A 2010-es vancouveri téli olimpiával kapcsolatban több, mint tíz év elteltével valószínűleg sokunknak a végletekig kiélezett, aranygóllal eldöntött férfi jégkorongdöntő, vagy éppen a sípályákon tapasztalt hóhiány és enyhe időjárás jut eszébe. A kis túlzással a Csendes-óceán partján rendezett játékokon ugyanis a kelleténél melegebb hőmérsékletek bőven szolgáltattak munkát a szervezőknek, hogy minden rendben legyen. Bár végül minden versenyt sikerült megrendezni, mégsem volt minden rendben, ugyanis egy tragédia borzolta a kedélyeket. Ennek ellenére sok kiváló sportemberi teljesítményt láthattunk, úgyhogy a Sportudvar olimpiatörténeti cikksorozatának eme részében elsősorban ezekről lesz szó. A gondolat, hogy a Kanada nyugati részén, Brit-Kolumbia tartományban elterülő Vancouver téli olimpiát rendezzen, először az 1960-as Squaw Valley-i játékok idején merült föl Sidney Dawes, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) kanadai képviselőjének részéről, aki szerint a hegyvidéki területen fekvő csaknem félmilliós nagyváros ideális helyszíne lenne a téli sportok legnagyobb eseményének. 1961-ben létrejött a Garibaldi Olimpiafejlesztési Szövetség, amely a város közelében található, az olasz szabadsághősről elnevezett hegyről kapta nevét. Először az 1968-as játékokra kívántak pályázni, azonban a Kanadai Olimpiai Bizottság Calgary és Banff közös pályázatát részesítette előnyben, amely aztán elbukta a szavazást Grenoble-lal szemben. Fejlesztési program indult a térségben, hogy alkalmassá váljék az 1972-es téli olimpia fogadására – ennek keretében kiépítették a Garibaldi-hegy és…
A tartalom megtekintéséhez kérünk jelentkezz be vagy regisztrálj a Sportudvar Prémiumra vagy a Sportújságíró Műhelybe!