Igen furcsa időpontban, igen furcsa helyen és erősen negatív előzmények után csak sor került a katari labdarúgó-világbajnokságra. A november-decemberi torna összességében véve magas színvonalat és sok gólt hozott, a döntő pedig feledhetetlen lesz mindazok számára, akik látták. A Sportudvar így karácsonykor ad összegzést az egy hete befejeződött tornáról, benne a pozitívumokkal és a negatívumokkal.
POZITÍVUMOK
Argentína csak megnyerte a vébét
A világbajnokság előtt a legtöbben az argentin-brazil-francia hármast tartották a legesélyesebbnek a torna megnyerésére. Végül ennek a triónak két tagja: Argentína és Franciaország játszották a döntőt. Az argentinoknál szokás szerint minden Messi körül forgott, aki a torna előtt arról beszélt, hogy ez lesz az utolsó világbajnoksága. Hogy mennyire lehet komolyan venni ezt a kijelentést, azt most még nem tudni, de az tény, hogy 35 éves, tehát 2026-ban már nem biztos, hogy igazán segítségére lehet majd csapatának, már amennyiben kijut a világbajnokságra, bár ez azért borítékolható. Argentína nagy esélyesként egy egészen döbbenetes vereséggel kezdte katari szereplését, hiszen előnyből kapott ki 2:1-re a mezőny egyik legalacsonyabban rangsorolt együttesétől, Szaúd-Arábiától. Volt már rá példa korábban, hogy a későbbi világbajnok vereséggel kezdett egy tornát, de ettől függetlenül komoly égés volt ez az Albiceleste számára, már csak azért is, mert a 2. félidőben mutatott játék alapján megérdemelten kapott ki. Mexikó ellen sokáig nem jött össze a gólszerzés, de a 2. játékrész során sikerült megtörni a közép-amerikaiakat, így életben maradtak a továbbjutási remények, amiket aztán Lengyelország ellen sikerült beváltani, az ott aratott 2:0-ás győzelemmel meglett a továbbjutás és a csoportelsőség is. A nyolcaddöntőben Ausztrália ellen egyértelmű favorit volt Argentína és 2:0-ra el is húzott, ám a második félidőben lazábbra vette a figurát, s erre majdnem ráfázott, mivel az ausztráloknak a 92. percben labdájuk volt az egyenlítéshez. Akkor még sikerült megúszni a 2×15 perces hosszabbítást, nem úgy Hollandia ellen a negyeddöntőben. Az argentinok a meccs nagy részében jobban fociztak, ám a rendes játékidő utolsó 15 percében talán már elhitték, hogy megnyerik a mérkőzést, mert a hollandok megtáltosodtak, s Wout Weghorst duplájával, közte egy egészen fifikáns szabadrúgással egyenlítettek. A ráadás nem hozott gólt, a 11-eseket pedig az argentinok rúgták jobban, így már a négy között jártak, de a gyorsan bekapott kettő gól mindenképpen intő jel lehetett számukra. A horvátok elleni elődöntőben kezdetben az európaiak fociztak valamivel jobban, ám az 1. félidő második felében egy 11-essel Messi előnyhöz juttatta Argentínát, majd pár perccel később a megzavarodott horvát védelmen nagyon simán átfutva meglett a második találat is. A fordulás után nem változott a játék képe, s még egy góllal végleg lezárta azt a mérkőzést az argentin csapat. A döntőben Franciaország ellen 78 percen keresztül teljes fölényben volt Argentína, hiszen csak neki volt kapuralövése, nem mellesleg rúgott két gólt, így zsebben érezhették a játékosok és a szurkolók is a vb-címet. A franciák azonban egy, az argentin védelem által könnyelműen összehozott 11-essel és egy zseniális Mbappé-lövéssel kettő perc alatt egyenlítettek. Az argentinok tehát megint gyorsan elszórakozták kettőgólos előnyüket, ám a 11-eseket megint jobban rúgták, így 1978 és 1986 után harmadszor lettek világbajnokok, s először az amerikai földrésztől távol. Összességében véve rászolgált az együttes a végső diadalra, még úgy is, hogy szerintem volt olyan csapat, amely náluk is jobban megérdemelte volna a vb-trófeát, amennyiben nem alszik a döntőben több mint egy órán át és nem rúgja pocsékul a büntetőket.
Kylian Mbappé remeklése
Bár a négy évvel ezelőtti arany után ezúttal be kellett érnie az ezüstéremmel, abban nem sok vita lehet, hogy Kylian Mbappé volt a világbajnokság legjobb játékosa. Nem csak azért, mert 9 góljával megnyerte a góllövőlistát, hanem azért is, mert több mérkőzésen is ő jelentette a különbséget a francia válogatott és a soros ellenfelek között, az Argentína elleni döntőben pedig triplájával gatyába rázta csapatát a borzalmas 78 perc után. Nem rajta múlt, hogy végül nem sikerült megvédeni a címet, hiszen a 11-esek során sem hibázott. Ellenben rengeteg remek megmozdulása volt góljain túl is, s megmutatta, hogy eséllyel pályázik a 2020-as évek legjobb labdarúgója címre. E tekintetben természetesen majd csak 2029 végén tudunk állást foglalni, de akármi is történik addig, mostani vb-teljesítményével biztosan ott lesz az élmezőnyben, arról nem is beszélve, hogy klubszinten is remekel. Egyébként a Katarban szerzett 8 góllal az egy világbajnokságokon szerzett legtöbb találat tekintetében az argentin Guillermo Stabilével (1930) és a brazil Ronaldóval (2002) holtversenyben az 5. helyen áll az örökrangsorban. Nála többször csak a brazil Ademir (1950, 9 gól), Eusébio (1966, 9 gól), Gerd Müller (1974, 10 gól), Kocsis Sándor (1954, 11 gól) és egy honfitársa, Just Fontaine (1958, 13 gól) ért el több gólt egy világbajnokságon. A vb-k összesített góllövőlistáján is a 4. helyre lépett föl, ott Fontaine-nel és Messivel holtversenyben van 13 gólja, s csak Miroslav Klose (16), a brazil Ronaldo (15) és Gerd Müller (14) előzi meg. Nem lennék meglepve, ha már a következő világbajnokságon vb-gólrekorderré válna. Amit ezen a világbajnokságon művelt, azt csak a legnagyobb jelzőkkel lehet illetni, különösen a döntőben nyújtott teljesítménye után.
A horvátok megint rácáfoltak az előzetes esélylatolgatásokra
Négy évvel ezelőtt nem sokan tippeltek arra, hogy Horvátország döntőt fog játszani a világbajnokságon, aztán ez történt. Most sem voltak sokan, akik a kezdés előtt azt jósolták, hogy a horvát válogatott újfent dobogós lesz, aztán ez történt. A horvátok Marokkóval ikszeltek, majd Kanadát simán verték. Belgium ellen örülhettek az iksznek, mert a belgáknak több helyzetük volt, csak éppenséggel nagyon rosszul céloztak, így 0:0 lett a vége, amivel sikerült továbbjutni a csoportból. A nyolcaddöntőben Japán ellen Kanada után ismét hátrányból kellett fordítani. A fordítás végül nem jött össze, de a 11-esek során Dominik Livakovic mindent védett, miközben a lövők nem hibáztak, így meglett a továbbjutás. A legjobb nyolc között Brazília ellen 116 percen keresztül nem volt kaput eltalált lövése a horvát csapatnak, amely azon a mérkőzésen egyértelműen szerette volna kihúzni a 11-esekig. Miután hátrányba kerültek, sikerült váltaniuk, s a 116. percben egyenlíteniük, aztán pedig a büntetőket vagy rosszul rúgták a brazilok vagy Livakovic tudott hárítani, akinek magán a meccsen nem kevesebb mint tíz védése volt. A Dinamo Zágráb fiatal kapusa először volt első számú kapus világbajnokságon, de rögtön olyan teljesítményt tett le az asztalra, amivel nyugodtan nevezhetjük a torna legnagyobb felfedezettjének, s bizony, máris rengeteg nagynevű kérője akad. Igazságtalanok lennénk azonban, ha nem tennénk említést Josip Gvardiolról. A Lipcse hátvédje egészen elképesztő teherbírásról tett tanúbizonyságot ezen a tornán, s ugyan már topligás klubban focizik, de a Manchester City a hírek szerint 100 millió fontot nem sajnálna érte kicsengetni, ami egy védőért bizony óriási összeg. És akkor ott van még a veterán, de még mindig életerős motor és ész, Luka Modric. A Real Madrid középpályása csapatkapitányként igazi vezére volt a horvát válogatottnak, s nagy szerepe van abban, hogy ismét eljutott a legjobb négyig a kis ország együttese, amely 1991-es függetlenné válása óta már a harmadik világbajnokságán szerzett érmet, miután a bronzmérkőzésen már megverte Marokkót. A horvátoknál a már említett Livakovicon és Gvardiolon kívül több fiatal labdarúgó is megmutatta, hogy sok van benne, így pl. Mislav Orsic, aki most még szintén Zágrábban focizik, de lehet, hogy már nem sokáig. Azt hiszem, a horvátokkal – akár játszik Modric, akár nem, bár egyelőre nem tervez visszavonulni a nemzeti csapattól – most már esélyesként kell számolni a nagy tornákon, így a 2024-es Európa-bajnokságon is, mivel Zlatko Dalic szövetségi kapitány remek érzékkel rakta össze a keretet és a kezdőcsapatot is.
Marokkó történelmi szereplése
Az afrikai foci talán legnagyobb kérdése volt az hosszú évek óta, hogy a fekete kontinensnek mikor lesz olyan csapata, amely képes lesz bejutni a világbajnokságon a legjobb négy közé. Samuel Eto’o, a kameruniak legendája, a kameruni szövetség elnöke a torna előtt nagy feltűnést keltve azt nyilatkozta, hogy hazája fogja megnyerni a világbajnokságot, mégpedig a döntőben Marokkót legyőzve. Ekkor mindenki mosolygott a pár héttel később egy algériai youtuber bántalmazása miatt a hírekbe bekerülő egykori kiváló játékos szavain, de Marokkóval nem is nyúlt annyira mellé! Az Atlasz Oroszlánjai becenévvel illetett észak-afrikai együttes nagy meglepetésre, de teljesen megérdemelten megnyerte csoportját, miután Horvátországgal ikszelt, Belgiumot 2:0-ra, Kanadát pedig 2:1-re verte. A 16 között Spanyolország ellen kőkemény védekezéssel sikerült eljutni a 11-esekig, ahol aztán a hispánok mindegyik lövésüket elrontották, a marokkóiak viszont nem hibáztak, így negyedik afrikai csapatként már a negyeddöntőben jártak. Ott fokozni tudták a menetelést, hiszen a védelem hibáját kihasználva bevették Portugália kapuját, s hiába jött be Cristiano Ronaldo csereként (róla lentebb még lesz szó), ő sem tudott igazán épkézláb támadást végrehajtani, így óriási meglepetésre ez a skalp is meglett a marokkóiaknak, egyben a történelemírás is, hiszen első afrikai csapatként négy közé jutottak a világbajnokságon. Az egyszeres Afrikai Nemzetek Kupája-győztes Marokkó az elődöntőben Franciaországgal már nem tudott mit kezdeni, 2:0-ra kikapott, s ugyan a Horvátország elleni bronzmeccsen gyorsan egyenlíteni tudott, de végül 2:1-re kikapott. A 4. hely is szépen mutat, főleg, hogy Marokkó korábbi öt vb-szereplése során a nyolcaddöntőnél messzebb egyszer sem jutott. A sok topligás labdarúgóval fölálló piros-zöldek előtt komoly jövő állhat, hiszen egy viszonylag fiatal csapatról beszélünk, amely nem volna meglepő, ha Afrikában ismét fölülhetne a trónra, s a következő világbajnokságon is megnehezítené az ellenfelek dolgát.
Japán megleckéztette az európaiakat
A pozitívumok között nem árt szót ejteni a japán válogatottról sem. A távol-keletiek ugyan a legjobb 16 között búcsúztak a világbajnokságtól, ám Németország és Spanyolország elleni győzelmüket sokáig fogják még emlegetni. Mindkét korábbi európai világbajnok ellen hátrányból fölállva tudtak nyerni 2:1-re a japánok, akik mind a kettő összecsapáson remek cseréiknek és harciasságuknak köszönhették a nagy fordítást. A Costa Rica elleni vereség teljesen érthetetlen volt éppen ezen eredmények miatt (a közép-amerikaiak spanyolok elleni 7:0-ás, teljesen megérdemelt zakójáról nem is beszélve), de végül így is csoportelső lett a japán együttes 2002 után második alkalommal. Japán sosem jutott még a legjobb nyolc közé, s ez idén sem sikerült, mivel a horvátok ellen ugyan megvolt az előny, ám az 1:1-es 120 percet követően a 11-esek során nem tudtak mit kezdeni az egészen parádésan védő Livakoviccsal, így 2002, 2010 és 2018 után ismét a nyolcaddöntőben véreztek el. Ettől függetlenül inkább szép emlékeink lehetnek a japánokkal kapcsolatban, nem beszélve arról, hogy a csapat és annak szurkolói ismét kitakarították maguk után az öltözőket és a lelátókat, amivel most már világszerte egyre több sportklubnak adnak ihletet. Japán kirobbanthatatlan a világbajnokságokról, mivel Ázsiában csak egy szűk körnek van reális esélye kijutni, úgyhogy biztosak lehetünk benne, hogy 2026-ban is egy szívós japán csapatot fogunk látni.
Megdőlt a vb-gólrekord
A katari világbajnokság a zűrös előkészületek ellenére összességében véve jó színvonalat hozott. Kevés volt a nagyon rossz, unalmas meccs, s több mérkőzés is gólzáport hozott, köztük a döntő is. Mindez végül odavezetett, hogy 172 gól született a tornán, ezzel minden idők leggólgazdagabb világbajnoksága volt az idei, hiszen átadta a múltnak az 1998-as és a 2014-es tornák 171-171-es csúcsát. Ennek mindenképpen lehet örülni.
NEGATÍVUMOK
Lebőgő európai “nagyok”
Az Európán kívül rendezett világbajnokságok általában azzal járnak, hogy az öreg kontinens csapatai gyengébben szerepelnek, mint amikor itt kerül sor a tornára. Négy éve Oroszországban az európai térség kisajátította magának az első négy helyet, amelyre 2006, a németországi torna után volt ismét példa. Katarban azonban már csak két európai csapat került az elődöntőbe, igaz, legalább mindkettő dobogós lett, de egyik sem az aranyéremmel térhetett haza. A 13 európai együttes pedig igen jól kezdte a vébét, hiszen az 1. fordulóban csak Szerbia szenvedett vereséget, miközben 8 győzelem és 4 döntetlen jött össze. Végül a csoportkörből 8-an jutottak a legjobb 16 közé, 5 csapat pedig búcsúzott. Utóbbiak névsorában három olyan országot is találunk, amelytől előzetesen szinte mindenki továbbjutást és akár nagyon jó szereplést várt.
Belgium négy éve bronzérmes lett. Mindenki egyetértett abban, hogy ez a világbajnokság lehet a belgák nagy generációjának utolsó dobása, amennyiben nyerni akarnak valamit. Nos, a nyerni akarás nem igazán látszott a belgákon, akik a vb-n 36 év után ismét szereplő Kanadát még nagy nehezen, de elég pocsék játékkal le tudták győzni 1:0-ra, ám Marokkó ellen a koncentráció és a győzni akarás teljes hiánya miatt 2:0-ás vereség következett. Az utolsó csoportmérkőzésen Horvátországgal szemben több lövése és helyzete volt Belgiumnak, ám semmi sem akart bemenni a kapuba, pedig a még nem 100%-os Romelu Lukaku is pályára lépett csereként, ám vagy nem volt szerencséje, vagy elbénázta lehetőségeit. A Marokkó elleni vereség után komoly szájkarate zajlott a belga játékosok között a sajtón keresztül, mivel a hátvédek visszaszóltak az őket leöregező Kevin De Bruynének. Egyes pletykák arról szóltak, hogy a meccs után kis híján verekedés tört ki a belga öltözőben, s több labdarúgó már nem is áll szóba egymással. Bár a belgák részéről erélyesen cáfolták ezeket a híreszteléseket, de az biztos, hogy nagyon rossz csapatot alkotott ez a keret ezen a világbajnokságon, s kiderült, hogy a 2018-as vb-bronzérem volt az egyetlen nagy dobás. Ez a generáció már bomlik, hiszen Eden Hazard visszavonult a válogatottságtól, s ha még a 2024-es Eb-n esetleg a többi nagyágyú ott is lesz, a 2026-os vb-n már aligha. Nagy kérdés, hogy a belgák utánpótlása hogyan áll, mert elsősorban erre alapozva sikerült ezt a tényleg ütős csapatot összehozni a 2010-es évek közepén. Most újfent itt a feladat, hogy összerakjanak egy nagy generációt, amely talán tényleg érdemes lesz az arany jelzőre.
Dánia a 2020-as Európa-bajnokságon úgy lett 3., hogy első mérkőzésén Christian Eriksennek megállt a szíve, s két forduló után két vereséggel állt. Aztán összekapták magukat a piros-fehérek, akik megérdemelten lettek bronzérmesek elődöntőbe jutásukkal. A dánoktól mindenki sokat várt ezen a világbajnokságon, főleg, hogy Eriksen és a többi nagy név is ott volt (egy-két kivételtől eltekintve) a keretben. A dán csapat azonban talán még a belgánál is nagyobbat égett, hiszen három mérkőzésén csupán egy gólt tudott szerezni, Ausztrália és Tunézia ellen gólképtelen maradt, s az előbbi elleni vereséggel csoportutolsóként búcsúzott. Dániának ez csupán a 6. világbajnoksága volt, de most fordult elő először, hogy nyeretlenül kulloghattak haza a skandináv ország labdarúgói. Még 2010-ben, az eddigi egyetlen csoportkörös kiesés során is egy győzelmet azért sikerült összehozni. A dánok egy szerzett gólja abból a szempontból különösen égő, hogy a selejtezők során tíz mérkőzésen 30 találatot jegyeztek, azaz hármas gólátlagot mutattak föl, ami még úgy is fantasztikusnak számított, hogy nem a legacélosabb ellenfelekkel kellett szembenézni. Igazából senki sem érti, hogy mi történt ezzel a dán csapattal. Játékuk egy Franciaország elleni kis időszakot leszámítva az egész vébén gyenge, erőtlen volt, pedig minőségi labdarúgók tömkelege volt ott a csapatban. Talán a vb előtti elképesztő meccsdömping hatott ennyire rosszul rájuk? Merthogy a belgákkal ellentétben nem egy öregedő félben lévő társaságról van szó. Ahogy Kasper Hjulmand szövetségi kapitány fogalmazott, az Eb-selejtezők jövő márciusi kezdetéig meg kell találni a gyenge szereplés okait. Meglátjuk, hogy sikerül-e.
Németország 2014-ben világbajnok lett, 2018-ban azonban csoportutolsóként mehetett haza a tornáról. Nagyon fogadkoztak a mostani vb előtt, hogy Katarban megmutatják, de igazán nagy feltűnést – Rüdiger japánok elleni trollkodását leszámítva – csak a Japán elleni meccs előtti csapatfotóval tudtak elérni. Németországban különösen sok kritikusa volt a katari vb-rendezésnek, s a torna előtti hetekben nem is az volt a legfőbb beszédtéma, hogy mire lehet képes a Nationalelf a sivatagban, hanem az, hogyan lehet a FIFA és a katari szervezők szigorú intelmei ellenére kifejezni a szolidaritást bizonyos csoportokkal. Emellett azért a válogatott elmúlt években mutatott formája sem hozta lázba a foci szerelmeseit, amit jól példáz az, hogy a Japán ellen 2:1-re elbukott csoportmérkőzést a 82 milliós országban csupán kevesebb mint 10 millióan látták. Spanyolország ellen kicsit jobban játszottak a németek, de csak döntetlenre futotta erejükből, majd Costa Ricát sikerült 4:2-re megverni, de a kiesést így sem kerülhették el. Teljesen megérdemelt volt ez a búcsú is, hiszen ez a német válogatott az elmúlt évtizedek legrosszabb együttese. A keretben sok a fiatal, akiknek még fejlődniük kell, miközben az idősödő labdarúgók, akik tagjai voltak a 2014-es világbajnok csapatnak, egyre jobban kikopnak az együttesből. Áll ez Manuel Neuerre, a kapusra is, aki ezen a tornán is több súlyos hibát követett el, majd a torna után úgy gondolta, hogy egy kis síeléssel üti el a hirtelen támadt sok szabadidőt, s ennek alkalmával el is törte a lábát, így a szezon hátralévő részére kidőlt, amivel a Bayern Münchent súlyos helyzetbe hozta. A német válogatottat nem feltétlenül, mert szerintem simán ki kéne dobni onnan. Rajta kívül már nincs karrierje csúcsán Thomas Müller és a válogatottba hosszú évek után visszahívott 2014-es hős, Mario Götze sem. Az ugyan igaz, hogy Müller sérüléssel bajlódott a vb előtt, de már ő is a veterán kategóriába tartozik, mint ahogy Götze sem olyan fiatal. Bár akadtak a fiatal játékosok között olyanok, akik nagy ígéretek lehetnek (Jamal Musiala vagy éppen Niclas Füllkrug), de egyelőre nem látom, hogyan tudná ez a német válogatott a 2024-es hazai rendezésű Európa-bajnokságot megnyerni. Az a szerencséje a pozíciójában megerősített Hansi Flick szövetségi kapitánynak, hogy a Nemzetek Ligájában erős ellenfelek várnak a német együttesre, így van rá esély, hogy fejlődjön ez a gárda. Hogy aztán ez sikerül-e, az a jövő zenéje.
Spanyolország Japán mögött és Németországot megelőzve jutott tovább csoportjából. Bár előzetesen nem sokan sorolták a 2010-es győztes hispánokat a világbajnoki cím esélyesei közé, de a fiatal együttestől többen, köztük jómagam is remek szereplést tartottunk elképzelhetőnek. Ez végül elmaradt, mivel a spanyolok lett az új angolok – ahogy a 2018-as vb-n a nyolcaddöntőben az oroszok, a 2020-as Eb-n az elődöntőben az olaszok, úgy most a nyolcaddöntőben, Marokkó ellen is 11-esekkel szenvedett vereséget a csapat. Nagy különbség a három párbaj között, hogy amíg a házigazda oroszok ellen három, a későbbi győztes olaszok ellen pedig két 11-est sikerült értékesíteni, addig Marokkó ellen egyet sem. A meccs után nem sokkal derült ki, hogy Luis Enrique szövetségi kapitány az Eb-kiesés után a büntetők kőkemény gyakorlására kérte a játékosokat klubjuknál és persze a válogatott összetartásokon is sokat gyakorolták ezeket. Ennek ellenére éles helyzetben megint nem sikerült jól rúgni a tiziket, így teljesen megérdemelten estek ki Marokkóval szemben a nyolcaddöntőben, egyben zsinórban harmadik nagy tornájukon hullottak el 11-esekkel. Nem csoda, hogy a spanyol szövetség ezek után megköszönte Luis Enrique munkáját, akinek helyére a nemzetközi berkekben eddig nem igazán ismert Luis de la Fuente, az U21-es válogatott eddigi szövetségi edzője került. Vele kellene végre jól összerakni egy büntetőpárbajt, amire akár már a 2024-es Eb-n sor kerülhet.
CR7 hanyatlása Katarban is folytatódott
Nem volt ideális a világbajnokság előtti utolsó hét a portugál válogatott háza táján, amiről természetesen ki más, mint Cristiano Ronaldo, a nagy vezér, ám még 37 éves kora ellenére mindmáig gyakran hisztis kiskölyökbe átmenő gólzsák gondoskodott. Ronaldo nem sok játéklehetőséget kapott a Manchester Unitedben az ősszel, s egy héttel a vb kezdete előtt megjelent vele egy másfél órás beszélgetés, amelyben borította a bilit, s nagyon keményen beleszállt az angol klubba. Ennek persze nem lehetett más a vége, mint a szerződés “közös megegyezéssel” történő fölbontása, vagyis CR7 lett a katari világbajnokság egyetlen klubnélküli labdarúgója. Ennek ellenére Fernando Santos szövetségi kapitány Ghána és Uruguay ellen még a kezdőbe jelölte, sőt, a csapatkapitányi karszalagot is viselhette Ronaldo. Az ötszörös aranylabdás Ghána ellen gólt szerzett, majd Uruguay ellen bele akart fejelni Bruno Fernandes lövésébe, de nem ért a labdához, így hiába ünnepeltette magát, nem ő volt a gólszerző. Rengetegen támadták ezen megnyilvánulása után, s alighanem ez volt az oka annak, hogy nem csak a Korea elleni, már tét nélküli csoportmérkőzésen, hanem a Svájc elleni nyolcad-, és a Marokkó elleni negyeddöntőben is a kispadon kezdte a mérkőzést. A 2008-as Európa-bajnokság óta először volt példa arra, hogy Cristiano Ronaldo nem volt kezdő egy egyenes kieséses mérkőzésen. Mindhárom alkalommal beállt csereként, de nem tudott mit hozzátenni csapata játékához. Marokkó ellen volt egy kaput eltaláló lövése, de abban sem volt életveszély. Cristiano Ronaldo tehát a borzalmasan időzített kitálaló interjújának köszönhetően nem csak klubját vesztette el, hanem a válogatottban is szépen lassan kegyvesztetté vált, de legyünk őszinték, tett érte. Most klubot keres. Jó eséllyel egy dúsgazdag arab klubba megy levezetni, bár az elmúlt napokban a Real Madrid, korábbi kenyéradója edzőközpontjában igyekezett formában tartani magát. Eközben az egykori nagy rivális, Messi a nagy nehezen összejött vb-címet ünnepli…
Katar überrossz házigazda volt
Végezetül röviden essék szó a házigazda katari válogatottról is. Bár a katariak már 2010. december 2-a óta tudták, hogy 2022-ben vb-t rendeznek, ám ez a nagyon hosszú idő sem volt elég ahhoz, hogy egy globális szinten ütőképes válogatottat dobjanak össze. Bár 2019-ben ez a csapat nyerte az Ázsia-bajnokságot, ám egyrészt az már régen volt, másrészt a világbajnokság egészen más kávéház. Katar minden idők legrosszabb házigazdája volt, hiszen mindhárom mérkőzését elveszítette, s ezeken csupán egy gólt tudott szerezni. Ezelőtt egyedül a 2010-es rendező Dél-Afrikának sikerült házigazdaként kiesnie a csoportkör végén, de ők legalább megverték az ezer sebből vérző franciákat és ikszeltek Mexikóval. A katari válogatott egész egyszerűen képtelen volt jó focit játszani a Szenegál elleni meccs egy-két időszakát leszámítva, így teljesen megérdemelten lett nem hogy csoportja, de az egész világbajnokság utolsó helyezettje. Bár nem tudom, hogy a katari sport- és politikai vezetőket mennyire érdekli a csapat teljesítménye, de legalább annyit el lehet mondani, hogy nem Katar lett az egyetlen nullázó, hiszen Kanada sem szerzett pontot. Ez azért igen sovány vigasz lenne normális esetben, ám itt tudjuk, mi számított igazán, s az nem a pályán elért eredmény volt.
Ez volt a 2022-es labdarúgó-világbajnokság összegzése. A következő tornát a tervek szerint 2026-ban rendezik. Hogy milyen körülmények között, az a labdarúgásban uralkodó állapotokat elnézve még nem teljesen tisztázott.
A kiemelt kép forrása: m4sport.hu