indulniuk. A Milan és a Reggina maradhatott a Serie A-ban, azonban -15 ponttal kellett megkezdenie mindkét csapatnak a következő szezont. Így álltak tehát a dolgok július 14-én, mindössze öt nappal azután, hogy az olasz válogatott megnyerte a németországi világbajnokságot, vagyis a botrány nem rázta meg nagyon a squadra azzurrát.

Mind a négy, legalább pontlevonással sújtott klub fellebbezett az ítélet ellen arra hivatkozva, hogy nem volt lehetőségük tanúkat beidézni, akik mellettük vallottak volna. A másodfokú bíróság július 25-én hozott ítéletet. Stefano Palazzi ügyész rendkívül súlyos büntetések kiszabását indítványozta, pl. a Juventus a Serie C1-be, azaz a harmadosztályba sorolta volna vissza. Végül a bíróság enyhébb ítéleteket hozott, azonban a Juventus első fokon elhatározott egy osztállyal történő lejjebb sorolását helyben hagyta, vagyis a torinóiaknak a B-ligás szereplésre kellett innentől kezdve készülniük. Annyiban jobban jártak ők is, hogy a 30 pontos levonást 17 pontosra mérsékelte a bíróság. A Milan végül 8 pontos levonást kapott, amellyel a 2.-ról a 4. helyre került a tabellán, s elindulhatott a Bajnokok Ligája selejtezőjében. A Fiorentina és a Lazio esetében eltörölték az élvonalból történő kizárást, ám egyik csapat sem indulhatott az európai porondon.

2006. október 27-én az Olasz Olimpiai Bizottság Bírósága hozott végső ítéletet a Calciopolival kapcsolatban. Jóval enyhébb büntetéseket szabtak ki: a Juventus 17 helyett 9 pontos levonással kezdte meg a 2006-07-es szezont (ezt a változást természetesen menet közben vezették be a tabellába), a Fiorentina -15 helyett -9, a Lazio -11 helyett -3, a Reggina -15 helyett -11 pontról indult az első osztályban. Egyedül a Milan 8 pontos levonása maradt hatályban.

A Juventust tehát kizárták a Serie A-ból. Ez a súlyos döntés oda vezetett, hogy olyan sztárok hagyták el az Öreg Hölgyet, mint Zlatan Ibrahimovic, Patrick Vieira, Lilian Thuram, Fabio Cannavaro és Gianluca Zambrotta. Így is maradtak nagy nevek bőven a Juventusban, hiszen Gianluigi Buffon, Alessandro Del Piero, Giorgio Chiellini, David Trezeguet és Pavel Nedved a másodosztályban is kitartottak a csapat mellett.

A Juventus kispadjára a csapat korábbi játékosát, Didier Deschamps-ot hozták, akinek irányításával a Zebrák egy év alatt visszajutottak az olasz élvonalba.

Ott aztán el kellett még telnie néhány évnek ahhoz, hogy a Juventus ismét bajnok legyen, mivel az Inter uralta a mezőnyt, a torinóiaknak pedig össze kellett szedniük magukat pénzügyileg és morálisan is a 2006-os történések után, ez pedig nem ment egyik napról a másikra.

És ha már az Inter szóba került, nem árt a milánói kék-feketékről is megemlékezni. A Juventus kizárásával a 2005-ös és a 2006-os scudetto is az Inter ölében landolt, amely a 2000-es évek második felében a legjobb olasz csapat volt. 2011-ben Stefano Palazzo, a Calciopoliban eljáró ügyész elismerte, hogy az Internazionale neve is előkerült a nyomozás során, azonban egy nappal az elévülési idő lejárta után kezdeményezett vádemelést a lombard klub ellen, így az Inter vezetőinek nem kellett bíróság elé állniuk.

Sokan úgy gondolták ezek után, hogy benne volt az Inter keze a botrány kirobbanásában. Olyan összeesküvés-elméletek is napvilágot láttak, hogy a milánói klub azért cserébe, hogy ne kerüljön bajba, földobta a többi simliző klubot, mert tudta, hogy ebben az esetben megkapja a két bajnoki címet a zöld asztalnál.

Tovább erősítette az Interrel kapcsolatos gyanút, hogy az ügyben játékvezetői oldalról érintett vádlottak mind azt vallották, hogy a Nerazzurri részéről legalább annyian keresték őket, mint a többi csapattól. Ezek a felvételek azonban vagy eltűntek, vagy nem vették figyelembe őket, hiába kérték a Calciopoli ítélethirdetése előtt Moggi ügyvédei, hogy új bizonyítékként vegyék számításba őket. 2010-ben Moggi kezdeményezésére per indult, amelynek során vizsgált felvételek közül többön is hallható, ahogy az Inter azóta elhunyt alelnöke, Giacinto Facchetti beszél a bíróküldésről Paolo Bergamóval, az olasz szövetség bírófőnökével, sőt, egy esetben a házában látogatta meg a bíróküldésért akkor felelő vezetőt.

Szintén érdekes adalék, hogy a Calciopoli kirobbanása után az olasz szövetség (FIGC) elnöki posztját a korábban az Internél is dolgozó Guido Rossi kapta. Feladata az ügy gyors felgöngyölítése (hetekkel voltunk a 2006-os világbajnokság előtt és nagyjából kettő hónappal a nemzetközi kupaselejtezők előtt, ami miatt az UEFA július 25-éig adott időt az olaszoknak annak eldöntésére, mely csapatok indulhatnak a sorozatokban), és a büntetések kiszabása volt. Rossi a lehallgatásokon alapuló vádakat gyorsan végigverte a törvényhozási szakaszokon – közben nem engedték, hogy a Juventus polgári perre vigye az ügyet – majd az ítélethirdetés után nem sokkal elfoglalta a Telecom Italia elnöki posztját. A TIM (a Serie A főszponzora) tulajdonosa Marco Tronchetti Provera, aki az Inter főszponzorának, a Pirellinek is az elnöke volt akkoriban és Massimo Moratti Inter-vezér jó barátja.

Végül az Inter nem kapott semmilyen büntetést, ami mindmáig tüske a Juventus-szurkolók szívében.

A Juventus napjainkban ismét komoly bajban van. Ezúttal pénzügyi visszaélések miatt kapott súlyos büntetést, 15 pontos levonást az északi klub, de akár még az élvonalból történő kizárás is megtörténhet, mivel további ügyekben még zajlik az eljárás. Mivel a Juventus visszaesőnek számít, így nem áll túl jól a szénája. Van tehát miért aggódniuk a Zebrák szurkolóinak.

A kiemelt kép forrása: Panoramic

Leave a Reply