Befejeződött tegnap az idei téli olimpia Pekingben. A magyar csapat ugyan csak 14 főből állt, azonban 3 érmet szerzett, így most először volt példa arra, hogy egynél több magyar medál született egy téli játékokon. Történelmet írt Liu Shaoang is, hiszen 500 méteren aratott győzelmével ő lett az első magyar egyéni téli olimpiai bajnok, egyben az első kétszeres aranyérmes is. Rekordot döntött a csapat a megszerzett pontok számát tekintve is. Ezeket az eredményeket a gyorskorcsolyázók szállították, akik egyre magasabbra teszik a lécet, de a mostani szereplés más sportágak számára is követendő példa lehet, hogy van mód a fejlődésre.
Szeretnéd, hogy teret nyerjen a bulvármentes sportújságírás? Támogasd a Sportudvart!
Még az olimpia előtti napokban írtam egy cikket, amelyben bemutattam a pekingi téli játékok magyar résztvevőit, s azt is leírtam, hogy mit várok vagy remélek tőlük. Természetesen éremszerzésre kizárólag a gyorskorcsolyázók voltak esélyesek, s ők szerencsére nem is okoztak csalódást.
Több külföldi honlap és hírügynökség is igyekezett megtippelni, hogy az egyes országok hány érmet és milyen színű érmeket szerezhetnek Pekingben. Magyarország esetében a legtöbb helyen három bronzérmet jósoltak. A három érem valóban összejött, de szerencsére nem ebben a leosztásban, hiszen a 2 bronz mellett 1 aranyérem is született.
Liu Shaoang megnyerte a férfi 500 méteres versenyt, ezzel hazánk történetének első téli egyéni olimpiai bajnoka és első többszörös aranyérmes téli ötkarikás versenyzője lett. Az ifjabb Liu-fivér emellett két bronzérmet is hazahozott, hiszen 1000 méteren bátyjának botrányos kizárása miatt 3. lett, s tagja volt az ugyane pozíciót elérő mixváltónak is még az olimpia 1. napján.
A váltónak rajta kívül Liu Shaolin Sándor, Jászapáti Petra és Kónya Zsófia és Krueger John-Henry volt még a tagja. A két lány a magyar női gyorskorcsolyázók között az első kettő olimpiai érmes lett. Jászapáti Petrának 500 méteren mindössze 2 ezredmásodperc hiányzott az olimpiai döntőhöz, ám a célfotó miatt végül csak a B-döntőbe került, ahol megint csak célfotóval bukta el az 1. helyet, így összesítésben a 7. helyen zárt.
Kónya Zsófiának már nem sikerült ennyire jól az olimpia, hiszen egyik egyéni versenyszámában sem tudott továbbjutni előfutamából. Szintén nem elégedett pekingi szereplésével Liu Shaolin Sándor, aki nehezen emésztette meg az 1000 méteren történt kizárását, pedig öt percig a táv olimpiai bajnokának hihette magát. 500-on és 1500-on sem jött össze az érem, a mixváltóval szerzett bronz pedig valószínűleg nem nagy gyógyír, hiszen a címvédő 5000 méteres férfi váltóval nem sikerült a döntőbe jutás sem. Liu Shaolin Sándor úgy nyilatkozott, hogy erősebbé akar válni az olimpia után – reméljük, ez tényleg így is lesz.
Ami Krueger John-Henryt, a 2018-ban még amerikai színekben ezüstérmet szerzett versenyzőt illeti, ő sem teszi ki az ablakba pekingi szereplését, ám az ő esetében nem szabad elfelejtkezni arról, hogy 2019 végén súlyos sérülést szenvedett, s a teljes 2020-as idényt ki kellett hagynia és csak tavaly térhetett vissza. Nem nyerte még vissza teljesen régi formáját, de lehet bízni abban, hogy rövidesen ő is eredményesebb lesz.
A gyorskorcsolyázók végül összesen 20 olimpiai pontot szereztek, s ezzel a magyar csapat megdöntötte a négy éve, szintén a korisok által fölállított rekordot, hiszen az akkor elért 15 egység is új csúcsnak számított a téli olimpiák történetében. A sportág robbanásszerű fejlődését jelzi, hogy 2018-at és 2022-t megelőzően 1948-ban sikerült kétszámjegyű olimpiai pontot szereznie Magyarországnak – akkor a műkorcsolyázók remekeltek. Mindezt egybevetve büszkén jelenthetjük ki, hogy a mostani volt Magyarország történetének eddigi legsikeresebb téli olimpiája.
Magasan van a léc. Négy éve, a váltó sikere után sokan egyből abban kezdtek el bízni, hogy idén még több érem születhet. Ez sikerült is, de jó kérdés, hogy 2026-ban milyen eredmények fognak születni, hiszen gyorskorcsolyában a legnagyobb a lutri, ráadásul az ellenfelek is igen erősek, úgyhogy nem lesz egyszerű ebben a mezőnyben újabb négy éven át folyamatosan ott lenni a legjobbak között. Nagyon fiatalok még a magyar versenyzők, hiszen huszas éveik kellős közepén vagy elején járnak, vagyis ezen nem fog múlni.
Ami a többi sportágat illeti, máshol nem volt valós esély a pontszerzésre, inkább csak a tisztes helytállás és a célbaérés lehetett elvárás. Ugyanakkor nekem volt egy olyan érzésem, hogy a Magyar Márk, Scsetyinyina Julija jégtáncpáros beférkőzhet a legjobb tíz közé, mivel közelmúltbeli eredményeik följogosították őket erre. Csakhogy pénteken reggel jött a szörnyű hír, hogy Magyar Márk megbetegedett, emiatt a páros visszalépni kényszerült az olimpiától. Nagy kár érte.
Alpesi síben Kékesi Márton műlesiklásban és óriás-műlesiklásban is teljesítette mindkét futamát – előbbi számban a 33., utóbbiban a 34. helyen végzett. Műlesiklásban 12 embert előzött meg a célbaértek közül, azonban a 88 indulóból csupán 45-en értek célba, vagyis ha így vesszük, bőven a mezőny első felében végzett. Hasonló volt a helyzet óriás-műlesiklásban is, ahol a 87 versenyzőből 46 tudta teljesíteni mind a kettő futamot. Tóth Zita már nem volt ennyire szerencsés, hiszen óriás-műlesiklásban kiesett az 1. futam során, de ha úgy vesszük, hogy Mikaela Shiffrin, az alpesi sí amerikai sztárja is ugyanígy járt, akkor nem mondhatjuk, hogy ez azért volt, mert a fiatal magyarnak semmi keresnivalója nem lett volna az olimpián. Ez azért is igaz, mert Zita műlesiklásban célbaért, méghozzá a 40. helyen, miközben Shiffrin ott is elesett az 1. csúszás során. 88-an indultak és 50-en értek célba, tehát Tóth Zita a mezőny közepén végzett. Kékesi Márton 26, Tóth Zita pedig 19 éves. Mindketten komoly karriert futhatnának be, ha ehhez meglennének a feltételek, azonban Magyarországon a sísportok megbecsülése igen gyenge, pedig nem is olyan régen volt egy Miklós Editünk, aki akár olimpiai dobogós is lehetne ma már, ha egy súlyos sérülés nem teszi tönkre a pályafutását. Jól mutatja a magyar sísport nem jó helyzetét az a tény is, hogy Szöllős Barnabás 6. lett az olimpián a férfiak kombinációjában és ő volt a teljes alpesisí-mezőnyt tekintve az egyetlen, aki mind az öt szakágban indult és mindegyik futamát be is fejezte – izraeliként. Azért ment oda versenyezni, mert a magyar szövetséggel nézeteltérése támadt, amit csak így tudott lezárni, hogy testvérével, a Pekingben szintén szerepelt Noával együtt országot váltott. Nagy fájdalom ez számunkra, mert ha Miklós Edit után nyolc évvel egy újabb magyar alpesisíző tudott volna olimpián az első tízben zárni, az jelezte volna, hogy mennyire reményteljes a sportág itthoni helyzete. Sajnos egyelőre nem az. Bízzunk a legjobbakban!
Sífutásban Kónya Ádám és Pónya Sára indult az olimpián. Kónya Ádám 15 km-en a 80., míg az 50 km-esnek csúfolt, de egy érthetetlen szervezői döntés következtében 28.4 km-esre lerövidített versenyben az 55. helyen végzett. Pónya Sára sérülés után érkezett meg Pekingbe, így nem volt csoda, hogy 10 km-en csak a 97. lett és mindössze egyetlen ellenfelét előzte meg. Alig bírt végigmenni a pályán, úgyhogy tőle nagy hőstett volt, hogy végül sikerült ez. Sífutásban is lehetnének jobbak a magyarok, hiszen ehhez a sportághoz még csak hegyekre sincs szükség, csupán sok hó és megfelelően hideg hőmérséklet kell, de hát a klímaváltozás jelenlegi trendjei miatt nincs egész télen megfelelő mennyiségű és minőségű hó Magyarországon, így pedig elég nehéz, s mivel a szponzorok sem nagyon lökdösik egymást a hazai sífutás ajtajában, így a külföldi felkészülés költségeit sem mindig sikerül előteremteni.
Idén először volt magyar indulója a hódeszkának az olimpián. A magyar-kanadai, mindössze 17 éves Kozuback Kamilla eredetileg a 2026-os játékokra óhajtott kvótát szerezni, de annyira jól sikerültek neki a versenyei az elmúlt időszakban, hogy végül már idén kvalifikálta magát. Eredetileg csak slopestyle-ban szerepelt volna, ám végül visszalépések miatt a big air névre hallgató versenyszámban és félcsőben is indulhatott. Legjobb eredménye a big air-en elért 17. hely volt, félcsőben a 19., slopestyle-ban pedig a 28. lett. Tisztesen helytállt ő is, úgyhogy reménykedhetünk benne, hogy négy év múlva is magyarként lesz ott Olaszországban és akkor már sokkal jobb eredményeket érhet el. Ebben a sportágban is volt egy tehetséges versenyzőnk, aki lehet, hogy idén olimpiai bajnoki címet szerzett volna, hiszen a világkupában fordulót nyerő Gyarmati Pankából a szakértők többsége is kinézte a világraszóló sikerek lehetőségét. Végül azonban ő is úgy járt, mint Miklós Edit és egy súlyos sérülés miatt befejezte karrierjét. Az extrém sportágakban (hódeszka, szabadstílusú sí) olyan országok is szereztek aranyérmet Pekingben, amelyek nem téli éghajlatukról ismertek, azonban sportolóiknak lehetőségük van olyan helyeken készülni, ahol a legjobbakká válhattak – ez alatt elsősorban az ausztrálokra és az új-zélandiakra gondolok, de megemlíthetném az olimpia legnagyobb hazai sztárját, Ku Aj-ling Eileent is, aki a szintén nem télies időjárásáról ismert San Franciscóban él, de tud olyan helyeken edzeni, ahol olyan képességekre tett szert, amelyek segítségével síakrobatikában a big airt és a félcsövet is megnyerte, slopestyle-ban pedig ezüstérmes lett.
Mindebből látszik tehát, hogy más téli sportágakban sem sok hiányzik ahhoz, hogy nemzetközi szinten jegyzett versenyzőink lehessenek. Csak kicsivel több pénzre és infrastruktúrára lenne szükség, de ami ezeknél is fontosabb, az az önbizalom, az elszántság és a kitartó lelkesedés. Abban bízom, hogy 2026-ban még jobban tud majd szerepelni a magyar csapat Cortina d’Ampezzóban és Milánóban.
Szeretnéd, hogy teret nyerjen a bulvármentes sportújságírás? Támogasd a Sportudvart!
A kiemelt kép forrása: Sportudvar-archívum