Az európai labdarúgásban már több, mint tíz éve létezik a pénzügyi fair play szabályrendszere, amely arra lett volna hivatott, hogy kordában tartsa a kontinens klubjainak költekezését. A legtöbb egyesület meg is felelt az előírásoknak, azonban amikor valaki kihágást követett el, s ezért büntetésben részesült, elég könnyen el tudta intézni bírósági úton a szankciók enyhítését vagy eltörlését, amely rávilágított a rendszer gyengeségeire. Az európai szövetség (UEFA) most egy teljesen új pénzügyi fair playt akar bevezetni, amely kevésbé szigorúbb, de hatékonyabb szabályozást ígér, s legfőbb célja a bérek mértékének meghatározása, mivel manapság a játékosok fizetése hatalmas terhet jelent minden klub számára.
Öt karika – 53 olimpia története: Az első kötet már kapható a Google Play Könyvek felületén!
Szeretnéd, hogy teret nyerjen a bulvármentes sportújságírás? Támogasd a Sportudvart!
Fontos bejelentést tett tegnap az Európai Labdarúgó-szövetség a sokak által vitatott és kritizált pénzügyi fair play reformjával kapcsolatban. Új szabályrendszert vezetnek be, amelynek célja a fizetések limitálása, s ezáltal a klubok költségvetési fegyelmének erősítése.
A kettő éve tartó gazdasági válság ellenére a legtöbb klubnál folyamatosan nőnek a játékosok bérköltségei, amelyek a legnagyobb kiadást jelentik az egyesületek számára. Több klubnál is valósággal elszálltak a költések, pl. a Barcelonánál, amely 2021-et 324 milliárd forintos adóssággal kezdte, s bár azóta sokat javult helyzete, minden bizonnyal még mindig komoly kintlévőségeket görget maga előtt.
A katalánok mellett máshol is anyagi problémák vannak, hiszen többek között az Internek új tulajdonos(ok) után kell néznie kínai többségi részvényesének gondjai miatt, s az ukrajnai háború a Chelsea-t és az Evertont is kényelmetlen helyzetbe hozta, mivel orosz tulajdonosaik ellen szankciókat foganatosított a brit kormány, így a két angol együttes eladása is kilátásban van.
Az UEFA most arra készül, hogy az eddigi szabályrendszert egy újjal váltja föl, amely elsősorban a fizetések kordában tartását igyekszik elérni, mert ezáltal lehet a legjobb eséllyel elkerülni, hogy klubok akár sokasága csődközeli helyzetbe kerüljön vagy akár be is dobja a törülközőt.
A szövetségben hónapokon át folytak az egyeztetések a 2010-ben bevezett pénzügyi fair play reformjáról, s az elmúlt hetekben már több részlet is kiszivárgott a tervekről, amelyeket tegnap realizáltak.
Amit az elmúlt 12 évről tudni lehet, az az, hogy a még a 2000-es évek végén tombolt gazdasági válság miatt kialakult pénzügyi problémák nagy részét sikerült rendezni, vagyis a problémákkal küzdött klubok többsége talpon tudott maradni és rendezte költségvetését. Ugyanakkor a szisztéma korlátaira is fény derült, s főleg ez tette szükségessé a reformot. Az eddigi, rendkívül szigorú szankciórendszer a törékeny anyagi helyzetű klubokra nézve veszélyes volt, miközben az elmúlt években 7 milliárd eurós veszteséget halmozott fel az európai labdarúgás úgy, hogy eközben bizonyos topkluboknak (pl. PSG, Manchester City) kvázi határtalan lehetőségeik vannak az arab térségből érkezett dúsgazdag és állami háttérrel is rendelkező tulajdonosaiknak köszönhetően.
A csődhullám elkerülése érdekében az UEFA 2020 tavaszán lazított a költségvetési hiányra vonatkozó szabályokon, majd bejelentette a klubokra vonatkozó pénzügyi szabályok jelentős átalakítását.
A legfőbb változás filozofikusnak nevezhető: már nem a költségvetési egyensúly megköveteléséről van szó, hanem a fizetésekre, átigazolási és ügynöki díjakra fordított kiadások korlátozásáról, amelyeket régóta a labdarúgás legfőbb anyagi problémájaként azonosítottak.
Az UEFA meg fogja duplázni a 3 éves intervallumban engedélyezett deficit nagyságát (30-ról 60 millió euróra), de kötelezni fogja a klubokat fizetési sapkájuk fokozatos zsugorítására – ennek keretében a 2023-24-es szezonban 90, a 2024-25-ös idényben 80, a 2025-26-os kiírástól kezdődőleg pedig 70%-ban lesz meghatározva az egy év alatt fizetésekre fordítható összeg mértéke. A változtatás a 2023 előtt kötött szerződésekre nem fog vonatkozni, vagyis először a 2023-as nyári átigazolási időszakot fogja érinteni ez a szabályozás.
A fizetési sapka fogalmát jól ismerhetik az észak-amerikai ún. major sportágakat vagy az autósportot figyelemmel kísérők, hiszen az NFL-ben, az NHL-ben, az NBA-ben, valamint a Forma-1-ben is létezik ez a szabály a kiadások korlátozása érdekében. Az UEFA lényegében ezt venné át egy éven belül, igaz, nagyon nehéz importálni a labdarúgásba egy ilyesfajta korlátozást, hiszen az 55 európai szövetség különböző társadalmi és számviteli szabályokat követ és nincsen központosított szabályozás, arról nem is beszélve, hogy a szövetségek anyagi lehetőségei sem egyformák.
Annyi biztos, hogy amennyiben bármelyik szövetség megsérti az új előírásokat, vagyis többet költ egy meghatározott időszakon belül, mint amennyit költhetne, akkor a túllépés mértékének megfelelő, előre megállapított összegű bírságot fog kapni.
Ezt a sportág berkeiben többen luxusadónak nevezik, hiszen az UEFA vezetésének az a célja, hogy a büntetésekből befolyó pénzeket a szabályokat példásan betartó klubok, szövetségek javára fordítják, még akkor is, ha a várt föllendülés a kedvezményezettek mindegyikénél szerénynek tűnik.
A most bejelentett változtatások értelmében 2023-tól az UEFA is alkalmazhatja az átigazolásokból való kizárás “intézményét”, emellett korlátozhatja a játékos-kölcsönzések számát is – ezeket a szankciókat eddig csak a FIFA alkalmazta, s nem egy európai élklubbal szemben is megtette ezt. Ami sportszakmailag lehet fájdalmas a renitenseknek, hogy egy szabálysértő klubot lefokozással is sújthatnak, azaz, amennyiben bejut a Bajnokok Ligájába, de túl sok pénzt költ, akkor átsorolhatják az Európa Ligába, onnan pedig az Európa Konferencia Ligába lehet leesni. Emellett a nemzetközi kupák csoportköreit 2024-től fölváltó ún. minibajnokságok során büntetőpontokat lehet kiosztani.
Mindazonáltal ezeknek az intézkedéseknek a pénzügyi szankciókkal való összekapcsolása még mindig tisztázásra szorul, amely kulcsfontosságú kérdés, mivel a sportszakmai szankicók továbbra is komoly fenyegetést jelentenek az európai foci újgazdagjai számára.
Az új szabályok (elsősorban a fokozatosan szűkülő fizetési sapka) ennek ellenére még jó másfél évig lehetővé teszik a gazdag és szinte korlátlan erőforrásokkal rendelkező egyesületek számára, hogy rengeteg pénzt szórjanak ki, ezáltal a nagymúltú, de szerényebb anyagi lehetőségekkel rendelkező klubok és az újgazdagok közötti szakadék tovább mélyülhet.
A legendás, ám pénzügyileg tartósan vörösben lévő klubok, így a Barcelona és a Juventus (a Szuperliga három fő kezdeményezője közül kettő) arra kényszerülhetnek, hogy visszafogják ambícióikat az adósságuk fokozatos csökkentésére vonatkozó kötelezettségükkel, s ez oda vezethet (aminek jelei már ma is látszanak), hogy ezek a csapatok nem lesznek olyan meghatározó szereplői az európai labdarúgásnak a következő években, mint amilyenek az elmúlt évtizedekben voltak. Ezek alapján nem csoda, hogy nemrég ismét fölvetették a Szuperliga elindításának gondolatát, hiszen a szakadárliga pénzügyi alapokon működne, s a mai BL-díjazásoknál is magasabb összegeket lehetne vele keresni.
Minden bizonnyal sok szó fog még esni a pénzügyi fair play átalakításáról, amelyre szerintem is szükség van, csak sajnos, mivel a labdarúgás ma már pénzügyi vállalkozás, s különböző pénzemberek és nagy cégek érdekei ütköznek, ezért biztosra veszem, hogy lesznek még komoly viták a reform körül, s az UEFA jó eséllyel kénytelen lesz engedni, mert egyik főtámogatójának, a Gazpromnak kiesése után egyfelől gyengült anyagi helyzete, másfelől az orosz gázóriás által hagyott nem kicsi lyukat be kell tömni, s erre a szerepre bizonyára rengeteg tőkés vállalkozás pályázik a háttérben, s vív ádáz csatát egymással.
Öt karika – 53 olimpia története: Az első kötet már kapható a Google Play Könyvek felületén!
Szeretnéd, hogy teret nyerjen a bulvármentes sportújságírás? Támogasd a Sportudvart!
A kiemelt kép forrása: Sportudvar-archívum