Idén szeptember 5-én lesz ötven éve annak, hogy az 1972-es müncheni olimpián palesztin terroristák túszul ejtették és megölték az izraeli csapat hat edzőjét és öt sportolóját. München nagyszabású megemlékezésre készül az 50. évforduló alkalmából, azonban ezen lehet, hogy nem jelennek meg az áldozatok hozzátartozói, leszármazottjai. Bojkottal fenyegetnek, mivel szerintük a német állam nem fizetett megfelelő mértékű kártérítést számukra a tragédia kapcsán. Húsz évvel ezelőtt már történt egy kifizetés német részről, s a berlini kormány lezártnak tekinti az ügyet, de úgy néz ki, hogy az izraeliek ebbe nem nyugszanak bele.
Szeretnéd, hogy teret nyerjen a bulvármentes sportújságírás? Támogasd a Sportudvart!
Hat izraeli edző, öt izraeli sportoló és egy nyugatnémet rendőr vesztette életét 1972. szeptember 5-én, amikor a Fekete Szeptember palesztin terrorista csoport hét fegyverese a hajnali órákban berontott az olimpiai faluba, hogy túszul ejtse a zsidó állam csapatát. Moshe Weinberg birkózóedző és Yossef Romano súlyemelő még a faluban meghaltak, mivel ellenszegültek a támadóknak, de ők erre lelőtték mindkettejüket.
A palesztin terroristák azért hajtották végre az olimpiák történetében azelőtt és szerencsére azóta is példátlan cselekményt, mert ezzel akarták elérni, hogy Izrael engedje szabadon a Fekete Szeptember bebörtönzött tagjait. Szinte egész nap folytak a túsztárgyalások a túszejtők, a nyugatnémet és az izraeli hatóságok között. A fegyveresek túszaikkal együtt a fürstenfeldbrucki légi bázisra mehettek, ahol az ígéret szerint helikopter várta őket, amellyel elhagyhatták volna az NSZK-t és ott elengedték volna az izraeli olimpikonokat, edzőket. Csakhogy a nyugatnémet rendőrség elbaltázott mentőakciója miatt a terroristák fölrobbantották a helikoptert, így közülük öten, s az összes túsz életét vesztette. A repülőtéren folytatott tűzpárbajban halt meg a már említett nyugatnémet rendőr és két fegyveres is.
Idén lesz ennek a szörnyű tragédiának az 50. évfordulója, amire Münchenben nagyszabású megemlékezéssel készülnek. Ugyanakkor könnyen előfordulhat, hogy végül az áldozatok hozzátartozói, leszármazottjai nem lesznek jelen az eseményen, ugyanis szóvivőjük, Ankie Spitzer (akinek André nevű férje vívóedzőként utazott el Münchenbe és szintén meghalt a támadásban) a napokban a müncheni Süddeutsche Zeitungnak adott nyilatkozatában közölte, hogy továbbra is várják, hogy véglegesen rendeződjön a családoknak szánt kártérítések ügye, mert úgy vélik, nem kaptak elegendő pénzt a német államtól a tragédia kapcsán.
Az izraeliek arra alapozva követelnek pénzt, hogy korábban fölmerült a túszejtés lehetséges értelmi szerzői vagy megrendelői között Muammar Kaddafi egykori líbiai diktátor neve is, akivel kapcsolatban bizonyságot nyert, hogy köze volt az 1988-as lockerbie-i merénylethez, s az abban a tragédiában elhunytak családjai közel 8 millió fontos kártérítést kaptak fejenként.
Spitzer elmondta, hogy az izraeli családok a „nemzetközi sztenderdeknek megfelelő normális kompenzációt” várnak Németországtól, máskülönben lehet, hogy bojkottálni fogják a megemlékezéseket. A Süddeutsche Zeitung megkereste a német szövetségi kormány egyik szóvivőjét, aki azonban annyit felelt a további kártérítés lehetőségét firtató kérdésre, hogy a berlini kabinet a maga részéről lezártnak tekinti az ügyet. A német kormány 2002-ben, a tragédia 30. évfordulója alkalmából megközelítőleg 3 millió eurónyi kártérítést fizetett ki az áldozatok családjainak fejenként.
Münchenben több eseménnyel is készülnek az ötven évvel ezelőtti eseményekre történő megemlékezésre, így pl. az év minden hónapját egy-egy áldozatnak (a 11 izraeli sportolónak, edzőnek és a nyugatnémet rendőrnek) szentelik, s egy hónapon át rá emlékeznek. Az eseményeket a Müncheni Zsidó Múzeum és a Müncheni Nemzetiszocializmustörténeti Dokumentációs Központ szervezi a müncheni izraeli főkonzulátussal együttműködésben. A tervek szerint az augusztus 11. és 21. között a bajor fővárosban rendezendő multisport-Európa-bajnokság keretében fölavatnak egy emlékművet, amellyel szintén a túszdráma áldozatai előtt kívánnak tisztelegni.
Az 1972-es olimpia küzdelmeit 34 órára fölfüggesztették a szörnyű események miatt, majd a játékok folytatásának keretében gyászünnepséget tartottak az Olimpiai Stadionban 80 000 néző előtt. Avery Brundage, a NOB akkori, egyébként rengeteg vihart megélt elnöke szorgalmazta, hogy folytatódjanak a versenyek, azonban az olimpia után kritikák kereszttüzébe került, amiért egy beszédében az izraeliek túszdrámáját összefüggésbe hozta a játékok előtt a rhodéziai sportolók indulásának engedélyezése körüli politikai vitákkal.
A NOB akkori vezetése 2012-ben nem engedélyezte, hogy a londoni olimpia nyitóünnepségén egyperces csönddel emlékezzenek meg az áldozatokról a 40. évforduló apropóján – emiatt is rengeteg támadás érte a szervezetet. 2016-ban a riói olimpiai faluban már megtartották a megemlékezést a mostani NOB-vezetés szervezésében, a 2020-as tokiói játékok nyitóünnepségén pedig ugyancsak egyperces némasággal adóztak az ártatlanul meggyilkolt olimpikonok emlékének.
Szeretnéd, hogy teret nyerjen a bulvármentes sportújságírás? Támogasd a Sportudvart!
A kiemelt kép forrása: Getty Images