A magyar labdarúgó-válogatott a papírformát érvényesítve legyőzte Andorrát, azonban a mérkőzést aligha fogjuk kitenni az ablakba, különösen a második félidőt. A miniállam csapatának még az egyenlítésre is esélye nyílt az utolsó percekben, s végül a 2:1-es végeredmény a mieinkre nézve volt hízelgő, mert simán lehetett volna 2:2. Andorra ellen otthon, közel telt ház előtt 2:1-re nyerni nem túl nagy dicsőség, pláne egy olyan rossz játékkal, ami miatt Marco Rossi szövetségi kapitány alaposan kikelt magából a meccs utáni sajtótájékoztatón.
A magyar válogatott úgy érkezett meg a tegnap esti, Andorra elleni hazai mérkőzésre, hogy előző kettő meccsén 0:5-ös gólkülönbséget hozott össze, s Albániában is képes volt kikapni. Már vasárnap este aggályaimnak adtam hangot amiatt, hogy két, ennyire rosszul sikerült összecsapás után fönnállhat annak veszélye, hogy a csapat annyira motiválatlanul fog hozzáállni az Andorra elleni találkozóhoz, hogy akár még egy kínos pontvesztés is benne lehet a pakliban. Tegnap este, amikor a 20. perc tájékán már 2:0-ra vezettek a mieink, megnyugodtam, s kizártnak tartottam, hogy csúnya vége lehet ennek a meccsnek. Őszintén bevallom, elaludtam a félidőben (ezt apró megfázásom számlájára írom), s nem sokkal éjfél előtt döbbentem rá, hogy le kéne kapcsolni a tévét és a számítógépet. Meg sem néztem, mennyi lett a vége, mert biztosra vettem, hogy 4:0 vagy 5:0 lett a végeredmény.
Ma reggel, illetve inkább hajnalban, amikor fölkeltem, ránéztem a telefonomon az eredményre, s döbbentem szembesültem vele, hogy rossz megérzésem majdnem most is bejött. El nem tudtam képzelni, hogy lehetett 2:1 a vége, s aztán olvasom a különböző Facebook-bejegyzéseket, hogy nagyon szenvedős volt a második játékrész. Reggel elmentem bevásárolni, majd hazatérésem után már a számítógép is működött, s amint fölmentem az internet sporttal foglalkozó fertályára, egyből ilyen szalagcímek jöttek velem szembe, hogy Szalai Ádám szerint szörnyű volt a meccs, s köszöni, hogy a szurkolók végignézték ezt, valamint, hogy Marco Rossi a lemondását is kilátásba helyezte, ha nem teszi mindenki azt, amit ő mond.
A szövetségi kapitány nyilatkozatát részletesen is elolvastam, s mit ne mondjak, eléggé megdöbbentem mindazon, amit mondott, de legalább tanúbizonyságát tette annak, hogy nem süppedt bele a régi magyar fociközegbe, ahol a kifogások gyártásávak igyekeztek egy-egy nehezen vállalható mérkőzést védeni a “szakemberek”. Rossi mester többek között így fogalmazott:
„Az első félidő első fél órája után azt hihettük, eldőlt a mérkőzés, mert jól játszottunk, és Botkának volt még helyzete, amelyiknél jöhetett volna még egy tizenegyes. Utána elfelejtettük, hogy taktikailag mit kell tenni. Nem lehet négyszer-ötször úgy eljutni a tizenhatosra, hogy nem tudjuk értékesíteni a helyzeteinket és a szép megoldást keressük a jó befejezés helyett. Az nem megy, hogy ennyi hibát követünk el az ellenfél tizenhatosánál. Ezeket meg kell beszéljem a játékosokkal, már a következő találkozó előtt videokonferenciák keretében. Tisztáznom kell, ki az, aki hajlandó végrehajtani, amit kérek, akár taktikailag, akár hozzáállásban. A következő kerethirdetéskor ne kérdezzék, ki miért maradt ki, mert aki nem teljesíti, amit kérek, azt nem hívom be. Három napja beszélek a fiúk lelkére. Vagy megteszik, amit kérek vagy nem hívom be őket vagy én távozom. Letojom a klubokat. Persze, tiszteletben kell tartani az egyesületek kéréseit, de a játékosoknak, ha itt vannak, a válogatottra kell koncentrálniuk. Három éve úgy érkeztem ide, hogy Észtország ellen játszottunk a harmadik divízióban. Most pedig majd a legjobbak ellen készülhetünk a Nemzetek Ligájában. Én nem hősiesnek, hanem méltónak neveztem az Eb-szereplésünket, a mai játékért azonban szégyellem magam a szurkolók előtt, hogy izgulniuk kellett. Holnap lesz a születésnapom, elég sz.r születésnapom lesz. Nem tudok mit tenni, öngyilkos nem lehetek, mert családos ember vagyok. Angliával szemben előfordulhat, hogy ha távolságokat veszítünk, akkor nagy gólkülönbséggel is kikaphatunk, ha van egy olyan labdarúgójuk, aki többet ér, mint a teljes keretünk. Anglia ellen nem lehetséges támadófocit játszani, ne is kérjék ezt. Ma azonban Andorra volt az ellenfelünk, egy jóval szerényebb képességű gárda. Hetven százalék körüli volt a labdabirtoklásunk, de ha nem tudjuk kihasználni a lehetőségeket, akkor ez van. Ma több hibát láttam, mint az Eb-n összesen. Ezt okozhatja az alázat hiánya vagy a fáradtság. Például Szalai Attila elfáradt, a válogatottban és a klubjában is sokat szerepel, és a fáradtság hibákhoz vezet. Ha pedig hibázunk, akkor ezt megszenvedjük, akár elöl, akár hátul.”
Az olasz trénert nyilván kicsit elkapta a csömöri HÉV a lefújást követő percekben, s minden bizonnyal ma már valamivel higgadtabban, tárgyilagosabban fogalmazna, de szavaiból egyértelműen kiderül, hogy komoly bajok vannak a magyar válogatottnál. Anglia és Albánia ellen sem sok, labdarúgásra emlékeztető momentumot láthattunk a fiúktól, ami elsősorban a nem megfelelő hozzáállásnak volt köszönhető. Én még az angolok elleni 0:4-et sem védeném, mert hazai pályán, 68 000 ember előtt egyszerűen nem lehet még a világ legjobb csapata ellen sem olyan semmilyen “játékkal” előrukkolni, ahogy az múlt csütörtökön sikerült. Andorra ellen az első félidő még úgy, ahogy jó volt, de ami a fordulás után történt, az nehezen megmagyarázható. Egészen biztos, hogy amennyiben a mieink szeretnének valamilyen úton-módon a pótselejtezőbe bekerülni, akkor változtatni kell a csapat összetételén, s ezt Rossi mester minden bizonnyal meg is fogja tenni, hiszen nem szokott a levegőbe beszélni, amikor játékosok kihagyását helyezi kilátásba. Mivel a lengyelek a 92. percben pontot mentettek Anglia ellen, így most úgy áll a csoport, hogy a 16 pontos Anglia mögött Albánia a második 12 ponttal, Lengyelországnak 11, Magyarországnak 10 egysége van. A 2. hely tehát még simán meglehetne, de a mieink mennek még Londonba és Varsóba is, valamint fogadják Albániát és San Marinót. Amennyiben nem lesz meg a 2. hely, akkor még a Nemzetek Ligáján keresztül is ki lehetne jutni Katarba, de azt gondolom, teljesen fölösleges bármilyen számolgatásba belemenni. Ha ez a csapat kijut a világbajnokságra, az a labdarúgás egyik legnagyobb igazságtalansága lesz, merthogy ez az együttes egyszerűen nem érett meg a vb-szereplésre.
Zárásként csak annyit írok, hogy bízzunk a legjobbakban, nomeg boldog születésnapot kívánunk Marco Rossinak!
Nem akarsz lemaradni a hasonló cikkekről? Iratkozz föl a Sportudvar Hírlevélre!
A kiemelt kép forrása: eurosport.hu