Milyen az új olimpiai sportág, a síalpinizmus?

Bár már vége a télnek és a pekingi olimpia is jó régen véget ért, de ettől függetlenül megismerkedhetünk a síalpinizmussal, amely 2026-tól olimpiai sportág lesz. Mennyire embert próbáló a síléceken történő hegymászás? Hogyan működik a sportág? Mely nemzetek a legjobbak? Mindezekre a kérdésekre választ kaphatsz, ha elolvasod ezt a cikket!

Öt karika – 53 olimpia története: Az első kötet már kapható a Google Play Könyvek felületén!

Szeretnéd, hogy teret nyerjen a bulvármentes sportújságírás? Támogasd a Sportudvart!

Mi az a síalpinizmus?

Mindenek előtt ezt a kérdést kell tisztázni. A síalpinizmus vagy síhegymászás közép- vagy magashegységben kijelölt útvonalak követéséből, az emelkedők és lejtők összekapcsolásából áll, amelyet mozgékony síléceken kell teljesíteni. A sílécek mozgathatósága elsősorban a mászásnál előnyös, de sokat jelent a lejtmenetekben is, amikor a sportolónak a lehető leggyorsabban kell lejönnie. Az itt használt sílécek nagyobbak a sífutásban használtaknál, lényegében az alpesi síben alkalmazott lécekre hasonlítanak. Természetesen elengedhetetlen kellékei a sportágnak a botok is, hiszen ezek nélkül nehéz síelni.

Női síalpinista egy franciaországi világkupa-versenyen idén tavasszal (Forrás: Christophe Angot, FFME)
Egyre népszerűbb sportág, amelyben kulcsfontosságú a fegyelem

A síalpinizmust hosszú időn keresztül a megrögzött “hegylakók” időtöltésének tartották egészen az 1980-as évekig, amikortól kezdve már szélesebb közönség előtt nyílt meg a sportág kapuja. Manapság Franciaországban 85 000 (!) igazolt síalpinista van, akik a helyi hegymászó-szövetség, nem pedig a síszövetség égisze alá tartoznak. Ez a szám az elmúlt években emelkedett ennyire magasra, mivel egyre több népszerű síterep kínált a klasszikus pályákon kívül meredek hegyvidéki terepeket vendégei számára, s ez idézte elő a síalpinisták számának exponenciális növekedését. Nem csak emiatt lett igen népszerű ez a sportág, ugyanis az alpesi sível ellentétben űzéséhez nem kell nehéz (a környezetet terhelő) infrastruktúrát kiépíteni. Ezáltal a téli sportoknak egy új, lágyabb és környezettudatosabb arca jelent meg, amelyre nem véletlenül figyelt föl az olimpiai mozgalom is, amelynek szintén fő célkitűzése a zöld olimpiák megvalósítása.

Mielőtt megkezdődne a verseny, a technikai sportok mintájára pályabejárást kell tartani (Forrás: Christophe Angot, FFME)
Három versenyszám létezik

Jelenleg a síalpinizmusnak három versenyszáma van, amelyek természetesen jelentős mértékben eltérnek egymástól. Ezek a versenyszámok a következők: sprint, vertikális verseny és egyéni klasszikus.

A sprintben természetesen az a legfőbb cél, hogy a versenyző a lehető legrövidebb idő alatt teljesítse a pályát. A legnépszerűbb versenyszám, mivel csak 3 percig tart, amíg egy induló teljesíti az útvonalat. Ahogy az elnevezés is sugallja, nagy rohanásról van szó, amelyet emelkedők és lejtők tarkítanak. A versenyző a lábán és a hátán is hordhatja a síléceket, nyilván utóbbira a komolyabb mászásoknál van lehetőség. Előbb egy kvalifikációra, majd a döntőre kerül sor.

A vertikális verseny során 500 és 1000 méter közötti pozitív magasságban kell egy hegyet megmászni úgy, hogy a síléceknek végig a lábakon kell lenniük. Ezt a versenyszámot az atlétika középtávfutásaihoz lehet hasonlítani időtartam és nehézség szempontjából egyaránt.

Az egyéni klasszikus a legnagyobb presztízsű versenyszám, mert technikailag a legigényesebb. Legalább három mászást és ugyanennyi lesiklást tartalmaz, amelyek olykor 2000 méter közeli magasságon történnek. A sportolóknak mászniuk, leereszkedniük és lesiklaniuk is kell. A mászás és az ereszkedés során a hátukon is cipelhetik a síléceket, hiszen a terep tulajdonságai lehetetlenné tehetik a lécek használatát. A lesiklás természetesen már sível a lábakon történik. Ezek a versenyek csodálatos környezetben, az erdők között kanyarogva vagy éppenséggel hegygerinceken zajlanak. Még azok számára is nagy csemege és megnyugtató élmény lehet, akik a tévében kísérik figyelemmel a versenyeket, mert bizony, ma már közvetítések is vannak egyes országokban a világkupa-viadalokról, s bizonyára a 2026-os olimpia közeledtével Magyarországon is egyre több síalpinizmust fogunk tudni nézni.

A lépcsőzés a síalpinizmus egyik legnehezebb része, hiszen ilyenkor a versenyzőnek a lécekkel a hátán kell fölmennie (Forrás: Christophe Angot, FFME)
A 2026-os olimpián öt aranyérem sorsa fog eldőlni

A jó hír tavaly júliusban érkezett: a síalpinizmust fölvették a következő, 2026-os téli olimpia programjába, amelyet Milánóban és Cortina d’Ampezzóban fognak rendezni. A sportág fölvételét az olasz szervezők kezdeményezték, mivel – ahogy lentebb kiderül majd – Olaszország nagyhatalomnak számít ezen a téren. Ettől függetlenül könnyen lehet, hogy a sportág a karate sorsára jut, amely része volt a 2020-as tokiói nyári játékok műsorának, ám 2024-ben már nem lesz olimpiai versenyszám. Semmi garancia sincs arra, hogy 2030-ban is lesz síalpinizmus az olimpián. Amit tudunk, hogy négy év múlva 48 versenyző küzdhet meg a 15 kiosztandó éremért 5 versenyszámban: férfi és női sprintben, valamint egyéniben, illetve a vegyesváltóban.

Összerogyó versenyző a célban: gyakori látvány ez egy síalpinista-verseny végén (Forrás: Christophe Angot, FFME)
Francia-olasz csata lehet az olimpián

Nem véletlen, hogy a 2026-os játékok szervezői elérték a síalpinizmus fölvételét az olimpiai műsorba, ugyanis Olaszország számít Európa és a világ legnagyobb síalpinista-hatalmának. Van még néhány, természetesen magashegységekkel rendelkező európai ország (Svájc, Spanyolország, Németország és Franciaország), amelyeknek versenyzői borsot tudnak törni és nem egyszer törnek is a taljánok orra alá, de ennek ellenére nem esélytelen, hogy az olimpián az olaszok fogják a legtöbb érmet megszerezni. Ugyanakkor a franciák is sok medált szereztek már a világkupában, így jó eséllyel a gallok sem fognak érem nélkül távozni az olasz Alpokból 2026 elején.

Ez tehát a síalpinizmus, amelynek népszerűsége növekszik, s a 2026-os olimpia alatt valószínűleg még nagyobb figyelmet fog kapni, s akár megalapozhatja további fejlődésének, terjedésének lehetőségét is.

Öt karika – 53 olimpia története: Az első kötet már kapható a Google Play Könyvek felületén!

Szeretnéd, hogy teret nyerjen a bulvármentes sportújságírás? Támogasd a Sportudvart!

A kiemelt kép forrása: Christophe Angot, FFME

Leave a Reply