Az elmúlt években megjelentek az önjáró autók, s így természetesen előbb-utóbb az önjáró versenyautók is föltűntek. A hétvégén Las Vegasban rendeztek versenyt számukra, s a történelemben először sikerült az egyik önjáró járgánynak egy másikat megelőznie. Ettől függetlenül nagy homály fedi a pilóta nélküli autóversenyzés jövőjét.
Azt mondhatjuk, hogy mérföldkőhöz érkezett az önjáró autózás. A hétvégén Las Vegasban rendeztek futamot önjáró versenyautók számára, s a történelemben először került sor előzésre egy ilyen viadalon. Az önjáró versenyautókban nem ültek pilóták, egy algoritmus irányította azokat, ám a múltban rendezett versenyeken, teszteken egyetlen helycsere sem történt. A Las Vegas-i oválpályán azonban a PoliMOVE olasz-amerikai csapat Minerva névre keresztelt, az egyesült államokbeli Alabama államban található Auburn egyetemén fejlesztett önjáró formulaautója megtörte a jeget, s többször is megelőzte a dél-koreai Kaist-istálló járművét.
A “verseny” célja eredetileg az volt, hogy átlépjék az autók a 160 km/órás sebességet, ám ezt Minerva rendesen túlszárnyalta, ugyanis az egyik előzésnél 185 km/órás tempóra gyorsított fel. Paul Mitchell, az Indy Autonomous Challenge névre keresztelt versenyt szervező ESN cég képviselője sikerként könyvelte el a szombati futamot, amelyre a Las Vegasban zajló CES nemzetközi szórakoztató elektronikai kiállítás keretében került sor. Az Indy Autonomous Challengen egyetemistákból verbuvált csapatok vesznek részt a világ minden tájáról, s feladatuk, illetve céljuk az önjáró autózás technológiáinak fejlesztése, tökéletesítése annak érdekében, hogy a közutakon és ki tudja, előbb-utóbb a versenypályákon is jobban működjenek az emberi irányítást nem igénylő gépezetek.
“Nem szerelők”
A szervezőknek tavaly októberben még az volt a céljuk, hogy kilenc autó mérje össze egymással erejét, ám végül föl kellett adniuk ezt a vágyálmot, mivel nem tudott az összes csapat időben elkészülni autójával.
Davide Rigamonti, a PoliMOVE egyik mérnöke bevallása szerint szinte szerelmes Minervába, a csapat önjáró autójába, mert nagyon büszke arra, hogy neki is szerepe volt a járgány kifejlesztésében, s annak különösen örül, hogy most már a világ leggyorsabb pilóta nélküli formaautója az övék. Elmondása szerint már a tesztek során is az egyik leggyorsabbnak bizonyult az autó, mivel egy tavaly októberi indianapolisi teszten egy egyenesben közel 250 km/órás végsebességet tudott elérni. Az más kérdés, hogy a kanyarban kipördült a kocsi…
Rigamonti azonban gyorsan leszögezte, hogy ez nem rendszerhiba következménye volt, ugyanis egyelőre nem találták meg a végleges megoldást a hideg gumik és a túlkormányzottság (a hátsó gumik megcsúszása) együttállásának kiküszöbölésére. A dél-koreai autóval hasonló esemény történt most, amikor visszaelőzte Minervát.
Lee Anne Patterson, az együléses versenyek specialistája is kifejtette gondolatait az önjáró versenyautókról: “A diákok, akik ezeket az autókat tervezik és programozzák, nem szerelők. Közülük a legtöbben semmit sem tudtak a versenyzésről. Segítettünk nekik megérteni, hogyan kell jól bánniuk ezekkel a gépekkel, hogy azok aztán megfelelően működjenek. Lényegében megtanítottuk őket az autóversenyzésre. Például arra, hogy ha egy autó szélárnyékba kerül, akkor 8 km/órával nő a sebessége. Hogyan fog erre reagálni egy autonóm rendszer? Rengeteg dolgot kellett elmagyaráznunk”.
Ezredmásodpercek
Minden csapat egyforma autót, egy Dallara IL-15-öst kapott, s ezt kellett önjáróvá átalakítania. Mindegyik autó ugyanazzal a technológiai felszereltséggel volt ellátva, vagyis lámpákat, szenzorokat, kamerákat, GPS-t és radart is kaptak hozzájuk az istállók. Ezután a hallgatók feladata a szoftver megfelelő beprogramozása volt, hogy aztán az a megfelelő döntéseket hozza meg a különböző szituációkban, pl. a kanyarodásnál vagy éppen az előzésnél.
Markus Lienkamp, a tavaly októberi versenyt megnyert Müncheni Technológiai Egyetem tanára elmondta, hogy az előzés beprogramozásánál előre kell látni, hogy mit fog reagálni a másik autó, miközben meg kell tervezni a saját autó viselkedését a vezetés fizikai korlátainak megfelelően.
“Ma az egyetlen meghatározó paraméter az autó sebessége. Amennyiben ez megvan, az autó magától elvégzi az összes manővert” – tette hozzá a szakember a sátorban, ahol a képernyőkön figyelte a járgány működését.
Paul Mitchell, a tulajdonképpeni promóter elmondta, hogy az önjáró autóversenyzésben is ezredmásodpercek döntenek az egyes kocsik között. “Amikor egy szenzor egy másik autó közeledését észleli, jelet küld a számítógépnek, amely ezt továbbítja a vezetési rendszernek, hogy állítsa be a sebességet vagy távolodjon el az üldözőtől. A számítógépnek ugyanazokat a döntéseket kell meghoznia, mint amit az emberi sofőr hoz meg a sebesség ellenére”.
Az Indy Autonomous Challenge szervezőinek célja, hogy a jövőben további hasonló megmérettetéseket hozzanak össze, amelyeken két önjáró versenyautó küzd meg egymással. Abban reménykednek, hogy egy szép napon az összes, a program keretében fejlesztés alatt álló autó részt tud majd venni egy versenyen, s tapasztalatokat gyűjthetnek arról, hogy milyen is egy önjáróautó-verseny.
Ennek ellenére egyelőre fölösleges arról beszélni, lehet-e a jövőben rendszeresen megszervezett bajnoksága az önjáró autóknak, mivel egyfelől még mindig kiforratlan a technológia, másfelől sokan idegenkednek az önjáró, vezetés nélküli autózástól. Mindenképpen izgalmas jövő elé nézhetünk ebben a témában.
Nem szeretnél lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!
Szeretnéd, hogy teret nyerjen a bulvármentes sportújságírás? Támogasd a Sportudvart!
A kiemelt kép forrása: PATRICK T. FALLON / AFP